reblog

A férjemnek nemrég volt a szülinapja, ezért tartottunk egy mini grillpartit. Mivel a munkával borzasztóan el voltam csúszva, ezért megkértem, hogy szülinap ide vagy oda segítenie kell. Bevállalta a húsokat, én meg a zöldségeket és a gyümölcsöket. Azzal legalább kevesebbet kell bajlódni és mellette még fél szemmel a gyerekre is tudok figyelni! Egy egyszerű, 10 perces tárkonyos paradicsomsalátát dobtam össze, amely kicsit édes, de meg mégsem. Kicsit savanykás, de meg mégsem. És mellesleg klasszul kiemelte a házi titkos pácban érlelt csirkét, meg  a kolbászt! De amíg eljutottunk idáig már majdnem ránk esteledett!

Először kiderült, nem volt itthon gyufa. Jó, akkor jött a B-terv, az öngyújtó. Azzal nem ment, majd utána a férfiak elugrottak kocsival gyufáért! Hiába kiabáltunk a barátnőmmel, hogy kérjenek már egyet a szomszédtól vagy menjenek el a közeli kisboltba, nem számított. Negyvenöt perc (!) múlva sikerült visszaérniük. Igaz, vettek vagy egy nagy csomagot! Remek. Egy probléma megoldva. Jessz. Jött a következő, nem akart begyulladni. Körbeállták, megint magyaráztak, de a grill valamiért nem izzott. Én már az összes kölesgolyót megettem kínomban. A gyerekek pedig egyre nyűgösebben sündörögtek a férfiak körül. Ez volt az a pont, amikor odaszóltam a férjemnek, legalább pár kolbászt  süssön meg bent a tűzhelyen, hogy egy falatot tudjunk enni. Szerintem már neki is jojózott a szeme az éhségtől, ezért csodák csodájára módosított a koncepcióján. Mire elkészült a kolbász, persze a grill is izzott, vagyis inkább csak füstölgött. Rápakoltak néhány szelet húst, de csak nem akart átsülni, így végén természeten a csirke is serpenyőben kötött ki.

Sajnos, a húst nem sikerült lefotóznom, mert a férfias kínlódás ellenére annyira szaftos, omlós és pikáns lett, hogy mire észbe kaptam, már egy darab sem maradt a tányéron. Még szerencse, hogy a paradicsomsalátát legalább tálalás előtt egy pillanat alatt le tudtam kapni.

Tárkonyos paradicsomsaláta (4 főre)

hat darab kemény paradicsom

két fej lilahagyma

három evőkanál szőlőmagolaj

egy csokor metélőhagyma

egy kisebb csokor tárkonylevél

ízlés szerint só

ízlés szerint bors

A paradicsomot és a lilahagymát kockára vágjuk. Majd egy rutinos vagy kevésbé rutinos mozdulattal egy nagy tálba tesszük. Jó alaposan megsózzuk, hogy kellemesen kiemelje a zöldségek ízét. Ezután összevágjuk a tárkonylevelet, a metélőhagymát is, majd a paradicsom tetejére dobjuk. Rálöttyintünk némi szőlőmagolajat. Ismét sózunk, majd borsozunk is egy kicsit. Hagyjuk egy fél órát állni, hogy kicsit összeérjenek az ízek! Tökéletes választás bármilyen grillhúshoz!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy átléphessük a bűvös ötszázast!

A férjemnek a héten szülinapja volt. Megbeszéltük, nem lesz semmi extra. Kis családként diszkréten ünneplünk, mert hosszú és húzós, dolgos napom lesz. Reggel azért csak összedobtam egy kis lágy tojást, hogy meglegyen a minimál szülinapi fíling, de aztán mindenki ment a maga dolgára. Este hét körül épp a legnagyobb munka és a gyereketetés közben, aztán megszólalt: vacsoravendégeink lesznek fél kilencre. Azt hittem, hirtelen leszédülök a székről. A gépet két perce raktam el, a fiam épp azon hisztizett, hogy mégse akar paradicsomot enni, a lakásban kupi, és kosz volt, a mosatlan pedig szinte kicsorgott a mosogatóból. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem az ilyen jellegű adrenalinfröccsöket, de azért másfél óra alatt elrendezni a gyereket, nagyjából elfogadhatóra összedobni a káoszt és még minimum két fogásos nevezzük vacsorának is gyártani finoman szólva is majdnem lehetetlen küldetés.

Egy gyors taktikai megbeszélés után, outsourcingoltam a feladatokat, és belevágtam a hipergyors főzésbe. Mivel bespájzoltam az akciós padlizsánból, és cukkiniből, ezért ratatouille-t készítettem. A múltkorihoz képest kicsit másképp fűszereztem, plusz hogy a férfiaknak se legyen kifogása az esti zöldségek ellen, rákarikáztam egy kis házikolbászt. A desszertet is okosban oldottam meg: előkaptam a fagyasztóból a meggyet, a spájzból a banánt, és az utolsó dugi vaníliával együtt tápiókapudingot rittyentettem belőle. (recept hamarosan) Kábé fél óra alatt végeztem mindennel, így még arra is maradt időm, hogy a kajákat lefotózzam, plusz a pulóveremet, a random paradicsomfoltokkal lecseréljem.

Ratatuille 2.0

két közepes darab padlizsán

egy közepes darab cukkini

hat-hét darab koktélparadicsom

egy kápia paprika

egy kis darab kolbász vagy baconszalonna (enélkül is finom, de ez a férfias változat)

egy fej vöröshagyma

egy gerezd fokhagyma

két evőkanál sűrített paradicsom

két kávéskanál rozmaring

egy kávéskanál borsikafű

ízlés szerint só

fél deci olvasztott kókuszzsír ( nem paleósoknak olívaolaj)

A cukkinit és padlizsánokat felkarikázzunk és egy közepes tepsibe tesszük. Gondosan elrendezgetjük, majd rádobáljuk a felkockázott hagymát. Ezután olyan úrias, slendrián módon meghintjük egy kávéskanál rozmaringgal és némi sóval az egészet. Így az alsó rétegekben a zöldségeknek lesz egy kis íze. Ezután rápakoljuk a kolbászkákat vagy a bacont, attól függően, mi van otthon. Félbevágjuk a koktélparadicsomokat, felszeleteljük a paprikát és a lyukakba tesszük. Ismét sózunk, aztán megint jöhet a rozmaring és még rászórunk egy kávéskanál borsikafüvet és a felaprított fokhagymagerezdet. Végül szépen meglocsoljuk sűrített paradicsommal és egy kis olvasztott kókuszzsírral. A zsiradék azért a tetejére kerül, hogy a zöldségek ne ázzanak el. Aztán előmelegített a ratatuille-t 180 fokon húsz-huszonöt perc alatt puhára sütjük. Egy pohár fehér száraz borral kiváló nyárváró partikaja.

Epilógus: Ezt nem lehetett kihagyni! Ráadásul a vendégek pontosan így gondolták!

Azt hittem csak a gyes olyan, hogy úgy érzem, soha semmire nincsen időm. Hát tévedtem a gyed-gyes mellett dolgozni, még ha csak részmunkaidőben is, toronymagasan überel mindent! Amikor befejezem a munkát, hirtelen azt sem tudjak minek álljak neki: a fiammal játszak, a férjemmel beszélgessek, vagy netán mossak, mert a szennyesből már majdnem kifolyik az összes ruha, esetleg összeszedjem a duplomaradványokat a nappaliban, vagy gyorsan főzzek valamit másnap ebédre, vagy blogposztot írjak?!

Ha nyolc kezem meg három időnyerő szerkentyűm lenne, akkor sem tudnék mindennel végezni. Szóval marad a rangsorolás, a szelektálás és a kidelegálás. A férjem persze nem rajong a háztartási outsourcingnak, de hát nem élhet agglegény módjára egy olyan helyen, ahol egy két éves a konnektortól a késig mindent játéknak néz. Én nekem meg lejjebb kell adni az igényekből, hogy a lakásunk a hétből hat és fél nap nem olyan, hogy bármikor be lehetne tenni valamelyik lakber újságba.

A mostani recept is egy ilyen sűrű nap végén született. Este a férjem, amíg altatott, az összes szeleteléssel, pucolással együtt tíz perc alatt összeállítottam a következő napi ebédet: pestós csirkecombot francia lecsóval. Én ellettem volna csak a zöldségeken, de a fiúk most borzasztó húsos korszakukat élik, szóval maradt a kompromisszum. Próbáljátok ki! Tényleg fenomenális, mert a csirke nem szárad ki! Jah, és a csirke ötletét még az egyik szakács barátunk, Tibi adta, hogy egyszer majd csináljam meg, ha  nincsen kedvem a kajával vacakolni.

Pestós csirkecomb francia lecsóval

egy fél üveg bármilyen pesto (lehet paleo, házi, bolti, piros vagy zöld – teljesen mindegy)

fél kiló csirkecomb (mindegy, hogy filézve vagy sem)

egy darab közepes padlizsán

egy darab cukkini

két fej főzőhagyma (lehet sima vöröshagyma vagy lilahagyma is)

6-7 szem koktélparadicsom

egy kávéskanál rozmaring

egy kávéskanál borsikafű

ízlés szerint só

a tepsi kikenéséhez kókuszzsír

A csirkecombokat megmossuk és besózzuk. Felkarikázzuk a cukkinit, a padlizsánt. A kókuszzsírral kikent tepsibe tesszük őket. Rádobjuk a felkarikázott hagymákat is. Meghintjük a zöldségeket olyan gondolomformán rozmaringgal és borsikafűvel, majd rápakoljuk a csirkecombokat. Egy kis kanál segítségével jó vastagon bekenjük a húst a pestóval, hogy ne száradjanak ki. Ízlésesen rárendezgetjük a félbevágott koktélparadicsomokat. Meglocsoljuk egy kis olvasztott kókuszzsírral és ezzel a borzasztó nagy lendülettel betesszük az egészet a száznyolcvan fokra előmelegített sütőbe egy fél órára. Közben kiteregethetünk, felmoshatunk, vagy csak szusszanhatunk egyet. Akkor van készen a csirke, ha a pesto a tetejére rásült. Másnap még finomabb.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy májusban átléphessük a bűvös ötszázast!

A férjem romantikus alkat. A múltkor hazaállított egy kvázi grófi szakácskönyvvel, hogy milyen jó lenne ha ebből egy-két receptet kipróbálnánk, itt-ott mentesítenénk. Fellapoztam a kiadványt, amiből kiderült milyen ínyencségeket ettek a seregélyesi kastélyban a Hadik grófok. Egy édesszájú mosónő másolgatta ki anno még a harmincas években a recepteket az azóta megsemmisült grófi család szakácskönyvből. Borsodó, pozsonyi kifli ötféleképpen, Jolán-torta, Apponyi-galuska… Már futott össze a nyál a számban a sok diótól, mandulától, vaníliától és aszalt gyümölcstől, mikor megakadt a szemem a csokoládécsillagon. Ez egy kekszféleség, aminek a leírása mondhatni háromakkordos, de legalább vannak benne mértékegységek. Nincsen benne se liszt, se vaj, így tökéletes beleillik a paleo, gluténmentes, tejmentes étrendbe. Én nyírfacukrot raktam bele a sima helyett, facsartam bele citromot, mert alapjában kicsit édes volt, és a csillag helyett egyszerű pogácsaszaggatót használtam.

Csokis-citromos paleo keksz (egy gáztepsihez)

egy tojásfehérje

19 deka nyírfacukor

14 deka darált mandula (darált dió)

három evőkanál cukrozatlan kakaópor

fél citrom leve

egy citrom héja

egy pici víz ( ha nem áll össze a tészta)

A tojásfehérjét szép habosra keverjük a cukorral. Majd ezután a mindent bele elven beledobáljuk a darált mandulát, a kakaóport. Belefacsarjuk a citromot, és az egészet összedolgozzuk. Ez eddig nem nagy kunszt. Ha a tészta száraz, akkor egy pici vizet tegyünk hozzá, hogy könnyen gyúrható masszát kapjunk. Ezen a ponton keressük elő a deszkát és a sodrófát. Szórjuk be egy kis darált dióval vagy mandulával és már nyújthatjuk is. Nem kell várni, meg pihentetni. Gyorsan megvan.

Kábé egy centisre sodorjuk ki a tésztát, és szaggassuk ki olyan formájúra, amilyenre szeretnénk. Lehet csillag, virág, szív vagy csak a szimpla kör. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe nagyjából négy-öt centi távra tegyük őket egymástól, mert megnőnek brutál módon. A sütőt melegítsük fel 170 fokra és alul-felül sütés üzemmódban nagyjából húsz-huszonöt percig süssük. Nem kell megijedni, ha a tészta még negyedóra után is olyan, mintha szét akarna esni. No para! Még öt perc, és ha még puha, de már egy az egyben ki tudjuk szedni, akkor van készen. A keksz kihűlés után szépen megszilárdul. Csodálatos mentes, gyors és viszonylag olcsó finomság egy pazar kávé mellé, hogy otthon is grófnőnek érezhessük magunkat!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy májusban átléphessük a bűvös ötszázast!

Egyik este vacsoravendégeink voltak. Nem volt kedvem főzni teljesen érthető okokból: finoman szólva ideges lettem, amikor az estére szánt kísérleti mákos sütibe nem volt elég nyírfacukor, ezért mindenféle egyéb dologgal pölö barnára érett banán, méz, agávészirup kellett édesítenem. Az alternatív szükségmegoldásom viszont agyonvágta az állagot, így valami ragacsos-trutymós izé lett belőle, ami egy laza csuklómozdulattal landolt a kukában.

Ebben a felettébb kellemes pillanatban, a férjem közölte süssünk halat, mert az hamar megvan! Én csinálom, ő addig vigyáz a gyerekre! Nagyszerű üzlet, nem?! Jó, legyen hal, csak ne kelljen vele szórakozni! Végül pisztrángot fejeztem, irdaltam, töltöttem és ropogósra sütöttem! Mert szerintem a sült hal akkor isteni, ha az uszonyok chips-szerűre pirulnak…

Töltött pisztráng (két főre)

két darab egész pisztráng (nagynak tűnik, de sütés során kicsit összeesik)

hat gerezd fokhagyma

egy darab egész citrom

egy maroknyi koriander levél ( ha nincsen, akkor tökéletesen megteszi a mentalevél is)

ízlés szerint só

egy evőkanál balzsamecet

nagyon sok kókuszzsír

A pisztrángot a balzsamecet segítségével tisztára és legfőképpen nyáktalanra mossuk. Ezután papírtörlővel leitatjuk a bőréről a vizet, majd centinként az éles (otthoni konyha szlengben a jó) késsel beirdaljuk. Mindkét oldalát megsózzuk, megkenjük bőségesen fokhagymazúzalékkal, majd töltjük. A kevesebb néha több elve alapján a hasába is teszünk fokhagymát, sót és citromkarikát természetesen héj nélkül. Belecsusztatjuk óvatosan a koriander vagy a mentaleveleket. Ezután elővesszük a legnagyobb serpenyőnket, hogy a halak beleférjenek. Sajnos, a miénk túl kicsinek bizonyulz, ezért lefejeztem pisztrángokat. (A szomszéd macska legnagyobb örömére.) Ez igaz, nem olyan úrias megoldás, de még mindig jobb, mint ha a feje vagy a farka nem sülne át rendesen… Bő kókuszzsírban oldalanként kábé negyed órát sütjük őket. Akkor vannak készen, ha a bőrük szép aranybarnára pirul. A végén a pisztrángocskákra citromlevet csurgatunk és végül az egészséges életmód jegyében fehérrépa pürével tálaljuk…

U.i.: Ha már itt a jó idő: ugyanez a recept grillen sütve egyszerűen pazar!