A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Napi egy alma az orvost távol tartja – állítja a mondás. Tele van C-vitaminnal, ásványi anyagokkal, és kevés kalóriát tartalmaz, ezért az egyik legegészségesebb gyümölcsként tartják számon. Összegyűjtöttünk milyen egészségügyi problémákat lehet vele orvosolni.
Magas koleszterin szint
Az almának különösen nagy a pektin tartalma, amely képes feloldani az erek faláról a lerakódást. Egy tanulmány kimutatta, hogy azok a nőknek a akik hat hónapon keresztül napi két almát almát fogyasztottak, nagyjából 23%-kal csökkent a rossz koleszterinje, ezzel szembe a „jó koleszterinje” 4 %-kal nőtt.
Székrekedés
Vegyünk egy almát, egy marék spenótot és egy marék sóskát! Öntsünk hozzá vizet, majd turmixoljuk le, így kiváló természetes hashajtót kapunk. Hogy miért? Az alma pektint, a spenót és a sóskapedig oxálsavat tartalmaz. Ha kettőt vegyítjük, akkor olyan anyagot kapunk, amelyik hamar fájdalom és görcsök nélkül oldja meg az emésztési problémát.
Ízületi gyulladás
Az almának elég magas a savtartalma, ezért bort és ecetet is lehet belőle készíteni. Ha egy pohár vízben két evőkanál almaecetet elkeverünk, és naponta kétszer megisszuk, akkor csökkenthetjük az ízületi gyulladást, mert feloldja a bennük lévő fájdalmat okozó kristályokat.
Asztma
Az alma antioxidánsokban is gazdag, amelynek hatására csökken az asztma kialakulásának esélye.
A nők házassági évfordulókon, névnapokon, és születésnapokon elvárják a virágot. Ezt minden férfi tudja, ha el akarja kerülni kedvese rosszalló szempillantásait. De mi van akkor, ha a munkából hazafelé jövet a virágbolt véletlen ki van fosztva? Meg kell venni az utolsó celofános gerberát? Nem! Csak be kell szaladni a legközelebbi boltba egy csomag leveles tésztáért, és otthon kérni fél óra „felkészülési időt”, hogy elkészülhessen az ünnepi almarózsa.
Almarózsát többféleképpen lehet készíteni. Ebben a változatban van egy kis lekvár és egy kis dió, amitől a tészta egyszerre lesz ízletes és ropogós. A „rózsa” egyetlen titka az éles kés. Kedves uraim! Elő a svájci bicskákkal, mert az almát leheletvékony, nagyjából két milliméter vastag cikkekre kell vágni! A végén a szeletek aljáról a magházat eltávolítjuk, megcukrozzuk, és ráfacsarjuk a fél citrom levét. Ezután vizet forralunk, és amikor lobog, beledobjuk az almaszeleteket körülbelül két percre. Nem szabad túlfőzni, de ahhoz, hogy ne kelljen szenvedni a tekerésnél, egy kis hőkezelésre szükség van.
A leveles tésztát közben nyolc egyenlő részre felosztjuk. Mindegyiket megkenjük egy kis baracklekvárral és meghintjük durvára vágott dióval. Közben az almát kivesszük a főzővízből, és papírtörlővel az összeset áttöröljük. Ezután a „szirmokat” rátesszük a tésztacsíkok felső részére úgy, hogy a tetejük kilógjon. A tészta alsó részét ráhajtjuk a felsőre, majd elkezdjük óvatosan feltekerni. A végét kicsit rányomjuk, nehogy kifolyjon a lekvár. A kész rózsákat kivajazott muffinsütőbe tesszük, és 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából tizenöt perc alatt készre sütjük. Ha valaki nem szeret tepsit sikálni, akkor a rózsákat muffinpapírban is sütheti, de akkor érdemes sütés előtt a tészta oldalát vajjal megkenni, nehogy kiszáradjon.
A megsült rózsákat sütőrácson kihűtjük, majd a változatosság kedvéért egy kis mézet csurgatunk a tetejükre, és máris olyan, mint ha a harmatos kertből szedtük volna!
-Van még belőle? Bocsi, bocsi! Most ettem meg az utolsót!
Kábé ez a sorsa nálunk egy galette-nek. Jó, sokan (értsd most már négyen – egy plusz két fél férfi meg én, az egy szem nő) vagyunk egy cirka huszonöt centis pitére.
Ilyen férfiuralom mellett igyekszem egészségesen főzni, bár a fiúk leginkább húst, pizzát, tésztát és fehér kenyeret ennének. Hiába sütök valamilyen maglisztes csodát, dafke meg se kóstolják. Így a férjemmel hallgatólagosan megegyeztünk egy tönköly- vagy teljes kiőrlésű lisztben, no meg az eritritben, amitől a gyerekek nem pörögnek be. Elvileg.
Szóval azt szeretem ebben a teljes kiőrlésű galette-ben, hogy az elkészítéséhez nem kell előbányászni a kamra legbelső polcáról a robotgépet. És van egy jó hírem azoknak, akik nem szeretnek mosogatni, hogy a galette-hez csak egy tálra, egy tepsire, egy vágódeszkára és egy éles késre van szükség.
Hozzávalók:
A tésztához:
25 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg porrá őrölt eritrit (vagy xilit vagy sima cukor)
12 dkg vaj (laktózmentes változattal is működik)
1,5 dl tejszín (laktózmentes változat vagy valamelyik semleges ízű növényi tejszínnel-mandula vagy rizs is jó)
egy tojás
A töltelékhez:
4-5 db édes alma
egy citrom leve
egy evőkanál vaníliaaroma
a díszítéshez néhány mentalevél
Elsőként a lisztet összekeverjük a cukorral, majd fél centis kockákra vágjuk a vajat, és hozzáadjuk a lisztes masszához. Ezután apránként belecsurgatjuk a tejszínt, és elkezdjük gyúrni. Nagyjából három-négy perc alatt kész a tésztagombóc, amit fél órára folpackba csomagolva beteszünk a hűtőbe.
A töltelék fő előnye, hogy az almát nem reszelni, hanem kockázni kell, így ismét időt spórolhatunk meg. Az almadarabokra rácsurgatjuk a citrom levét, és hozzákeverjük a vaníliakivonatot is. Ha letelt a tészta pihenőideje, akkor a sütőpapíron nagyjából harminc centis körré sodorjuk. (Így könnyebben át lehet tenni a tepsibe a süteményt.) A közepére ráhalmozzuk a gyümölcsöt, majd a szélét visszahajtjuk és megkenjük tojással – de ha ez utóbbi elmarad, akkor sem történik tragédia. Végül 180 fokon légkeveréses sütőben körülbelül fél órát sütjük. Ha kész, a tetejét néhány mentalevéllel díszítjük.
Puding gyöngyből. Elsőre kicsit szürreálisnak, bonyolultnak tűnik, de a valóság ennél sokkal frappánsabb. Ez egy nagyjából húsz perces, kalóriaszegény, pepecselésmentes finomság, amely felmelegíti a testet és a lelket, még a legszürkébb „ötven árnyalatmentes” őszi napon is.
Talán pont az átlátszóvá váló tápiókagyöngy juttatta eszembe az igazinak tűnő homokos kávé sztoriját… Gyerekként a húgommal komplett nyári konyhánk volt a mama teraszának oldalában. A szépen megnyesett fagyalbokor ágaira raktuk a konyharuhának kinevezett törülközőfoszlányt, a csorba kidobásra ítélt, de „játszani még jó lesz” bögréket. A lépcsőt kineveztük munkapultnak, ahova műanyag tálakban vittük a „lisztet”. Pontosabban a homokot. A régi lyukas fazekakba gondosan beletettük a barna, ragadós homokos masszát. A tetejét falevelekkel és kavicsokkal díszítettük, majd betettük az alkalmi sütőnkbe, vagyis a kerítésen lévő postaládába. Izgatottan vártuk, hogy leteljen a kerek két perces sütési idő, és máris lehetett „enni”. Jobban mondva evést imitálni Gombival, a töltött kolbászra emlékeztető tacskóval.
Még nagyobb öröm volt, amikor a mama nekünk adta a régi, lyukas kotyogóst. Az alján maradt némi kávézacc, így neki álltunk a postaládában kávét főzni. Felöntöttük kúti vízzel, hogy lehessen inni. De valahogy mégsem tűnt valódinak. A löttynek inkább olyan színe volt, mint egy zavaros mocsárnak, ezért biztos, ami biztos alapon beleszórtunk egy kis homokot. Mindjárt más lett! Majdnem igazi! Nem is kellett annyit hozzáképzelni. Ki is töltöttük a tuningolt verziót a csészékbe, amikor a kerítés mellett felbukkant az akkor nyolcvan fele járó Roza néni barázdált arca. Sejtelmesen megkérdezte, mit csinálunk.
- Kávét főztünk – vágta rá a húgom, majd egy hirtelen ötlettől kezdve megkínálta egy csésze homokos feketével.
Én csak ültem a lépcsőn, és bámultam a szinte sci-fibe illő jelenetet. A néni nemcsak úgy csinált, hogy megissza a kávét, hanem VALÓBAN le is húzta, illedelmesen megköszönte, majd ment híreket begyűjteni a szemközti utcai padról.
Almás-gyömbéres tápiókapuding (recept két főre)
négy evőkanál tápiókagyöngy
három deci víz
két darab közepes alma
egy kisebb banán
egy kávéskanál gyömbér
egy evőkanál nyírfacukor
egy deci kókusztej (lehet sima is, ha nem vagytok paleósok, tejérzékenyek, vegánok)
a sütéshez kókuszzsír
A tápiókagyöngyöt forró vízben fedő alatt el kezdem főzni. Közben lereszelem az almát, összenyomom a banánt, majd a kókuszzsíron kicsit megpirítom őket. Megszórom egy kicsit a gyömbérrel, majd nagyjából két perc után félreteszem az egészet. Nagyjából negyed óra elteltével a tápiókagyöngy átlátszóvá válik, ilyenkor hozzá lehet önteni a kókusztejet. Teszek bele egy kanál nyírfacukrot, majd beleforgatom az almás-banános-gyömbéres masszát. Innentől kezdve a puding öt perc alatt besűrűsödik.
A végeredményt kis desszertes tálakba öntöttem, de amúgy pohárban is nagyon mutatós. A tetejére érdemes valami roppanóst (például diót vagy mandulapelyhet) szórni, mert klassz kontrasztot ad a krém állagával. Szóval, ezek után ki ugrik le először a legközelebbi bioboltba egy adag tápiókagyöngyért?!
Az ebédkészítést az esetek kilencven százalékában szeretem kurtára zárni. A pucolással, főzéssel, romeltakarítással együtt legfeljebb negyven percet szánok rá. Ennyi idő alatt a megrendeléstől kezdve a legjobb futár sem hozza házhoz! Halkan azért megjegyzem, hogy a csávó tuti akkor nyomná meg a csengőt, amikor a kisfiam éppen elaludt.
A másik fontos érv a főzés mellett, hogy Fehérváron finoman szólva vérszegény az „adjuramderögtön” házhozrendelhető glutén-tej-és fehér cukormentes kaja. Kábé van a kutyafuttában összevágott saláta és a csontpuhára párolt zöldség. Ez ebben formában kit hoz lázba!? Hol van bennük az élvezet!? Én meg szeretem az ízeket, a ropogós-puha állagok keveredését, amikor az ebéd nemcsak szükséglet-kielegítés, hanem maga a nagybetűs jutalom.
Múltkor vettem egy kacsát. Hiába volt gyerekfelügyeletem a főzéshez, mégsem volt kedvem a minimum fél napos konfitálással (jó magyar nevén abálással) vacakolni, ezért megint a csirkéhez nyúltam. A kacsát nemes egyszerűséggel betettem a fagyasztóba hibernálni. A csirke meg azon nyomban repült a serpenyőbe.
Almás-diós serpenyős csirke (recept két főre)
fél kiló csirkemell
három darab közepes alma
hét-nyolc darab egész dió (vagy 20 dekagramm pucolt, durvára vágott)
egy evőkanál nyírfacukor
egy kávéskanál szerecsendió
egy csipet bors
ízlés szerint só
a sütéshez kókuszzsír
A kókuszzsíron egy kicsit megpirítom az almaszeleteket és a durvára vágott diót. Nagyjából öt perc sütés után hozzádobom a csirkecsíkokat. Hagyom pár percet rotyogni, amikor beleszórom a nyírfacukrot. Kicsit sózom, borsozom. A legvégén, amikor a csirke már majdnem puha, jöhet a szerecsendió is. Nagyjából húsz perc, és már ehetjük is.
Látjátok, nem egy nagy wastistdas az almás-diós csirke! Full kezdő, konyhát még sosem látott leendő szakácsot is bátran belevághatnak. Elrontani szinte lehetetlen! A hús gyakorlatilag az alma levében sül meg, és remek kontrasztot ad a finoman roppanós dióval. A szerecsendió kicsit lágyítja a főzés közben felszabaduló savakat, így a végeredmény egyszerűen FENOMENÁLIS!
Tündi vagyok. Egy hús-vér, elfoglalt anyuka, aki nem veti meg a finom falatokat. A blogon olyan egészséges ételeket készítek, amelyek gyorsak, finomak és túllépnek a hagyományos fitnesz salátán.