reblog

A konyhában a mumusom a zöldspárga (volt). Próbáltam sütni, párolni hiába! A végeredmény jobb esetben mindig olyan lett, mint a zöld fakéreg, amin percekig lehetett kérődzeni. Ha kicsit elkalandoztak a gondolataim, mert épp belemerültem a telepi élet hétköznapi gyönyöreibe: a szomszédból áthallatszó veszekedésekbe, az alulról üvöltő Kossuth Rádióba vagy éppenséggel a ház alatti lottózóból felhallatszó diskurzusokba, akkor bizony egy kis spárga egy-két helyen oda is kozmált.

Idén, gondoltam egy paraszthajszálnyival több rutinnal mögöttem, megint nekiveselkedtem kérdéskörnek. És elsőre megint elszúrtam! De már az elején borítékolható volt a kudarc, hiszen majdnem egy hét után jutott eszembe, van spárga is a spájzban. Milyen jó, hogy mindent a fejemben tartok?! A kaja megint a kukában landolt. Aztán a hétvégén végre eljutottam a piacra, és megint mit láttam meg először naná, hogy a spárgát.  Messziről látszott, hogy háztáji: a kissé húsos szárak kacéran álltak ki az összegumizott, piros virágos zsebkendőből.  Százszázalék vintidzs. Még Provance-ban se lenne autentikusabb! Nah, a termelő csaj kiokosított a témakörben. Íme az öt szabály, hogy a spárgából menő étel kerüljön a tányérra:

• Mindig friss spárgát vegyél! Ezt legkönnyebben úgy tudod megállapítani, ha letörsz belőle egy darabot és megkóstolod. (Magyarán ha teheted, piacon vegyél ilyet!)
• Ha megvetted, tedd hűtőbe és minél hamarabb készítsd el, ha nem akarsz zöld fakérget rágcsálgatni!
• Az alját mindig törd le! A szárak vége kicsit fás és keserű!
• Az így megmaradt hosszabb rész alját egy zöldséghámozóval vagy késsel tisztítsd meg!
• Ha párolod, akkor számolj azzal, hogy nagyjából hét perc alatt roppanósra puhul.  Tehát ne hagyd ott a fazekat, ne Facebookozz közben és a napi hírek is ráérnek az okostelón!

És végül itt egy remek köret spárgából. Remekül passzol szárnyashoz, halhoz, de a vegánok, az ételallergiások, a fogyókúrázók illetve bátor biokonyhahívők például fehérrépa-pürével is kipróbálhatják.

Fehérboros spárga (3 főre)

egy csokor spárga

egy evőkanál só

egy kávéskanál bors

egy deci száraz fehér bor

egy csipet szezámmag

a sütéshez kókuszzsír

A spárgát a korábban leírt módon megtisztítjuk és beledobjuk a sós-borsos vízbe. Hét perc alatt ressre főzzük, utána pedig valahogyan kibányásszuk őket  a főzővízből. Ha ezzel megvagyunk, akkor előkapjuk a wokot, beledobjuk a kókuszzsírt, és rálocsoljuk a bort. A meleg spárgát belehajigáljuk, és pár percig pirítjuk, hogy a zöld ötven árnyalatát házilag előállítsuk. Óvatosan a tányér szélére pakoljuk a kész spárgát, és élvezzük a tavasz frissességét!

A férjem fellázadt a csirkehús ellen, és hazajött egy kisebb csomag sertésszűzzel. Majd szívbajt kaptam, mikor kiderült, hogy a négyszáz gramm hús többe került, mint a múltkor a farmer plusz bikinifelső együttvéve, amit az egyik hiperáruház ömlesztett akciós konténeréből turkáltam! Mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy kétszázötven forintért ritkán jutok vadiúj fürdőruhához és a nyolcszázkilencven forintra leárazott sort sem ugrik bele minden héten a kosaramba.

Nem morogtam túl sokat, mert nem akartam a férjem lelkébe gázolni, hogy a fűtésszámla ráfizetés előtt nem biztos, hogy ilyet kéne venni! Plusz a saját helyzetem sem akartam rontani, hiszen Peti köztudottan nem egy „portündér”. A házimunka ráeső részét többnyire az alkami, impulzus vásárlásaival tudja le, ugyanis az asztalra kitett, előre gondosan megírt cetlit notorikusan otthagyja. Egy ilyen helyzetben dobtam össze húsz perc alatt a japán  és a magyar konyha paleo szerelemgyerekét.

Citromos teriyaki sertésszűz (két főre)

négyszáz gramm sertésszűz

egy közepes fej vöröshagyma

egy fej kápia paprika

egy evőkanál teriyaki szósz

egy evőkanál mustár

egy kávéskanál borsikafű

egy kávéskanál szerecsendió

egy késhegynyi cayenne bors

egy kávéskanál szezámmag

egy fél citrom

ízlés szerint só

a sütéshez kókuszzsír

A sertésszüzet jó alaposan megmostam és felvágtam kábé egy centis szeletekre. Ezután duzzogtam egy sort, mert locsoltam volna rá egy kis balzsamecetet, de elfogyott, ezért rálöttyintettem egy kicsit a polcon árválkodó teriyaki szószból. HA ló nincs, jó a szamár is! De még milyen jó! Közben a felkockázott vöröshagymát megfutattam egy kis kókuszzsíron. Aztán rádobtam a sertésszűz darabokat, és sűrűn kevergettem. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan puhul. Közben rányomtam egy kicsit a mustárból, megszórtam egy kis borsikafűvel, és egy érzésnyi cayenne borssal, hogy legyen némi ereje. Kicsit rotyogtattam. Ahogy kóstoltam, éreztem, hogy lágyítani kéne az ízeken, ezért beleraktam egy kis szerecsendiót is. Már egészen pazar volt az ízvilág. Kicsit keleties, de mégsem tolakodó, ezért belefacsartam egy fél citromot is, hogy a savak is a helyükre kerüljenek. A végén megszórtam egy kis szezámmaggal az egészet. A tányéron mellédobtam a rukkolát, megdizájnoltam a citrommal, így végül egy olyan könnyeden fenséges ebédet rittyentettem, hogy a férjem utána még el is mosogatott.

Szeretem, amikor virágoznak a gyümölcsfák! Az édes illatuk teljesen belepi a kertet! A méhek zümmögnek, a háttérben pedig valamelyik távoli szomszéd rotációs kapája, vagy fűnyírója duruzsol. „Ebbűl körte!” „Ebbűl alma!” mutogatja a kisfiam a kis, húsos ujjaival. Majd egy lassan kétéves elfoglaltságával elszalad, hogy keressen megölni való katicákat, de minimum katicának álcázott bodobácsokat. A meggy is virágzik a kert sarkában. Ez egy szép, öreg fa egészen alacsonyan hagyott ágakkal, hogy a kevésbé rutinos famászó anyukáknak is, mint nekem, is legyen sikerélménye. Egy öreg gyümölcskertész ültette még sok-sok évvel ezelőtt. Mi már nem ismertük, de máig áldom, hogy úgy ültette el a fákat és a bokrokat, hogy az eperszezontól kezdve az októberi almáig mindig van friss gyümölcs. „Kérsz, koszorú”-rohan felém a fiam a kezében egy maroknyi megtépázott pitypanggal. Egyesével adogatja, én egyiket fonom a másikba. Legalábbis megpróbálom, mert egyik-másiknak hosszabb, rövidebb a szára. Közben lopva odapillantok a virágzó fára, és tudom, hogy a fagyasztó sarkában lapuló tavalyi meggyből olyan pink krémlevest főzök, amilyet még nem evett a család.

„Extra pink” mentes meggykrémleves

fél kiló magozott meggy (fagyasztott)

két deci kókusztejszín vagy mandulatejföl

négy evőkanál nyírfacukor vagy eritrit (attól függően, mennyire savanyú)

két evőkanál méz vagy agávészirup

egy kávéskanál szerecsendió

egy kávéskanál szegfűszeg

fél rúd vanília kikapart magja

egy rúd fahéj (vagy egy kávéskanál őrölt fahéj)

egy marék darált mandula

a díszítéshez kakukkfű vagy mentalevél

egy rúd fahéj (vagy egy kávéskanál őrölt fahéj)

A meggyet annyi vízbe tesszük bele, amennyi éppen ellepi. Beleszórjuk a cukrot, a mézet vagy az agávészirupot attól függően mi van otthon. Belerakjuk a fahéjat és a szegfűszeget is, hogy az aromájuk kicsit ki tudjon főni. És mellesleg jó illat legyen az egész konyhában, de ez már mellékes. Szóval egy kicsit hagyjuk rotyogtatni. Közben figyeljünk oda a gyerekre, ha természetesen a közelünkben van, és épp arra készül, hogy  kipakolja a fél konyhaszekrényt. De térjünk vissza a tűzhelyhez! Kábé tíz perc múlva belecsurgatjuk a kókusztejszínt, a beledobjuk a vaníliát és a szerecsendiót is. Egyet hagyjuk forralni, majd előkészítjük a turmixot, botmixert. A meggy kb. felét minimális lével átpakoljuk a turmixba, majd selymesre aprítjuk. Utána az egészet visszapakoljuk a fazékba. Közben esetleg bekapcsoljuk a tévét, előveszünk egy játszós fakanalat stb, és a gyereket áttereljük a konyha, a nappali egy másik pontjába, hogy a meleg léből tuti semmi se menjen rá. Összekeverjük a bent maradt meggyel, és várjuk, hogy egy kicsit hűljön, mert langyosan, vagy hidegen a legfinomabb. Megszórjuk mandulával, megdizájnoljuk mentalevéllel, vagy ha elfelejtjük felírni a bevásárló listára, akkor az „azthittemelfagyottkintdemégiskihajtott” kakukkfűvel. És ezután nincsen más dolgunk, mint a finom levesért cserébe, megkérni a párunkat, mosogasson el és főzzön nekünk egy csésze kávét, miután a gyermek elaludt!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Ha már itt a tavasz, bocsánat koranyár, akkor azt jelenti, elindulhat a kinti-ücsörgős-beszélgetés sorozat a terasz 1.0-n. Azért egypontnulla, mert még nincsen meg az alapja, sőt még a kivezető ajtaja sem, de teteje viszont már van! Tavaly megszüntettük a  megörökölt tégla-nejlon-lapostető sufnituningot, és az átlalakításnál figyelembe vettük a jövőbeli áhított teraszt, ahol majd a családi, baráti összejöveteleket fogjuk tartani. A férjemmel azt megfigyeltük, hogy ezeken a bulikon azok a kaják fogynak jobban, amiket csakúgy beszélgetés közben pikk-pakk be lehet kapni. De hát mi van akkor, ha az ember lánya, vagy fia, épp azon dolgozik, hogy a zsírgödröcskék helyett feszes, lehetőleg tónusos izmokat villantson? Megoldás 1: bűnözik, mert a július még messze van. És megnyugtatja a lelkiismeretét, hogy egy szelet süti nem árt meg. És végszükség esetén kettő sem. Megoldás 2: mérhetetlen önuralmat gyakorolva végignézi, hogy a többiek jóízűen falatoznak. Megoldás 3:  a csokitorta helyett választ valami menteset. Például diétás kókuszgolyót. Ez a partisüti, anyukám fejlesztése. Természetesen glutén-és tejmentes, de beleillik a vegán és a paleo étrendbe is. Fő előnye, hogy nem kell sütni, és iszonyat gyorsan elkészíthető.

Diétás kókuszgolyó

fél kiló durvára darált mandula vagy darált paleó keksz

fél deci kókusztejszín, vagy mandulatejföl

két deci kávé

15 deka nyírfacukor

két evőkanál cukrozatlan kakaópor

10 deka kókuszreszelék

egy kis üveg rumaroma

kb. egy-két deci víz, attól függően mennyit víz

Borzasztó könnyen elkészíthető a golyó. A mandulát vagy a darált kekszet,  a kókusztejszínt, a kávét, a kakaóport, és a nyírfacukrot összegyúrjuk. Meglocsoljuk az egészet egy egész üvegnyi rumaromával. Jó alaposan összedolgozzuk a masszát. Attól függően mennyire nedves a tészta, öntünk hozzá annyi vizet, amennyit felvesz. Akkor jó az állag, ha viszonylag könnyen lehet kézzel golyókat formázni. Ha túl száraznak érzitek, óvatosan csurgassatok hozzá vizet. Ha meg túl folyósnak, akkor tegyetek bele még kekszet vagy mandulát. Ezután a golyócskákat egyenként meghempergetjük a kókuszos nyírfacukros reszelékben és betesszük őket a hűtőbe legalább egy fél órára. Közben természetesen lehet meózni, meg árgus szemekkel figyelni a családot, nehogy a buli előtt „véletlen” eltűnjenek a golyók. Ugyanis ebből lehetetlen csak egy darabot enni! Tapasztalat…

Kérlek lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!

Szervízben van a laptomon, mert anno fél éve egyszer egy kicsit durvára sikerült az „elbújt" játék. A kisfiam izomból rátaposott a földön heverő laptoptöltő csatlakozójára, ami ennek hatására úriasan kitörött a gépből. Az eredeti töltő a kukában landolt, én pedig beszereztem a netről egy utángyártottat.  Azt hittem ennyivel megúszom! De nem! Murphy közbeszólt! A legnagyobb munka, és elhavazás közepén a laptopom el kezdte nem venni a töltést, így kénytelen voltam elvinni a szervízbe! Ott kijelentették: pár hét, és megjön Kínából az alkatrész! Óhh, mondom semmi gond! Besétáltam a céghez, és közöltem, nincsen gépem, amin dolgozhatnék, ezért igényt tartanék - így a gyes után is –egy  laptopra. Sajnos, nem volt egy darab sem elfekvőben, de no problem, kapok egyet, viszont csak húsvét után jön meg. Grrr! Szívtam a fogam, ugyanis egy laptopon otthon dolgozni a férjemmel kábé olyan, mint egyszerre egy tűzhelyen főzni. Borzasztó! Nem találok meg rajt semmit!  Pont úgy bosszankodok, mint ahogy ő mérgelődik a konyhában, hova tettem már megint kis fazekat?! Pedig szerintem tök egyértelmű, hogy kicsit balra lent van, pont a tésztafőző mellett. Mindenki megtalálná nem?!

A lényeg, hogy egy ilyen mondhatni kényszeres alaphelyzet mindig szabadjára bocsátja a kreatív energiáimat, így „mentesítettem” egy "majdnem rácponty" receptet. Az eredeti tejfölös ponty egy elég régi recept, amit Tímár János és felesége, Kati néni őrzött meg. Vagy ahogyan ők mondták, rájuk maradt. Ugyanis János bácsi nagymamája első konyhalány volt a sárpentelei Széchenyi- kastélyban, ahonnan a pontyon túl például a töltött borjúszegy vagy a krémes lepény receptjét is elhozta.  Ez a mentes változat most lazacból és tőkehalból készült, de bármilyen más fajta például harcsa, busa, vagy tonhalfilé is tökéletes hozzá.  Tudjátok, épp mi van a hűtőben!

Majdnem rácponty (4 főre)

négy szelet lazac (vagy bármilyen másik halfilé)

hat darab tojás

két deci kókusztejszín ( a sűrűbb konzerves kókusztej változat is jó)

négy gerezd fokhagyma

egy kávéskanálnyi kapor ( ha tengeri halból készül, édesvízinél elhagyható)

egy evőkanál balzsamecet

egy kávéskanál só

egy kávéskanál bors

egy pici kókuszzsír a tál kikenéséhez

A halakat megmossuk bő víz alatt, és átdörzsöljük a balzsamecettel, hogy lemenjen róluk a nyák, majd hagyjuk a szeleteket lecsöpögni. (Kábé öt perc) Ezalatt a tojásokat habosra verjük a kókusztejszínnel, és ízlés szerint megsózzuk. A halakat is besózzuk, megborsozzuk, és egymás melle pakoljuk őket a kókuszzsírral kikent tepsiben. Egyenletesen eloszlatjuk rajtuk az összezúzott fokhagymát, majd ráöntjük a tojásos masszát. Ügyeljetek arra, hogy a halak tetejére is jusson belőle! A tetejét megszórjuk egy kis kaporral és 180 fokon (alsó-felső fokozaton) nagyjából negyvenöt perc alatt készre sütjük.

A végén úgy néz ki az egész, mintha a halak egy „piskótaszerű” ágyba lennének süppedve. Bármilyen saláta illik hozzá!