Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A nagyi gombalevese mentesítve

A nagymamám azt mondta, hogy ebédre mindig egyek levest, mert annak ott van a helye a gyomorban. Ezt a tézisét egészen addig tartotta, amíg el nem kerültem egyetemre kétszáz kilométerre. A napi telefonos viziten akkor is megkérdezte: na, levest is ebédeltél? Amire én általában azt válaszoltam: nem. Kétfogásos, kifőzdés menüre nem volt pénzem. Hazulról meg ilyet nem hoztam. Pont. Mert a leves tipikusan otthoni kaja, amit nem cipelek sehova. Se munkahelyre, se iskolába, se albérletbe, mert elég egy apró hiba például nem zár tökéletesen az éthordó teteje, vagy hirtelen fékezik a vonat vagy a busz, máris kilöttyenik az egész a „tutiravalahollyukas” nejlonszatyorba és eláztat mindent.

A mama egy idő után tudomásul vette a dolgot, így továbbfejlesztette az elméletet: ha levest nem is rendszeresen, de lehetőleg mindig meleg kaját ebédeljek, mert a gyomornak nemcsak a hideg kosztra van szüksége. Abban egyetértettünk, hogy ebbe a kategóriába tartoznak azok az egyszerű, egyetemista ételek is, mint a melegszendvics, a pizzaszelet, a virsli vagy a rántotta. Így szinte minden telefonbeszélgetésünkkor hallottam, hogy zuhan le a mázsás kő a szívéről, amikor a szokásos kérdésére igennel feleltem.

Azóta eltelt néhány év, a mama szerencsére nem sokat változott. Legfeljebb kicsit szürkébb lett a haja, és rosszabbak lettek a lábai. Most már nem tudná a lépcsőn le-lépcsőn fel a villamoshoz, metróhoz távot vagy a peronról a magas lépcsőjű vonatra fellépést teljesíteni, de még most is leinformálja a napi menüt telefonon vagy Facebookon.

A régi, leveses értekezését viszont mostanában értettem meg igazán. A gyomromnak tényleg nem elég az egytálétel! Ha egyszer-egyszer kimarad, hiányzik leves. Főleg most, télen. A héten, mikor bevásároltam, az egyik boltban megláttam a szokásos amúgy nem túl szívderítő, műanyag dobozban egy csokornyi csodás csiperkét. Másnap abból lett a leves! De még milyen, hajjaj! Hasonlít a mamáéra, de mégis kalóriaszegény, mindenmentes, paleó, vegán. Tudjátok, a szokásos címkék. Jah, és ezt muszáj megkóstolnotok, mert ripsz-ropsz (nagyjából húsz perc) alatt elkészíthető, és valami bődületesen finom.

leves gomba gluténmentes tejmentes paleo vegán
A nagymami receptje mentesítve.

Tárkonyos gombaleves (3 főre)

  • 300 gramm csiperke gomba (másfajtát is lehet használni)
  • két deci kókusztejszín vagy rizstejszín (aki nem diétázik, paleózik, használhat sima főzőtejszínt is)
  • fél szál póréhagyma (lehet vöröshagyma is, de most lusta voltam pucolni)
  • három gerezd fokhagyma
  • két szál sárgarépa
  • öt-hat darab babérlevél
  • egy kávéskanál szerecsendió
  • egy kávéskanál tárkony
  • egy evőkanál 10 százalékos ecet ( ha szeretitek a savanyút, mehet bele kettő is)
  • egy késhegynyi bors
  • ízlés szerint só
  • a főzéshez egy evőkanálnyi kókuszzsír

A csiperkét megtisztítjuk, és vékony szeletekre vágjuk, hogy könnyebben puhuljon. Közben egy evőkanálnyi kókuszzsíron megfuttatjuk a póréhagyma szeleteket, majd rádobjuk a gombát. Fakanállal egy kicsit kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beletesszük a karikára vágott sárgarépát, a zúzott fokhagymát és a babérleveleket is, aztán kb. tíz percig rotyogtatjuk. Amikor a zöldségek már majdnem puhák, belecsurgatjuk a tejszínt. Azután megszórjuk egy kis borssal, sóval, szerecsendióval és némi tárkonnyal. Belelöttyintjük az ecetet. A levest alaposan összekeverjük és kábé öt percig még főzzük. Végül egy kis metélőhagymával, még melegen, lehetőleg gőzölögve tálaljuk.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is.

Tovább

Wellness gombapörkölt sok-sok fokhagymával

Egész nyáron nem ettem rendes gombát. Most nem a bolti fóliás champignonra gondolok, hanem a „hegyen” (értsd: icipici domb a falu szélén) termő verzióra, amit a szülőfalumban, Kemenessömjénben a szomszéd Rozika néni szokott szedni.

Hiába jár már bőven hetven felett, mégis a vörös hajú, guggolva cigarettázó alakja örökre beleégett a retinámba. Eső után felveszi a kék apró mintás otthonkáját, a fekete gumicsizmáját és már vág is neki a határnak. A tyúkgombát vagy hivatalos nevén a mezei szegfűgombát messziről észreveszi, pedig nincs is rajta szemüveg vagy hiper-szuper kontaktlencse.

Amikor suhan hazafele, bekukkant a kerítés rácsai között. Ha látja, épp (a pár napos wellness nyaralásnak felérő pihenőm részeként) a kisfiammal játszunk az udvaron, mindig bekiabál.  A kapu rácsai között gyorsan a kezembe csúsztat egy jó púpos maréknyi illatos gombát, majd recés hangján közli: adjam oda öreganyámnak, hogy nézze át alaposan, és főzzön belőle pörköltet!

Sajnos idén a maratoni kánikula miatt nem termett a hegyen gomba, ezért kénytelen voltam beruházni egy adagra, mert kegyetlenül megkívántam a gombapörköltet sok-sok fokhagymával.

A paradicsom csak a ráadás.

Fehérboros, fokhagymás gombapörkölt

Recept két főre

  • 350 gramm laskagomba (lehet másfajtából is)
  • nyolc (!) gerezd fokhagyma
  • négy darab közepes paradicsom
  • egy közepes fej vöröshagyma
  • egy deci száraz fehérbor
  • egy deci paradicsomlé
  • három-négy darab egész babérlevél
  • két evőkanál nyírfacukor
  • pár szál friss kakukkfű
  • egy csipetnyi cayenne bors
  • ízlés szerint só
  • a sütéshez kókuszzsír

A felkarikázott hagymát a kókuszzsíron megpirítom, majd hozzáöntöm az egy deci paradicsomlevet. Beleteszem az összevágott paradicsomokat, és a megpucolt, apróra vágott laskagombát. Egy kicsit a nyírfacukorral tompítom a paradicsom savasságát. Ezután jön az elsőre embertelenül soknak tűnő fokhagyma, de pont ettől lesz kicsit pikáns a "pörkölt'. Fokhagyma-nyomóval összepréselem őket, és rakom is a gombák közé.

Kicsit rotyogtatom, aztán belecsurgatom a deci fehérbort a férjem legnagyobb örömére. Aztán beledobom a babérleveleket, a kakukkfüvet is. A legvégén sózom, majd a csípősfelelős cayenne bors következik. A pöri egész gyorsan, nagyjából húsz-huszonöt perc alatt kész lett. Mivel a körettel most nem volt időm bajlódni, ezért egy adag önmagától megpárolódó kuszkusszal tálaltam, de illik hozzá bármilyen semleges köret, mint például a barna rizs, az amaránt vagy a quinoa.

A végeredmény kellően csípősre és pikánsra sikeredett. A férjem kis gasztrohuszárként lakonikusan megállapította, a fehér bor nagyon jót tett a gombának. Az utolsó falatot is kikanalazta a fazék aljáról.

Tovább
0 db

Slow Kitchen

blogavatar

Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.

Lájkolj bennünket!

Kövess bennünket az Instán!

Kredit

Icons made by Freepik from www.flaticon.com