reblog

Avagy kampány az isteni és bűnronda kajákért!

Néha nagyon kínlódom, hogy egy első blikkre csúnyácska, ámde finom ételt minimálisan fotogénné varázsoljak. Ilyenkor szöszölök a zöld levelekkel, az arany gyertyákkal, meg a ki tudjon honnan kapott kis fém elefánttal, hogy az egész a fotón valahogy kinézzen. Ez gyakorlatilag igaz az összes tészta-és egytálételre, amelynek az a funkciója, hogy minimális idő alatt maximálisan finom ebéd kerüljön az asztalra. A dizájn meg félúton lemarad. Jó, ez nem valami sznob szakácsverseny, de érdekes, hogy a blogstatisztika is jól mutatja, hogy a szebb, látványos ételekre sokkal többen csorgatják a nyálukat, mint a kissé csúnya, de legalább olyan ízletes társaikra.

Nem tudom, mennyire emlékeztek rá, de a fíling egy kicsit hasonló, mint a Chokitónál. Hiába volt pazar a puffasztott rizsréteg alatti nyelven selymesen szétomló karamell, de csomagolásból kibontott pucér szelet kis túlzással egy darab sz*rra emlékeztetett. Nem is lehet ma már kapni. Sajnos! Ennek jegyében kampányt indítok a csúnyácska, de isteni kajákért! Elsőként itt van ez a kis gyors, egyedényes, mindentbele keleti tésztarecept, amely felmelegíti a szívet és a lelket a legszürkébb novemberi napot is. Jah, és nagyjából huszonöt perc alatt elkészül.

Gyömbéres tészta (recept két főre)

• háromszáz gramm woktészta (teljes kiőrlésű vagy gluténmentes)
• kétszáz gramm garnéla 
• száz gramm shiitake gomba
• egy szál sárgarépa
• egy fej vöröshagyma
• egy fél rúd póréhagyma
• egy negyed fej kínai kel
• egy kis üvegnyi japán gyömbér ( leve is)
• egy kávéskanál őrölt gyömbér
• három evőkanál szójaszósz
• egy evőkanál méz
• a sütéshez kókuszzsír

Egy wokban kókuszzsíron megfuttatjuk a felkockázott póréhagymát és a vöröshagymát, majd rádobjuk a hosszúra vágott sárgarépát, és az összevágott kínai kelt. Mivel ez utóbbi elég sok levet ereszt, ezért nem kell hozzá vizet tenni. Beleszórjuk a megtisztított gombát is. Az üvegben eltett japán gyömbért egy az egyben levestül, mindenestül beletesszük. Kicsit összekeverjük a masszát, belecsurgatjuk a mézet, majd meglocsoljuk a szójaszósszal. Mivel ez egy kicsit sós, ezért nem teszek külön bele sót, nehogy azt mondja már valaki, hogy szerelmes a szakácsné. De hát ez ízlés dolga! Az egészet lefedjük egy jó nagy fedővel és tíz percig rotyogtatjuk.

Mikor látjuk, hogy puhulnak a zöldségek, akkor jöhet a garnéla is. Pár perc főzés után beleöntjük a woktésztát is, amelynek nagy előnye, hogy nem kell külön előfőzni, hanem a serpenyőben a zöldségekkel együtt megpirul. Még  három perc, és már szedhetjük is a tányérra. Néhány vékony szelet paprikával valamit javíthatunk tálalásnál az összhatáson, de ez a kaja alapjaiban véve akkor is olyan, mint a Chokito a kilencvenes években: ronda és finom.

Epilógus:

Amikor a kisfiam még csak pár hónapos  volt, el sem tudtam képzelni, hogy az akkor olyan soknak tűnő teendő mellett, hogyan lehet külön a gyereknek főzni!? Ha ezt a dédnagyanyám hallotta volna, akkor tágra nyílt pupillákkal bámult volna rám, de a 21. században az előre gyártott bio bébiételek korában egy teljesen hétköznapi felvetésnek számít.

Üveges bébikaja vs. főzés

Első lépésként a férjemmel feltérképeztük a helyi bébikaja piacot. Szó szerint tátva maradt a szám, hogy a jó minőségű, ökológiailag ellenőrzött gazdálkodásból származó kis két decis alma-vagy sütőtökpüréért sok helyen majdnem négyszáz forintot elkértek. Az eggyel lejjebbi kategóriának (már nem bio, de nincsen benne hozzáadott cukor) darabját nagyjából háromszázért adták. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a sima egyszerű alma-krumpli-sütőtök-szilva variációkból alig volt valami a polcokon. A gyártók szinte majdnem mindegyikbe raktak egy olyan összetevőt például epret, borjúhúst, amit egy a hozzátáplálást kezdő félévesnek nem jó szívvel adtam volna oda. (Mondhatnátok, de hiszen rajta van, hogy hány hónapos kortól lehet adni? Lehet, csak én vagyok túl szkeptikus, de láttam már olyan joghurtos bébiételt, amire azt írták a fél éves gyereknek simán lehet adni.)

Ezek miatt a férjemmel úgy döntöttünk, külön főzünk a babának. Három naponta kb. tokkal-vonóval fél órás műveletről van szó. Az eddigi tapasztalataim szerint sokkal kevesebb macerával jár, mint ahogyan elsőre hangzik, és nagyjából fele annyiból kijön, mintha minden főétkezésre üvegeset adnék neki. Félre ne értsetek, a kész bébikaja egy tök jó dolog, főleg akkor, ha a nyáron megyünk valahova. Egy-két üvegnyi tartalékot én is mindig tartok otthon végszükség, vis major és egyéb katasztrófák esetére.

Egy kis matek

Átlagban véve három napra elegendő főzeléket készítek, amit utána egy kis dobozban a hűtőben tárolok. Mindig csak annyit melegítek neki, amennyit épp megeszik. Egy étkezésre a következő adagokat számítottam neki:

• 6-7 hónapos: 150 ml
• 8-12 hónapos: 200 ml
• 12 hónap felett: 250 ml

Ezeket szépen beszorzom a főzelékes étkezések számával, jelen esetben hárommal, így megkapom, hogy egyszerre mennyit főzeléket kell készítenem. Tehát:

• 6-7 hónapos: 450 ml
• 8-12 hónapos: 600 ml
• 12 hónap felett: 750 ml

A sűrítés rejtelmei

A babakaját krumplival sűrítem, nem pedig liszttel. (Az elején mást nem is lehet.)Klassz lesz tőle a főzelék állaga, és nem utolsó sorban, ha egy zöldségből például kevesebb van, könnyebben fel tudom turbózni az adagot. Alapesetben mindig a 2/3 zöldség, gyümölcs és az 1/3 krumpli arányokat használok. (Ha nincsen annyi zöldség, akkor fele-felében is belefér.) Ez a gyakorlatban a fenti főzési adagokhoz számítva azt jelenti:

• 6-7 hónapos: 2-3 szem közepes nagyságú krumpli
• 8-12 hónapos: 4-5 szem közepes nagyságú krumpli
• 12 hónap felett: 6-7 szem közepes nagyságú krumpli

Főzési technikák

A babának én mindig úgy próbálok/próbáltam főzni, hogy a lehető legnagyobb vitamin tartalma legyen az ételnek, ezért amit lehet, szigorúan fedő alatt kevés vízben párolom meg. Így elvileg az értékes tápanyagok is benne maradnak.

6-7 hónaposan

A kiválasztott összesen nagyjából húsz dekányi zöldséget-gyümölcsöt megpucolom, összevágom és még nedvesen fel teszem őket annyi vízben, ami éppen ellepi a szeleteket. Hozzáteszem a darabokra vágott krumplit. Forrástól számítva nagyjából húsz perc alatt minden puhára fő. A végén az egészet leturmixolom. (Egy jó tanács: ha eddig még nem tettétek, akkor szerezzetek be egy erős turmixot. A botmixer sem rossz, de a turmix sokkal, de sokkal gyorsabb, hatékonyabb és nem lesz egy véletlen mozdulattattól a fél konyha dzsuvás.)Ilyenkor még nem adok hozzá sem sót, sem pedig semmilyen más fűszert, hogy a baba szokja a természetes ízeket. Ha nagyon nem akarja megenni, akkor egy kis nagyon apróra vágott petrezselymet teszek bele, de ennyi.

8-12 hónaposan

Egy fél fejnyi apróra vágott vöröshagymát megpirítom egy nagyon kevés olívaolajon/kókuszzsíron. Ha a hagyma kezd átlátszóvá válni, akkor felöntöm négy deci vízzel A nagyjából harminc dekányi, apróra vágott zöldséget-gyümölcsöt plusz a krumplit beledobom és puhára főzöm. Ekkor már lehet valamennyi húst, natúr joghurtot, esetleg tejfölt is hozzáadni, ki hogyan szeretné. A végén az egészet egy percig turmixolom, hogy már kisebb, de könnyen rágható darabok is maradjanak benne. Egy leheletnyi sózom. Ekkor már lehet más zöldfűszereket is például kakukkfüvet, köményt, tárkonyt, majorannát, lestyánt és borsikafüvet használni.

12 hónap felett

Ugyanúgy érdemes főzni, mint a 8-12 hónapos korban. Ha a babának már sok foga van, akkor a turmixolást a villával való összenyomkodással ki lehet váltani. A fűszerek közül kis mennyiségben már használható a szerecsendió, a bors, a nyírfacukor vagy a gyümölcscukor. Én egyévesen még mézet nem adok a fiamnak, mert a benne lévő baktériumok állítólag egyes esetekben botulizmust okozhatnak.

Az anyagi oldalt félretéve azért is érdemes a gyereknek főzni, mert vannak olyan a babák, köztük az én kisfiam is, akik a zöldséget csak főzelék formájában hajlandóak megenni, másrészt meg nincs annál jobb érzés, amikor egy fél kanálnyi kaja sem marad a színes műanyag tálka oldalán.

Félre ne értsétek! Kifejezetten szeretem, amikor ide-oda hajlítgatják a vállamat, meg beletérdelnek a derekamba a hajlékony thai masszőrök. Azonban a thai, jobban mondva a keleti konyha még közelebb áll a szívemhez. A férjemmel a kapcsolatunk romantikusan bohém időszakában, amikor még Pesten éltünk gyerek nélkül, szívesen mulattuk az időt a thai, kínai, vagy éppen indiai vendéglőkben. Amióta leköltöztünk Fehérvárra, és megszületett a fiúnk, azóta kissé körülményes módon jutunk el ilyen helyekre. Ha nagyon megkívánom a fűszeres, szinte a nyelőcsövet végigégető kaját, akkor Peti rövidre zárja a történetet. Beugrik a belvárosba, aztán hoz a két kínai gyorsbüfé valamelyikéből egy kicsit csípős, kicsit savanyú csirkét bambusszal.

Ha ennél egy fokkal többre vágyok, akkor fogom magam, és nekilátok. Feltéve, ha nem kell hozzá semmi különleges, vidéken szinte beszerezhetetlen alapanyag. Ez a garnélaleves roppant egyszerű, húsz perces és fantasztikus ebéd. Nem olyan drága, mint amilyennek elsőre tűnik. Két adagra elegendő, gyorsfagyasztott garnéla ára nagyjából egálban van csirkével.

Kókuszos-hagymás garnélaleves (recept két főre)

• 250 gramm garnéla
• három közepes fej újhagyma (szárastul)
• három gerezd fokhagyma
• három deci kókusztej
• egy evőkanál nyírfacukor
• két kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál kardamon
• fél citrom leve
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatom az apróra vágott újhagymát, majd felöntöm az egészet nagyjából két deci vízzel. Egy gerezd fokhagymát belepréselek, és hagyom főni. Közben egy vokban bő kókuszzsírban megsütöm a kiolvasztott garnélákat. Mindegyik oldalt nagyjából négy percig pirítom. (Akkor jó, ha a fehér rész kezd egy kicsit áttetszővé válni.)Ezután belelöttyintem a kókusztejet, hozzáteszem a maradék fokhagymát, az összevágott hagymaszárat plusz a fél citrom levét. Egy-két perc alatt összefőzöm.

A garnélás vok tartalmát beleöntöm a hagymás levesalapba. Már csak az ízesítés van hátra! A só és a bors után gyömgyérrel meg kardamonnal a levet meglepően pikánssá teszem. Hogy kicsit közelebb hozzam a citrom fanyarságát a keleti fűszerekhez egy evőkanál nyírfacukorral lágyítok a levesen. Néhány percig még rotyogtatom, és már végeztem is. A hagymaszeleteléstől  a tálalásig kábé huszonötpercre van szükség, hogy a ebédre(vacsorára) Bangkokban érezhessük magunkat.

Nehezen viseltük (viseljük) a Szaharát idéző vénasszonyok nyarát. A férjemmel felváltva kókadoztunk. Legszívesebben ki sem mozdultunk volna a kanapé, az ágy és a gyerekszobai szőnyeg triumvirátusából. De ez csak a mi kis cukormázas, cseresznyés álmunk volt. A kisfiam angyali hangján tágra nyitott pupillákkal folyton azt ismételgette: táttá, táttá, táttá. Ez az ő nyelvén azt jelenti, menjünk el valahova. Akárhova. Postára, piacra, játszótérre vagy kertészetbe. Tök mindegy. Csak hadd vegye fel a kiscipőjét, hadd sétálgasson és simogathassa (alkalom adtán tépkedhesse) a virágokat, bokrokat. A férjem bölcsen megállapította, ha a gyerekben ennyi energia van, akkor nekünk is turbó fokozatra kéne kapcsolnunk. Nem volt más választásunk, mint bevetni a csodafegyvert: az amarántot. (Korábbi posztot az amarántról lásd itt) 

Amaránt felfújt paradicsommal és padlizsánnal

Recept két személyre

• egy darab kisebb padlizsán
• öt darab közepes paradicsom
• 300 gramm amaránt
• két fej vöröshagyma
• három gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál római kömény
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

Először forrásban lévő vízben tíz percig főzöm az amarántot. 180 fokra előmelegítem a sütőt. Közben az egyik vöröshagymát felkarikázom, és a kókuszzsíron megpirítom. A padlizsánt meghámozom - hogy ne legyen keserű - majd egy deci víz és négy felkockázott paradicsom társaságában rádobom a vöröshagymára. Az összenyomott fokhagymákkal, a borssal, római köménnyel és a sóval ízesítem a zöldségeket. Pár percig rotyogtatom az egészet.

Az amarántot egy levesszűrő segítségével átpakolom egy tűzálló tálba, majd összekeverem az előfőzött zöldségekkel. A megmaradt paradicsomot és a hagymát szeletekre vágom, és a felfújt tetejére teszem. Én szép sorba tettem őket, hogy mindenhova jusson a pluszfeltétből. Nagyjából még húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, ha a paradicsom és a hagyma széle el kezd pirulni.

A végeredményről csak szuperlativuszokban lehet csak beszélni: szuperegyszerű, szupergyors, szuperegészséges és szuperfinom.

Epilógus:

Az amaránt ismét felpörgetett: délután több, mint tíz kilométert gyalogoltam a dögmelegben a kisfiammal. Pedig reggel még a házból sem akartam kilépni.

Nagyon szeretem a kávét, főleg azt, amikor a kesernyés utóíze összemosódik a tej nyelven szétolvadó forró lágyságával. Akkor megszűnik minden, a pillanat az enyém! Előfordul ennek az ellenkezője is. Amikor az egyéves kisfiam az éjszakai „fogzás” műszak ellenére  turbó üzemmódban fedezi fel a lakást. Ilyenkor úgy érzem, nem bírom a tempót és szükség van a külső beavatkozásra. Fél másodperc alatt felhörpintek egy csészényit, még sem probléma, ha sebtiben végigforrázom vele a nyelvemet. Bízom benne, hogy újra eltölt az erő. De kávéból sem lehet végtelennyit meginni! Viszont egy számomra új, természetes, egészséges „pörgetőt” találtam, az amarántot, ami a quinoához hasonlóan dél-amerikai disznóparéjféle, vagyis gluténmentes álgabona.

Erről a növényről az inkák azt tartották, növeli a testi-lelki erőt. Mikor ezt olvastam, előbújt belőlem a kétkedő énem. „Méghogy energia szintet emel?! Na majd meglátjuk.” Hát be kell vallanom, tévedtem.

Íme, a recept:

Zöldséges amarántfőzelék két személyre

• 300 gramm amaránt (sima, nem a puffasztott)
• 300 gramm cukkini
• 3-4 darab közepes paradicsom
• 200 gramm csiperke gomba
• egy közepes fej vöröshagyma
• 2 deci rizstejszín ( ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor sima főzőtejszín)
• egy kávéskanál tárkony
• egy kávéskanál szerecsendió
• az ízesítéshez só, bors
• a sütéshez kókuszzsír
• ha szeretitek a csípőset, akkor egy csipet erős paprika

Az amarántot megmosom, majd nagyjából fél liter vízben egy lábasban felteszem főni. Forrástól számítva nagyjából tizenöt percen belül elkészül.

Egy vokban kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a felkarikázott hagymát. Hozzádobom az összevágott csiperkét, a felkockázott cukkinit és a paradicsomot. Pár perc sütés után hozzáöntök nagyjából egy deci vizet. Pár percig főzöm a zöldségeket, majd jöhet a rizstejszín, a tárkony, a szerencsendió, a só és a bors. Nagyjából negyedóra alatt megpuhul minden. Ezután nincsen más hátra, mint az amarántot egy levesszűrő segítségével kivesszük a vízből és hozzákeverjük a zöldségekhez. A végeredmény állaga legjobban egy főzelékéhez hasonlít. Ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor tálalásnál pár kanál natúr joghurttal megbolondíthatjátok az egészet.

A slusszpoén az egészben az, hogy teljesen elfelejtettem ezt az egész energiaszint-növelés dolgot. Csak este jutott eszembe, amikor végiggondoltam a napomat. Két játék között megfőztem, kitakarítottam a házat, megpucoltam az ablakokat, bevásároltam, majd elültettem néhány évelőt a kertbe mindezt egy egyéves asszisztenciájával. Jah, és délután még kávét is elfelejtettem inni.