reblog

A férjem kezdi elővenni a dzsentri énjét. A heti menü összeállításakor kijelentette, ő megkívánta a lazacot, és azt is fog enni. Tágra nyílt pupillával rámeredtem, majd okos asszonyként csak megrántottam a vállam. Felőlem, legyen, pláne ha minden hozzávalót házhoz szállít. Két óra múlva következett a kvarcjáték második szintje. Peti hallal a kezében pislogva közölte, ezt meg is fogja sütni. Méghozzá nem is akárhogyan! Megnyalom mind a tíz ujjam!

Háááát! Nagyot nyeltem, nem akartam a kedvét szegni, de nem úgy terveztem a délutánomat, hogy  a főzése után minimum fél órán keresztül vakarom a koszt a pultról, ezért felajánlottam egy kompromisszumot. Megsütheti a lazacot, de én készítem hozzá a mártást, meg a salátát. Némi házastársi ráhatás után beleegyezett. De csak egy tűzhely van! Mi meg már elég éhesek voltunk, ezért hogy nyerjünk pár percet, ketten álltunk a tűzhely előtt. Én amolyan anakondaszerűen hátul kevergettem a mártást, Peti meg az első lángon sütötte a speciális két serpenyős technikájával a halat. (Nem, ő nem használ fedőt, teljesen jó még egy serpenyő lefordítva) A „menj már arrébb”, „akkor csinálj te mindent” percenkénti ismétlése ellenére az ebéd húsz perc múlva már a tányérunkon volt.

Fehér borban sült lazac petrezselymes lime-os mártással

Recept két személyre

• négy szelet lazacsteak
• egy deci száraz fehérbor
• egy darab közepes tojás
• egy evőkanál rizsliszt
• két deci rizstej
• fél lime leve
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál nyírfacukor
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A felhevített kókuszolajon a lazac mindkét oldalát három-három percig sütjük egy fedeles serpenyőben. ( A bátrabbak kipróbálhatják a férjem két serpenyős módszerét.)Közben csurgatunk rá egy kis fehérbort. Nem egy nagy etvasz, elrontani lehetetlen, de a végeredmény gátlástalanul finom.

A mártás sem egy nagy ördöngösség! Kókuszzsíron megpirítunk egy evőkanál rizslisztet. Nagyjából két perc után hozzáöntjük a rizstejet. Beletesszük a tojást, az összevágott petrezselymet és belefacsarjuk lime-ot. Egy kávéskanál gyömbérrel és a sóval ízesítjük. Hogy ne legyen annyira „tömör” az íze, egy kávéskanál nyírfacukorral lágyítunk a mártáson. Sűrű kevergetés mellett pár percig főzzük. A kész szószban megforgatjuk a lazacokat és már tálalhatjuk is.

A halat mi most bébispenót salátával ettük, de szerintem remekül illik hozzá például a köles és a barna rizs is. A petrezselyem és a lime kellemesen friss íze remekül kiemelte a lazacot. Nem győztünk hümmögni evés közben. Az igazsághoz hozzátartozik, a férjemmel ebéd után megegyeztünk abban: soha többet nem főzünk egyszerre egy tűzhelyen.

Szeptemberben fél Fehérvár a Lecsófesztiválra hangolódik. A munkahelyek dohányzásra kijelölt helyein az emberek arról diskurálnak milyen tuti helyről szerzik be a paradicsomot, ki hozza a vágódeszkát, vagy ki megy el a boltba a közös főzéshez nélkülözhetetlen rekesz sörért.

A Nagy Nap hajnalban mindenki felállítja az aszfalton a kis bográcsát, lehúzza a kötelező „welcome” pálinkát, és nekiáll jobb esetben például hagymát pucolni. (A rosszabbat a fantáziátokra bízom.) Közben a kiutalt sörpadok előtt összefut valamelyik tíz évben egyszer látott középiskolai osztálytársával. A szűk egy órás anekdotázás közben csak előkerül még egy üveg alkoholos ital a szatyor mélyéről. És ez így megy egész nap!

A bográcsok rotyognak, a füst mindent beborít. A főzőverseny okozta izgalmat szinte kézzel lehet tapintani. A csapatok igyekeznek játszani az ízekkel, az alapanyagokkal. Elvégre a több száz potenciális lecsókirály/királynő közül valahogyan ki kell tűnni.

Mivel most hétvégén lesz a Lecsó (szigorúan nagy betűvel), már mindenkin úrrá lett a lecsóláz, ezért úgy gondoltam, elkészítem az én hipergyors, reform lecsómat quinoával. (Korábbi quinoás receptemet lásd itt!) Ha már a fehérváriak úgy tartják, minden lecsó, amit annak szánnak.

Quinoás reformlecsó

Recept két főre

• kétszáz gramm quinoa
• négy darab közepes paradicsom
• egy darab nagyobbacska paprika
• egy fél szál póréhagyma
• két deci paradicsomlé
• két evőkanál nyírfacukor
• egy kávéskanál koriander
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

Első lépésként a quinoát tíz percre beáztatom, majd jó alaposan leöblítem. Megkóstolom, ha még keserűnek találom, akkor még egyszer lemosom, aztán fél liter vízben megfőzöm. Forrástól számítva negyed órán belül készen van.

Közben a felkarikázott póréhagymát a kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott paprikát, paradicsomot. Felöntöm az egészet paradicsomlével. (Én a nagymamám házi paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.) Rászórom az aprított petrezselymet. Pár percig hagyom rotyogni, aztán ízesítek. Beleteszem a koriandert, a nyírfacukrot és a végén sózok. Hagyom tíz percig főzni, és már tálalom is.

Bevallom, nem is gondoltam volna, hogy szigorúan az inka-magyar barátság jegyében a quinoa ennyire bírja a lecsó magyaros változatát. A végeredményről csak annyit, hogy délután ettem volna még egy tányérral, de a konyhában sajnos/szerencsére már csak az üres fazék várt rám.

Az életmódváltásban számomra az a legnagyobb kihívás, hogyan egyek olyan gyors (!) desszertet, ami nemcsak a lelkemnek, hanem a testemnek is jó. Észrevettem, ha kielégítem az édesség iránti vágyamat, akkor nem ábrándozok folyton a roppanós, cukros tetejű dobostorta és habos olvadozó, karamellás társai után. Nem izzad a tenyerem, ha egyet fizet kettőt fizet akcióban van a jégkrém, vagy a svájci csoki, mert tudom, nekem is jár a jutalomfalat. Csak így kicsit másabb, mint a megszokott.

Mivel sikerült a hét elején egy influenzaszerű játszótéri vírust összeszednie a családnak. Most egy húsz perces gyömbéres almás-céklás pohárkrémet készítettem, ami remek kísérő egy deci késői szüretelésű fehérborhoz.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Recept két személyre:

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem.( Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Mivel a férjem a hardcore parlagfűszezonban nem fogyaszthat semmilyen tejterméket, mert olyan keresztallergia lép fel nála, hogy arra nincsenek szavak, így tojáshabbal lágyítom az ízeket. Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyunk.

A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben érezni az ízeket.

A kis rózsaszín desszert könnyű, szinte elolvad a nyelven és egy pohár borral méltó lezárása lehet akár egy ünnepi vacsorának is.

Az idei nyáron szinte emberi léptékkel fel nem fogható mennyiségben ettünk tököt: grillezve, főzeléknek, sütinek, lecsónak… Nem akart fogyni, sőt egy-egy nagyszülői, szombati unokázás után mindig felbukkant egy-egy kósza példány a spájzban. A fagyasztónk tele, kidobni nem akartam, így muszáj volt csinálnom belőle valamit.

Gyalulás közben azon filozofálgattam, mennyit változott a világ az utóbbi negyven évben. Én itt húzom a számat a sokadszori tökös ebéd miatt, mikor a dédimék annak idején mindennek örültek, ami megtermett a kertben. Micsoda kreativitás kellett ahhoz, hogy ugyanabból az alapanyagból mindig egy kicsit más kerüljön az asztalra!? Most meg decemberben is (vízízű) epret meg (óriásira fújt) paradicsomot ehetünk! Szóval összekaptam minden kreativitáson, ebből lett a diós öntött tök. Egy kis gasztrokaland. Izgalmas, nagyon egyszerű, elronthatatlan.

Diós öntött tök

Recept két főre

• 60 dkg tök
• két evőkanál kapor
• két evőkanál ecet (20 %-os)
• egy tojás
• két deci mandulatejszín (lehet sima is, ha nem követtek speckó diétát)
• egy darab tojás
• két evőkanál tökliszt (lehet búzaliszt is, ha nem vagytok gluténérzékenyek)
• egy csipet bors
• az ízesítéshez só
• 20 dkg dióreszelék

Először legyalulom a tököt. Ez a főzés szerintem legszemetebb, legmelósabb része, bár kétségkívül erősíti a karizmokat. (A mosogatás azért ennél rosszabb.) Nagyjából egy liter kapros, ecetes vízben főzöm kb. tíz percig.

Előmelegítem a sütőt 180 fokra légkeveréses fokozatra. Majd gyors rántást készítek a mandulatejszínből és a töklisztből, amibe beleteszem a tojást. Egy levesszűrővel kiveszem a tököt a vízből, és beleforgatom a masszába. Sóval, borssal ízesítem.

Egy tűzálló tál aljára teszem a dióreszelék felét, hogy felfogja majd a tök nedvességét, majd ráburítom az egészet. A tetejét megszórom a dióreszelék másik felével, és beteszem a sütőbe. Tizenöt percig sütöm.

Ha ehettek/esztek sajtot, nyugodtan szórjatok a tetejére, és még süssétek addig, amíg kicsit rá nem pirul. Én csak egy kis mandulapelyhet raktam rá, de a végeredmény így is mennyei volt. A diós öntött tök ideális köretnek is, egytálételnek is, attól függően mire van időtök. 

Ez egy kvázi vendégposzt, mert az amatriciana spagetti a férjem specialitása. Egy zöldséges amarántfelfújthoz képest nem is annyira reform, hiszen van benne szalonna, de azért egyszer-egyszer el lehet sütni.

Peti tipikus férfi, amikor főz: szüksége van egy konyhalányra, aki gondosan megpucolja, összevágja a zöldségeket, felkockázza a húst és előveszi a szekrény állítólagos mélyéről a soha meg nem talált tésztafőzőt. Az utómunkálatokhoz, értsd romeltakarítás, is nélkülözhetetlen számára a kisegítő személyzet, aki például lesikálja utána a kifutott paradicsomos szószt a gáztűzhelyről, meg belerakja az edényeket a mosogatógépbe.  Megéri asszisztálni, mert a spagettije egyszerű, gyors, és annyira fenséges, hogy szerintem egy olasz étteremben is megállná a helyét.

Amatriciana spagetti

Recept két személyre

• 300 gramm pancetta (ha nem kaptok, akkor sima császárszalonna)
• két darab közepes fej vöröshagyma
• négy deci olasz paradicsom konzerv (A férjem az olaszra esküszik, de szerintem sima, piaci, házi paradicsom is tökéletes.)
• két deci száraz vörösbor
• ízlés szerint só, bors
• a sütéshez olívaolaj
• 500 gramm spagetti (lehetőleg durumlisztből)

Mivel a tésztának kell a legtöbb idő, ezért ezzel kezdünk. Egy nagy edényben sós vizet forralunk és forrástól számítva hét-nyolc percig főzzük. Akkor lesz az egész al dente, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy még nincsen teljesen megfőzve, de már harapható.

A szószt egy klasszikus vokban készítjük el. Az olívaolajon megpirítjuk a karikára vágott vöröshagymát.  A kockára vágott pancettát rádobjuk, pár percig sütjük, majd beleöntjük a paradicsomot és a vörösbort. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Megvárjuk, míg egyet rottyan, és már tálalhatjuk is.

A tányéron a spagetti tetejét megszórjuk bőven parmezánnal. Ezt most családi szolidaritásból a Peti allergiája miatt kihagytuk, és inkább a szárított olívabogyóra szavaztunk. Az amatricianában pont azt szeretem, ami az olasz konyha egyik legnagyobb előnye: egyszerű alapanyagokból húsz perc alatt mennyei ebéd készíthető.