reblog

Kislányként nem szerettem a konyhában sündörögni. Kár szépíteni! Őszinte leszek: nem izgatott, hogyan nyújtotta a mama a rétestt. Ha a család nőtagjai mégis kedvesen odazavartak a tűzhely mellé, hogy nézzem meg már, hogy kell főzni, akkor egy könyvvel leültem a sarokba és olvastam. Ilyenkor megszűnt a körülöttem lévő világ! Legalábbis eddig azt hittem, hogy mindig száz százalékosan elmélyedtem Verne Patagóniájában, a roxforti varázsló iskola termeiben vagy a balatoni tündérek csodás világában. De mégis valahol, a sejtjeimben rögzítettem a lapozás közben el-elkapott pillanatokat. Újabban néha, magamon is észreveszem: sokkal szívesebben főzök evőkanállal, mint fakanállal. Pont úgy, mint a dédi. Aztán érzésre mérek, ahogy a mama. De ők hiába akarták akkor, hogy tanuljak meg rendesen főzni, mert lázadtam a hagyományos női szerep ellen. Ennek ellenére rengeteg érzés, benyomás és praktika megmaradt. Tanultam, még ha látványosan tiltakoztam is ellene.

A múltkor a kezembe akadt egy zacskó borsó a fagyasztóban. Mentes krémlevest főztem belőle minimalista stílusban, mert a hűtő kongott az ürességtől. Ettől az apróságtól eltekintve egészen pofásra sikeredett, főleg, hogy egy kávéskanálnyi sem maradt belőle.

Mentes borsókrémleves (két-három főre)

fél kiló borsó

két deci kókusztejszín

egy nagyobb fej vöröshagyma

öt-hat darab babérlevél

két kávéskanál só

egy kávéskanál szerecsendió

egy késhegynyi cayenne bors

a pirításhoz minimális kókuszzsír

Az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron megfuttatjuk, majd felöntjük kb. egy deci vízzel. Ezután beletesszük a borsót, és rácsurgatunk még annyi vízet, amennyi az egészet éppen ellepi. Megsózzuk a levesalapunkat, majd némi babérlevél társaságában nagyjából tíz percig rotyogtatjuk. Mikor már látjuk, hogy a borsó puha, akkor csak úgy érzésre a harmadát egy levesszűrő segítségével külön választjuk. Ez lesz a levesbetét. A maradékot a főzőlével együtt (természetesen a babérleveleket kivesszük előtte) a turmixba töltjük, és felöntjük a kókusztejszínnel. Ezután krémesre turmixoljuk, majd hogy kiemeljük a borsó, friss, zsenge ízét, megszórjuk egy kis szerecsendióval és cayenne borssal. A tányérok aljába teszünk a korábban külön választott borsóból, aztán ráöntjük a levet. Ha nagyon urizálni akarunk, a tetejét egy marék bármilyen maggal (pl. mandulával, fenyőmaggal stb.) megszórjuk.

Apukám számára a borsó egy szitokszó. Még be sem lép az ajtón, de már érzi, ahogy a lágy földes illatok keverednek a pirított hagyma szagával. A gyomra szinte a torkában dobog. Jó azért nem annyira, mintha paradicsomos káposztát kéne ennie, mint anno legénykorában disznóöléskor. Mivel anyukám főzte, mindig külön kérés nélkül, hitvesi tiszteletből megkóstolja: óvatosan veszi a kanalat, belenyal és végül lecsusszan a falat…

Sosem értettem, apu miért utálja a borsót ennyire. Semmilyen formában nem eszi meg. Még a rizibiziből is kipiszkálja. Viszont a tágabb család többi tagja beleértve a férjemet és a fiamat is, viszont rajong anyu borsófőzelékéért. Mindig ezt kérnék, mert az állaga tökéletes: sűrű és krémes, de nem az a kanálról csapkodós. Az íze pedig egyszerre házias és titokzatos. Főleg mióta anyukám a tejérzékenysége miatt kókusztejszínt használ.

Anya mentes borsófőzelékje (kb. 3 főre)

fél kiló borsó

két nagyobb fej vöröshagyma

két deci kókusztejszín

egy evőkanál rizs- vagy kukorica-vagy kókuszliszt

egy kávéskanál majoranna

egy késhegynyi tárkony

egy késhegnyi oregánó

egy kávéskanál piros paprika

egy kávéskanál só

a sütéshez kókuszzsír

Az apróra vágott vöröshagymát a kókuszzsíron megpirítjuk, majd kb. egy deci vízzel felöntjük az egészet. Rádobjuk a borsót, aztán teszünk hozzá még annyi vizet, amennyi a zöldséget teljesen ellepi. Ezután beletesszük a pirospaprikát, a sót és a majorannát. A borsót egy kicsit hagyjuk főlni. Innentől kezdve nagyjából negyed óra múlva elkészítjük a mentes habarást. Ez nem egy nagy dolog! Csupán a liszthez (teljesen mindegy melyik magliszt, rizsliszt vagy kukoricaliszt) egy külön tálban annyit csurgatunk a főzőléből, amennyivel csomómentesre ki tudjuk keverni. Ezután fokozatosan hozzáöntjük a kókusztejszínt. Közben folyamatosan keverjük, mint a kisangyal, nehogy a végeredmény  csomós legyen! A főzelék, ha forr, levesszük a lángról, majd lassan beletesszük a kókuszos habarást. Ha nagyon sűrűnek találjuk az állagot, tegyünk még hozzá vizet! Egyet még forralunk a főzeléken. Amikor már majdnem teljesen puha a zöldség, oregánóval, a tárkonnyal és ha kell, még egy kis sóval ízesítjük.

Néha azt érzem, a fejem legszívesebben koppanna egyet a billentyűzeten, mert napok óta csak négy-öt órát, kisebb-nagyobb etapokban alszok éjjel. Közben félfüllel arra koncentrálok, hogy a beteg gyerek nyöszörög-e, fordul-e vagy éppen ritmusosan veszi-e a levegőt. Ilyenkor még a legkisebb nesznél is óvatosan bekukkantok a szobába. Még akkor is, ha csak a szomszéd kutya ugat. Lábujjhegyen járok, pedig megfogadtam, ha megszületik a gyerek, akkor sosem lesz teljes csend. Most mégis az van. Vagyis majdnem, mert csak billenytűk kattognak, pláne, ha az apja még dolgozik. Ilyenkor a nyárra elképzelt, szép tónusos, formás bikinialak messzinek tűnik. Főleg, ha még halomban áll a mosatlan a mosogatóban, a ropidarabkák ropognak a zoknim alatt, és a, gyógyszeres és vitaminos dobozok, üvegcsék káoszban sorakoznak a konyhapulton. Ilyenkor nincsen erőm a szokásos esti tornámhoz. Kifogást keresek. Nem aludtam, de tulajdonképpen még azt a pár banánt leszámítva enni sem volt időm, mert egy érzékeny, extra nyűgös és bébikoalaként a nyakamban csüngő gyereket ápolok. Lehetnék keményebb, meg következetesebb, meg szigorúbb, de nem tudok. Most legalábbis nem. 

Ilyenkor nem egyszer este tíz fele jut eszembe, hogy be kéne kapnom valamit. Valami finomat, valami édeset, valami lélekemelőt. Most összeszedtem néhány egészséges nassolnivalót, amelyek gyorsan, pofonegyszerűen elkészíthetőek még a legzúzosabb nap után is. És tuti nem lesz tőlük veszélyben a nyári bikinialak.

Áfonyás chiapuding (recept két főre)

• 4 dl kókusztej vagy mandulatej
• 2 db érettebb banán
• 6 evőkanál chiamag
• 200 gramm áfonya
• díszítéshez mandula

A kókusz-/mandulatejbe rakd be a chiamagokat, és egy kézi habverővel keverd három percig. Hagyd állni kb. fél órát, majd rakd hozzá a villával jól összenyomkodott banánt és keverd át az egészet.

Vegyél elő két poharat vagy tálkát. Tegyél mindkettőbe pár szem áfonyát, majd öntsd rá a masszát, és rakd be őket a hűtőbe 1-2 órára. A "hűsítő pihenő" alatt a chiamag magába szívja a körülötte lévő folyadékot, és az egésznek kellemes, kocsonyás állaga lesz. Plusz jó pont, hogy a hagyományos pudinggal ellentétben., a teteje nem lesz "bőrös".

Ha kész vagy mindennel, akkor szórj a tetejére pár szelet mandulát, áfonyát, és már eheted is. A végeredmény nemcsak finom és egészséges, de valódi vizuális gyönyört nyújt a szemnek.

Banánpalacsinta vagy paleocsinta (recept két főre)

• 2 db érettebb banán (minél barnább annál jobb)
• 4 tojás
• egy vaníliarúd kikapart magja
• a sütéshez kókuszzsír

Keverjétek habosra a tojásokat, majd adjátok hozzá a villával összenyomkodott banánokat és a kikapart vaníliamagokat. Ha ezzel készen vagytok, már süthetitek is. Én olyan két-három evőkanálnyi masszából sütök egy szeletet. Kb. fél perc az egyik oldal, fél perc a másik közepes lángon.

Ezután nincsen más hátra - ha még nem  unjátok a kókuszt - öntsétek le egy kis kókusztejjel, tegyetek rá kedvetek szerint gyümölcsöt.

Almás-gyömbéres tápiókapuding (recept két főre)

• négy evőkanál tápiókagyöngy
• három deci víz
• két darab közepes alma
• egy kisebb banán
• egy kávéskanál gyömbér
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy deci kókusztej 
• a sütéshez kókuszzsír

A tápiókagyöngyöt forró vízben fedő alatt el kezdem főzni. Közben lereszelem az almát, összenyomom a banánt, majd a kókuszzsíron kicsit megpirítom őket. Megszórom egy kicsit a gyömbérrel, majd nagyjából két perc után félreteszem az egészet. Nagyjából negyed óra elteltével a tápiókagyöngy átlátszóvá válik, ilyenkor hozzá lehet önteni a kókusztejet. Teszek bele egy kanál nyírfacukrot, majd beleforgatom az almás-banános-gyömbéres masszát. Innentől kezdve a puding öt perc alatt besűrűsödik.

A végeredményt kis desszertes tálakba öntöttem, de amúgy pohárban is nagyon mutatós. A tetejére érdemes valami roppanóst   (például diót vagy mandulapelyhet) szórni, mert klassz kontrasztot ad a krém állagával.

-A baba sír – zsarolt meg egyik reggel a kisfiam, amikor megpillantotta a kezemben a köhögéscsillapító szirupot. A baba nem sír – válaszoltam higgadtan és határozottan. A baba sír- hajtogatta tovább, majd a kezével megtámasztotta a fejét és egy percre elmerült a Barkácsbogarak (közismert nevén Bogyó és Babóca) valamelyik sokadszorra látott epizódjában. Közben kimértem az adagot: három kávéskanálnyi abban a kis műanyagfajtában, majd elkezdtem pumaként kezemben a „gyógyszerrel” megközelíteni a laptop monitorját figyelő gyereket.

A lábam alatt ropogott még a reggeli morzsa, meg a néhány karika kolbász, amit a „baba” jótékonyságból kiszórt a tavasz közeledtével előbukkanó házi hangyáknak. De ez sem számított! A cél, jelenesetben a szirup gyerekbe való juttatása, elsőbbséget élvezett. Magamban naivan bíztam benne, hogy talán majd a mesében történik valami váratlan, például a pudingfőzés vagy a bogárház építése, korcsolyakészítés helyett inkább közösen elénekelnek valami vidám dalt. Közben a fiam szája tátva marad, és én meg egy határozott, ámde precíz mozdulattal belecsurgatom a szájába a szirupot. De tudtam, hogy hiába, mert ez nem az a mese.

A fiam persze észrevette, hogy egy pillanatra elkalandoztam, és az ujjaim között csalinkázó kanalat, kilökte a kezemből. Dühbe gurultam, ami nem volt nehéz, főleg hogy már napok óta nem aludtunk a köhögés miatt. A férjem látta, hogy az idegeim vékony cérnán ringatóznak a nagy semmi felett, ezért szuperhősként lefogta a gyerek karját, meg a fejét, és így én meg beadtam neki az orvosságot.

Utána viszont muszáj volt egyet főznöm, csak úgy levezetésképp terápiás jelleggel, pláne, hogy nem volt másnapra kajánk. Ebből lett a szupergyors, mindenmentes gombás-zelleres rizottó, ami szupermód laktat. Szóval, ha a célotok az, hogy egy csöppnyi bikiniben akartok a Balaton partján napozni, akkor feltétlen próbáljátok ki: mert gyorsan elkészíthető, könnyen munkába szállítható, kalóriaszegény, mindenmentes, vegán kaja, amitől egész délután lehet pörögni.

Gombás-zelleres hajdinarizottó (két főre)

kb. 200 gramm hajdina

200 gramm gomba (én most barna csiperkét használtam)

egy szálzeller

egy fej lilahagyma

két deci kókusztejszín

egy kávéskanál szerencsendió

öt-hat darab babérlevél

fél lime vagy citrom leve

egy késhegynyi só

ízlés szerint bors

a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron egy kicsit megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a felszeletelt gombát, szárzeller szeletkéket. A hajdinát is beleszórjuk, egy kicsit a zöldségekkel együtt pirítjuk. Felöntjük a kókusztejszínnel (vagy a sűrűbb konzerves kókusztejjel), rátesszük a tetejére a babérleveleket (nagymamámként csak az íze végett) és hagyjuk az egészet nagyjából tíz percig rotyogni. Ezután sózzuk, borsozzuk, megfűszerezzük egy kis szerecsendióval. Ráfacsarjuk a citromot, lime-ot (attól függően, mi van otthon). Akkor lesz kész, amikor a hajdina megpuhul, magyarán a színe kezd áttetszővé válni. Próbáljátok ki, tényleg isteni! Csak harminc perc!

A férjemmel még a gyerek előtti időkben szerettünk bulizni. Nem számított, hogy másnap suli vagy munka, ha volt valami klassz koncert, rég nem látott barátos találkozó, mi szó szerint két kanállal élveztük az életet. Talán egy hét volt vissza a szülés kiírt időpontjáig, de én még simán elkísértem a férjem ezekre a baráti, világmegváltós, nyári teraszon ülős beszélgetésekre. Persze én csak a legerősebb italt, a bubis vizet ittam, de akkor is jó volt kikapcsolódni és nem azon rágódni nullahuszonnégyben, hogy mikor óhajt már megszületni ez a gyerek.

Egy ilyen baráti este alkalmával elkezdtem jóslófájásszerűségeket produkálni. Eleinte még csak gyengébben, később pedig egyre erősebben és némi rendszert mutatni. Gondoltam, jobban bírom, ha felállok az asztaltól és a szemközti falnak támaszkodom. Már  majdnem odaért a kezem a vakolathoz, mire valamelyik srác eltorzult hangon felkiálltott, hogy NEE! Értetlenkedve visszakérdeztem, mégis mi baj lenne, ha mindenórás kismamaként egy fal, nagy segítségemre lenne, hogy magam elé képzeljem a tengert, és annak mentális fájáskönnyítő mivoltát. Mire felhívták a figyelmem a fal alsó részének foltosságára és az előttem lévő asztfalton száradó tócsaformára. Egy pillanat alatt felvilágosodtam. Aztán szerencsére a fájások alább hagytak, és élveztük a kötetlen estét.

Nah, amióta megszületett a fiúnk, azóta azért nem vagyunk akkora bulibárók. Most például kisgyerekes főzőtanfolyamra járunk. Vagyis: miután a fiunk elaludt bekapcsoljuk valamelyik főzős csatornát, és nagyjából fél órán belül a kanapén elterülve belealszunk az olasz, az amerikai vagy éppenséggel a távol-keleti konyha finomságaiba. A múltkor ennek örömére a férjem másnap összehozott egy expressz (ami fél óra elkészül) masalás tortillát. A masala egy speciális indiai fűszerkeverék, amiben van például koriander és gyömbér, no meg kardamom. Nah, ez most nálunk nem volt épp a spájzban, ezért olyan masalás jellegű ez a töltelék. Egy kis szójaszószos sűrű kókusztejjel pedig zseniális ebédre, vacsorára.

Kacsamasala (két főre)

fél kiló kacsamell

egy fej vöröshagyma

200 gramm csicseriborsó

fél deci szójaszósz

két deci kókusztej (sűrűbb)

egy öt-hat centi gyömbér

egy teáskanál koriander

egy késhegynyi bors

egy késhegynyi chili ( ha szeretitek a csípőset)

a sütéshez kókuszzsír

Egy vokban kókuszzsíron üvegesre pároljuk, majd rádobjuk a zsíros rész nélküli, vékonyra szeletelt kacsamellet. A keleti hatás kedvéért meglocsoljuk szójaszósszal és felöntjük kókusztejjel. Egy kicsit rotyogtatjuk, majd beledobjuk az előfőzött csicseriborsót. (Ilyen változatban is lehet kapni), majd fűszerezzük egy kis reszelt gyömbérrel, korianderrel és az íze végett egy kis borssal. Ha a gyerek nem kap belőle, akkor dobjatok bele még egy kis chilit is. Akkor lesz készen, ha a kacsa puha. Ez nagyjából 10-15 perc. Ezután előmelegített tortillába tekerjük, de remek kuszkusszal, barna rizzsel, de quinoával is. Épp mi van otthon. Egy kanál szójaszószt és újhagymát még a pompa kedvéért összekeverünk némi sűrű kókusztejjel vagy kókusztejszínnel és máris indulhat a kellemesen szaftos, fúziós lakoma.

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy szép legyen a blog, mai 15-i fél éves miniszülinapja!