reblog

A zabpehelyben azt szeretem, hogy tök jól stabilizálja a vércukorszintemet így két óra múlva sem érzem azt, hogy úristen „együltőhelyemben” elpusztítanék egy tábla csokit vagy egy kisebb zsúrtortát. Ha rámtör a nassolhatnék, akkor sokszor összedobok egy cukormentes gyümölcsös- zabos morzsasütit. Direkt nem írtam, hogy sütök, mert ez szerintem nem nevezhető sütésnek: saccperkábé fél óra alatt elkészül, és még a robotgépet sem kell elővenni. Jó, azért egy mérleg nem árt, ha valahol lapul a konyhaszekrényben.

Hozzávalók (kb 20x20 centis tálhoz)

• 100 gramm zabpehely
• 70 gramm darált mandula (vagy dió)
• 30 gramm kókuszreszelék
• két evőkanál vaníliaaroma
• 15 dkg margarin (növényi)- lehet sima vajat is használni
• 200 gramm áfonya (bármilyen savanykás gyümölcs jó például ribizli, meggy stb.)

Hogy is kezdjem! Szóval vegyetek elő egy nagyjából húsz centis kerámiatálat és tegyétek az aljába a fagyasztott áfonya. Azért jobb a fagyasztott, mert több levet ereszt, és szaftosabb lesz a süti. Aztán vágjátok egy jó éles késsel nagyjából centis darabokra, majd a felét szórjátok rá nagyjából egyenletesen a gyümölcsre. Egy külön tálban keverjétek össze a mandulát vagy diót, a kókusszal és a zabpehellyel és bőségesen locsoljátok meg vaníliával. Így nem kell rá pluszban cukor. A zabos keverék felével hintsétek meg az áfonyát, aztán jöhet még egy margarin réteg és végül a „süti” tetejére jöhet az maradék zab. 180 fokra előmelegített sütőben süssétek, addig, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.

A savanykás gyümölcs, a vanília, a zab és a kókusz remek párosítás. A teteje ropog, az alja pedig tocsog a piros szaftban. Szigorúan mélytányérban, kanállal szervírozzátok! Szuper kísérő kávé vagy forró tea mellé!

+Tipp: Langyosan a legfinomabb!

A húsmentes életmód egyik következménye, hogy heti egyszer tuti eszünk gombát. A férjem ennek a nagy szakértője, úgyhogy általában hátradőlök és átadom neki a konyhát. (Jobb a békesség, szóval egyszerre sosem főzünk) Most azt vette a fejébe, hogy csinál egy vegán székely káposztát. Hús helyett gombával. Tejföl helyett rizstejszínnel. Tudom, tudom, elsőre nagyon bizarrnak tűnik, de működik, sőt továbbmegyek: egyáltalán nem hiányzik belőle a disznóhús.

Hozzávalók négy személyre

• egy kiló savanyú káposzta
• fél kiló csiperke
• egy nagy fej vöröshagyma
• 4-5 darab babérlevél
• 5 deci rizstejszín (jó alternatíva a zabtejszín is, de ha nem akartok vegánkodni jöhet a sima főzőtejszín)
• 3 evőkanál xilit( sima cukor, eritrit is jó)
• három evőkanál kömény
• egy evőkanál csípős piros paprika
• két evőkanál szójaszósz
• egy csokor petrezselyem
• néhány levél bazsalikom
• ízlés szerint pár levél bébispenót
• ízlés szerint só, bors

A savanyú káposztáról leöntjük a vizet, és kábé két percre forró vízbe dobjuk, hogy ne legyen annyira ecetes. Közben picit megpirítjuk a hagymát, a pirospaprikát és a köményt egy másik fazék alján. Rádobjuk a gombát, és öt-tíz percet főzzük, majd feleresztjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Beledobjuk a babérlevelet és belecsurgatjuk a szójaszószt. Nagyjából hat-hét percet rotyogtatjuk. Közben leszűrjük a káposztát, majd hozzákeverjük a gombához. Meghintjük a cukorral, egy kis borssal, beletesszük a tejszínt és addig főzzük, amíg a gomba meg nem puhul. A végén megszórjuk egy kis zölddel: petrezselyemmel, bazsalikommal és pár levél bébispenóttal. Ha flancolni szeretnénk, felgöngyölítve tálaljuk, de ha kegyetlenül éhes család, csak merjük simán egy mélytányérba.

Bónusz tipp: friss rozskenyérrel a szaftot isteni kitunkolni!

Már lassan vége a kelbimbószezonnak, de még itt-ott ki lehet fogni eggyel vagy kettővel pofásabban kinéző szállítmányt. Hogy mennyi vitamin, ásványi anyag van ebben a káposztafélében, azt most nem részletezném, majd valamelyik egészségblogger kimásolja a Wikipédiáról. De egyezzünk meg abban, hogy superfood, és tök jó köret, ha rendesen el tudod készíteni.

Fűszeres kelbimbó

Hozzávalók (kb. 3 személyre)

• fél kiló kelbimbó
• fél citrom leve
• fél citrom 
• egy teáskanál só
• egy teáskanál bors
• egy teáskanál szerecsendió
• négy-öt darab babérlevél
• egy evőkanál olívaolaj( paleósoknak kókuszzsír)

De kezdjük a pucolással! Én csak a szélső leveleket szedem le, hogy nagyobb maradjon és a mini torzsáját is meghagyom, mert akkor szépen egyben marad félbevágás után is. Tehát félbevágjuk őket!És most jön varázslat! (hahaha-nagy túlzás) Vegyél elő egy sütőzacsit, dobáld bele a félbevágott kelbimbókat. Szórd meg sóval, borssal, szerecsendióval! Dobd bele a babérlevelet  és a cikkekre vágott citromot! Aztán facsard bele még a fél citrom levét. Végül csorgasd bele az olívaolajat. Rázd össze, mint egy profi séker! És told be a 180 fokra előmelegített sütőbe úgy húsz-huszonöt percre! A végeredmény pazar, mert a citrom, babér és a szerecsendió együtt kiemeli a kelbimbó kissé kesernyés ízét.

A második tej-és húsmentes hét már nem ment úgy, mint a karikacsapás. Minden bajom volt, hol a gyerekek sajtos stanglijába haraptam volna bele, hol pedig egy szaftos marhaburgerről álmodoztam, de legalább megterveztem a menüt. Heti beszámoló.

8. nap: Elég sűrű napom volt, ezért gyors ebédet dobtam össze. A sima sütőkrémleveshez cikóriát és szezámmagot pirítottam. Ez volt a levésbetét. Én is meglepödtem, hogy mennyire fajn kiegészítette a cikória keserűsége a tök édességét. Mivel a nagyobbik beteg lett, ezért halrudacskát sütöttem másodiknak, amit wokos zöldséggel és fűszeres sült kelbimbóval tálaltam. Délután kettőre úgy éreztem magam, mint egy szakácsnő a kínai népkonyhán. Az arcom viszont egyre szebb...

9.nap: Sajnos, megint nem maradt maradék. A srácok vacsira megettek mindent. Szó szerint. Úgy hogy főzhettem. A mirelit zöldbabból főzeléket készítettem, amit egy kis rizstejszínnel és citrommal dobtam fel. Egészen különlegesre, már-már szinte ázsiaira sikeredett. Jó, egy kis szójaszósz jól jött volna... Helyette lett szójafasírt.

10. nap: Szabadnapot vettem ki, értsd ma a férjem volt a soros az otthoni konyhaétteremben. Pizzát sütött. Kapott egy óriási pirospontot, mert az én részemről lehagyta a sajtot. Pedig hogy szeretem a parmezánt! Meg nem csak azt, hanem a mozzarellát, a pecorinót és a goudát is..Ó, te jóég!

11. nap: Rövid délelőtt, gyors ebéd! Tuinván gombás pitének háromnegyed 11-kor álltam neki, és pihentetéssel, sütéssel, sőt mosogatással együtt délre végeztem. A csiperkés ragu önmagában is szaftosra sikeredett, de a férjem az ő részét megtuningolta egy kis sajttal, mert úgy a tuti.

12. nap: Kész, feladtam. A húgom beállított négy doboz húsos kajával meg egy isteni répasalátával. Úgy hogy egy napra felfüggesztettem a böjtöt, és szó szerint megettem egy nagy férfitenyérnyi darabot. Fura volt, hogy evés után olyan nehéz volt a gyomrom, mint a kő és legszívesebben elterültem volna a kanapén. De hát a gyerekek nem aludtak!

13. nap:Ismét erőt vettem magamon. Csak hát totál kiürítettük a hűtőt. Egy fonnyadt paprika, egy fél margarin és egy uborka maradt benne. Meg egy csomó sajt a férjemnek meg a gyerekeknek. Még a rizstejem is elfogyott, úgyhogy vízzel öntöttem fel az eszpresszót, hogy ne tolja fel az egekig a savam. Szerencsére maradt egy kis tegnapelőtti maradék, azt pusztítottuk el ebédre. Egy morzsa sem maradt. Megint.

14. nap: Végre volt időm megtervezni a heti menüt, és eljutottunk családilag a boltba. De csak a legközelebbibe, mert negyven perc alatt két gyerekkel csak egy diszkontban lehet bevásárolni. Gyorsan teledobáltam a kocsit zöldségekkel. Ránéztem az akciós darált marhahúsra, alapesetben biztos vettem volna, hiszen napok óta egy marhaburger recepten agyalok, most inkább otthagytam, és megvettem a szokásos halat, plusz egy doboz epret. Meg áfonyát. Ezekben tuti nincs tej, vagy legalábbis remélem..

Amióta a férjemmel „kocavegák” vagyunk fél tonna zöldség-és gyümölcs áll a hűtőben. A nagyja el is fogy. Azért mindig akad valami, ami elé véletlen beteszem pölö a gyerekek joghurtjait, így vagy penicillin tenyészet lesz belőle (sajnos) vagy pedig uccsó pillanatban meg tudom menteni.

A múlt héten a férjem másfél kiló gombát vett. Kicsit túlzásnak éreztem, de hát ez van, ha elfelejtek listát írni. Az utolsó doboz csiperkéről majdnem megfeledkeztem, mikor "dzsásztintájm" a kezemügyébe akadt. Mivel a gombaleves és a gombapörkölt már a könyökömön jött ki, „mentes”tönkölypitét sütöttem belőle.

Vigyázat!Ez nem desszert, inkább egy tartalmas főétel, amely önmagában is megállja a helyét!

És még a robotgépet sem kellett elővennem, sőt most kivételesen mosogatnom sem kellett.

Omlós gombás tönkölypite

A tésztához:

• 250 gramm teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 30 gramm eritrit (lehet sima kristálycukor vagy xilit is)
• 150 gramm margarin (vajjal is szuper)/+--*851/52**
• 2 deci rizstejszín (főzőtejszín, laktózmentes tejszín is tökéletes
• egy evőkanál só

A töltelékhez:

• 450 gramm barna csiperke
• egy fej lilahagyma
• egy szál újhagyma
• kb. 10 db koktélparadicsom
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só, bors
• néhány szál petrezselyem
• három-négy levél friss bazsalikom

A lisztet összekeverjük az eritrittel és a sóval, majd hozzá adjuk a késsel apróra vágott margarint. (Használhattok késes aprítót is.), majd apránként hozzácsurgatjuk a tejszínt. Addig gyúrjuk, amíg a massza egy szép, kerek gombóccá nem áll össze. Ezután folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe fél órára pihenni.

Amíg a tészta pihen, összedobjuk a tölteléket!

A csiperkét megpucoljuk és kábé fél centis szeletekre vágjuk, aztán egy kis kockázott lilahagyma és újhagyma társaságában megfuttatjuk egy leheletnyi olívaolajon. Megszórjuk sóval, borssal és egy kis zúzott fokhagymával, hogy klassz telt íze legyen. Amikor el kezd barnulni a gomba, lezárjuk a gázt.

180 fokra előmelegítjük a sütőt. A tésztát kézzel kilapogatjuk, majd nagyjából huszonöt centisre nyújtjuk, és a margarinnal kikent piteformába tesszük. Az alját villával megszurkáljuk. Az oldalát szépen az ujjunkkal a formába nyomkodjuk. A tölteléket egyenletesen eloszlatjuk rajta és körberakjuk koktélparadicsom szeletekkel. Meghintjük egy kis petrezselyemmel és kábé fél órára betesszük a sütőbe. Akkor van készen, ha szép barna a széle. A végén néhány levél bazsalikommal díszítjük.