A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Bár nagyon szeretek főzni, sokszor nekem sincsen kedvem fél napokat a konyhában állni. A túlfeszített hétköznapokban, amikor a gyereklogisztikát a csúcsra járatjuk a férjemmel és mellesleg meg dolgozni is kéne, a legjobb esetben is harminc percet percem van az előkészítésre.
Ilyenkor jön a képbe a csirke, amit csak fűszerezni és sütni kell és máris kész a tíz pontos ebéd. Most egy szuper gyömbéres csirke receptet hoztam, amely 5 percnyi „erőfeszítést” igényel, mert a munka nagy részét a sütő végzi. A végeredmény pedig olyan puha és szaftos lesz, hogy a hús szinte leolvad a csontról.
Mikor a hétvégi menüt tervezem, törekszem az egyszerűségre. Általában a főzést, a porszívózást, portörlést, mosást, teregetést, hajtogatást, pakolást, gyerekekkel játszást, családi kirándulást, pihenést stb. akarom bezsúfolni negyvennyolc órába. Aztán van, ami belefér, van, ami nem.
Az ebéddel nem szoktam túl sokat foglalkozni. Az egyik legújabb családi kedvencünk a gyömbéres, egészben sütött csirke, mert a bőre ropogós, és a húsa olyan puha, hogy szinte magától leválik a csontról. Nem kell tőle megijedni, mert kvázi pillanatok alatt össze lehet állítani, a többi munkát meg elvégzi a sütő.
Hozzávalók négy főre:
Ropogós gyömbéres csirke
egy egész csirke
kb. hét centi friss gyömbér szár
egy teáskanál ánizs
két gerezd fokhagyma
egy evőkanál kínai ötfűszer
két fej lilahagyma
két evőkanál mogyoróolaj (olívaolajjal is jó)
A csirkét megmossuk, áttöröljük. A belsejébe beledörzsöljük az ánizst, majd megtöltjük a két egész lilahagymával, a két gerezd fokhagymával és a durvára vágott gyömbérrel. Ezután a csirkét kivülről átkenjük olajjal (én mogyoróolajat használtam, de olívával is remek), és alaposan bedörzsöljük a kínai ötfűszerkeverékkel. (Nagyjából ma már bármelyik hipermarketben kapható.) Majd az egészet egy olajozott tepsibe tesszük és berakjuk a százhatvan fokra előmelegített sütőbe. Másfél órán keresztül légkeveréses fokozatban sütjük, az utolsó harminc-negyven percre pedig kapcsoljuk be a grillező funkciót.
Fontos! Hogy nagyjából óránként locsoljuk át a saját szaftjával, nehogy kiszáradjon. Tálalás előtt a tepsi aljában lévő szafttal borítsuk nyakon, mert így még finomabb!
Én friss citromos mangós szívsalátával, naan kenyérrel és egy kis tandori szósszal tálaltam. A fiúknak borzasztóan ízlett, még a csirke szaftját is kitunkolták.
Néha nagyon kínlódom, hogy egy első blikkre csúnyácska, ámde finom ételt minimálisan fotogénné varázsoljak. Ilyenkor szöszölök a zöld levelekkel, az arany gyertyákkal, meg a ki tudjon honnan kapott kis fém elefánttal, hogy az egész a fotón valahogy kinézzen. Ez gyakorlatilag igaz az összes tészta-és egytálételre, amelynek az a funkciója, hogy minimális idő alatt maximálisan finom ebéd kerüljön az asztalra. A dizájn meg félúton lemarad. Jó, ez nem valami sznob szakácsverseny, de érdekes, hogy a blogstatisztika is jól mutatja, hogy a szebb, látványos ételekre sokkal többen csorgatják a nyálukat, mint a kissé csúnya, de legalább olyan ízletes társaikra.
Nem tudom, mennyire emlékeztek rá, de a fíling egy kicsit hasonló, mint a Chokitónál. Hiába volt pazar a puffasztott rizsréteg alatti nyelven selymesen szétomló karamell, de csomagolásból kibontott pucér szelet kis túlzással egy darab sz*rra emlékeztetett. Nem is lehet ma már kapni. Sajnos! Ennek jegyében kampányt indítok a csúnyácska, de isteni kajákért! Elsőként itt van ez a kis gyors, egyedényes, mindentbele keleti tésztarecept, amely felmelegíti a szívet és a lelket a legszürkébb novemberi napot is. Jah, és nagyjából huszonöt perc alatt elkészül.
Gyömbéres tészta (recept két főre)
háromszáz gramm woktészta (teljes kiőrlésű vagy gluténmentes)
kétszáz gramm garnéla
száz gramm shiitake gomba
egy szál sárgarépa
egy fej vöröshagyma
egy fél rúd póréhagyma
egy negyed fej kínai kel
egy kis üvegnyi japán gyömbér ( leve is)
egy kávéskanál őrölt gyömbér
három evőkanál szójaszósz
egy evőkanál méz
a sütéshez kókuszzsír
Egy wokban kókuszzsíron megfuttatjuk a felkockázott póréhagymát és a vöröshagymát, majd rádobjuk a hosszúra vágott sárgarépát, és az összevágott kínai kelt. Mivel ez utóbbi elég sok levet ereszt, ezért nem kell hozzá vizet tenni. Beleszórjuk a megtisztított gombát is. Az üvegben eltett japán gyömbért egy az egyben levestül, mindenestül beletesszük. Kicsit összekeverjük a masszát, belecsurgatjuk a mézet, majd meglocsoljuk a szójaszósszal. Mivel ez egy kicsit sós, ezért nem teszek külön bele sót, nehogy azt mondja már valaki, hogy szerelmes a szakácsné. De hát ez ízlés dolga! Az egészet lefedjük egy jó nagy fedővel és tíz percig rotyogtatjuk.
Mikor látjuk, hogy puhulnak a zöldségek, akkor jöhet a garnéla is. Pár perc főzés után beleöntjük a woktésztát is, amelynek nagy előnye, hogy nem kell külön előfőzni, hanem a serpenyőben a zöldségekkel együtt megpirul. Még három perc, és már szedhetjük is a tányérra. Néhány vékony szelet paprikával valamit javíthatunk tálalásnál az összhatáson, de ez a kaja alapjaiban véve akkor is olyan, mint a Chokito a kilencvenes években: ronda és finom.
Szeretem, amikor a kicsit csípős őszi este (természetesen altatás után) egy csésze finom tea mellett filozofálgatunk a férjemmel. Régi jó szokásunk ez, még a panelból hoztuk magunkkal. Akkoriban is szívesen ücsörögtünk a konyhában. Bohémkodtunk, gondolatban megváltottuk a világot, közben a konyha, becsukva is széljárta ablakából bámultuk, ahogy a sötét, nagy cekkereket cipelő női alakok eltűntek a koraesti félhomályban.
De a tea, meg a kávé csak úgy volt jó, ha csipegettünk hozzá valamit: így egyik chipses zacskó követte a másikat. Néha felpattintottunk egy doboz kekszet, vagy csináltunk a mikróban popcornt. Nem volt mit tenni, egy-egy téli időszak végére ( a karácsonyi habzsi-dőzsit is beleszámítva) fejenként két-három kilóval lettünk gazdagabbak.
Nah ezt most el szeretném kerülni, ezért egyik nap összedobtam egy jó kis kókuszos-gyömbéres „mindenmentes” köleskekszet, ami kellemesen omlós, kicsit fűszeres. Kávéba mártogatva szerintem jobb, mint a cantuccini. Nincsen benne fehér liszt meg fehér cukor, így bármikor büntetlenül lehet nassolni.
Gyömbéres-kókuszos köleskeksz (recept kb. 30 darabhoz)
150 gramm kölesliszt
150 gramm rizsliszt
100 gramm nyírfacukor (más néven xilit)
50 gramm kókuszzsírt
egy deci kókusztej
egy darab közepes tojás
egy kávéskanál gyömbér
egy kávéskanál fahéj
egy fél lime héja és leve
A köleslisztet, a rizslisztet a nyírfacukorral egy tálban összekeverjük egy sima evőkanállal. Belemorzsoljuk a kókuszzsírt. Ráütjük a tojást, beleöntjük a kókusztejet és addig kevergetjük, amíg olyan szép nem is teljesen híg, de nem is száraz állaga nem lesz. Ezután belehintjük a fahéjat, és a gyömbért. Belecsurgatjuk a lime levét, meg ráreszeljük a héját. Egyenletesen összedolgozzuk, majd a tésztát nemes egyszerűséggel betesszük a hűtőbe legalább egy órára pihenni.
Ha letelt az idő, akkor a sütőt előmelegítjük 170 fokra. A gyúródeszkán, vagy szilikonos gyúrólapon némi rizsliszt társaságában a masszából kis gombócot formázunk. Attól függően mennyit akarunk a formázással vacakolni: kinyújtjuk vagy kézzel hengert sodrunk belőle. Ha a nyújtás mellett voksoltok, akkor bő liszt társaságában sodrófával kb. egy centi vékonyra nyújtsátok a tésztát. A cuki kis kiszúró formákkal a csillagtól a az egyszarvúig bármilyen alakzatot csinálhattok belőle. Ha ezzel nem akartok szórakozni, akkor a kb. három centi átmérőjűre sodort hengert centis darabokra vágjátok fel. Mindegyiket tegyétek a sütőpapírral beborított tepsire, és süssétek bő negyedóráig. A tészta akkor lesz omlós, amikor a széle épp csak egy picit kezd megbarnulni.
A kekszek forrón, önmagukban is isteniek! Bár szerintem akkor a legfinomabbak, amikor egy csésze kávéba, teában belemártogatjuk őket, amelyek még jobban kiemelik a gyömbér és a lime pikáns, szürke időben is szívmelengető ízvilágát.
Puding gyöngyből. Elsőre kicsit szürreálisnak, bonyolultnak tűnik, de a valóság ennél sokkal frappánsabb. Ez egy nagyjából húsz perces, kalóriaszegény, pepecselésmentes finomság, amely felmelegíti a testet és a lelket, még a legszürkébb „ötven árnyalatmentes” őszi napon is.
Talán pont az átlátszóvá váló tápiókagyöngy juttatta eszembe az igazinak tűnő homokos kávé sztoriját… Gyerekként a húgommal komplett nyári konyhánk volt a mama teraszának oldalában. A szépen megnyesett fagyalbokor ágaira raktuk a konyharuhának kinevezett törülközőfoszlányt, a csorba kidobásra ítélt, de „játszani még jó lesz” bögréket. A lépcsőt kineveztük munkapultnak, ahova műanyag tálakban vittük a „lisztet”. Pontosabban a homokot. A régi lyukas fazekakba gondosan beletettük a barna, ragadós homokos masszát. A tetejét falevelekkel és kavicsokkal díszítettük, majd betettük az alkalmi sütőnkbe, vagyis a kerítésen lévő postaládába. Izgatottan vártuk, hogy leteljen a kerek két perces sütési idő, és máris lehetett „enni”. Jobban mondva evést imitálni Gombival, a töltött kolbászra emlékeztető tacskóval.
Még nagyobb öröm volt, amikor a mama nekünk adta a régi, lyukas kotyogóst. Az alján maradt némi kávézacc, így neki álltunk a postaládában kávét főzni. Felöntöttük kúti vízzel, hogy lehessen inni. De valahogy mégsem tűnt valódinak. A löttynek inkább olyan színe volt, mint egy zavaros mocsárnak, ezért biztos, ami biztos alapon beleszórtunk egy kis homokot. Mindjárt más lett! Majdnem igazi! Nem is kellett annyit hozzáképzelni. Ki is töltöttük a tuningolt verziót a csészékbe, amikor a kerítés mellett felbukkant az akkor nyolcvan fele járó Roza néni barázdált arca. Sejtelmesen megkérdezte, mit csinálunk.
- Kávét főztünk – vágta rá a húgom, majd egy hirtelen ötlettől kezdve megkínálta egy csésze homokos feketével.
Én csak ültem a lépcsőn, és bámultam a szinte sci-fibe illő jelenetet. A néni nemcsak úgy csinált, hogy megissza a kávét, hanem VALÓBAN le is húzta, illedelmesen megköszönte, majd ment híreket begyűjteni a szemközti utcai padról.
Almás-gyömbéres tápiókapuding (recept két főre)
négy evőkanál tápiókagyöngy
három deci víz
két darab közepes alma
egy kisebb banán
egy kávéskanál gyömbér
egy evőkanál nyírfacukor
egy deci kókusztej (lehet sima is, ha nem vagytok paleósok, tejérzékenyek, vegánok)
a sütéshez kókuszzsír
A tápiókagyöngyöt forró vízben fedő alatt el kezdem főzni. Közben lereszelem az almát, összenyomom a banánt, majd a kókuszzsíron kicsit megpirítom őket. Megszórom egy kicsit a gyömbérrel, majd nagyjából két perc után félreteszem az egészet. Nagyjából negyed óra elteltével a tápiókagyöngy átlátszóvá válik, ilyenkor hozzá lehet önteni a kókusztejet. Teszek bele egy kanál nyírfacukrot, majd beleforgatom az almás-banános-gyömbéres masszát. Innentől kezdve a puding öt perc alatt besűrűsödik.
A végeredményt kis desszertes tálakba öntöttem, de amúgy pohárban is nagyon mutatós. A tetejére érdemes valami roppanóst (például diót vagy mandulapelyhet) szórni, mert klassz kontrasztot ad a krém állagával. Szóval, ezek után ki ugrik le először a legközelebbi bioboltba egy adag tápiókagyöngyért?!
Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.