reblog

A kertünkben van két almafa: egy nyári, ahogy leesik már barnul is típusú; meg egy téli alma (ahogyan a szülőfalumban hívják), ami ládákban eláll akár tavaszig is. Feltéve, ha nem pálinka lesz belőle! Mi is nagy cefregyártásban vagyunk, mert a sok lehullott, félig-meddig ép almát sajnáltuk volna a komposztra dobni.

A nagypapám telefonon átadta a know-how-t. Apukám szemlézte az összevágott gyümölccsel teli hordót. Közben nagyokat bólogatva megjegyezte: „jó lesz ez gyerekek”. A hétvégén beletettük a cukrot is. Most várunk, hadd forrjon. Új hordónk még nincs, az alma viszont továbbra is potyog fáról, így egyik nap összedobtam egy almalevest. Nem a téli, belülről melengető gyömbéres-fahéjasat, hanem egy nyárias, egy rozmaringos-lime-os verziót, ha már szeptemberben is kánikula van.

Rozmaringos-lime-os almaleves

Recept két főre

• hat-hét darab közepes alma
• egy darab lime
• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, laktózérzékenyek sima főzőtejszín is jó)
• két evőkanál nyírfacukor (lánykori nevén xilit)
• egy kávéskanál rozmaring
• egy vaníliarúd kikapart magja

Az almákat megmosom és felkockázom. (A héj igény szerint eltávolítható, én jobban szeretem, ha rajtuk marad.) Két almát külön teszek, a többit egy liter víz társaságában felteszem főzni. Kifacsarom a lime-ot, és a főzővízhez teszem. A héját is óvatosan belereszelem a lábasba. A nyírfacukrot, a rozmaringot és a vaníliamagokat is belerakom a levesbe, majd hagyom nagyjából negyedórát rotyogni. Beleöntöm a risztejszínt, még egyet forr, és mehet a turmixba az elején különválasztott almákkal együtt. Nagyjából fél perc alatt szép krémes lesz az állaga. Levesbetétként használhattok gyümölcsöket például áfonyát, szedret, de a semlegesebb mandulapehely is jó választás.

Az almaleves hidegen tálalva kellemesen hűsít, de mégis az utóíze teszi különösen izgalmassá: a lime és a vanília kontrasztját a rozmaring harmonizálja.

Nehezen viseltük (viseljük) a Szaharát idéző vénasszonyok nyarát. A férjemmel felváltva kókadoztunk. Legszívesebben ki sem mozdultunk volna a kanapé, az ágy és a gyerekszobai szőnyeg triumvirátusából. De ez csak a mi kis cukormázas, cseresznyés álmunk volt. A kisfiam angyali hangján tágra nyitott pupillákkal folyton azt ismételgette: táttá, táttá, táttá. Ez az ő nyelvén azt jelenti, menjünk el valahova. Akárhova. Postára, piacra, játszótérre vagy kertészetbe. Tök mindegy. Csak hadd vegye fel a kiscipőjét, hadd sétálgasson és simogathassa (alkalom adtán tépkedhesse) a virágokat, bokrokat. A férjem bölcsen megállapította, ha a gyerekben ennyi energia van, akkor nekünk is turbó fokozatra kéne kapcsolnunk. Nem volt más választásunk, mint bevetni a csodafegyvert: az amarántot. (Korábbi posztot az amarántról lásd itt) 

Amaránt felfújt paradicsommal és padlizsánnal

Recept két személyre

• egy darab kisebb padlizsán
• öt darab közepes paradicsom
• 300 gramm amaránt
• két fej vöröshagyma
• három gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál római kömény
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

Először forrásban lévő vízben tíz percig főzöm az amarántot. 180 fokra előmelegítem a sütőt. Közben az egyik vöröshagymát felkarikázom, és a kókuszzsíron megpirítom. A padlizsánt meghámozom - hogy ne legyen keserű - majd egy deci víz és négy felkockázott paradicsom társaságában rádobom a vöröshagymára. Az összenyomott fokhagymákkal, a borssal, római köménnyel és a sóval ízesítem a zöldségeket. Pár percig rotyogtatom az egészet.

Az amarántot egy levesszűrő segítségével átpakolom egy tűzálló tálba, majd összekeverem az előfőzött zöldségekkel. A megmaradt paradicsomot és a hagymát szeletekre vágom, és a felfújt tetejére teszem. Én szép sorba tettem őket, hogy mindenhova jusson a pluszfeltétből. Nagyjából még húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, ha a paradicsom és a hagyma széle el kezd pirulni.

A végeredményről csak szuperlativuszokban lehet csak beszélni: szuperegyszerű, szupergyors, szuperegészséges és szuperfinom.

Epilógus:

Az amaránt ismét felpörgetett: délután több, mint tíz kilométert gyalogoltam a dögmelegben a kisfiammal. Pedig reggel még a házból sem akartam kilépni.

Olyan környéken lakunk, ahol nem ritka látvány, hogy a szomszédok a kerítés egyik illetve másik oldalán egy vödör, gereblye vagy kapa társaságában filozofálgatnak az élet olyan fontos kérdéseiről, mint a mikor fog esni, kell-e öntözni, hogy áll a cefre vagy éppen mi volt az ebéd. Az egyik szomszédunk, Jani is ilyen típus. Éppen délután családilag ültettük az áfonyabokrot, amikor felbukkant a tüchtig vonalba rendezett farakása oldalában. A férjem, ahogy egy jó szomszédot illik, megkínálta egy deci furminttal, ő meg cserébe hozott egy tál még édesen földszagú paradicsomot. Jó tíz perce beszélgettünk, amikor szóba került az aznapi menü. Mondtam, hogy lecsós csirkecombot. Rám nézett, picit felhúzta a szemöldökét és próbálta elképzelni az ételt. Pár perc múlva kerek-perec közölte: ha nem sért meg, ő szereti a lecsót, szereti a csirkecombot is, de a kettőt együtt meg nem enné soha. Pedig micsoda finom együtt, főleg most, amikor a paradicsomnak és a paprikának is szezonja van!

Lecsós csirkecomb

Recept két főre

• két darab csirkecomb (alsó, felső egyben)
• két deci paradicsomlé
• két fej vöröshagyma
• két gerezd fokhagyma
• négy-öt darab közepes paradicsom
• három darab közepes paprika
• egy evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)
• egy kávéskanál koriander
• négy darab egész babérlevél
• a sütéshez kókuszzsír ( lehet olívaolaj is, ha nem vagytok paleósok)
• ízlés szerint só

A csirkecombokat jól megmosom, leszedem a bőrüket, majd jól bedörzsölöm őket a kókuszzsíros fokhagymagerezdekkel. Közben egy fedeles edényben a kókuszzsíron a felkarikázott vöröshagymát megdinsztelem. Mikor a hagyma átlátszóvá válik, hozzáöntök egy deci vizet, és két deci paradicsomlevet. (Én, a nagymamám házi, befőzött paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.)

Beleteszem a csirkecombokat az edénybe, hozzáadom a felkockázott paradicsomokat, a felkarikázott paprikákat és az egész babérleveleket. Lefedem az egészet egy fedővel, majd hagyom negyed órát rotyogni. Ezután fordítok egyet a combokon. Beleszórom a koriandert, a sót és a nyírfacukrot, és még addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. A csirkecomb ebben a fedős megoldásban nagyjából fél óra lett kész, de ha csirkemellet használtok, akkor nagyjából tíz percet spórolhattok.

A lecsós csirkét most teljes kiőrlésű fussilivel ettük, de tökéletesen illik hozzá bármilyen semleges köret, mint a barna rizs vagy a kuszkusz. A végeredmény a családnak nagyon-nagyon bejött. A fazék aljáról az utolsó falatka is eltűnt.

Amikor még egyetemista voltam, akkor a legjobban a rendes leves hiányzott. Levest nem utaztattam a bőröndömben a vonaton a könyvek és a laptomom mellett, este már nem volt lelkierőm főzőcskézni, ráadásul az olcsó, iskolai menzai menü vizezett, szétvegetázott húslevese nem volt éppen csúcsgasztronómai élmény. Így maradt a porleves. Csak egy bögre forró víz, három perc keverés, és máris lehet enni. Pontosabban inni, mert a levesbetét címszóval néhány zöld izét és pár fonnyadt kenyérkockát tettek a zacskóba. Ekkor ismerkedtem meg a zellerkrémlevessel, mert a brokkoli krémlevessel együtt volt három plusz egy akcióban. Az egészben az volt a legdurvább, hogy az íze cseppet sem hasonlított a zellerére, simán ráírhattak volna a zacskóra random módon egy másik zöldséget is. Az igazi zellerkrémleves azért egész más tészta…

Gyömbéres almás zellerkrémleves

Recept két főre

• egy közepes zeller
• két közepes, savanykás alma
• egy nagyobb fej vöröshagyma
• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor lehet sima főzőtejszín is)
• egy kávéskanál gyömbér
• egy csipet cayenne bors
• az ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír (lehet sima olíva olaj)

Egy lábasban a felkarikázott hagymát a kókuszzsíron átlátszóra píritom, majd felöntöm nagyjából egy liter vízzel. Beledobálom a megtisztított, kockára vágott zellert és az egyik darabokra vágott almát. Aztán a zellerszár „húsos” részét is beleaprítom, mert így a végén még markánsabb ízvilágot kapunk. Negyed órát fedő alatt hagyom rotyogni, majd hozzáöntöm a rizstejszínt, a beleszórom a gyömbért, a sót, a cayenne borsot. Még pár percet főzöm, és az egészet beleöntöm a turmixba (sima botmixer is jó.), hogy ne legyen annyira rusztikus az állaga. A turmixba beledobom nyersen a másik almát is, hogy jobban kiemelje a zellert.

Levesbetétként az unalmas levesgyöngy, zsemlekocka helyett, vékonyra szeletelt zöldalmát és áfonyát használtam, mert így sokkal izgalmasabb lett a végeredmény. Kic(s)it savanyú, kic(s)it csípős, de piszkosul finom.

A cékla egy megosztó zöldségféle: vagy valaki imádja, még a disznótoros káposztához is azt eszi; vagy pedig szívből utálja, és még legfinomabb hús mellé sem hajlandó megenni. Én az utóbbi csoportba tartoztam. Mikor kislányként megláttam az iskolai menzán, hogy a tarhonyás, pörköltnek nevezett zsíroslé mellé jár egy kistányér remegős, cakkos szélű valami, szó szerint futkosott a karomon a hideg.

Jó pár évvel később, amikor még nem tudtam, hogy a kisfiammal vagyok várandós, el kezdtem október közepén a cékláról ábrándozni, hogy milyen tökéletesen passzolna mondjuk egy tál resztelt májhoz! Szinte már éreztem is a falatokat a számban! A férjem furcsán pislogott, de legnagyobb örömömre teljesítette a kívánságomat. Három napra rá a teszt is kimutatta a terhességet.

Tudom, tudom a hormonok sok mindent megváltoztatnak, mégis az eltelt egy évben pinkes-lilás zöldséggel való viszonyom konszolidálódott. A savanyúság verziója alapjáraton továbbra sem hoz lázba, de leves képében egy kis almával gyakorlatilag bármennyit meg tudok belőle enni. Ez egy igazi, augusztusi étel, ami kellően pikáns ahhoz, hogy ízekben is kifejezze, hogy lassan nyakunkon az ősz.

Gyömbéres almás-céklaleves

Recept két személyre

• egy darab nagyobb cékla

• két közepes alma

• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor sima főzőtejszín)

• egy közepes fej vöröshagyma

• két gerezd fokhagyma

• egy kávéskanál bors ( ha szeretitek a csípőset, akkor lehet akár kettő is)

• egy csipet gyömbér

• az ízesítéshez só

• a sütéshez kókuszzsír (ha nem vagytok vegánok, paleósok akkor sima olívaolaj)

A fazékban az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron üvegesre pirítom, majd hozzáteszem a megtisztított, kockára vágott céklát és a felaprított almát. Pár perc sűrű kevergetés után, felöntöm az egészet nagyjából egy liter vízzel. Belerakom a fokhagymát, a borsot és hagyom negyedóráig rotyogni.

Megszúrom villával a céklát és az almát, ha elég puhának érzem, akkor jöhet bele a rizstejszín plusz a gyömbér. Még pár percig főzöm, és a végén ízlés szerint sózom.

A tálalásnál, ha valaki nem vegán, akkor jól jöhet egy-két kanál natúr joghurt, ugyanis még jobban kiemeli: a cékla nagyon szereti az almát, főleg ha egy csipet gyömbér is van a dologban.