reblog

Szilveszterre három csomag lencsét vettünk, jól induljon az újév. Egy kiló lencséből lett a főzelék, vagy legalábbis valami annak nevezhető. A maradék fél kilót meg elnyelte a tartós élelmiszer fiók, hogy majd egyszer csinálunk belőle nem főzeléket. Ez általában hó végén következik be, amikor az addig bespájzolt alapanyagokból rittyentünk ebédet. A férjem és én. Szerintem szigorúan többesszámban. Szerinte meg egyesszámban: ő főz, én nem. Én csak a hagymát pucolom, letakarítom a konyhapultot, megkeresem neki a nagy lábast, meg a „jókést”, mert sosem találja, pedig ott van mindig a helyén. Honnan is tudhatná, mert ő nem pakol, csak főz… Bár kétségkívül azt legalább jól teszi.

Én ragaszkodtam a lencséhez, ő meg a hűtő hátsó polcán levő chorizóhoz, így főztünk (szerinte főzött) lentejas-t. Ez egy andalúz lencse egytálétel, ami kívülről úgy néz ki, mint egy kolbászos lencsefőzelék, de meg mégsem. A lentejas-ban nincsen liszt, sem tejföl, sem tejszín. Csak lencse, paradicsom, chili és minimális füstölt árú, ettől lesz olyan különleges.

Lentejas( két napi adag egy négy fős családnak)

fél kiló lencse

fél szál chorizo

15 dkg császárszalonna

1,5 deci paradicsompüré

egy fej vöröshagyma

három gerezd fokhagyma

két nagyobb szál répa

két teáskanál őrölt kömény

egy teáskanál csípős piros paprika

egy-két szál chilipaprika

kb. két liter víz

egy felespohárnyi olívaolaj

Beáztatjuk előző este vagy reggel a lencsét, hogy gyorsabban puhuljon. (Ha elfelejtjük, az sem tragédia.) Az olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott szalonnát és a chorizót. Rászórjuk a zúzott fokhagymát, és az apróra vágott hagymát. Kicsit összepirítjuk, majd belekarikázzuk a répát és beletesszük a lencsét. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Hagyjuk körülbelül tíz percet rotyogni, majd belecsurgatjuk a paradicsomot, aztán beleszórjuk az őrölt köményt és a piros paprikát. Addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul, és el nem fől a leve. Ha beáztattuk a lencsét, akkor ez kábé húsz perc. Ha nem, akkor negyven. A végén megszórjuk a finomra vágott chilipaprikával. Már ha valakinek nem elég csípős. Szerintem alapjáraton is elég tüzes, a férjem csak szerint chilipaprikával tökéletes.

Utóirat:

Só szerintem a chorizó és a szalonna miatt nem kell pluszban bele. De hát van, aki sósan szereti.

-Van még belőle? Bocsi, bocsi! Most ettem meg az utolsót!

Kábé ez a sorsa nálunk egy galette-nek. Jó, sokan (értsd most már négyen – egy plusz két fél férfi meg én, az egy szem nő) vagyunk egy cirka huszonöt centis pitére.

Ilyen férfiuralom mellett igyekszem egészségesen főzni, bár a fiúk leginkább húst, pizzát, tésztát és fehér kenyeret ennének. Hiába sütök valamilyen maglisztes csodát, dafke meg se kóstolják. Így a férjemmel hallgatólagosan megegyeztünk egy tönköly- vagy teljes kiőrlésű lisztben, no meg az eritritben, amitől a gyerekek nem pörögnek be. Elvileg.

Szóval azt szeretem ebben a teljes kiőrlésű galette-ben, hogy az elkészítéséhez nem kell előbányászni a kamra legbelső polcáról a robotgépet. És van egy jó hírem azoknak, akik nem szeretnek mosogatni, hogy a galette-hez csak egy tálra, egy tepsire, egy vágódeszkára és egy éles késre van szükség.

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg teljes kiőrlésű liszt

5 dkg porrá őrölt eritrit (vagy xilit vagy sima cukor)

12 dkg vaj (laktózmentes változattal is működik)

1,5 dl tejszín (laktózmentes változat vagy valamelyik semleges ízű növényi tejszínnel-mandula vagy rizs is jó)

egy tojás

A töltelékhez:

4-5 db édes alma

egy citrom leve

egy evőkanál vaníliaaroma

a díszítéshez néhány mentalevél

Elsőként a lisztet összekeverjük a cukorral, majd fél centis kockákra vágjuk a vajat, és hozzáadjuk a lisztes masszához. Ezután apránként belecsurgatjuk a tejszínt, és elkezdjük gyúrni. Nagyjából három-négy perc alatt kész a tésztagombóc, amit fél órára folpackba csomagolva beteszünk a hűtőbe.

A töltelék fő előnye, hogy az almát nem reszelni, hanem kockázni kell, így ismét időt spórolhatunk meg. Az almadarabokra rácsurgatjuk a citrom levét, és hozzákeverjük a vaníliakivonatot is. Ha letelt a tészta pihenőideje, akkor a sütőpapíron nagyjából harminc centis körré sodorjuk. (Így könnyebben át lehet tenni a tepsibe a süteményt.) A közepére ráhalmozzuk a gyümölcsöt, majd a szélét visszahajtjuk és megkenjük tojással – de ha ez utóbbi elmarad, akkor sem történik tragédia. Végül 180 fokon légkeveréses sütőben körülbelül fél órát sütjük. Ha kész, a tetejét néhány mentalevéllel díszítjük.

Május óta nem iszunk tejet, mármint állati eredetűt. Nekünk viszont szükségünk van egy kis pótlékra: a férjemmel a kávénkat el sem tudnánk nélküle képzelni! Így maradtak a növényi alternatívák. Próbálkoztunk a szójatejjel, ami apukám szerint kissé füstölt szalonna ízűvé változtatta a reggeli feketét. A kókusztej finom, de egy bizonyos idő után olyan érzés, mintha mindig hawai pizzát ennénk. A rizstej semleges, amolyan "futottak még" kategória. A mandulatej és a diótej überkirály! Csak egy baj van velük, ha boltban veszem, akkor finoman fogalmazva eléggé bele kell nyúlnunk a bukszába. 8-900 forintba kerül egy liter. Szóval gondosan be kell osztani minden cseppet!

Pár hónappal ezelőtt az egyik vega barátnőm mondta, diótejet otthon nagyjából tíz perc alatt el lehet készíteni. Nem kell vele vacakolni, meg nyolc edényt elővenni. A végeredmény pedig hűtőben három-négy napig is eláll. Most, hogy a házunk előtti fáról potyogni kezdett a dió, (amit persze az üres zsákokkal felpakolt, segédmotoros dióvadászok is észrevettek) úgy gondoltam, költséghatékonysági szempontokból gyártok én is egy adagot.

Diótej házilag ( fél liter)

• 15-20 szem egész dió vagy 15 dkg pucolt dió
• fél liter víz
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél rúd vanília kikapart magja

Az egész diót megpucoljuk. Ha nincsen diótörőd, mint nekem, akkor olyan alternatív megoldások közül választhatsz, mint a konyhakövön papírtörlőbe rejtett dióra ugrálás vagy a kiskalapácsos régi, ronggyá olvasott női magazinon törögetés. Én az utóbbit választottam. Nagyjából tíz perc alatt végeztem is az egésszel. Ez volt a munka legnehezebb része. Ha pucolt dióval dolgozol, akkor mákod van, ezt a részt már abszolváltad.

A pucolt diókat egy tálban fél liter, forró vízben megáztatjuk. Az edény tetejét lefedjük folpackkal, fedővel, (serpenyővel), amivel akarjátok. Hagyjuk állni legalább egy-két órát, amíg ki nem hűl, de egy éjszaka is bőven belefér.

Ezután nincs más dolgunk, mint a diót a levével együtt beletenni egy turmixba vagy valamilyen aprításra alkalmas eszközbe. Jó alaposan megturmixoljuk. Beletesszük a nyírfacukrot és a kikapart vaníliarúd magját. A megmaradt diórészecskéket egy levesszűrő segítségével eltávolítjuk. A diótejet egy csinos kis üvegbe töltjük, és már főzhetjük is kávét. Ha nem vagytok nagy koffeinisták, akkor készíthettek belőle például almás-diós shake-ot vagy chiapudingot. Hmmm...

Az életmódváltásban számomra az a legnagyobb kihívás, hogyan egyek olyan gyors (!) desszertet, ami nemcsak a lelkemnek, hanem a testemnek is jó. Észrevettem, ha kielégítem az édesség iránti vágyamat, akkor nem ábrándozok folyton a roppanós, cukros tetejű dobostorta és habos olvadozó, karamellás társai után. Nem izzad a tenyerem, ha egyet fizet kettőt fizet akcióban van a jégkrém, vagy a svájci csoki, mert tudom, nekem is jár a jutalomfalat. Csak így kicsit másabb, mint a megszokott.

Mivel sikerült a hét elején egy influenzaszerű játszótéri vírust összeszednie a családnak. Most egy húsz perces gyömbéres almás-céklás pohárkrémet készítettem, ami remek kísérő egy deci késői szüretelésű fehérborhoz.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Recept két személyre:

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem.( Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Mivel a férjem a hardcore parlagfűszezonban nem fogyaszthat semmilyen tejterméket, mert olyan keresztallergia lép fel nála, hogy arra nincsenek szavak, így tojáshabbal lágyítom az ízeket. Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyunk.

A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben érezni az ízeket.

A kis rózsaszín desszert könnyű, szinte elolvad a nyelven és egy pohár borral méltó lezárása lehet akár egy ünnepi vacsorának is.

Az idei nyáron szinte emberi léptékkel fel nem fogható mennyiségben ettünk tököt: grillezve, főzeléknek, sütinek, lecsónak… Nem akart fogyni, sőt egy-egy nagyszülői, szombati unokázás után mindig felbukkant egy-egy kósza példány a spájzban. A fagyasztónk tele, kidobni nem akartam, így muszáj volt csinálnom belőle valamit.

Gyalulás közben azon filozofálgattam, mennyit változott a világ az utóbbi negyven évben. Én itt húzom a számat a sokadszori tökös ebéd miatt, mikor a dédimék annak idején mindennek örültek, ami megtermett a kertben. Micsoda kreativitás kellett ahhoz, hogy ugyanabból az alapanyagból mindig egy kicsit más kerüljön az asztalra!? Most meg decemberben is (vízízű) epret meg (óriásira fújt) paradicsomot ehetünk! Szóval összekaptam minden kreativitáson, ebből lett a diós öntött tök. Egy kis gasztrokaland. Izgalmas, nagyon egyszerű, elronthatatlan.

Diós öntött tök

Recept két főre

• 60 dkg tök
• két evőkanál kapor
• két evőkanál ecet (20 %-os)
• egy tojás
• két deci mandulatejszín (lehet sima is, ha nem követtek speckó diétát)
• egy darab tojás
• két evőkanál tökliszt (lehet búzaliszt is, ha nem vagytok gluténérzékenyek)
• egy csipet bors
• az ízesítéshez só
• 20 dkg dióreszelék

Először legyalulom a tököt. Ez a főzés szerintem legszemetebb, legmelósabb része, bár kétségkívül erősíti a karizmokat. (A mosogatás azért ennél rosszabb.) Nagyjából egy liter kapros, ecetes vízben főzöm kb. tíz percig.

Előmelegítem a sütőt 180 fokra légkeveréses fokozatra. Majd gyors rántást készítek a mandulatejszínből és a töklisztből, amibe beleteszem a tojást. Egy levesszűrővel kiveszem a tököt a vízből, és beleforgatom a masszába. Sóval, borssal ízesítem.

Egy tűzálló tál aljára teszem a dióreszelék felét, hogy felfogja majd a tök nedvességét, majd ráburítom az egészet. A tetejét megszórom a dióreszelék másik felével, és beteszem a sütőbe. Tizenöt percig sütöm.

Ha ehettek/esztek sajtot, nyugodtan szórjatok a tetejére, és még süssétek addig, amíg kicsit rá nem pirul. Én csak egy kis mandulapelyhet raktam rá, de a végeredmény így is mennyei volt. A diós öntött tök ideális köretnek is, egytálételnek is, attól függően mire van időtök.