reblog

Szergej bácsi is megirigyelné!

Szergej bácsiról évekkel ezelőtt hallottam a nászútonkon. A hotelben, ahol megszálltunk, a pincér szeretett elbeszélgetni a vendégekkel. Velünk is. No, így persze több bort is ittunk, de felettébb szórakoztató volt mese (vagy a valóság?) az orosz olajbáróról, akinek ha ahhoz van kedve egy egész szállodát kivesz. Rendel vagy harminc escort lányt, de az úribb fajtából, meg két zenekart, akik felváltva játszanak, mert túl egyszerű lenne csendben jakuzzizni. Az asztalok rogyadoznak a sok kaviártól, a vodkától meg a húsz ezer forintos boroktól. És ha véget ér az este, akkor a reggel egy ládányi pezsgővel indul a nap!

A múltkor eszembe jutott Szergej bácsi, amikor megláttam a hűtő sarkában a kicsi doboznyi kaviárt. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs mikor vettük, de mivel a savanyított céklán meg pár szelet uborkán nem volt más a polcon, lehetetlen dolog volt nem észre venni. Mivel önmagában még pirítóssal is, elég vékonyka vacsora lett volna, ezért a férjem kitalálta csináljunk belőle szószt, akkor majd jut mindenkinek. Lett egy gyerek- meg egy tizennyolc pluszos verzió, amibe stílszerűen még vodka is került. Na ezt, még Szergej bácsi is megirigyelte volna.

Kaviáros penne vodkával (3 főre)

• egy kis doboz kaviár
• két deci rizstejszín ( ha nem vagytok tejérzekenyek akkor a sima is jó)
• 4 cent vodka (csak a felnőtt verzióban)
• két szál újhagyma
• ízlés szerint só, bors
• egy fél citrom leve
• 250 gramm teljes kiőrlésű tészta

Feltesszük forralni a vízet, megszórjuk egy kis tengeri sóval. Amíg nem forr, addig dolgozunk a kaviárral. Az újhagymát egy pici olívaolajon megfuttatjuk, majd belelöttyintjük a rizstejszínt. Beleküldjük a kaviárt meg a vodkát (ha gyerekeknek is esznek, akkor hagyd ki, vagy vegyél ki nekik egy merítőkanállal) majd hagyjuk egy kicsit rotyogni. Megsózzuk, borsozzuk és végül egy fél citrom levével meglocsoljuk. A pennét a dobozára, zacskójára írt ideig főzzük, majd  leszűrjük, és már tálalhatjuk is. Ugye nem nagy cucc? Tiszta Oroszország...

Imádunk grillezni. A férjem meg én többesszámban. A feladatok le vannak zsírozva: én vágok, ő süt, együtt pácolunk. Mert az egész grillezés lelke a pác. Persze kábé bármelyik boltban lehet kapni grillezésre késze csirkemellet, kolbászt, sajtot és halat. Ez tök jó sos megoldás. De ha igazán különleges ízvilágra vágytok, akkor felejtsétek el a húst, grillezzetek gombát! Tutira nem fogjátok megbánni!

Hozzávalók két személyre:

• fél kiló grillgomba (Ne röhögjetek, árulnak ilyet!)
• két-három pálinkás pohárnyi szezámolaj ( Ki emlékszik arra pontosan!:)
• három gerezd fokhagyma
• ízlés szerint szójaszósz
• néhány levél friss koriander
• a tálaláshoz néhány levél friss tárkony
• egy kisebb doboz soba tészta (hajdinatészta)

A gombát alaposan megmossuk és nagyjából centis szeletekre vágjuk. Elkészítjük egy nagy tálban a pácot: belecsurgartjuk a szezámolajat, a szójaszószt a tálba. Ráaprítjuk a fokhagymát. Jó sokat, hogy kellőképp pikáns legyen.

Beleforgatjuk a gombaszeleteket. Közben előmelegítjük a grillt. (Mi kontaktgrillt használunk, de lehet hagyományosat is – gusztus és lustaság dolga.), majd rápakoljuk a gombaszeleteket. Nagyjából öt percig sütjük és végül megszórjuk néhány levél friss tárkonnyal.

Amíg grillezünk, addig a soba tésztát a sós forró vízben pár perc alatt megfőzzük. Ezután egy vokba a maradék pácot belecsurgatjuk, hogy egy cseppje se vesszen kárba és picit lepirítjuk benne a sobát, és már tálalhatjuk is.

Csak egy dologra vigyázzatok! Sütés közben ne egyetek a kész gombákból, mert mi úgy rákaptunk, hogy egy adagot csak úgy elcsipegettünk.

-Van még belőle? Bocsi, bocsi! Most ettem meg az utolsót!

Kábé ez a sorsa nálunk egy galette-nek. Jó, sokan (értsd most már négyen – egy plusz két fél férfi meg én, az egy szem nő) vagyunk egy cirka huszonöt centis pitére.

Ilyen férfiuralom mellett igyekszem egészségesen főzni, bár a fiúk leginkább húst, pizzát, tésztát és fehér kenyeret ennének. Hiába sütök valamilyen maglisztes csodát, dafke meg se kóstolják. Így a férjemmel hallgatólagosan megegyeztünk egy tönköly- vagy teljes kiőrlésű lisztben, no meg az eritritben, amitől a gyerekek nem pörögnek be. Elvileg.

Szóval azt szeretem ebben a teljes kiőrlésű galette-ben, hogy az elkészítéséhez nem kell előbányászni a kamra legbelső polcáról a robotgépet. És van egy jó hírem azoknak, akik nem szeretnek mosogatni, hogy a galette-hez csak egy tálra, egy tepsire, egy vágódeszkára és egy éles késre van szükség.

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg teljes kiőrlésű liszt

5 dkg porrá őrölt eritrit (vagy xilit vagy sima cukor)

12 dkg vaj (laktózmentes változattal is működik)

1,5 dl tejszín (laktózmentes változat vagy valamelyik semleges ízű növényi tejszínnel-mandula vagy rizs is jó)

egy tojás

A töltelékhez:

4-5 db édes alma

egy citrom leve

egy evőkanál vaníliaaroma

a díszítéshez néhány mentalevél

Elsőként a lisztet összekeverjük a cukorral, majd fél centis kockákra vágjuk a vajat, és hozzáadjuk a lisztes masszához. Ezután apránként belecsurgatjuk a tejszínt, és elkezdjük gyúrni. Nagyjából három-négy perc alatt kész a tésztagombóc, amit fél órára folpackba csomagolva beteszünk a hűtőbe.

A töltelék fő előnye, hogy az almát nem reszelni, hanem kockázni kell, így ismét időt spórolhatunk meg. Az almadarabokra rácsurgatjuk a citrom levét, és hozzákeverjük a vaníliakivonatot is. Ha letelt a tészta pihenőideje, akkor a sütőpapíron nagyjából harminc centis körré sodorjuk. (Így könnyebben át lehet tenni a tepsibe a süteményt.) A közepére ráhalmozzuk a gyümölcsöt, majd a szélét visszahajtjuk és megkenjük tojással – de ha ez utóbbi elmarad, akkor sem történik tragédia. Végül 180 fokon légkeveréses sütőben körülbelül fél órát sütjük. Ha kész, a tetejét néhány mentalevéllel díszítjük.

A férjem fellázadt a csirkehús ellen, és hazajött egy kisebb csomag sertésszűzzel. Majd szívbajt kaptam, mikor kiderült, hogy a négyszáz gramm hús többe került, mint a múltkor a farmer plusz bikinifelső együttvéve, amit az egyik hiperáruház ömlesztett akciós konténeréből turkáltam! Mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy kétszázötven forintért ritkán jutok vadiúj fürdőruhához és a nyolcszázkilencven forintra leárazott sort sem ugrik bele minden héten a kosaramba.

Nem morogtam túl sokat, mert nem akartam a férjem lelkébe gázolni, hogy a fűtésszámla ráfizetés előtt nem biztos, hogy ilyet kéne venni! Plusz a saját helyzetem sem akartam rontani, hiszen Peti köztudottan nem egy „portündér”. A házimunka ráeső részét többnyire az alkami, impulzus vásárlásaival tudja le, ugyanis az asztalra kitett, előre gondosan megírt cetlit notorikusan otthagyja. Egy ilyen helyzetben dobtam össze húsz perc alatt a japán  és a magyar konyha paleo szerelemgyerekét.

Citromos teriyaki sertésszűz (két főre)

négyszáz gramm sertésszűz

egy közepes fej vöröshagyma

egy fej kápia paprika

egy evőkanál teriyaki szósz

egy evőkanál mustár

egy kávéskanál borsikafű

egy kávéskanál szerecsendió

egy késhegynyi cayenne bors

egy kávéskanál szezámmag

egy fél citrom

ízlés szerint só

a sütéshez kókuszzsír

A sertésszüzet jó alaposan megmostam és felvágtam kábé egy centis szeletekre. Ezután duzzogtam egy sort, mert locsoltam volna rá egy kis balzsamecetet, de elfogyott, ezért rálöttyintettem egy kicsit a polcon árválkodó teriyaki szószból. HA ló nincs, jó a szamár is! De még milyen jó! Közben a felkockázott vöröshagymát megfutattam egy kis kókuszzsíron. Aztán rádobtam a sertésszűz darabokat, és sűrűn kevergettem. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan puhul. Közben rányomtam egy kicsit a mustárból, megszórtam egy kis borsikafűvel, és egy érzésnyi cayenne borssal, hogy legyen némi ereje. Kicsit rotyogtattam. Ahogy kóstoltam, éreztem, hogy lágyítani kéne az ízeken, ezért beleraktam egy kis szerecsendiót is. Már egészen pazar volt az ízvilág. Kicsit keleties, de mégsem tolakodó, ezért belefacsartam egy fél citromot is, hogy a savak is a helyükre kerüljenek. A végén megszórtam egy kis szezámmaggal az egészet. A tányéron mellédobtam a rukkolát, megdizájnoltam a citrommal, így végül egy olyan könnyeden fenséges ebédet rittyentettem, hogy a férjem utána még el is mosogatott.

Nem olyan egyszerű változatosan tejmentesen reggelizni! Pláne az én férjemnek, aki sokszor kívánósabb, mint egy nyolc hónapos várandós kismama. Még mindig megremeg a lába, ha lát a boltban egy zacskó parmezánt. De ha nem akar estére olyan kerek hasat, mintha görögdinnyét bújtatna a pólója alatt, akkor erőt kell vennie magán. Sajnos, nála a laktózmentes termékek sem jöhetnek szóba, mert nem a tejcukorra, hanem a kazeinre, vagyis a tejfehérjére érzékeny. Mindenemellett számára az evés, nem csupán egy fizikai aktus, hanem tömény orgazmus, amelynek a közzépontjában a lágy-ropogós vagy savanyú-édes-csípős-sós-keserű harmonikus kontrasztja áll. (Nem mintha én másabb lennék.) Szóval, egy ilyen típusú ember számára húsbavágó érzés, ha nem kóstolhat meg semmilyen vajjal, tejszínnel, vagy sajttal készült fogást. De a legnagyobb kihívás még mindig a változatos, érdekes és mennyei reggeli, mert nagyon könnyű leragadni a zsíros kenyér-lekváros kenyér- üres kenyér némi zöldséggel és hússal szentháromságnál.

A férjemnél múlt héten jött el ez a pont, hogy szeretne változtatni a reggeli menün. Nekem, amióta visszamentem dolgozni, ilyen extrákra már nincsen időm. Örülök, ha még kávé előtt fel tudom öltöztetni a gyereket, meg kipakolom az asztalra amolyan „családi svédasztalként” a fél hűtőt. A férjem ezért előző este összerittyentett tíz perc alatt egy guacamolét, ugyanis a hajnali rutinba ilyen extrák, mint zöldségkrém készítése frissen, már nem fér bele. A guacamole egy hangyányit pikáns avokádókrém. Eredetileg ez egy mexikói mártogatós tortillához, de reggel egy kellemesen átsült , ropogós pirítóson némi sárgarépával olyan finom, mintha egy ötcsillagos luxushotelbe ugrottunk volna be reggelizni. Ezen kívül némi paradicsommal pazar tízórai hétfőre a gyereknek, remek mártogatós az esti tévézéshez, és ha még mindig nem unnánk, akkor kiváló öntet például a semmi extra tepsiben sült csirke-csicsóka pároshoz.

Guacamole (kb. négy decis tál lesz vele tele)

• négy darab érett avokádó
• fél deci olívaolaj
• egy darab közepes lilahagyma
• fél lime leve
• egy kávéskanál koriander
• egy kávéskanál só
• egy csipet bors

Ez egy raw vegán zöldségkrém, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem főzzük-sütünk semmit, így az értékes vitaminok mind benne maradnak az ételben. Az elkészítés borzalmasan egyszerű, csak egy turmix, aprító vagy botmixer kell hozzá. Az avokádót, vagy másnéven vajkörtét megpucoljuk és apróra vágjuk, majd beletesszük a turmixba. Rácsurgatjuk az olívát. Beletesszük az összevágott hagymát. Belefacsarjuk a lime-ot, és fűszerezzük az összetört korianderrel, a sóval és a borssal. Aki szereti a csípőset felturbózhatja még egy fél kávéskanálnyi cayenne borssal vagy chili paprikával is. Aztán az egészet krémesre turmixoljuk, és már gyárthatjuk is a szendvicseket az ötcsillagos vacsorához, reggelihez. De mondjuk egy kis répával, még ha bizarrnak is tűnik, remek nasi az esti filmhez!