reblog

A fiam egyik nap fellapozta az egyik szakácskönyvünket, és megakadt a szeme az egyik oldalon!

„Anya, ilyet csinálj! Moooooooooost!”- és az ujjával rámutatott a sült csirkemájra!

Hát persze, hogy nem volt otthon máj! Felhívtam telefonon a férjem, hozzon már egy kilóval! Az uram ezeket a helyzeteket nem szokta túlbonyolítani. Most se tette! Hazaállított egy csomag fagyasztott (!) csirkemájjal, mert hogy frisset nem kapott. Ingattam a fejem jobbra meg balra: én még ilyet életemben láttam. A csomagra grátiszban rá volt írva, hogy lépet is tartalmaz. Remek! Egyre jobb!

Kicsit fintorogtam. Aztán óvatosan kiolvasztottam. Közben kinyitottam a hűtőt és ahogy a férjem szokott: inspirálódtam, de nem ragoztam túl. Végül egy krémes májas ragu lett belőle, aminek a szaftját a srácok még a vokból is kitunkolták.

Extra krémes májas-laskagombás ragu

Hozzávalók négy személyre:

• egy kiló csirkemáj
• két fej vöröshagyma
• két deci száraz fehérbor
• fél kiló laskagomba
• két-három darab zöld kápia paprika (kaliforniai is jó)
• egy ujjnyi margarin (lehet vaj is)
• egy evőkanál kakukkfű
• két evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors

A csirkemájat alaposan megmossuk, és ha kell, akkor megtisztítjuk. Ezután ujjnyi darabokra vágjuk, majd félretesszük. A felkockázott vöröshagymát a paprikával az olívaolajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a felvágott laskagombát. Pirítjuk nagyjából öt percig. Közben pedig hozzáöntjük a száraz fehérbort. Kicsit hagyjuk rotyogni. 

Mikor a laska színe kezd áttetszővé válni, akkor beledobjuk a májat. Sűrűn kevergetjük, nehogy odaégjen az alja. A máj nagyon hamar puhul, ezért nem árt résen lenni. Körülbelül öt-hat perc alatt szépen át is sül. Beletesszük a margarint, hogy a ragu krémesebb legyen, majd mikor felolvadt, akkor lecsukjuk a gázt. Sózzuk, borsozzuk és a végén megszórjuk egy kis kakukkfűvel. Rizssel, bulgurral, kuszkuszal és édesburgonyával finom, de csak simán tönkölykenyérrel is kiváló ebéd.

A múltkor a férjemmel nehezen tudtunk dűlőre jutni süngomba ügyben. Ő váltig pesztósan akarta elkészíteni, én ragaszkodtam a növényi tejszíneshez, végül kötöttünk egy ázsiai ihletésű kompromisszumot. Az egyezség részeként megkapta a laskát, alkosson belőle. Én meg csak hátradőltem, és élveztem, hogy végre nem nekem kell főzni. Mivel egész héten azt csináltam. Sőt olyan rendes volt, hogy még el is mosogatott.

Pesztós laskagomba háromszínű pennével

Hozzávalók: (két személyre)

• egy kis üveg vörös pesztó
• 250 gramm laskagomba
• egy szál póréhagyma
• három gerezd fokhagyma
• egy evőkanál borecet
• néhány levél tárkony
• 250 gramm háromszínű penne tészta
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• néhány kávéskanál parmezán

A laskát csak óvatosan áttöröljük, nehogy szivacsként magába szívja a vizet. Nagyjából centis darabokra vágjuk és félretesszük. Egy vokban olívaolajon megpirítjuk a felkarikázott póréhagymát, majd úriasan rádobjuk a gombát. Hagyjuk kicsit pirulni, közben előszedünk a szekrényből egy fazekat, amiben vizet forralunk a tésztának.

Ha ezzel készen vagyunk, néhány perc múlva felöntjük a gombát annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Majd keresünk egy fedőt, és hagyjuk az egészet jó öt-hat percet párolódni. Ha kezd szépen áttetszővé válni, akkor megsózzuk, borsozzuk és beletesszük az összezúzott fokhagymát. Megküldjük egy kis borecettel. ( Még jó, hogy a múltkor sikerült akciósan venni!) És ezzel már készen is vagyunk. Közben rápillantunk a fazékra meg az órára. És szigorúan a csomagolásra írt ideig főzzük a pennét, amit alaposan összekeverünk a felmelegített vörös pesztóval. A tetején csinos kis halomba pakoljuk a laskát. Végül néhány levél friss tárkonylevéllel és levendulával tálaljuk.

Korábban még sosem ettem süngombát! Bocs, nem is hallottam még a létezéséről sem. Igaz, gyerekként nem kergettek garnélával meg kaviárral az asztal körül. Ugyanakkor apukám révén megtanultam, hogy legyek nyitott az újfajta alapanyagokra, ízekre, receptekre.

Az ócsai Bio-Fungi Kft.-től kaptam egy klassz „Amigo, a mi gombánk” csomagot, amiben a húsos aranylaska és a csiperke mellett volt négy darab szőrös valami. Ez volt a süngomba, vagy oroszlánsörénygomba, ami majdnem minden aminosavat tartalmaz.

Egy napig gondolkodtam: hát ebből mégis mi a fenét fogok főzni!? Másnap reggel a férjemmel kicsomagoltuk. Olyan bársonyos, közel sem a szokásos gombás, illata volt, hogy az egész konyhát átjárta. Végül a családi brainstorming eredményeképp arra jutottunk, nem fogjuk túltolni a kulináriát. Csont egyszerűen, minimál ázsiai beütéssel fogjuk elkészíteni. Mikor megkóstoltuk, csak ennyit mondtunk: hmmm,hmmm,hmm. Szinte atomjaira olvadt a szánkban. És az íze?! A legzsengébb borjú húséra emlékeztetett...

Süngomba mogyoróolajos répasalátával, korianderrel és rizstésztával

Hozzávalók két személyre:

A szószhoz:

• 250 gramm süngomba
• két evőkanál mogyoróolaj
• egy fej lilahagyma
• egy evőkanál borecet
• ízlés szerint szójaszósz
• ízlés szerint bors

A salihoz:

• egy nagyobb répa
• egy evőkanál mogyoróolaj
• néhány levél koriander

A tésztához:

• egy csomag rizstészta

A rizstésztához a vizet forralunk. Közben a szent süngombát nagyjából centis darabokra vágjuk. Ne mossátok meg, mert különben magába szívja a vízet, és dobhatod az egészet a kukába. Legfeljebb töröld át enyhén nedves konyhai papírtörlővel. Mogyoróolajon megfuttatjuk az apróra vágott lilahagymát, majd rádobjuk a süngombaszeleteket. Picit pirítjuk, aztán fűszerezzük borecettel és szójaszósszal. Egy kicsi borsot adhatunk hozzá, de nem fontos. Kevergetés közben addig sütjük, amíg a gomba áttetsző nem lesz. Ez nagyjából hat-hét perc. Majd lecsukjuk a gázt

A salihoz a répát lereszeljük. Meghintjük gálánsan egy kis mogyoróolajjal és néhány levél korianderrel. Nah nagyjából ennél a pontnál forr fel a víz, amiben négy-öt perc alatt puhára főzzük a tésztát. És kész! Mennyi idő volt? Húsz perc?! Lehet még annyi se...Jól hangzik, ugye?

Imádunk grillezni. A férjem meg én többesszámban. A feladatok le vannak zsírozva: én vágok, ő süt, együtt pácolunk. Mert az egész grillezés lelke a pác. Persze kábé bármelyik boltban lehet kapni grillezésre késze csirkemellet, kolbászt, sajtot és halat. Ez tök jó sos megoldás. De ha igazán különleges ízvilágra vágytok, akkor felejtsétek el a húst, grillezzetek gombát! Tutira nem fogjátok megbánni!

Hozzávalók két személyre:

• fél kiló grillgomba (Ne röhögjetek, árulnak ilyet!)
• két-három pálinkás pohárnyi szezámolaj ( Ki emlékszik arra pontosan!:)
• három gerezd fokhagyma
• ízlés szerint szójaszósz
• néhány levél friss koriander
• a tálaláshoz néhány levél friss tárkony
• egy kisebb doboz soba tészta (hajdinatészta)

A gombát alaposan megmossuk és nagyjából centis szeletekre vágjuk. Elkészítjük egy nagy tálban a pácot: belecsurgartjuk a szezámolajat, a szójaszószt a tálba. Ráaprítjuk a fokhagymát. Jó sokat, hogy kellőképp pikáns legyen.

Beleforgatjuk a gombaszeleteket. Közben előmelegítjük a grillt. (Mi kontaktgrillt használunk, de lehet hagyományosat is – gusztus és lustaság dolga.), majd rápakoljuk a gombaszeleteket. Nagyjából öt percig sütjük és végül megszórjuk néhány levél friss tárkonnyal.

Amíg grillezünk, addig a soba tésztát a sós forró vízben pár perc alatt megfőzzük. Ezután egy vokba a maradék pácot belecsurgatjuk, hogy egy cseppje se vesszen kárba és picit lepirítjuk benne a sobát, és már tálalhatjuk is.

Csak egy dologra vigyázzatok! Sütés közben ne egyetek a kész gombákból, mert mi úgy rákaptunk, hogy egy adagot csak úgy elcsipegettünk.

A nagymamám azt mondta, hogy ebédre mindig egyek levest, mert annak ott van a helye a gyomorban. Ezt a tézisét egészen addig tartotta, amíg el nem kerültem egyetemre kétszáz kilométerre. A napi telefonos viziten akkor is megkérdezte: na, levest is ebédeltél? Amire én általában azt válaszoltam: nem. Kétfogásos, kifőzdés menüre nem volt pénzem. Hazulról meg ilyet nem hoztam. Pont. Mert a leves tipikusan otthoni kaja, amit nem cipelek sehova. Se munkahelyre, se iskolába, se albérletbe, mert elég egy apró hiba például nem zár tökéletesen az éthordó teteje, vagy hirtelen fékezik a vonat vagy a busz, máris kilöttyenik az egész a „tutiravalahollyukas” nejlonszatyorba és eláztat mindent.

A mama egy idő után tudomásul vette a dolgot, így továbbfejlesztette az elméletet: ha levest nem is rendszeresen, de lehetőleg mindig meleg kaját ebédeljek, mert a gyomornak nemcsak a hideg kosztra van szüksége. Abban egyetértettünk, hogy ebbe a kategóriába tartoznak azok az egyszerű, egyetemista ételek is, mint a melegszendvics, a pizzaszelet, a virsli vagy a rántotta. Így szinte minden telefonbeszélgetésünkkor hallottam, hogy zuhan le a mázsás kő a szívéről, amikor a szokásos kérdésére igennel feleltem.

Azóta eltelt néhány év, a mama szerencsére nem sokat változott. Legfeljebb kicsit szürkébb lett a haja, és rosszabbak lettek a lábai. Most már nem tudná a lépcsőn le-lépcsőn fel a villamoshoz, metróhoz távot vagy a peronról a magas lépcsőjű vonatra fellépést teljesíteni, de még most is leinformálja a napi menüt telefonon vagy Facebookon.

A régi, leveses értekezését viszont mostanában értettem meg igazán. A gyomromnak tényleg nem elég az egytálétel! Ha egyszer-egyszer kimarad, hiányzik leves. Főleg most, télen. A héten, mikor bevásároltam, az egyik boltban megláttam a szokásos amúgy nem túl szívderítő, műanyag dobozban egy csokornyi csodás csiperkét. Másnap abból lett a leves! De még milyen, hajjaj! Hasonlít a mamáéra, de mégis kalóriaszegény, mindenmentes, paleó, vegán. Tudjátok, a szokásos címkék. Jah, és ezt muszáj megkóstolnotok, mert ripsz-ropsz (nagyjából húsz perc) alatt elkészíthető, és valami bődületesen finom.

Tárkonyos gombaleves (3 főre)

• 300 gramm csiperke gomba (másfajtát is lehet használni)
• két deci kókusztejszín vagy rizstejszín (aki nem diétázik, paleózik, használhat sima főzőtejszínt is)
• fél szál póréhagyma (lehet vöröshagyma is, de most lusta voltam pucolni)
• három gerezd fokhagyma
• két szál sárgarépa
• öt-hat darab babérlevél
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy kávéskanál tárkony
• egy evőkanál 10 százalékos ecet ( ha szeretitek a savanyút, mehet bele kettő is)
• egy késhegynyi bors
• ízlés szerint só
• a főzéshez egy evőkanálnyi kókuszzsír

A csiperkét megtisztítjuk, és vékony szeletekre vágjuk, hogy könnyebben puhuljon. Közben egy evőkanálnyi kókuszzsíron megfuttatjuk a póréhagyma szeleteket, majd rádobjuk a gombát. Fakanállal egy kicsit kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beletesszük a karikára vágott sárgarépát, a zúzott fokhagymát és a babérleveleket is, aztán kb. tíz percig rotyogtatjuk. Amikor a zöldségek már majdnem puhák, belecsurgatjuk a tejszínt. Azután megszórjuk egy kis borssal, sóval, szerecsendióval és némi tárkonnyal. Belelöttyintjük az ecetet. A levest alaposan összekeverjük és kábé öt percig még főzzük. Végül egy kis metélőhagymával, még melegen, lehetőleg gőzölögve tálaljuk.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is.