reblog

Szilveszterre három csomag lencsét vettünk, jól induljon az újév. Egy kiló lencséből lett a főzelék, vagy legalábbis valami annak nevezhető. A maradék fél kilót meg elnyelte a tartós élelmiszer fiók, hogy majd egyszer csinálunk belőle nem főzeléket. Ez általában hó végén következik be, amikor az addig bespájzolt alapanyagokból rittyentünk ebédet. A férjem és én. Szerintem szigorúan többesszámban. Szerinte meg egyesszámban: ő főz, én nem. Én csak a hagymát pucolom, letakarítom a konyhapultot, megkeresem neki a nagy lábast, meg a „jókést”, mert sosem találja, pedig ott van mindig a helyén. Honnan is tudhatná, mert ő nem pakol, csak főz… Bár kétségkívül azt legalább jól teszi.

Én ragaszkodtam a lencséhez, ő meg a hűtő hátsó polcán levő chorizóhoz, így főztünk (szerinte főzött) lentejas-t. Ez egy andalúz lencse egytálétel, ami kívülről úgy néz ki, mint egy kolbászos lencsefőzelék, de meg mégsem. A lentejas-ban nincsen liszt, sem tejföl, sem tejszín. Csak lencse, paradicsom, chili és minimális füstölt árú, ettől lesz olyan különleges.

Lentejas( két napi adag egy négy fős családnak)

fél kiló lencse

fél szál chorizo

15 dkg császárszalonna

1,5 deci paradicsompüré

egy fej vöröshagyma

három gerezd fokhagyma

két nagyobb szál répa

két teáskanál őrölt kömény

egy teáskanál csípős piros paprika

egy-két szál chilipaprika

kb. két liter víz

egy felespohárnyi olívaolaj

Beáztatjuk előző este vagy reggel a lencsét, hogy gyorsabban puhuljon. (Ha elfelejtjük, az sem tragédia.) Az olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott szalonnát és a chorizót. Rászórjuk a zúzott fokhagymát, és az apróra vágott hagymát. Kicsit összepirítjuk, majd belekarikázzuk a répát és beletesszük a lencsét. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Hagyjuk körülbelül tíz percet rotyogni, majd belecsurgatjuk a paradicsomot, aztán beleszórjuk az őrölt köményt és a piros paprikát. Addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul, és el nem fől a leve. Ha beáztattuk a lencsét, akkor ez kábé húsz perc. Ha nem, akkor negyven. A végén megszórjuk a finomra vágott chilipaprikával. Már ha valakinek nem elég csípős. Szerintem alapjáraton is elég tüzes, a férjem csak szerint chilipaprikával tökéletes.

Utóirat:

Só szerintem a chorizó és a szalonna miatt nem kell pluszban bele. De hát van, aki sósan szereti.

Nah még egy süti! Nevezzük az egyszerűség kedvéért annak. A banános gesztenyegolyók egy pont nullás verzióját a szomszédban ettem. Eredetileg babadesszert, mert semmi, de tényleg semmi hozzáadott cukrot, glutént, vagy  tejszármazékot nem tartalmaz. Ellenben olyan „adjmégegyet”, „megmégegyet”, „namégegyutolsót” fajta, amelynek az elkészítéséhez (szándékosan nem írtam sütést) körülbelül tizenöt percre van szükség.  Ha gyerekekkel csináljuk, akkor nyilván fél óra, de ebben a maszatolás, sokadszori minőség-ellenőrzés és a nagyobb romok eltakarítása is benne van.

Ha hirtelen beesnek anyósék, vagy a haverok, vagy csak az ovis farsangra, gyerekzsúrra kellene valamit villantani, ami nem a huszadikfajta muffin, de nem akartok órákat a konyhában tölteni, akkor ez a ti receptetek.

Kókuszos-banános "mentes" gesztenyegolyók (sütés nélkül)

Hozzávalók:

(nagyjából harminc-negyven darabhoz- kevesebbnek nem is érdemes nekiállni)

két csomag gesztenyemassza (lehetőleg cukormentes)

két darab érett banán (minél barnább annál jobb)

egy csomag kókuszreszelék

A fagyos gesztenyemasszát felolvasztjuk éppen csak annyira, hogy lehessen formázni. A-verzió -előveszed este, és reggelre kiolvad. B-verzió: kb. egy perc a mikróban. A gesztenyét kézzel belemorzsoljuk egy nagy tálba, majd hozzá keverjük az apró karikákra vágot banánt. Addig törjük, keverjük egy villával, amíg nagyjából homogén nem lesz a massza. Ha túl lágy lett a „tészta”, akkor tegyük be a hűtőbe egy fél órára. Ezután kicsípünk belőle egy darabot és beleforgatjuk a kókuszreszelékbe, és ezután formázunk belőle golyót. A kész golyókat akár rögtön meg lehet kóstolni, de sokkal finomabbak másnap, ha egy estét pihennek a hűtőben. Már ha marad belőlük.

A szabadságunk utolsó napján palacsintát kívántam. Tudjátok, azt az amerikai fajtát, amelyiknek lágyan vastag a tésztája és szinte szétolvad a nyelveden. Lehetőleg lekvár, vagy valamilyen csöpögős szirup helyett rengeteg gyümölccsel. Nem számított, hogy még félig romokban állt a lakás, mert a balatoni nyaralásból előző nap érkeztünk haza. Még csak az extrán romlandó cuccokat dobáltam be a hűtőbe és a szennyes göncök meg a frissen mosott ruhák púpos halmokban várták, hogy a helyükre kerüljenek. De várhatták! Mert nekem adjuramderögtön palacsintát kellett sütnöm! Gondoltam legyen belőle banánpalacsinta, de amikor megláttam a két nektarint a polcon módosítottam az elképzelésen. Így lett az egészből egy kellemes édes banános- barackos gyümölcspalacsinta, amibe mellesleg semmilyen cukor nem kellett! Az igazat megvallva, elég keményen leizzadtam, mire összeállt a tészta, de a végeredmény annyira isteni lett, hogy a férjem még melegen meg akarta enni az összeset!

Banános-nektarinos palacsinta (kb. 20 darabhoz)

öt darab banán

két darab nektarin

négy evőkanál kókuszliszt vagy rizsliszt (akik nem paleóznak és nem gluténérzékenyek használhatnak sima lisztet is)

két darab tojás

a sütéshez kókuszzsír

                          a díszítéshez mentalevél                         

Négy banánt, egyfél nektarint és a két tojást összeturmixolom, majd beleteszem a lisztet és egy pár percet hagyom állni. A jó sok, értsd kb 100 grammnyi kókuszzsírt felmelegítek, majd egy-max két evőkanálnyi a folyékony, de meg mégse állagú tésztából kisütök benne. Kb. oldalanként négy-négy percet sütöm a palacsintákat, majd kiteszem őket hűlni. A maradék barackkal, a banánnal és a mentalevelekkel megdizájnolom a szeleteket. És minimum hármat megmentek belőlük, mert a család garantáltan felfalja egy perc alatt az

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mikor kint tombol a kánikula, akkor nincsen lelki erőm begyújtani a sütőt vagy a tűzhelyt. Az ok eléggé prózai: nincsen légkondink, és az esti alapos szellőztetéssel sem mindig sikerül 25 fok alá vinni a lakásban a hőmérsékletet. Meg amúgy is délben, mikor kint ötven fok van, akkor leginkább egy hűsítő levesre vágyom. Ilyenkor  hideg uborkakrémlevest főzök. Jó ez elég nagy túlzás, mert gyakorlatilag nem kell a tűzhelyt sem begyújtani csak egy botmixer (vagy turmix) kell hozzá.  Elsőre talán bizarrnak tűnhet, de szerintem épp itt az ideje túllépni azon, hogy az uborka csak salátának való. Főleg hogy szezonja van.

Hideg uborkakrémleves

Hozzávalók: két főre

5-6 darab uborka

2-3 darab kovászos uborka

2 deci kovászos uborkalé

négy deci kesukefír ( ha valaki nem vegán, nem paleós és nem tejérzékeny lehet sima kaukázusi kefír)

ízlés szerint fokhagyma

ízlés szerint só

ízlés szerint bors

levésbetétnek tökéletes: alma, szőlő esetleg egy marék magkeverék

Az uborkát leszereljük vagy nagyon vékonyra karikázzuk. Egy marékkal a kezünkbe veszünk, és a levét jól kinyomkodjuk. A kovászos ubit is felkarikázzuk, majd mindenféle uborkát a turmixba vagy magas falú tálba dobálunk. Ráöntjük az uborkalevet és a kefírt. Összeturmixoljuk az egészet vagy botmixerrel pépesítjük. A végén megtuningoljuk némi zúzott fokhagymával, egy kis sóval, borssal. Almaszeletekkel, szőlőval és ha van otthon, vagy beszereztünk egy adagot a nyaraláshoz, akkor némi magkeverékkel tálaljuk és utána ha olyan mákosak vagyunk, hogy épp vízparton és szabin vagyunk, akkor csobbanjunk egyet a Balatonban!

A férjemnek nemrég volt a szülinapja, ezért tartottunk egy mini grillpartit. Mivel a munkával borzasztóan el voltam csúszva, ezért megkértem, hogy szülinap ide vagy oda segítenie kell. Bevállalta a húsokat, én meg a zöldségeket és a gyümölcsöket. Azzal legalább kevesebbet kell bajlódni és mellette még fél szemmel a gyerekre is tudok figyelni! Egy egyszerű, 10 perces tárkonyos paradicsomsalátát dobtam össze, amely kicsit édes, de meg mégsem. Kicsit savanykás, de meg mégsem. És mellesleg klasszul kiemelte a házi titkos pácban érlelt csirkét, meg  a kolbászt! De amíg eljutottunk idáig már majdnem ránk esteledett!

Először kiderült, nem volt itthon gyufa. Jó, akkor jött a B-terv, az öngyújtó. Azzal nem ment, majd utána a férfiak elugrottak kocsival gyufáért! Hiába kiabáltunk a barátnőmmel, hogy kérjenek már egyet a szomszédtól vagy menjenek el a közeli kisboltba, nem számított. Negyvenöt perc (!) múlva sikerült visszaérniük. Igaz, vettek vagy egy nagy csomagot! Remek. Egy probléma megoldva. Jessz. Jött a következő, nem akart begyulladni. Körbeállták, megint magyaráztak, de a grill valamiért nem izzott. Én már az összes kölesgolyót megettem kínomban. A gyerekek pedig egyre nyűgösebben sündörögtek a férfiak körül. Ez volt az a pont, amikor odaszóltam a férjemnek, legalább pár kolbászt  süssön meg bent a tűzhelyen, hogy egy falatot tudjunk enni. Szerintem már neki is jojózott a szeme az éhségtől, ezért csodák csodájára módosított a koncepcióján. Mire elkészült a kolbász, persze a grill is izzott, vagyis inkább csak füstölgött. Rápakoltak néhány szelet húst, de csak nem akart átsülni, így végén természeten a csirke is serpenyőben kötött ki.

Sajnos, a húst nem sikerült lefotóznom, mert a férfias kínlódás ellenére annyira szaftos, omlós és pikáns lett, hogy mire észbe kaptam, már egy darab sem maradt a tányéron. Még szerencse, hogy a paradicsomsalátát legalább tálalás előtt egy pillanat alatt le tudtam kapni.

Tárkonyos paradicsomsaláta (4 főre)

hat darab kemény paradicsom

két fej lilahagyma

három evőkanál szőlőmagolaj

egy csokor metélőhagyma

egy kisebb csokor tárkonylevél

ízlés szerint só

ízlés szerint bors

A paradicsomot és a lilahagymát kockára vágjuk. Majd egy rutinos vagy kevésbé rutinos mozdulattal egy nagy tálba tesszük. Jó alaposan megsózzuk, hogy kellemesen kiemelje a zöldségek ízét. Ezután összevágjuk a tárkonylevelet, a metélőhagymát is, majd a paradicsom tetejére dobjuk. Rálöttyintünk némi szőlőmagolajat. Ismét sózunk, majd borsozunk is egy kicsit. Hagyjuk egy fél órát állni, hogy kicsit összeérjenek az ízek! Tökéletes választás bármilyen grillhúshoz!

Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat, hogy átléphessük a bűvös ötszázast!