Egy gyerekre egy full átlagos családban nagyjából napi hét perc figyelem jut. És ebből ki tudja mennyi a minőségi idő és mennyi a gyeremárvacsorázni/megmostadafogad/készenvaneleckéd satöbbi logisztika. Pedig a gyerekek már egészen pici koruktól vágynak a közösen eltöltött élményekre. És ezt most nem azt jelenti, hogy ahogy megtanulnak, nonstop programokat kell szervezni. Számukra már az is izgalmas, ha a házimunkába bevonjuk őket…
Nem azt mondom, hogy mondjuk egy totyogóssal kell macaront sütni, de egy egyszerűbb ebédben simán segíthet. Nálunk az a felállás, hogy a négyévessel sütök, a 16 hónapossal főzök, ha látom rajtuk, h Ilyenkor lehúzok egy kávét, hogy ne akadjak fent olyan apróságokon mint a földre öntött liszt, vagy a galette tésztában random felbukkanó kisautók vagy a milliméteres darabora szaggatott reteklevelek.
A kicsivel legutóbb padlizsános-paradicsomos bulgurrizottót főztünk. Azt hittem, hogy nem akar bekapcsolódni, mert éppen hedbengelt Alice Cooperre, de aztán észrevette, hogy a hűtőt nyitogatom és már nyomult is. Felállt a kisszékre és nézte, hogyan vágom a fokhagymát. Majd megsimogatta a szárzellert és beleharapott a padlizsán végébe. Kért egy fakanalat meg egy rendes edényt, aztán lemászott és főzve dobolt. Üvöltve éneltem a Poison-t, a tűzhelyen rotyogott a padlizsán, a férjem meg nem értette, hogy csináltunk ekkora partit.
Padlizsános-paradicsomos bulgurrizottó (négy főre)
- egy közepes padlizsán
- egy fej lilahagyma
- két szál szárzeller
- Két deci paradicsomlé
- egy csokor petrezselyem
- négy gerezd fokhagyma
- egy evőkanál gyümölcscukor
- egy evőkanál só
- ízlés szerint bors
- egy deci fehér bor
- kb. 200 gramm bulgur
- A díszítéshez koriander, kakukkfű és egy leheletnyi levendula
Vokban az összevágott lilahagymát egy kis olívaolajon megfuttatjuk. Rádobjuk a kockára vágott padlizsánt, a zúzott fokhagymát és a felkarikázott szárzellert. Pár percet pirítjuk, majd felöntjük a paradicsomlével. Fedő alatt tíz percig rotyogtatjuk az egészet, majd megküldjük egy kis fehér borral. (Biztos, a száraz vörös is remekül illett volna hozzá, de hát az a férjem születésnapján elfogyott, úgyhogy fehérrel dolgoztam.) Sózzuk, cukrozzuk, borsozzuk. Majd jöhet a petrezselyem. A bulgurt akkor dobjuk bele, amikor még félig kemény a padlizsán, és annyi vizet öntünk hozzá, hogy ellepje az egészet. (Ha ezt elmulasztjuk, akkor férjem szerint olyan száraz lesz a bulgur, mint a púderes f*sz.) Fedő alatt kislángon főzzük még vagy negyedórát. Addigra bulgur meg persze a padlizsán is megpuhul. Egy kis korianderrel, kakukkfűvel meg ha van, levendulával tálaljuk…
Tegye fel a kezét, aki szereti a saslikot? Ugye, mennyien vagyunk? Én egész nyáron tudnám enni, főleg ha jó fokhagymás, és mellesleg jó szaftosra grillezik. Szerintem a saslik akkor a legfinomabb, mikor a csirkéből kicsorduló lé finoman átitatja az alatta lévő zöldséget, úgy hogy közben a széle ropogósra pirul. Ééés most jön a dobpergés! Otthon is pofonegyszerűen és gyorsan összedobható csak néhány pálcika meg egy „bézik” grill hozzá.
Tudjátok, mennyire nehéz egy szimpla levesnek viszonylag ütős nevet adni? Azt még sem írhatom ki, hogy „nesztek” paradicsomos-szárzelleres karfiolleves. Pedig ha jól megnézem, akkor az. Jó, van benne egy pici bazsalikom meg fokhagyma, meg egy adag édes-zamatos paradicsomlé, amit még tavaly nyáron tett el a dédi. Ha leugrunk a dédit meglátogatni, mindig a fél spájzot oda akarja csomagolni, hogy együnk valami rendeset a messzi városban. Ilyenkor a cekkerben jön velünk pár üveg paradicsom is. Ő csak így mondja. Épp be tudom szuszakolni az üvegeket a csomagtartóba az összecsukott babakocsi, a négy kis bőrönd, az ajándékba kapott játékok meg a hűtőtáska közé. A férjem itthon szentségel egyet a kipakolásnál, hogy még tökén is szatyor lóg. Én küzdök a gyerekekkel, mint a disznó a jégen, de valahogy estére minden a helyére kerül: a gyerekek békésen szunyókálnak az ágyban, a paradicsomok a spájzban a stelázsin, mi meg a férjemmel a kanapén. Ami meg elmarad, mint a lényegtelen dolgok elpakolása, megvár másnap…