reblog

A főzésben azt szeretem, hogy lehet improvizálni, és nem kell előcincálnom a reszelő és a műanyag tálak mögül a legfelső polcról a konyhai mérleget. Elég egy pohár, evőkanál, marék vagy késhegy, hogy nagyjából be lehessen lőni az ízeket és az állagot. A sütést ennél komolyabban kell venni, mert szinte lehetetlen korrigálni. Nem minden esetben” látja a kisszemem”, hogy az jó és” már a gerendáról sem csöpög az izzadtság”, mert a robotgép dolgozik. Főleg, ha ezzel párhuzamosan a tableten vagy az okos telefonom nézem a halaszthatatlannak tűnő e-maileket, vagy a Facebookon az  ismerősök cuki régi képeit, úgy hogy közben a tarkómon lévő harmadik szememmel figyelem tartom a háttérben matató gyereket.  Ezért fontos a pontos és alapos receptleírás. Kivéve, ha a lusta asszony, és most magamra célzok, csak úgy gondolomformán főz.

Természetesen reggel találtam ki, hogy épp ideje lenne elkészíteni a póréhagymás sütőtök krémlevest. Persze póré nem volt otthon. Gondoltam a célnak lilahagyma is megfelel. Ezzel eddig nem is volt semmi baj. Ment, minden a maga rendjén. Rotyogott a leves, közben befutott a barátnőm, akinek a haját csináltam, és a nappaliban a fiam éppen a műanyag tálkáiban főzőcskéset játszott. Emlékszem, hogy hajsütés közben még lecsuktam a gázt, nehogy leégjen az alja. Már majdnem elfelejtettem az ebédet, amikor rápillantottam a fazékra. Beraktam a tököt a turmixba, és ráöntöttem a kókusztejszínt. Nah, itt jutott eszembe, hogy a töklevesbe eddig még nem tettem ilyet. De némi kis plusz fűszerrel egy mennyei, egzotikus, mentes 2.0-ás sütőtök krémleves született a dekoncentráltságomból. 

Kókuszos sütőtök krémleves

egy kisebb sütőtök

két deci kókusztejszín (olcsóbb verzió: konzerves kókusztej ugyanolyan jó, mert nagyon sűrű)

egy fej lilahagyma

öt-hat darab babérlevél

egy kávéskanál só

egy csipet cayenne bors

a pirításhoz kókuszzsír

Az apróra vágott lilahagymát megfuttatjuk a kókuszzsíron. Rádobjuk a kockákra vágott tököt, majd jól összekeverjük az egészet. Felöntjük annyi vízzel, amennyi a zöldségeket ellepi. Beleszórjuk a babérleveleket és fedő alatt puhára főzzük. A tököt és a hagymát beletesszük a turmixba, felöntjük annyi főzőlével, amennyi az egész háromnegyedét ellepi, aztán rácsurgatjuk a kókusztejet. Összeturmixoljuk, majd beleszórjuk a sót, a cayenne borsot, és némi maggal már tálalhatjuk is.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Nem tudom, hogy vagytok vele, de vásárlás előtt igyekszem egy listát írni, hogy csak azt vegyek, amire feltétlenül szükség van. Néha persze ez a kis cetli a konyhapulton marad, mert például a fiam az indulásra kész szkafanderszerű téli overáljában és a kinti csizmájában a világos szőnyeg irányába gyorsul. És a fecni  a kámforhoz hasonlóan tovaillan a gondolataimból. Nah, ilyenkor vagyok én a marketingesek kedvence, mert nem tartom magam a listához. Nagyon könnyű elcsábulnom, ha jelentős kedvezmény. Azt érzem, hiába költöm a pénzt, mégis jó üzletet kötöttem és értékes forintokat spórolhatok meg.

Magamtól sosem vettem volna meg azt a csomag paszternákot, de fél áron még a hülyének is megérte. Még akkor is, ha előtte életemben soha nem láttam, tapintottam vagy kóstoltam. Valamire csak jó lesz! Elvégre fő a változatosság! Végül mondjuk úgy, hogy okosban oldottam meg a történetet, mert krémlevest főztem belőle pucolással, turmixolással együtt nagyjából húsz perc alatt. Paleo, vegán, gluténmentes, tejmentes, cukormentes. Szóval gyakorlatias magyarra lefordítva: kalóriaszegény, fogyókúrás, diétás, mindenmentes, egészséges ééés überbrutál finom.

Csípős paszternák krémleves

fél kiló paszternák

egy fej vöröshagyma

két gerezd fokhagyma

egy deci rizstejszín vagy kókusztejszín

öt-hat darab babérlevél

egy kávéskanál cayenne bors

egy késhegynyi zúzott koriandermag

egy evőkanál só

egy késhegynyi bors

a pirításhoz kókuszzsír

Az apróra vágott vöröshagymát megfuttatom a kókuszzsíron. Rászórom a cuki, vékony karikákra vágott paszternákot. Jól összekeverem az egészet, majd annyi vízzel öntöm fel, amennyi az egészet éppen ellepi. Beleteszem a zúzott fokhagymát is. A lébe beledobom a babérleveleket és a koriandert. Fedő alatt hagyom nagyjából hét percet rotyogni. Mikor a zöldség puha, akkor a paszternákot, hagymát egy levesszűrővel vagy bármilyen ehhez hasonló alkalmatossággal áttelepítem a turmixba. (Ha akarok egy kis levésbetétnek valót, akkor egy harmadát külön teszem.) A zöldségre rácsurgatom a tejszínt és felöntöm annyi főzőlével, amennyi teljesen ellepi. Az egészet krémesre turmixolom.Ezután fűszerezem egy kis cayenne borssal, sima fekete borssal és sóval.

Cukorszerűség nem kell bele, ugyanis a paszternák küllemben inkábba fehérrépához, míg ízben az édesebb sárgarépához hasonlít. Ezután egy kis koktélparadicsommal, metélőhagymával megdizájnolom. (Amúgy a koktélparadicsom -feltéve ha nem totál vízízű - a kellemes savasságával a paszternák krémleveshez tökéletes levésbetét.) Ebéd után nincsen más dolgom, mint a nagy sikerre való tekintettel a következő bevásárlólistára rávésni : PASZTERNÁK!

Kérlek, lájkoljátok a blog Facebook-oldalát és kövessetek Instán!

Gyerekként mindig is szerettem a farsangot, mert tudtam, akkor legálisan egy másik ember vagy lény bőrébe bújhatok bele. Kislányként persze voltam tündér, királylány, meg a kettő keveréke, de bohóc és újságárus lány is. Természetesen a jelmezbálhoz, szép, óriási szalagos fánk is járt. A mama ilyenkor a kedvemért nagyjából hetente kétszer sütötte. Szívvel-lélekkel kézzel dagasztotta a régi, súlyos gyúródeszkáján. Soha nem mondta, mennyire munkaigényes, vagy mennyi apróságra kell figyelni, hogy szépen feljöjjön a serpenyőből. Ha maradt ki egy kis tészta, akkor madarakat formázott, a szem helyére borsot tett, csak azért, hogy örömet okozzon nekem…

Közben eltelt jó pár év. A mama nagyon büszke rám, hogy most már én is sütök fánkot, igaz nem a hagyományosat, hanem egy egészségesebb, kölesből készített túrófánk-alternatívát. Egy kis citrommal meg valamilyen aszalt gyümölccsel igazi farsangi paleo, vegán, tejmentes és gluténmentes desszert. Fő előnye, hogy gyors (kb. 20 perces mutatvány), könnyen elkészíthető és a hagyományoshoz képest jóval kevesebb kalóriát tartalmaz.

Citromos kölesfánk (kb. 30 darabhoz)

• 200 gramm hántolt köles
• egy marék bármilyen aszalt gyümölcs vagy kandírozott narancshéj (mi van otthon attól függ)
• 75 gramm kókuszreszelék
• két evőkanál nyírfacukor vagy eritrit
• 100 gramm kókuszzsír a sütéshez
• fél citrom leve
• A tálaláshoz: bármilyen gyümölcs és egy evőkanál méz, esetleg agávészirup

A kölest háromszor annyi vízben nagyjából negyed óra alatt puhára főzzük. Ezután belekeverjük a kókuszreszeléket és az apróra vágott aszalt gyümölcsöt. Én most kandírozott narancshéjat használtam, mert csak az volt otthon. A masszába belehintjüka kókuszreszeléket, az eritritet és belefacsarjuk a citrom levét is. A kezünkkel határozott mozdulatokkal kis golyókat formázunk, és bő kókuszzsírban szép, barnára sütjük. Mivel a köles könnyedén pattog, ezért a kisütéshez célszerű kötényt viselni, nehogy a felsőnk vagy a farmerunk bánja a dolgot.

Friss gyümölcsökkel és egy evőkanál mézzel, vagy agávésziruppal tálaljuk. Nah, kipróbáljátok?

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Néha úgy érzem, feladom. Anyaként egy-egy nehéz helyzetben vesztett bokszolóként bedobnám a törülközőt. A kisfiam, aki még csak másfél éves, a nem korszakába lépett. Nem akarja, hogy kicseréljem a pelusát, nem akarja felvenni a zoknit, nem akar délután aludni és nem akar enni. A nagymamám azt tanácsolta, adjam neki a kedvenceit. Ez eddig tök rendben is lenne, csakhogy a kedvencek listája folyamatosan változik. Egyik nap például két pofira tömi a paprikát, a másik nap meg köpködi rám. Hogy legyek így következetes!? A gyerekorvos szerint csak túlaggódom. Mert az a gyerek, amelyiknek volt mit ennie, az még nem halt éhen. Biztos igaza van, rutinos játékos. Látott már karón varjút, de anyaként nehéz megemészteni, ha az ebédjét szimpla passzióból szétkeni az etetőszéken, a haján, vagy a pulóveremen.

Viszont azt látom, hogy gáláns, értékeli az igyekezetemet. Újabban fiú létére elkezdett főzőcskéset játszani. Ül mellettem a konyha padlóján és kevergetni az üres fazekakat. A kis műanyag kanalával az egyik edényből pakolgatja át a képzeletbeli ennivalót, és ha a kezébe kerül a habverő csak annyit mond: anya. Ilyenkor a boldogság, mint valami kellemesen folyós, langyos méz, szétfolyik a lelkemen. Begyógyítja a sebeket, és örömömben neki állok főzni. Például padlizsánt, ami szerintem egy kis paradicsommal, darált hússal és jó sok hagymával töltve az igazi. Tudjátok, ez az ujjmegnyalós sztori, amikor legalább egy ebéd erejéig azt képzeljük, hogy valami szép, kellemesen mediterrán város teraszáról bámuljuk a tengert.

Töltött padlizsán (két főre)

• két darab közepes padlizsán
• féli kiló darált hús ( lehet pulyka, csirke, sertés- teljesen mindegy)
• két darab lilahagyma
• fél szál póréhagyma
• négy gerezd fokhagyma
• két evőkanál eritrit vagy nyírfacukor
• két deci sűrített paradicsom
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy kávékanál koriander
• egy kávéskanál bazsalikom
• egy csipet só
• egy csipet bors
• a sütéshez kókuszzsír ( lehet olívaolaj is, ha nem ragaszkodunk a paleóhoz)

A padlizsánokat félbevágjuk, majd a belsejüket, amennyire tudjuk, kikaparjuk.  A kikapart belsőt apró kockákra vágjuk.  A kókuszzsíron vagy az olívaolajon megfuttatjuk a póréhagymát, a padlizsán belsejét és az apróra vágott lilahagymát. Ráhintjük a darált húst, amit lehetőleg időben kiolvasztottunk. Egy kicsit rotyogtatjuk a cuccot a vokban, majd belerakjuk a zúzott fokhagymát és ráöntjük a paradicsomlevet. Ezután ízesítünk: só, bors, cukor, majd a koriander, a bazsalikom, majd a szerecsendió következik. Mikor a leve nagyjából elfőtt, akkor egy kanállal visszatöltöm az egészet a padlizsánhéjba. Végül nagyjából fél óra alatt 180 fokon légkeveréses fokozatban, attól függ, mennyire sikerült kikaparni a padlizsán belsejét- készre sütjük.

Tálalhatjuk némi parmezánnal, esetleg ha paleósok, tejérzékenyek vagytok, akkor némi olívabogyóval vagy metélőhagymával. A végeredmény isteni és a férjem szerint ismétlést kíván!

Kérlek, lájkoljátok  Facebook oldalunkat, és kövessetek bennünket Instán!

A nagymamám azt mondta, hogy ebédre mindig egyek levest, mert annak ott van a helye a gyomorban. Ezt a tézisét egészen addig tartotta, amíg el nem kerültem egyetemre kétszáz kilométerre. A napi telefonos viziten akkor is megkérdezte: na, levest is ebédeltél? Amire én általában azt válaszoltam: nem. Kétfogásos, kifőzdés menüre nem volt pénzem. Hazulról meg ilyet nem hoztam. Pont. Mert a leves tipikusan otthoni kaja, amit nem cipelek sehova. Se munkahelyre, se iskolába, se albérletbe, mert elég egy apró hiba például nem zár tökéletesen az éthordó teteje, vagy hirtelen fékezik a vonat vagy a busz, máris kilöttyenik az egész a „tutiravalahollyukas” nejlonszatyorba és eláztat mindent.

A mama egy idő után tudomásul vette a dolgot, így továbbfejlesztette az elméletet: ha levest nem is rendszeresen, de lehetőleg mindig meleg kaját ebédeljek, mert a gyomornak nemcsak a hideg kosztra van szüksége. Abban egyetértettünk, hogy ebbe a kategóriába tartoznak azok az egyszerű, egyetemista ételek is, mint a melegszendvics, a pizzaszelet, a virsli vagy a rántotta. Így szinte minden telefonbeszélgetésünkkor hallottam, hogy zuhan le a mázsás kő a szívéről, amikor a szokásos kérdésére igennel feleltem.

Azóta eltelt néhány év, a mama szerencsére nem sokat változott. Legfeljebb kicsit szürkébb lett a haja, és rosszabbak lettek a lábai. Most már nem tudná a lépcsőn le-lépcsőn fel a villamoshoz, metróhoz távot vagy a peronról a magas lépcsőjű vonatra fellépést teljesíteni, de még most is leinformálja a napi menüt telefonon vagy Facebookon.

A régi, leveses értekezését viszont mostanában értettem meg igazán. A gyomromnak tényleg nem elég az egytálétel! Ha egyszer-egyszer kimarad, hiányzik leves. Főleg most, télen. A héten, mikor bevásároltam, az egyik boltban megláttam a szokásos amúgy nem túl szívderítő, műanyag dobozban egy csokornyi csodás csiperkét. Másnap abból lett a leves! De még milyen, hajjaj! Hasonlít a mamáéra, de mégis kalóriaszegény, mindenmentes, paleó, vegán. Tudjátok, a szokásos címkék. Jah, és ezt muszáj megkóstolnotok, mert ripsz-ropsz (nagyjából húsz perc) alatt elkészíthető, és valami bődületesen finom.

Tárkonyos gombaleves (3 főre)

• 300 gramm csiperke gomba (másfajtát is lehet használni)
• két deci kókusztejszín vagy rizstejszín (aki nem diétázik, paleózik, használhat sima főzőtejszínt is)
• fél szál póréhagyma (lehet vöröshagyma is, de most lusta voltam pucolni)
• három gerezd fokhagyma
• két szál sárgarépa
• öt-hat darab babérlevél
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy kávéskanál tárkony
• egy evőkanál 10 százalékos ecet ( ha szeretitek a savanyút, mehet bele kettő is)
• egy késhegynyi bors
• ízlés szerint só
• a főzéshez egy evőkanálnyi kókuszzsír

A csiperkét megtisztítjuk, és vékony szeletekre vágjuk, hogy könnyebben puhuljon. Közben egy evőkanálnyi kókuszzsíron megfuttatjuk a póréhagyma szeleteket, majd rádobjuk a gombát. Fakanállal egy kicsit kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beletesszük a karikára vágott sárgarépát, a zúzott fokhagymát és a babérleveleket is, aztán kb. tíz percig rotyogtatjuk. Amikor a zöldségek már majdnem puhák, belecsurgatjuk a tejszínt. Azután megszórjuk egy kis borssal, sóval, szerecsendióval és némi tárkonnyal. Belelöttyintjük az ecetet. A levest alaposan összekeverjük és kábé öt percig még főzzük. Végül egy kis metélőhagymával, még melegen, lehetőleg gőzölögve tálaljuk.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is.