reblog

Életem egyik első levese a zacskós brokkoli krémleves volt! Mindig nosztalgiával gondolok arra a pillanatra, amikor a tartós élelmiszer fiókból kivettem a eves port és vízben felforraltam. Roppant büszke voltam magamra, hogy ehető lett! Bár a szárított krutonok kicsit rágósak maradtak.

Aztán ahogy fejlődött a főzőtudományom, a porleveseket messziről elkerültem, hiszen igazi zöldségből is pillanatok alatt el lehet őket készíteni.

A mostani brokkoli krémlevesben nincsen tejszín. Se igazi, se növényi. És az igazat megvallva nem is hiányzik belőle, mert a földimogyoróolaj és a borecet finoman kiemeli a brokkoli természetes, földes ízét.

Hozzávalók három főre:

Mentes brokkoli krémleves

• fél kiló brokkoli
• két fej lilahagyma
• egy evőkanál földimogyoróolaj
• egy evőkanál olívaolaj
• egy teáskanál borecet
• ízlés szerint só
• néhány szem paradicsom és pár levél bazsalikom a tálaláshoz

A lilahagymát felvágjuk, majd földimogyoróolaj és az olívaolajon megfuttatjuk. Hozzádobjuk a sót, hogy gyorsítsuk a folyamatot. A brokkolit rózsáira szedjük, rádobjuk a hagymára és picit pirítjuk. Ezután annyi vízzel öntjük fel, amennyi éppen ellepi. Tíz percig főzzük. Végül egy botmixerrel pürésítjük belekeverjük a borecetet. Meghintjük sóval, majd néhány szem paradicsommal és friss bazsalikomlevéllel tálaljuk.

Miért érdemes brokkolit enni? Egy igazi téli vitaminbomba, ami teli van C-vitaminnal, B1-, B2-,és B3- vitaminnak. Ezen kívül van benne béta-karotin, folsav, és jelentős a kalcium- no meg a vastartalma.

Az influenzával még ezen a héten is küzdöttünk. Tíz napja nem volt olyan nap, hogy valaki én vagy a gyerekek, ne lettek volna lázasak. Slusszpoénként a fertőzés ráhúzódott a srácok fülére, és mivel a doktornőnk szabadságon volt, ezért két naponta egy egész délelőttöt/délutánt töltöttünk a gégészeti ambulancián egy random orvosra várva.

Ezen kívül mivel a fiúk gyakorlatilag két hete lázcsillapítón vannak, ezért az étvágyuk nagyjából egy kavicséval vetekszik. Alig van pár étel, amibe belekóstolnak. Ebből fakadóan a heti menü nagyjából a rántott hús-kakaós csiga- halrudacska- házi hambi- kukoricás rizs tengelyen mozgott. Egyik nap nekik még maradt előző napról kaja, nekünk már nem. Megnéztem, mi van a fagyasztóban, amiből fél óra alatt ebédet tudok varázsolni, mivel ismét mennünk kellett kontrollra.

Volt egy kis lazac,egy félig megkezdett rukkola és egy fél csomag pad thai tészta. Nem sok, de a húgoméktól ajándékba kapott diszkréten csípős piros chimichurri fűszerkeverékkel meg a maradék teriyaki szósszal meg lehetett bolondítani. 15 perc alatt készen voltam mindennel, így indulás előtt még egy kávéra is jutott idő.

Chimichurri lazac ruccolás pad thai-jal (két adaghoz)

• két szelet lazacfilé
• két deci zabtejszín
• ízlés szerint só, bors
• egy teáskanál piros chimichurri fűszerkeverék
• egy harmad zacskó padthai tészta
• két marék rukkola
• egy teáskanál teriyaki szósz
• olívaolaj a sütéshez

Egy fedős wokban olívaolajon megfuttatom a lazacokat. Oldalanként nagyjából öt-öt percet sütöm, majd utána kiveszem őket és megszórom őket chimichurri fűszerrel, majd félreteszem. A zabtejszínt belelöttyintem a wok aljába, felöntöm két deci vízzel és beledobom a padthai tésztát, beleszórom a rukkolát. Sózom, borsozom és belecsurgatom a teriyaki szószt. Mikor a tészta megpuhul, akkor van kész. Ez nagyjából öt perc.

A lazacot és a rukkolás padthait is a tálra pakolom, majd meglocsolom egy kis teriyaki szósszal. És máris kész az aznapi ebéd!

Az egész a második terhességemmel kezdődött, amikor nagyjából fél időnél megjelent egy kicsi, viszkető folt az arcomon. Ekcéma. Kentem, alapoztam, de különösképp nem tulajdonítottam neki túlontúl nagy jelentőséget, mert egy két éves, a munka és egy nem egyszerű terhesség mellett nem jutott rá idő. Meg ugye a hormonok. Biztos voltam benne, egyszer elmúlik. Igazam is lett.

A szülés után szépen megszűnt. Mondjuk nem ettem akkor semmilyen tejterméket, nehogy a kisebbik fiam is olyan extrém mód hasfájós legyen, mint a nagy. Aztán, ahogy teltek a hetek, néha-néha elcsábultam egy-egy csík sajtra, vagy a gyerekek maradék joghurtjára és olyankor az arcom ismét viszketni kezdett. A helyzetet csak fokozta, ha elcsipegettem néhány szem diót, vagy kicsit több stressz ért a kelleténél.

Aztán tavaly tél végére eldurvult a helyzet, ezért a nagyböjtben tej-és húsmentes tisztítókúrát tartottam. Meg is lett az eredménye. Szépen visszaszorultak a foltok. Google-doktor szerint azért, mert tejfehérje-allergiám van. Rendes, hús-vér bőrgyógyászhoz nem mentem el. Úgy kilencven százalékra tartottam is a tejmentességet. A család is tudomásul vette. De csodák csodájára, ha néha-néha lecsusszant egy szelet pizza vagy egy gombóc vaníliafagyi, akkor nem történt semmi.

Aztán jött az ősz. Sok lett a munka! A kisebbik kezdte a családi napközit, ismét jött a fülgyulladás-szezon, a sok nem alvás, idegeskedés. És megint piros lett az arcom. Egy hónapig egészen jól el lehetett tüntetni. Aztán egyik nap megkívántam a gyerekek sajtos kiflijét, és másik nap így néztem ki.

Ez már nem tűrt nyomdafestéket! Nem bírtam aludni, annyira égett a bőröm! Itt már tudtam, sürgősen orvosi segítséget kell kérnem. Egy véletlen folytán kiderült, hogy a fiúk gégésze allergológus is egyben, aki mikor meglátott, rögtön allergiavérvételt kért. Egy hetet kellett várnom az eredményre. Addig a mediátor diéta szerint kellett étkeznem, amelyhez képest egy mindenmentes étrend maga a lehetőségek tárháza.

Mindegy, ha nehezen is, de kibírtam azt a hét napot. Amikor kézbe kaptam az eredményt, tágra nyíltak a szemeim. Kiderült: nem vagyok allergiás semmilyen ételre. Még a tejfehérjére sem. Viszont extrém poratka allergiám van, amely a fűtési szezonban tetőzik. A tej meg a dió csak felerősítette az ekcémás tüneteket.

Végszükség esetére kaptam antihisztamint. A doktornő a lelkemre kötötte, hogy maszkban takarítsak, vizes ronggyal törölgessek, hetente hatvan fokon mossam az ágyneműt és ha egy mód van rá, sose legyen házban 22 foknál több, mert akkor borzasztóan el tudnak szaporodni az atkák. És ha egy mód van rá, a takarítós napokon mérsékeljem a tejtermék-fogyasztást.

Ez karácsony előtt volt. Atkamentesítettük a házat. A férjemmel együtt letöröltük a szekrények tetejét, a hosszú szálú szőnyegeket kivittük a hidegbe, kiráztuk és csak utána porszívóztuk ki. Azóta becsülettel figyelünk a szobák hőmérsékletére, a páratartalomra, a szellőztetésre. Az ekcéma azóta sem tért vissza, pedig hetente egyszer egy csík sajt azért le-lecsúszott...

Mindenkinek van egy saját húsleves receptje. Nekem is. Jobban mondva több is. Mindig attól függően változtatom a benne lévő zöldségeket és a fűszereket, hogy éppen milyen évszak van.

Nyáron általában sok zölddel és friss lestyánnal tálalom, télen meg telepakolom gyökérzöldségekkel, rizstésztával. No meg reszelek bele vagy két centi gyömbért, hogy legyen ereje. Sőt, ha van egy kis időm, akkor egy kis teriyaki csirkét is összedobok mellé, mert remekül passzolnak egymáshoz

Téli húsleves kétféle csirkével ( négy főre)

• egy kiló csirkemell
• három szál sárgarépa
• két szál fehérrépa
• egy fél fej zeller
• egy fél fej karalábé
• egy fej vöröshagyma
• három gerezd fokhagyma
• fél csomag rizstészta
• egy marék friss petrezselyem
• két centi hosszú gyömbér
• egy evőkanál őrölt koriander
• két evőkanál teriyaki szósz (a sült csirkéhez)
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• három liter zöldségalaplé

A csirkemellet megfelezem. Az egyik felát nagyobb darabokra vágom és felteszem egy nagy fazékban a zöldségalaplében főzni. Közben megpucolom, és durvára vágom a karalábét, a zellert, a sárgarépát és a fehérrépát, majd ezeket is beledobom a levesbe. Utána egészben beleteszem a megpucolt vöröshagymát, és a fokhagyma gerezdeket. Sózom, borsozom. A gyömbért belereszelem, a koriandert belehintem és az egészet lassú tűzön, éppen hogy gyöngyözve legalább másfél órán keresztül főzöm. Mikor már a csirke szinte száljaira omlott, akkor belefőzöm a rizstésztát is. Majd mindenből egy keveset merek a tányérba.

Amíg fő a leves, addig a maradék csirkét egészben kis lángon egy fedős wokban olívaolajon el kezdem pirítani. Meglocsolom bőségesen a teriyaki szósszal és megsózom. Gyakran forgatom, hogy oda ne kozmáljon az alja, és nagyjából tíz perc alatt szaftosra sütöm. Mikor a belsejében is szépen látszódnak a rostok, akkor van kész. Egy kicsit a húst pihentetem, majd gusztusos szeletekre vágon és a leves tetejére pakolom. Végül a frissesség kedvért mindent megszórok egy kis petrezselyemmel.

- Elrakod vagy elrakjam a krumplit a spájzba? - kérdezte bevásárlás után a férjem.

- Melyikre gondolsz? Mert nem vettünk krumplit – tettem hozzá, miközben a passzírozott paradicsomokat próbáltam begyömöszölni a „tartós élelmiszer fiókba.”

- Hát ez akkor mi?

- Csicsóka. Olyan íze van, mint a krumplinak, csak nem hízlal - tettem hozzá lakonikus tömörséggel.

Nagyjából így indult a barátságunk a csicsókával. Be kell valljam, annyit tévedtem, hogy egy nagyon kicsit édesebb, mint a hagyományos burgonya, de nem annyira, mint a batáta. Simán lehet belőle tepsis krumplit, rakott krumplit is sütni vagy levest is főzni.

Miért érdemes csicsókát enni?

• öt-hatszor nagyobb a rosttartalma, mint a krumplinak
• teli van inulinnal, amely teltség érzetet okoz, és megnehezíti a rossz szén-hidrátok felszívódását
• regenerálja a bélflórát
• szuper kalcium-és magnéziumforrás
• tele van B-vitaminnal és létfontosságú aminosavakkal

Mivel finoman szólva is göcsörtös a felszíne, ezért nem olyan egyszerű megpucolni. De ez maximum 5 perc többletmunka. Az egyszerűség és a gyorsaság jegyében egy nagyon finom levest készítettem, amit hogy legyen van kis csavar benne citromos répával dobtam fel.

Csicsókakrémleves citromos répával

Hozzávalók négy személyre:

• egy fej vöröshagyma
• egy kiló csicsóka
• két deci (növényi) tejszín
• négy-öt darab babérlevél
• három gerezd fokhagyma
• egy teáskanál szerecsendió
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy citrom
• egy vastag szál répa

A felkockázott vörös hagymát és az összezúzott fokhagymát megfuttatjuk egy kis olívaolajon, majd rádobjuk a karikára vágott csicsókát. Pár percig kevergetjük, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Beledobjuk a babérleveleket, a szerecsendiót és fedő alatt addig főzzük, amíg a villát bele nem tudjuk szúrni a csicsókába. Ez nagyjából negyed óra. A végén belecsurgatjuk a növényi tejszínt, megsózzuk, borsozzuk és egy botmixerrel összeturmixoljuk.

Amíg a leves hűl, addig az apró kockákra vágott répára citromlevén egy kis olívaolajon megfuttatjuk. Éppen csak annyira, hogy éppen kényelmesen el lehessen harapni. Ha ezzel is készen vagyunk, akkor csinos kis halmokat pakolunk belőle a leves tetejére, és már ehetjük is. Vigyázat, borzasztó laktató!