reblog

Az év egyik legnagyobb konyhatündéri feladata szerintem a karácsonyi menü összeállítása. Nem olyan könnyű egy olyan ételsort összerakni, ami viszonylag könnyen összedobható, egészséges, kellően klasszikus, de mégis modern, nem kerül egy fél vagyonba és mellesleg lenyűgözi a családot. Bónusz szempont, legalábbis nálunk, hogy vacsora után lehetőleg ne változzunk át kafkai módon egy kanapén elterülő rozmártehénné, aki annyira jól lakott, hogy képtelen szuszogva elénekelni a Mennyből az angyalt.

További igényként, legalábbis nálam felmerül, hogy ne kelljen a kajával órákig vacakolni. Mert hiába isteni a töltött pulyka vagy a jó kis paprikás halászlé, de karácsonykor a fél vagy az egész napot mackónadrág-pecsétes pólóban a konyhában tölteni nem annyira izgalmas. Főleg, hogy a karácsonyfa díszítést is valamikor bele kell szuszakolni a napba, mert a kisfiúnk úgy tudja, a fenyőt és az ajándékokat a Jézuska meg az angyalok hozzák.

Idén a tavalyi évvel ellentétben három, szerintem egymáshoz tökéletesen illő fogást terveztem: levest, valami hús+zöldséget, és egy habkönnyű desszertet. Íme:

• mazsolás gesztenyekrémleves
• sült libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel
• gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Mindegyiket készítettem már korábban, mert ugyan szeretek kísérletezgetni, de karácsonykor a tutira megyek. Összességében a teljes menü lefőzése négy főre körülbelül két órát vesz igénybe. A levest és a desszertet érdemes előző nap elkészíteni, hogy szentestére még jobban összeérjenek az ízek. Így értékes tíz perceket spórolhatunk meg. No, akkor jöjjenek a receptek:

Mazsolás gesztenyekrémleves (két személyre)

• harminc deka egész gesztenye
• egy deci kesukefír ( lehet sima kefír is, ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, paleósok stb.)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet só
• a tálaláshoz egy marék mazsola

A gesztenyéket tegyük egy tál hideg vízbe. Amelyik fent marad a tetején, az kukacos, és dobjuk ki. A maradékot jól mossuk meg, és kereszteket vágjuk a tetejébe. Ez egy kicsit munkaigényes, de harminc dekánál nagyjából öt perces munkafolyamat. Egy fazékba dobjuk bele őket, és annyi vizet tegyünk hozzá, amennyi éppen ellepi őket. Szórjunk a vízbe egy csipet sót. A fedő alatt körülbelül negyed óra alatt a gesztenyét puhára főzzük. Utána egyenként lerántjuk róla a héjat. Ez a sütött gesztenyéhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbb feladat, mert a héja szinte magától leomlik a gyümölcshúsról. A pucolt gesztenyéket ezután beletesszük a turmixba, felöntjük a főzőlével. Nyakon öntjük a kefírrel, beleszórjuk a nyírfacukrot, és három perc alatt finomra turmixoljuk.

Kakukkfüves libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel (két személyre)

A húshoz:

• két fél libamell
• négy-öt szál friss kakukkfű (vagy egy kávéskanál az őrölt változatból)
• egy csipet só
• egy csipet bors

A mártáshoz:

• kétszáz gramm gomba
• fél fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem tejérzékeny, használhat sima főzőtejszínt is)
• egy marék petrezselyem zöldje
• egy kávéskanál nyírfacukor (más néven xilit)
• egy késhegynyi szerecsendió
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A körethez:

• fél kiló vörös káposzta
• egy nagyobb fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem vegán, tejérzékeny, az használhat sima főzőtejszínt is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A körettel kezdünk, mert annak kell a legtöbb idő. A káposztát apróra vágjuk. A felkarikázott lila hagymát egy kis kókuszzsíron megpirítjuk, rádobjuk az összevágott káposztát. Ezután az egészet felöntjük egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgyis ereszt egy kis levet. A fazekat lefedjük, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórunk egy kis sót, borsot. Beleteszünk egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.” Nagyjából fél óra alatt a káposzta szépen megpuhul.

Amíg a köret készül, jöhet a liba! A szeleteket jó alaposan megmossuk. Eltávolítjuk a véletlenül rajta maradt tolldarabkákat. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk őket egy kávéskanálnyi kakukkfűvel. Egy éles késsel először vízszintes, majd függőleges vonalakat vágunk a mellen lévő hájba, hogy a zsírja ki tudjon sülni. A serpenyőt szárazon előmelegítjük, majd a hájas oldallal lefelé elkezdjük pirítani a libamellet. Fél deci vizet lehet alá tenni, nehogy megégjen az elején a hús alja. Nagyjából két-három perc alatt mindegyik oldal szép pirosas-lilás kérget kap, és már tehetjük is őket a száznyolcvan fokra légkeveréses fokozatban előmelegített sütőbe. Múlt heti lapszámunk kacsájához hasonlóan ebben az esetben is célszerű a tepsi helyett a rácsot használni, mert a hús sokkal könnyebben megpuhul. Innentől kezdve a libamell nagyjából húsz perc alatt szép rozéra sül. Aki teljesen szeretné átsütni, az még hagyja plusz tíz percre a sütőben.

A mártást hagyjuk a legvégére, mert ez csak néhány perces mutatvány. Egy kis kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott lila hagymát. Belecsurgatunk fél deci vizet, majd rádobjuk a megtisztított gombafejeket is. Ha nagyobb gombával dolgozunk, érdemes a fejeket vékonyra szeletelni, hogy hamarabb elkészüljön. Hagyjuk néhány percig rotyogni, majd öntsük rá a tejszínt. Beletesszük a petrezselyem zöldjét, a sót, a borsot. Egy kicsi nyírfacukorral és a szerecsendióval lágyítunk a földes ízeken, és már le is vehetjük a tűzről.

Ennél a pontnál van az, amikor újra elővesszük a köretet. A megpuhult vörös káposztát turmixgépbe tesszük. Beleöntjük a tejszínt. A massza tetejére rakunk két-három kanállal a főzőléből. Fontos, hogy a folyadék a turmixban a káposzta felénél ne legyen több, mert akkor az egész szét fog folyni! Egy perc turmixolás után már tálalhatjuk is.

A libát célszerű vékony szeletekre vágni, így láthatjuk, hogy a belseje szép rózsaszínes, szaftos maradt. Mellé tehetünk egy kanállal a mártásból, és villával húzhatunk néhány káposztacsíkot. Aki az egyszerűbb megoldások híve, az maradhat a halmoknál. Egy-két rövidebb szál kakukkfűvel feldobhatjuk a látványt.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém (két személyre)

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem. (Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyok. A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben lehet érezni az ízeket.

Epilógus:

Muzsika ajánlat főzéshez. Tudom, gyerekdal, de csodálatos!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon is!

Vannak olyan napok, amelyek nem úgy alakulnak, mint egy c-kategóriás amerikai romantikus film. A valóságban anyának nem olyan a haja felkelés után, mintha most indulna a vörös szőnyegre. Nem titkárnő-fétises szűk szoknya-blúzban késsel-villával eszi a palacsintatornyot, hanem farmerben, rosszabb esetben pizsamában próbálja összeszedni a gondolatait egy csésze bitangerős kávé mellett. A gyerek közben mesét követel, majd kiszór egy maréknyi kenyérmorzsát az etetőszékből a padló alatt élő, időnként fel-felbukkanó hangyabolynak. Apa már rég dolgozik, így anyának nincs más választása, mint összekapnia magát, mielőtt az őskáosz átcsordogálna a lakás többi helyiségébe is. Az éjjeli nemalvás nem létszükségletté, hanem  nehezítő körülménnyé zsugorodik a háromszobás mini univerzumban. Csak ki kell bírni valahogy. Akárhogy. Csak pár óra! Mindjárt jön a délutáni alvás! Csak egy gyors ebéd! Annyinak muszáj beleférnie.

Ilyen napokon a kedvemet mindig felvidítja a citromos, karfiolos brokkolikrémleves tejmentes változata. 20 perces, paleo, pegán, vegán satöbbi, satöbbi és extrém mód krémes.

Citrusos brokkolikrémleves (recept négy főre)

• két kisebb fej brokkoli
• egy kisebb fej karfiol
• fél szál póréhagyma
• egy deci kókusztej
• egy citrom reszelt héja
• egy kávéskanál só
• egy kávéskanál szerecsendió
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatjuk a felkarikázott pórét. Rádobjuk a feldarabolt brokkolit és karfiolt, majd annyi vízzel felöntjük, amennyi az egészet ellepi. Nagyjából tizenöt perc masszív rotyogtatás után a zöldségek megpuhulnak. Egy levesszűrő, merőkanál segítségével  bele a brokkoli és a karfiol háromnegyedét beletesszük a turmixba. Annyi főzőlevet töltünk hozzá, amennyi a zöldségmix felét ellepi. Belelöttyintjük a kókusztejet. Belereszeljük a citromot. Beleszórjuk a szerecsendiót és a sót. Egy perc mixelés után. Visszaöntjük az egészet a fazékba.

A maradék, le nem turmixolt brokkoli és karfiol tuti levesbetétnek, de tehetünk hozzá egy marék tökmagot. Ha igazán kísérletezgetők  vagytok, kipróbálhatjátok az elsőre kissé bizarrnak tűnő aszalt vörösáfonyát is.  A végeredmény egy könnyed és lágy leves, amelyben az édes, a fűszeres és a savanyú pazar szentháromságot alkot.

Eddig azt hittem, csak szoktatás kérdése, hogy egy gyerek eszik-e zöldséget. Most revidálom az álláspontom. A másfél éves kisfiam egyik napról a másikra úgy döntött nem kér főzeléket. Úgy ámblokk. Még hússal sem. Még a nagy kedvenc sütőtököt sem. Borzasztó érzés, hogy a vidáman, mosolyogva készített ebédjéből minden második falat a terítőn, az etetőszéken, a falon vagy éppen egy-egy már-már precíz csavarás után az én hajamon végzi egy maratoni sírás-hiszti társaságában.

Lehet, én vagyok gyenge. Lehet, úgy kéne tartanom, mint a „Mélton” kutyáit. Ahogyan a nagypapám szokta mondani. A sztori a következő: Mélton a szülőfalumban volt grófné. Ahogy lenni szokott, volt neki két istentelenül elkényeztetett kutyája, akik megválogatták, éppen mit óhajtanak elfogyasztani. Mélton, akinél amúgy faluban nem volt nagyobb spúr, ezt megelégelte. Lépni akart a kényes ügyben. Mire az egyik alkalmazottja, talán a lovász vagy valaki hasonló, felajánlotta: megoldja a problémát. A kutyák két napig csak az üres tálukkal néztek farkasszemet. Megérte! Harmadik nap bármit megettek, amit eléjük tettek.

Szóval visszatérve a témára: muszáj volt valamit lépnem, mert úgy gondoltam, a kis fejlődő szervezetének nemcsak nonstop kolbászra és zsíros kenyérre van szüksége. A férjemmel egy kevésbé drasztikus megoldás mellett döntöttünk. Bevetettük a bolognai spagettit, - az igazi zöldséges verziót, mert hát a statisztikák szerint ez a magyar gyerekek egyik kedvence a pizza és a rántott hús mellett. És a számok most nem hazudtak.

Zöldséges bolognai ragu (recept négy főre)

• fél kiló darált marhahús
• 250 gramm passzírozott olasz paradicsom
• egy közepes fej vöröshagyma
• három-négy darab sárgarépa
• egy kisebb zeller
• két teáskanál nyírfacukor
• két teáskanál só
• ízlés szerint bors
• egy késhegynyi szerecsendió
• (két deci vörösbor- a gyerek változatban elhagyható)
• egy deci almalé (frissen préselt)
• a sütéshez kókuszzsír ( vagy olívaolaj)

A kókuszzsíron (vagy olívaolajon ki, mivel főz)megfuttatom a karikára vágott vöröshagymát. Rádobom a húst, majd beleszórom a hosszúkásra vágott sárgarépát és zellert. Fél deci vizet belecsurgatok az edénybe, nehogy odaégjen az alja. Pár percet rotyogtatom, majd belelöttyintem a passzírozott olasz paradicsomot. Tíz percig főzöm, majd beleöntöm a bort (ha felnőttesre veszem a figurát) és az titkos összetevőnek számító almalevet. Amikor a hús kezd puhulni és a ragu leve is elfőtt (nagyjából fél óra), akkor fűszerezem sóval, borssal, nyírfacukorral és némi szerecsendióval. És kész. Én most gluténmentes pennével tálaltam, mert nem volt a spájzban spagetti.

A tervünk, hogyan is mondjam, bejött: a fiam gyönyörűen evett, sőt még a répát sem piszkálta ki.

Nagyon szeretem a kávét. Reggelente szükségem van rá, hogy beindítsa a félig még valamilyen abszurd álomban maradt sejtjeimet. A kávé előtti állapot pont emiatt olyan, mintha HUndertwasser világában léteznék. A padló görbe, a fények erősek, a színek élénkek még a reggeli sötétségben is. Sosem tudom, hogyan sikerül kibotorkálnom a konyhába. Főleg, ha még az amúgy sem gyenge, szigorúan otthon viselt szemüvegemet is az éjjeli szekrényen felejtem. Közben félfüllel hallom, hogy két pici apró talp csattog parkettán. Ilyenkor tudom, fel kell gyorsulnom. A következő percekben csak benyomásokat érzek. Egy határozott pizsinadrág húzkodást, egy-két baba sikongást, és lassan gőzölgő kávé illatát. A feketémet el sem tudnám képzelni valamilyen tej nélkül. Mivel a kókusztejet (receptet lásd itt) egy idő után megunom, és nem volt kedvem diót törni, az egyszerűbb megoldást választottam: a mákot. Húúú! Hogy is mondjam! A kávét karácsonyivá varázsolta. A férjem ennél prózaibban fogalmazott: a máktej maga a folyékony heroin. Olyan finom, hogy függőséget okoz. Ráadásul három percnyi befektetett munkát igényel.

Máktej (fél literhez)

• kb. száz gramm mák (nem darált)
• kb. négy deci víz
• két evőkanál eririt/nyírfacukor

A mákot egy tálba teszem és leforrázom a vízzel. Az edény tetejét egy folpackkal, fedővel, bármivel lefedem és állni hagyom egy fél napot vagy egy estét. Kinek, hogy tetszik. Ezután beteszem a turmixba, és összeturmixolom. A végeredményt egy sűrű levesszűrőn vagy harisnyán átszűröm. Belekeverek két evőkanál eritritet vagy nyírfacukrot. Ha nagyon gurmandkodni akarok, akkor még belekaparok egy fél rúd vaníliamagot. És kész. Tökéletes shake-alap, de fantasztikus kakaónak is, plusz különlegessé teszi a kávét. Meg a reggelt!

Pár napja felfedeztük a kisfiammal a fehérvári karácsonyi vásárt, ami ugyan nem olyan hatalmas és csillogó, mint a pesti Vörösmarty téri vagy a Bazilika előtti, de legalább a forralt bor és a kürtős kalács árát nem a külföldi turisták pénztárcájához szabják. Miután megcsodáltuk a karácsonyfa előtti szelfizőket, az óriás diótörőket és a villogó open feliratot, úgy gondoltam ehetnénk valamit. A kürtős kalácsot kilőttük, mert nem volt kedvünk huszadiknak beállni a sorba, meg amúgy is egészségesen étkezünk. De hát én sem vagyok kőből, aki még ilyenkor is csak a zöldségekre bír gondolni és masszívan ellent tud állni az édes karácsony illatnak!

Megörültem, amikor találtam egy gyümölcssajtost. A huncut áfonyák és a kacér aszalt szilvák szinte mosolyogtak ránk az alternatív tömbből. Muszáj volt venni! Túlontúl megkívántam. Csak egy kis szeletet kértem az olcsóbbikból, és alig bírtam megszólalni, amikor az amúgy roppantmód kedves eladó közölte: ezerötszáz forint. Hogy mennyi?! Én megértem, hogy nem olcsó a bódé bérlése, az alapanyag, a munkaerő, de ami egészséges, ennyivel drágább? Nem azt mondom, hogy adja kétszázért, és fagyoskodjon kvázi ingyen egész decemberben, de ez igazságtalanság! És ezzel a dacos lendülettel sütöttem egy mentes mézeskalácsot. A nagymamám békebeli receptjét egy kicsit átdolgoztam: kihagytam a fehér lisztet, a disznózsírt és a fehér cukrot. Hát mit ne mondjak, alig bírtam abbahagyni a kóstolgatást!

„Mentes” mézeskalács (kb. 20-30 darabhoz)

A tésztához:

• 15 dkg kókuszliszt
• 10 dkg darált mandula
• 15 dkg nyírfacukor
• 2 evőkanál langyos méz
• 2 darab közepes tojás
• egy evőkanál kókuszzsír
• egy evőkanál útifűmaghéj
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy kávéskanál fahéj
• egy csipet szerecsendió
• egy csipet őrölt szegfűszeg
• egy citrom reszelt héja

A bevonathoz:

• egy közepes tojás fehérjéje
• 17 dkg nyírfacukor vagy eritrit (por változat)
• négy csepp tíz százalékos ecet

A kókuszlisztet összekeverjük a darált mandulával, az útifűmaghéjjal és a szódabikarbónával. A tojásokat a nyírfacukorral jó habosra verjük. Akkor jó, amikor a teteje elkezd fehéredni és látszódnak a buborékok. Beledobjuka kókuszzsírt, majd belecsurgatjuk a langyos mézet. Beletesszük a fahéjat, a szerecsendiót, és a szegfűszeget is. Reszelünk rá egy kis citromhéjat, majd óvatosan összedolgozzuk a lisztes masszát a tojásos-mézes-fűszeressel. Az állag akkor jó, ha egy kicsit, nyúlós ragacsos. Ha picit száraznak érzitek, akkor óvatosan öntsetek hozzá kb. fél deci vizet. A masszát egy tálba rakjuk és betesszük a hűtőbe vagy jó hideg helyre minimum két órára pihenni. Lehet egy éjszakára is, attól függ hogy van időtök. A hűvös pihenő alatt a liszt és az útifűmaghéj szépen megduzzad, így tésztával könnyen lehet majd dolgozni.

Ezután a masszát szépen kinyújtjuk kb. hét-nyolc milliméter vastagságúra. Ha ragad, akkor szórjátok meg egy kis darált mandulával vagy kókuszliszttel, és máris orvosoltátok a problémát. Ekkor már előkerülhetnek a fiók mélyéről a csini-csudi angyalkás-karácsonyfás-csillagos kiszúrók a szaggatáshoz. A kis formákat sütőpapíros tepsibe pakolgatjuk és a 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 10-12 perc alatt aranybarnára sütöm.

A mézeskalácsnak van egy kissé szokatlan tulajdonsága: kihűlés után megkeménykedik. Ilyenkor nincsen más dolgotok, mint egy olyan helyre tenni, ahol magas páratartalom, hogy magába szívja a nedvességet és visszapuhul.

A díszítés már egy fokkal nehezebb feladat. Főleg annak, aki először vág neki! A tojásfehérjét a porcukorral habosra verjük. (Kristályos verziót is használhattok, de akkor könnyen előfordul, hogy a habzsák vagy a zacskó vége írókázás közben eldugul.) Csepegtetek hozzá pár csepp ecetet, hogy javítsak egy kicsit az állagon, majd az egészet egy vastagabb zacskóba, habzsákba töltöm. (A sima uzsis zacskó nem jó, mert könnyen kidurran.) A zacskó végén egy pici lyukat vágok és jöhetnek a minták. A full kezdők először pöttyözzenek. Ha ez a minta kiválóan megy, akkor jöhetnek a vonalalak. A szép, egyenletes vonal titka, hogy nem a mézeskalács felületén, hanem kvázi a levegőben húzva kanyarítjuk a motívumot. Akkor sem kell kétségbe esni, ha elsőre kissé csúnyácska lesz a tojásos dekor, egy csomag aszalt áfonya, mazsola, vagy valamilyen diófélét a cukros mázba nyomba sokat javíthatunk az összhatáson.

A végeredmény ízeiben, állagában teljesen olyan, mintha a nagymamánk sütötte volna, azzal a különbséggel, hogy sokkal, de sokkal kevesebb benne a kalória.