reblog

Az az igazság, hogy én nem szeretem a hagyományos salátákat. Régebben vettem párszor, ilyen előre csomagolt, ebédre kész változatot. Hát mit ne mondjak, nem volt egy gasztronómiai élmény. A levelek durvára össze voltak vágva, szórtak hozzá egy marék répát meg kukoricát. Néha a tetejére rádobtak valamilyen sajtnak nevezett anyagot és pár csík szottyadra száradt csirkét. És ennyi. Az éhségemet valamennyire elverte az adhoc ebéd, de egy ilyen kaja után minden másodperc szenvedés tűnik, főleg ha az irodában mellettünk ülő jóízűen, falatozza a bő olajban sült krumplit. Pedig egy saláta is lehet különleges, pláne ha túllépünk az akciós koktélparadicsomon, a tejfölös-joghurtos önteteken és a gyorsfagyasztott mexikói zöldségmixen!

 A vérnarancs például igazán különleges kísérője az édesköménynek. Ez az itthon még kevésbé elterjedt, egyébként egészen semleges zöldségféle teli van olyan értékes ásványi anyagokkal, mint a magnézium, a kalcium, a foszfor, a kálium, a mangán és a vas. Plusz tartalmaz A-, B-és C-vitamint is. Remek kísérője például a roston sült csirkének, de némi kesudióval, vagy mandulával felturbózva önálló ételként is megállja a helyét. Paleo, vegán, mindenmentes, alig kalóriás, és ezen kívül nagyon gyorsan elkészíthető, munkába dobozban cipelős kaja. Csak pucolni és szeletelni kell!

Narancsos édesköménysaláta (két főre)

• egy közepes darab édeskömény gumó
• egy közepes fej lilahagyma
• egy nagyobb vérnarancs (sima narancs is jó)
• négy cent extra szűz olívaolaj- elhagyható
• fél narancs leve
• egy csipet só
• egy csipet bors

Az elkészítés is pofon egyszerű: összevágjuk, gusztusos kis darabokra az édesköménygumót és a lilahagymát. Egy fakanállal, sima kanállal jó alaposan összekeverjük. A narancsot apró cikkelyekre szeleteljük. A fehér részt a széléről, amennyire tudjuk leszedjük. Ha nincsen kedvünk vagy időnk ilyesmivel vacakolni, akkor nyugodtan hagyjuk rajta. Ezzel is finom, csak legfeljebb nem annyira szép. Belefacsarjunk a fél narancs levét, meghintjük ízlés szerint sóval, borssal. Egyenletesen összedolgozzuk.

Meglocsolhatjuk grátiszban még egy kis olívaolajjal, dobhatunk rá valami roppanósat például valamilyen magkeveréket vagy egy kis metélőhagymát. És már tehetjük is a tányérra, uzsisdobozba, bármibe… És még egy felettébb örvendetes hír, hogy nagyjából, attól függően, milyen gyorsan szeletelünk (értékes perceket takaríthatunk meg, ha a férj éppen nem sajátította ki az egyetlen éles, azaz magunk közt fogalmazva „jó” kést)„kb. tíz perc alatt készen van.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Mikor legnehezebb a diéta és a fogyás? Hát, amikor a vendégek szinte egymásnak adják a kilincset. Nesze neked újévi fogadalom, mi?! Nálunk télen minden héten akad egy-két külföldön élő rokon, vagy távoli unokatestvér vagy kisgyerekes baráti házaspár, aki beugrik hozzánk vacsorára. Ilyenkor a férjemmel általában improvizálunk. Egy gyors taktikai megbeszélést követően egy ad hoc kalóriaszegény, ámde pofátlanul finom „menüt” állítunk össze az éppen otthon lévő alapanyagokból. Néha szoktam egészséges tortát is sütni, de ahhoz kedv, meg lelki állapot is kell. Az meg nem mindig van, pláne ha a kisfiam lapát fogacskái éppen éjjel törnek maguknak utat. A kísérleti, zombi üzemmódban mindig arra jutok, maradok a kókuszos panna cottánál. Mert: borzasztó gyors, egyszerű; mindenmentes, tehát ételallergiások is ehetik; és alig van benne kalória. Plusz, ha vulgárisan szeretnék fogalmazni, akkor egy villantós desszert, ahol a nyelven lassan olvadó krém isteni párost alkot a roppanós idénygyümölcsökkel.

Kókuszos panna cotta (6x1 deci)

• 6 deci kókusztej (a sűrűbb konzerves változat)
• 3 darab lapzselatin vagy egy tasak expressz zselatin
• egy evőkanál bármilyen édesítő szer (például xilit, eritrit stb.)
• egy rúd vanília kikapart magja
• egy maréknyi bármilyen gyümölcs (isteni banánnal, naranccsal, eperrel, áfonyával, ribizlivel attól függ minek a szezonja van stb.)

Egy fazékban lassú tűzön csomómentesre keverjük a kókusztejben az előre hideg vízben áztatott lapzselatint. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Használhatunk expressz zselatint (más néven zselatin fixet is), aminek az a legnagyobb előnye, hogy úgy ámblokk az egészet bele lehet a krémbe keverni. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Na szóval. Zselatint már beleburítottuk a „tejbe”, ezért nincsen más dolgunk, mint egy éles késsel belekotorni a vaníliamagokat és beleszórni egy evőkanálnyi bármilyen édesítőt. Például nyírfacukrot, eritritet. Ezután az egészet alaposan összekeverjük és cuki kis poharakba, csatos üvegbe, tálkákba öntjük. A pulton hagyjuk kihűlni, majd utána legalább négy órán keresztül a hűtőben pihentetjük.

A tálalásnál többféle megoldás közül választhatunk. A panna cotta maradhat a pohárban. Ilyenkor néhány karika gyümölcsöt, vagy egy random meggyöntetet teszünk tetejére. Esetleg, ha nagyon professzionálisra akarjuk venni a dolgot. A tetejére rábiggyeszthetünk egy mentalevelet. De nem kötelező.

Ha a tányér mellett döntünk, akkor egy kis tálba forró vizet öntünk. Ebbe helyezzük bele óvatosan a poharat. Pár percig állni hagyjuk. Majd egy gyors és laza mozdulattal a poharat a tányérra fordítjuk. A pohár tetejét addig ütögetjük, hogy a panna cotta kicsússzon belőle. A tetejére ismét gyümölcsöket teszünk, majd nincsen más dolgunk, mint elmerülni a panna cotta krémes, olvadós falatjaiban és a dicsérő szavakban. Jól hangzik, ugye?

A tavalyi panelszilveszter után idén diszkréten, házi buliban búcsúztatjuk az óévet, ahova nyilván illik valamit vinni,  plusz ebédelni se árt volna valamit, feltéve, ha nem akarunk kajafutárra órákat várni. Jah, és jó lenne bevonzani a pénzt. Például a Maratonon, de hát az egy csodával felérne, mert a szerkesztők szerint a gasztroblogok a munka könnyebbik oldalát fogják meg. Ez éppen olyan, mint egy átlag gyesen lévő anyukára rámondani, hogy milyen jó neki, nem kell dolgoznia.

De hát ki tudja, a lencse a babona szerint vonzza casht, pont úgy, mint a rizs vagy a köles. Mindenesetre maradjunk a népszerűbb hagyománynál. A kevésbé látványos, ámde rendkívül finom, főzelék változat helyett, a férjemmel a thai és a magyar konyha fúziójaként gyömbéres lencsesalátát dobtunk össze. Fő előnye, hogy gyorsan elkészül, hidegen is tálalható, kiadós, egészséges és könnyen lehet szállítani.

Gyömbéres lencsesaláta (4 főre)

• fél kiló lencse
• fél üveg szushi gyömbér vagy egy 5-6 centis darab gyömbérgumó reszelve
• 300 gramm rizstészta
• egy közepes lilahagyma
• egy nagyobb kaliforniai paprika
• 7-8 szem koktélparadicsom
• 4 gerezd fokhagyma
• egy evőkanál eritrit
• 6-7 levél babérlevél
• egy kávéskanál római kömény
• egy kávéskanál cayenne bors
• fél deci szójaszósz (elhagyható- ha nincsen épp otthon)
• fél deci almalé
• fél citrom leve
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír ( vagy olívaolaj)

A lencsét legalább három órán keresztül hideg vízben áztatjuk. Ha beszívja az össze vizet, nyugodtan pótoljuk, annál könnyebben megpuhul. Ha nincsen ennyi időnk, akkor sem gond, legfeljebb tovább főzzük. A lencsét hideg vízben a babérlevéllel és a római köménnyel feltesszük főzni. Közben egy wokban kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott lilahagymát, a vékony paprika szeleteket, a gyömbért és a negyedelt paradicsomot. Pár perc főzés után hozzáöntjük az almalevet, belefacsarjuk a citromot, majd beletesszük az összezúzott fokhagymagerezdeket. Kicsit az egészet rotyogtatjuk, aztán belelöttyintjük a szójaszószt, megszórjuk egy kis eritrittel, nyírfacukorral vagy bármilyen édesítőszerrel, sóval és a cayenne borssal.

Mikor a zöldségek kellően puhák, akkor beleszórjuk a rizstésztát, ami kábé három perc alatt megpuhul. Elvileg ennél a pontnál már puha a lencse, ha eleget ázott a hideg vízben. Egy levesszűrővel áttranszportáljuk az egészet a wokba. Alaposan összekeverjük és már ehetjük is. Lehet hozzá fasírtgolyót ,kolbászkát, vagy virslit sütni, hogy maradjunk a szilveszternél, de önmagában is megállja a helyét.

Epilógus:

Ha már a kajához köthető újévi babonák szóba jöttek, nem árt tudni:

• A tyúk kikaparja a szerencsét.
• A disznó a házba túrja a szerencsét. Ilyenkor a régiek természetesen nem rántott húst sütöttek, hanem malacpecsenyét vagy a szerencsét hozó fület, farkat, körmöt és csülköt.
• A halat a farkától kezdve kell enni, mert ellenkező esetben elúszik a szerencse. A pikkelyei viszont pénzt hoznak a házhoz.
• A rétes nyújtja a szerencsét.

Azt hiszem, a karácsony előtti roham most csúsododik ki. A boltokban, legyen az a sarki bolt, ahol leakciózták a pezsgőt meg a bonbont, vagy a giga hiper, folyóként sodródik a tömeg. A sorban mögöttünk álló kínosan igyekszik a mozdulataival nem meg semmisíteni a privát szféránkat. Olykor ez nem olyan egyszerű feladat, mert a mögötte állók araszolva préselik egyre közelebb a kasszához. A levegő fogy, az emberek izzadnak, a pénztárosnő pedig egyre idegesebben figyeli az órát, mert vagy egy órája ki kéne mennie a mosdóba vagy már rég letelt a műszakja.

Ilyenkor, ha lehet én is kerülöm a boltokat, de valahogy mindig találok egy-egy olyan nélkülözhetetlen apróságot, mint a 21. akciós díszpárna vagy a gombelem az egy hónapja kimerült személyi mérlegbe satöbbi, satöbbi , ami a nagy sietségben valahogy lemarad. És amikre karácsonyig feltétlen szükség van! Ilyenkor persze durrogok egyet, hogy lehetettem ilyen feledékeny, miért kellett a bevásárló cetlit otthon hagyni, mikor azon minden rajt volt. Nah mindegy!

A hirtelen fájdalmas kutyatekintetűvé vált férjem közömbösen felajánlja, hogy elvisz vásárolni, ellesz addig kint a gyerekkel, de siessek. Azt meg nem nagyon tudok, mert sor van. A pénztárnál igyekszem hasznosan tölteni a várakozási időt, és a Last Christmas alatt fejben összedobok még egy  last minute menüt. Amit muszáj megfőznöm. Belső késztetés. Már a számban érzem a halat. Ami eredetileg ponty lett volna, de elfogyott. Viszont a busa még volt.

Szóval, röviden ez egy gyors, két órás, egészséges menüsor karácsonyra. (Gluténmentes, tejmentes, paleo, cleankaja - a "különleges" hozzávalóknál szerepel a "hagyományos" alternatíva. Nem kell hozzá különösebben komoly gyakorlat. Plusz egy részét még ma el lehet készíteni, hogy holnap jusson idő az eddig még kimaradt dolgokra, például az ajándékcsomagolásra.

Gyömbéres-almás céklakrémleves citromos habgaluskával

Hozzávalók:

A leveshez:

• két-három darab nagyobb cékla
• két közepes alma
• két deci rizstejszín (aki nem tejérzékeny vagy paleós, az használhat sima főzőtejszínt is)
• egy közepes fej vöröshagyma
• két gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál bors
• egy csipet gyömbér
• az ízesítéshez só
•  a sütéshez kókuszzsír

 A galuskához:

• két tojásfehérje
• két evőkanál nyírfacukor (lehet sima cukor vagy eritrit is attól függően, ki mit használ)
• egy citrom reszelt héja

A fazékban az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron üvegesre pirítjuk, majd hozzátesszük a megtisztított, kockára vágott céklát és a felaprított almát. Pár perc kevergetés után felöntjük az egészet nagyjából egy liter vízzel. Belerakjuk a fokhagymát, a borsot, és hagyjuk tizenöt-húsz percig rotyogni.

Megszúrjuk villával a céklát és az almát, ha elég puhának érezzük, akkor jöhet bele a rizstejszín és a gyömbér. Még pár percig főzzük, majd ízlés szerint sózzuk. Végül egy botmixerrel krémesre turmixoljuk.

Amíg a leves hűl, belevághatunk a habgaluskagyártásba! A tojásfehérjét robotgéppel habosra verjük. Akkor tökéletes, ha megfordítjuk a tálat és a hab nem folyik ki belőle. Ezután vizet melegítünk. Két evőkanál segítségével hosszúkás gömböket formázunk, majd a galuskákat oldalanként egy-egy percig főzzük. A tetejükre egy kis citromhéjat reszelünk.

Fokhagymás busafilé borsmártással és fehérrépapürével

Hozzávalók:

A halhoz:

• egy kiló busafilé
• két kávéskanál halfűszersó
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír (lehet olívaolajat is használni)

A mártáshoz:

• két evőkanál zöld bors
• két evőkanál szegfűbors
• egy deci rizstejszín (vagy főzőtejszín)
• egy evőkanál kókuszzsír (vagy vaj)
• egy kávéskanál mustár
• egy kávéskanál étkezési keményítő

A körethez:

• egy kiló fehérrépa
• egy nagyobb fej vöröshagyma
• négy deci rizstejszín (vagy főzőtejszín)
• a sütéshez kókuszzsír (vagy olívaolaj)
• három darab babérlevél
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy késhegynyi bors
• ízlés szerint só

Először megpucoljuk, felkarikázzuk a hagymát, és a kókuszzsíron egy lábasban megpirítjuk. Felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, majd beletesszük a karikára vágott fehérrépát. Ismét hozzácsurgatunk annyi vizet, hogy éppen ellepje a zöldségeket. Hogy finomabb legyen az íze, néhány babérlevelet is tehetünk a főzővízbe. Nagyjából negyedóra alatt a fehérrépa puhára fő. Egy levesszűrő segítségével a karikákat beletesszük a turmixba. A főzőléből annyit öntünk hozzá, amennyi a harmadát ellepi. Beletöltjük a turmixba a rizstejet is. Összeturmixoljuk az egészet, majd a szerecsendióval, a sóval és a borssal ízesítjük. Halmokban tálaljuk. Akinek sok ideje van, vagy nagyon ad a látványra, egy habzsák segítségével kis csavart tornyokat is készíthet a tányérra. A tetejére jelképesen szórhatunk vékonyra szeletelt póréhagymát.

A köret után a mártást főzzük meg. Az egész borsokat egy mozsárban apróra törjük, majd kis lángon némi kókuszzsíron vagy vajon elkezdjük melegíteni. Mikor elkezd pattogni, gyorsan nyakon öntjük a tejszínnel és a mustárral, és pár percig főzzük. Végül a mártást étkezési keményítővel besűrítjük.

A busafilét a halfűszersóval, a sóval és a durvára összetört fokhagymával alaposan bekenjük, majd hagyjuk fél órát állni. Ezt a fázist előző nap is elvégezhetjük, ugyanis a halszelet minél tovább áll a sós pácban, annál finomabb. Ezután egy serpenyőben bő kókuszzsírban vagy olívaolajban a bőrös oldalával lefelé elkezdjük sütni, közben ide-oda mozgatjuk a szeleteket, nehogy odaégjen az alja. A hal tetejét közben locsolgassuk a forró kókuszzsírral. Amikor látjuk, hogy a busa húsa fehéredik, megfordítjuk. Akkor van készen, amikor a nem bőrös rész teteje szép pirosas. A szeletek tetejére kis adagokban teszünk a mártásból, majd a fehérrépahalmokkal tálaljuk.

Házi máktejes panna cotta meggyöntettel

Hozzávalók:

A panna cottához:

• 100 gramm mák
• 4 deci forró víz
• 3 evőkanál nyírfacukor (lehet sima cukor vagy eritrit is)
• egy rúd vanília kikapart magja
• egy csomag expressz zselatin (vagy három darab lapzselatin)

A meggyöntethez:

• 300 gramm meggy
• egy teáskanál étkezési keményítő

A díszítéshez:

• néhány szál mentalevél

Ezt a desszertet legjobb 23-án megcsinálni! Először a máktejet készítjük el. A mákot egy hőálló tálban vagy kancsóban leforrázzuk a vízzel. A tetejét lefedjük, és legalább négy órán keresztül állni hagyjuk. Utána az egészet összeturmixoljuk és egy levesszűrőn átszűrjük. A „tejbe” belekeverünk valamilyen cukrot, attól függően, mit használunk otthon, illetve beletesszük a kikapart vaníliamagokat. Egy edényben lassú tűzön az expressz zselatinnal öt perc alatt csomómentesre keverjük. Fontos: csak melegítjük, nem forraljuk! A végeredményt poharakba töltjük. Hagyjuk kihűlni, majd legalább négy órára, de inkább egész éjszakára hűtőbe tesszük. Végül nekiállhatunk a meggyöntetnek! Ez sem nehéz művelet: a kimagozott meggyet egy lábasban elkezdjük főzni. Éppen csak annyi vizet csurgassunk hozzá, amennyi a gyümölcsöket ellepi. Amikor már rotyog, keverjük el benne az étkezési keményítőt. Pár perc alatt az öntet szépen besűrűsödik. Ízlés szerint lehet ebbe is cukrot tenni, attól függően, milyen a meggy. A panna cottát lehet tányéron vagy pohárban is tálalni. Ha a tányér mellett döntünk, akkor egy kis tálba forró vizet öntünk. Ebbe helyezzük bele óvatosan a poharat. Pár percig állni hagyjuk. Majd egy gyors és laza mozdulattal a poharat a tányérra fordítjuk. A pohár tetejét addig ütögetjük, hogy a panna cotta kicsússzon belőle. A halom tetejére bőven rakunk a meggyöntetből, majd egy szál mentalevéllel díszítjük.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Epilógus:

A férjem zenei ajánlata a karácsonyi főzéshez:

A karácsony elvileg a szeretetről meg a figyelmességről is szól, hogy egy aprócska jócselekedettel szebbé tegyük egy másik ember napját. Ehhez képest a valóság meglehetősen kiábrándító. A bunkóság 24-e előtt a tetőfokára hág, és csupán egy parányi szikrára van szükség, hogy ne szabaduljanak el az indulatok a kiállított mintapéldány, akciós flattévé- vagy a hiperes akváriumban utolsó, kissé sebzett ponty előtt. A karácsonyból kiveszett a szeretet, és itt maradtak a zizegős papírba, ajándéktáskába rejtett csomagok meg az esti féktelen zabálás. A bőség érzete mindennél sokkal fontosabb lett. Aztán az ünnepek után megint jön majd a nagy kétségbe esés, a mini depresszió, és a jó öreg megbánás egy adag újévi fogdalomnak álcázva: visszafizetem a hitelt, leadom azt a plusz tíz kilót, jövőre nem csinálok ilyet… satöbbi, satöbbi. (tisztelet a kivételnek)

Előre kéne gondolkodni… Csak hát kényelmesebb utólag magyarázni a történteket. Meg kéne előzni a dolgokat. Ha mást nem, a túlköltekezés még hátra maradt részét vagy a szokásos karácsonyi családi filmnézés közbeni nassolgatást. Erre az alkalomra például zseniális az áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér, amiben nincsen hagyományos liszt, tej és cukor.

Paleo áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér

• 200 gramm kókuszliszt (mandulaliszttel is tökéletes)
• 70 gramm eritrit vagy nyírfacukor
• 4 evőkanál kókuszzsír
• két darab közepes tojás
• egy evőkanál útifűmaghéj
• két evőkanál cukrozatlan kakaópor
• egy evőkanál szódabikarbóna
• egy nagyobb banán
• egy marék mogyoró
• egy marék aszalt áfonya
• egy csipet só

A sütőt előmelegítjük 175 fokra, légkeveréses fokozatra. A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, az útifűmaghéjjal és az eritrittel. A pépesre zúzott banánt összedolgozzuk a tojásokkal és a felmelegített kókuszzsírral. Ezután a banános masszát hozzáöntjük a liszteshez. Ismét keverünk egy kört, majd beleszórjuk a sót, kakaóport durvára tört mogyorót és az aszalt áfonyát. Ha ezt is jól összedolgoztuk, akkor egy szilikonos kenyér-vagy őzgerincformában negyven perc alatt megsütjük. Kivétel előtt nem árt egy tűpróbát végezni, mert ahogy a nagymamám fogalmas: minden tűzhely máshogy dolgozik.

Ez a gyümölcskenyér tökéletes reggelire vagy tízóraira, uzsonnára egy adag banánkarikával, körtével, almával, esetleg mézzel csorgatva. De az ünnepi vacsora desszertjeként is megállja a helyét. Plusz előnye, hogy borzasztó könnyű, elronthatatlan, és két edényes, tehát még a sütés utáni romeltakarítás sem vészes.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán!