A céklapucolás igazi konyhai vérengzés: elég egy pillanatra rosszul húzni a kést, és máris megvan a baj. Nem, most nem arra gondolok, hogy megvágom az ujjam pont azelőtt, hogy valami vizes masszába kéne nyúlnom, hanem arra, amikor a húsos céklából a vágás mentén kispriccel a piros lötty a fehér konyhaszekrényre, a fehér trikómra és a patyolatfehér abroszra. Magamba mérgelődök, dúlva-fúlva ondok-mondok. Ezerszer megfogadom, legközelebb tuti felveszem a kötényt! Annak legalább nem számít! Meg valami nagyon retró, nyolcvanas évekből megmaradt, lakástextilboltban szerzek egy kevésbé giccses, sárga rózsás vagy tésztamintás viaszos vásznat. Persze eddig a lépésig nem jutok el. Aztán amikor a lakásban terjengeni kezd a fokhagymás céklasteak édes illata, a rosszkedvem is tova száll.
Fokhagymás céklasteak
Recept két főre
- öt- hat darab közepes cékla
- három gerezd fokhagyma
- ötven gramm kókuszzsír (ha nem vagytok paleósok, akkor olívaolaj)
- egy csipet só, bors
Begyújtjuk a sütőt kétszáz fokra, légkeveréses fokozatra. A céklákat óvatosan megpucoljuk, és mint ha steakburgonya lenne úgy vágjuk fel. Közben felmelegítjük a kókuszzsírt vagy egy edényben, vagy ha lusták vagytok, a mikróban két percre. Elkeverjük benne a fokhagyma szeleteket. A megtisztított céklákat egy tűzálló tálba tesszük, és leöntjük a fokhagymás kókuszzsírral. Figyeljünk arra, hogy minden szeletre jusson a fokhagymából. Már mehet is a sütőbe.
Sajnos, a cékla viszonylag lassan puhul meg. Kell neki nagyjából negyven perc. Tehát ne akkor álljunk neki, mikor déli tizenkettő előtt öt perccel kopog a család szeme az éhségtől. Viszont előnye, hogy nagyon-nagyon gyorsan össze lehet állítani, szépen magától megsül, nem kell kevergetni, vagy ott álldogálni mellette. Kevesebb benne a kalória, mint a krumpliból készült vetélytársának. A végeredmény egyszerre szaftos, ropogós és édes, egy szóval több, mint tökéletes kísérője főleg a száraz, natúr húsoknak.
