reblog

Azt hiszem, a karácsony előtti roham most csúsododik ki. A boltokban, legyen az a sarki bolt, ahol leakciózták a pezsgőt meg a bonbont, vagy a giga hiper, folyóként sodródik a tömeg. A sorban mögöttünk álló kínosan igyekszik a mozdulataival nem meg semmisíteni a privát szféránkat. Olykor ez nem olyan egyszerű feladat, mert a mögötte állók araszolva préselik egyre közelebb a kasszához. A levegő fogy, az emberek izzadnak, a pénztárosnő pedig egyre idegesebben figyeli az órát, mert vagy egy órája ki kéne mennie a mosdóba vagy már rég letelt a műszakja.

Ilyenkor, ha lehet én is kerülöm a boltokat, de valahogy mindig találok egy-egy olyan nélkülözhetetlen apróságot, mint a 21. akciós díszpárna vagy a gombelem az egy hónapja kimerült személyi mérlegbe satöbbi, satöbbi , ami a nagy sietségben valahogy lemarad. És amikre karácsonyig feltétlen szükség van! Ilyenkor persze durrogok egyet, hogy lehetettem ilyen feledékeny, miért kellett a bevásárló cetlit otthon hagyni, mikor azon minden rajt volt. Nah mindegy!

A hirtelen fájdalmas kutyatekintetűvé vált férjem közömbösen felajánlja, hogy elvisz vásárolni, ellesz addig kint a gyerekkel, de siessek. Azt meg nem nagyon tudok, mert sor van. A pénztárnál igyekszem hasznosan tölteni a várakozási időt, és a Last Christmas alatt fejben összedobok még egy  last minute menüt. Amit muszáj megfőznöm. Belső késztetés. Már a számban érzem a halat. Ami eredetileg ponty lett volna, de elfogyott. Viszont a busa még volt.

Szóval, röviden ez egy gyors, két órás, egészséges menüsor karácsonyra. (Gluténmentes, tejmentes, paleo, cleankaja - a "különleges" hozzávalóknál szerepel a "hagyományos" alternatíva. Nem kell hozzá különösebben komoly gyakorlat. Plusz egy részét még ma el lehet készíteni, hogy holnap jusson idő az eddig még kimaradt dolgokra, például az ajándékcsomagolásra.

Gyömbéres-almás céklakrémleves citromos habgaluskával

Hozzávalók:

A leveshez:

• két-három darab nagyobb cékla
• két közepes alma
• két deci rizstejszín (aki nem tejérzékeny vagy paleós, az használhat sima főzőtejszínt is)
• egy közepes fej vöröshagyma
• két gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál bors
• egy csipet gyömbér
• az ízesítéshez só
•  a sütéshez kókuszzsír

 A galuskához:

• két tojásfehérje
• két evőkanál nyírfacukor (lehet sima cukor vagy eritrit is attól függően, ki mit használ)
• egy citrom reszelt héja

A fazékban az apróra vágott hagymát a kókuszzsíron üvegesre pirítjuk, majd hozzátesszük a megtisztított, kockára vágott céklát és a felaprított almát. Pár perc kevergetés után felöntjük az egészet nagyjából egy liter vízzel. Belerakjuk a fokhagymát, a borsot, és hagyjuk tizenöt-húsz percig rotyogni.

Megszúrjuk villával a céklát és az almát, ha elég puhának érezzük, akkor jöhet bele a rizstejszín és a gyömbér. Még pár percig főzzük, majd ízlés szerint sózzuk. Végül egy botmixerrel krémesre turmixoljuk.

Amíg a leves hűl, belevághatunk a habgaluskagyártásba! A tojásfehérjét robotgéppel habosra verjük. Akkor tökéletes, ha megfordítjuk a tálat és a hab nem folyik ki belőle. Ezután vizet melegítünk. Két evőkanál segítségével hosszúkás gömböket formázunk, majd a galuskákat oldalanként egy-egy percig főzzük. A tetejükre egy kis citromhéjat reszelünk.

Fokhagymás busafilé borsmártással és fehérrépapürével

Hozzávalók:

A halhoz:

• egy kiló busafilé
• két kávéskanál halfűszersó
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír (lehet olívaolajat is használni)

A mártáshoz:

• két evőkanál zöld bors
• két evőkanál szegfűbors
• egy deci rizstejszín (vagy főzőtejszín)
• egy evőkanál kókuszzsír (vagy vaj)
• egy kávéskanál mustár
• egy kávéskanál étkezési keményítő

A körethez:

• egy kiló fehérrépa
• egy nagyobb fej vöröshagyma
• négy deci rizstejszín (vagy főzőtejszín)
• a sütéshez kókuszzsír (vagy olívaolaj)
• három darab babérlevél
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy késhegynyi bors
• ízlés szerint só

Először megpucoljuk, felkarikázzuk a hagymát, és a kókuszzsíron egy lábasban megpirítjuk. Felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, majd beletesszük a karikára vágott fehérrépát. Ismét hozzácsurgatunk annyi vizet, hogy éppen ellepje a zöldségeket. Hogy finomabb legyen az íze, néhány babérlevelet is tehetünk a főzővízbe. Nagyjából negyedóra alatt a fehérrépa puhára fő. Egy levesszűrő segítségével a karikákat beletesszük a turmixba. A főzőléből annyit öntünk hozzá, amennyi a harmadát ellepi. Beletöltjük a turmixba a rizstejet is. Összeturmixoljuk az egészet, majd a szerecsendióval, a sóval és a borssal ízesítjük. Halmokban tálaljuk. Akinek sok ideje van, vagy nagyon ad a látványra, egy habzsák segítségével kis csavart tornyokat is készíthet a tányérra. A tetejére jelképesen szórhatunk vékonyra szeletelt póréhagymát.

A köret után a mártást főzzük meg. Az egész borsokat egy mozsárban apróra törjük, majd kis lángon némi kókuszzsíron vagy vajon elkezdjük melegíteni. Mikor elkezd pattogni, gyorsan nyakon öntjük a tejszínnel és a mustárral, és pár percig főzzük. Végül a mártást étkezési keményítővel besűrítjük.

A busafilét a halfűszersóval, a sóval és a durvára összetört fokhagymával alaposan bekenjük, majd hagyjuk fél órát állni. Ezt a fázist előző nap is elvégezhetjük, ugyanis a halszelet minél tovább áll a sós pácban, annál finomabb. Ezután egy serpenyőben bő kókuszzsírban vagy olívaolajban a bőrös oldalával lefelé elkezdjük sütni, közben ide-oda mozgatjuk a szeleteket, nehogy odaégjen az alja. A hal tetejét közben locsolgassuk a forró kókuszzsírral. Amikor látjuk, hogy a busa húsa fehéredik, megfordítjuk. Akkor van készen, amikor a nem bőrös rész teteje szép pirosas. A szeletek tetejére kis adagokban teszünk a mártásból, majd a fehérrépahalmokkal tálaljuk.

Házi máktejes panna cotta meggyöntettel

Hozzávalók:

A panna cottához:

• 100 gramm mák
• 4 deci forró víz
• 3 evőkanál nyírfacukor (lehet sima cukor vagy eritrit is)
• egy rúd vanília kikapart magja
• egy csomag expressz zselatin (vagy három darab lapzselatin)

A meggyöntethez:

• 300 gramm meggy
• egy teáskanál étkezési keményítő

A díszítéshez:

• néhány szál mentalevél

Ezt a desszertet legjobb 23-án megcsinálni! Először a máktejet készítjük el. A mákot egy hőálló tálban vagy kancsóban leforrázzuk a vízzel. A tetejét lefedjük, és legalább négy órán keresztül állni hagyjuk. Utána az egészet összeturmixoljuk és egy levesszűrőn átszűrjük. A „tejbe” belekeverünk valamilyen cukrot, attól függően, mit használunk otthon, illetve beletesszük a kikapart vaníliamagokat. Egy edényben lassú tűzön az expressz zselatinnal öt perc alatt csomómentesre keverjük. Fontos: csak melegítjük, nem forraljuk! A végeredményt poharakba töltjük. Hagyjuk kihűlni, majd legalább négy órára, de inkább egész éjszakára hűtőbe tesszük. Végül nekiállhatunk a meggyöntetnek! Ez sem nehéz művelet: a kimagozott meggyet egy lábasban elkezdjük főzni. Éppen csak annyi vizet csurgassunk hozzá, amennyi a gyümölcsöket ellepi. Amikor már rotyog, keverjük el benne az étkezési keményítőt. Pár perc alatt az öntet szépen besűrűsödik. Ízlés szerint lehet ebbe is cukrot tenni, attól függően, milyen a meggy. A panna cottát lehet tányéron vagy pohárban is tálalni. Ha a tányér mellett döntünk, akkor egy kis tálba forró vizet öntünk. Ebbe helyezzük bele óvatosan a poharat. Pár percig állni hagyjuk. Majd egy gyors és laza mozdulattal a poharat a tányérra fordítjuk. A pohár tetejét addig ütögetjük, hogy a panna cotta kicsússzon belőle. A halom tetejére bőven rakunk a meggyöntetből, majd egy szál mentalevéllel díszítjük.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Epilógus:

A férjem zenei ajánlata a karácsonyi főzéshez:

Én szóltam! Ez az a fajta szaloncukor, amiből nem lehet eleget gyártani. Szó szerint! Hiába mondtam a férjemnek, hogy ne egyen belőle, mert karácsonyra lesz. Nem törődött vele. Apránként estéről estére megeszegette az összeset. Már csak pár nap van karácsonyig, még egy szekérnyi elintézni, csomagolnivaló vár rám, és megint ott tartunk, hogy elfogyott a szaloncukor. Én meg nem akarok venni, mert rengeteg gyatra szaloncukrot lehet kapni: némelyik túl édes, a másiknak az utóíze furcsa, a harmadik pedig tartósítószerrel van tele. 

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet finom szaloncukrot boltban venni, mert lehet. Csak el kell olvasni az apró betűt, és ha lehet, előtte kóstolni kell. Ez meg sok idő! De a bátor kezdők vagy rutinos konyhatündérek otthon is belefoghatnak a szaloncukorgyártásba, mert nem olyan nehéz, mint amilyennek elsőre tűnik. Jah, és hamarabb elkészül, mint a bejgli.

Házi diétás, citromos-marcipános szaloncukor

Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:

• 20 dkg mandulaliszt vagy darált mandula
• 15 dkg nyírfacukor
• fél citrom reszelt héja
• 30 ml víz
• egy tábla étcsoki (minimum 60 százalékos) vagy 200 gramm csokoládépasztilla
• egy evőkanál kókuszzsír

A házi marcipán elkészítése méréssel együtt körülbelül tíz percet vesz igénybe. Dolgozhatunk mandulaliszttel, akkor sokkal simább, tömörebb lesz a végeredmény. Ha viszont sajnálunk több ezer forintot kiadni pár dekányi mandulalisztért, dolgozhatunk az olcsóbb darált mandulával is. A végeredmény ebben az esetben rusztikusabb, darabosabb lesz. Mi ezt az olcsóbb verziót választottuk.

A mandulát egy húsklopfolóval átdaraboljuk, vagy ha van kávédarálónk, akkor átdaráljuk. A nyírfacukor felét összekeverjük a mandula egyik felével, majd belereszeljük a citrom héját. A másik feléből és a vízből pár perc alatt cukros szirupot főzünk. A cukros vizet lassanként adagoljuk a mandulához, majd addig gyúrjuk, amíg össze nem áll. Ha ragacsos lesz a massza, akkor tegyünk hozzá még mandulát. Az egészet folpackba csomagolva két órára betesszük a hűtőbe pihenni.

A pihenő után sodrófával kinyújtjuk, majd késsel körülbelül két centi széles és négy centi hosszú darabokat vágunk belőle. A csíkokat a két kezünk között megsodorjuk, a végeiket kicsit megnyomkodjuk, és egy sütőpapírral bélelt tálcára tesszük.

Ezután a munka kényesebb része következik: a bevonat. A csokoládéhoz minimum hatvan százalékos étcsokit vagy csokoládépasztillát érdemes használni, hogy a végeredmény olyan legyen, amit elképzeltünk. A csokit darabokra törjük. A felét vízgőz felett egy fémtálban felmelegítjük. Levesszük a tűzről, majd hozzákeverjük a maradék csokit és az egy evőkanálnyi kókuszzsírt. (Ha van ételhőmérőnk, használjuk! A bevonat akkor lesz szép fényes, ha az olvadt csoki hőmérséklete 31-32 fok körül mozog.)

A marcipánokat egy villa vagy kanál segítségével beleforgatjuk a csokiba, aztán a sütőpapírra tesszük a kész művet. Ezután hűvös helyre – spájzba, erkélyre vagy az ablak alá – tesszük, hogy a bevonat megkössön.

A szaloncukrokat ezután papírba csomagoljuk, majd gondosan eldugjuk, (ez a legfontosabb része a készítésnek), mert ha a család rátalál, biztos, hogy nem marad meg karácsonyig!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

A karácsony elvileg a szeretetről meg a figyelmességről is szól, hogy egy aprócska jócselekedettel szebbé tegyük egy másik ember napját. Ehhez képest a valóság meglehetősen kiábrándító. A bunkóság 24-e előtt a tetőfokára hág, és csupán egy parányi szikrára van szükség, hogy ne szabaduljanak el az indulatok a kiállított mintapéldány, akciós flattévé- vagy a hiperes akváriumban utolsó, kissé sebzett ponty előtt. A karácsonyból kiveszett a szeretet, és itt maradtak a zizegős papírba, ajándéktáskába rejtett csomagok meg az esti féktelen zabálás. A bőség érzete mindennél sokkal fontosabb lett. Aztán az ünnepek után megint jön majd a nagy kétségbe esés, a mini depresszió, és a jó öreg megbánás egy adag újévi fogdalomnak álcázva: visszafizetem a hitelt, leadom azt a plusz tíz kilót, jövőre nem csinálok ilyet… satöbbi, satöbbi. (tisztelet a kivételnek)

Előre kéne gondolkodni… Csak hát kényelmesebb utólag magyarázni a történteket. Meg kéne előzni a dolgokat. Ha mást nem, a túlköltekezés még hátra maradt részét vagy a szokásos karácsonyi családi filmnézés közbeni nassolgatást. Erre az alkalomra például zseniális az áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér, amiben nincsen hagyományos liszt, tej és cukor.

Paleo áfonyás-csokis-mogyorós gyümölcskenyér

• 200 gramm kókuszliszt (mandulaliszttel is tökéletes)
• 70 gramm eritrit vagy nyírfacukor
• 4 evőkanál kókuszzsír
• két darab közepes tojás
• egy evőkanál útifűmaghéj
• két evőkanál cukrozatlan kakaópor
• egy evőkanál szódabikarbóna
• egy nagyobb banán
• egy marék mogyoró
• egy marék aszalt áfonya
• egy csipet só

A sütőt előmelegítjük 175 fokra, légkeveréses fokozatra. A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, az útifűmaghéjjal és az eritrittel. A pépesre zúzott banánt összedolgozzuk a tojásokkal és a felmelegített kókuszzsírral. Ezután a banános masszát hozzáöntjük a liszteshez. Ismét keverünk egy kört, majd beleszórjuk a sót, kakaóport durvára tört mogyorót és az aszalt áfonyát. Ha ezt is jól összedolgoztuk, akkor egy szilikonos kenyér-vagy őzgerincformában negyven perc alatt megsütjük. Kivétel előtt nem árt egy tűpróbát végezni, mert ahogy a nagymamám fogalmas: minden tűzhely máshogy dolgozik.

Ez a gyümölcskenyér tökéletes reggelire vagy tízóraira, uzsonnára egy adag banánkarikával, körtével, almával, esetleg mézzel csorgatva. De az ünnepi vacsora desszertjeként is megállja a helyét. Plusz előnye, hogy borzasztó könnyű, elronthatatlan, és két edényes, tehát még a sütés utáni romeltakarítás sem vészes.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán!

Hát nem gondoltam volna, hogy a modern és klasszikus karácsonyi menüsorral ekkora darázsfészekbe nyúlok. Érdekes volt olvasni a poszt alá és a Facebookra érkező kommentek között, hogy többen gyakorlatilag majdhogynem személyes sértésnek vették, hogy vannak olyanok, akik nem halászlevet, rántott halat krumplival, valamilyen húst krumplival  vagy éppenséggel töltött káposztát esznek karácsony este. Az ünnepi vacsora ebben az értelmezésben egy szent, sérthetetlen „tehén”, és nem egy gasztronómiai élmény. Szinte szakrális gyilkosság, ha valaki a hagyományos alapanyagokat egy milliméternyit is eltérő formában tálalja, készíti.

Pedig a menüsorban a gyömbéren, mint fűszeren és a tejhelyettesítőkön kívül ( a nem allergén, nem paleós alternatívát természetesen beleírtam) semmi extra nem szerepelt. A libamell, a gesztenye, a vörös káposzta, a cékla, a gomba mind olyan alapanyagok, amelyekkel a hagyományos magyar konyha is dolgozik.

Többen azt sérelmezték, hogy vidéken, a minimálbérért dolgozó kisember pénztárcájához képest kissé borsosra sikeredett menüsor. Vegyük sorban! Egy fél kiló gesztenye nagyjából ezer forintba kerül. Ha valaki szenteste nekiáll, teszem fel, egy húslevesnek, akkor egy ezrest tuti belerak. Ha csak a leveszöldséget vagy a húst számolom. A halászlénél ugyanez a helyzet. Persze ha nem kapja Józsi báéktól vagy Marika néniéktől a halat. A libamell tényleg drágább a csirkénél vagy a sertésnél. Négy szép szeletért kb. kétezerötszáz forintot is elkérnek. A céklás pohárkrém viszont egy filléres desszert, ha mondjuk a zserbóval hasonlítom össze, amibe kell dió, lekvár, meg a bevonathoz csokoládé. És akkor még a lapokhoz szükséges tojásokról nem is beszéltünk!

Az indulatokat szerintem a pénznél, a józsef attilai habos süteményről való álmodozásnál egyszerűbb dolog váltotta ki: itthon a szokás a főzésben és az ünnepi ételekben nagyúr. „A nagymamám is így csinálta, anyukám is, én is. Ez így van rendjén, amióta világ a világ. Kérdőjelnek helye nincs.” És ezt a talán, a sokszor önmagunkban sem beismert tényt meg lehet ideologizálni: ez nagyon drága;ez csupa gyimgyom; nekem erre nincsen időm, mert még éjjel is dolgozom; meg a századik különórára is cipelnem kell a gyereket… Ez mind csak mentegetőzés, mert könnyebb kifogást keresni, mint elfogadni a másik véleményét, nyitottnak lenni az újra, „urambocsá” másabb, netalántán egészségesebb alternatívát kipróbálni.

Ez halmozottan igaz az hazai étkezési kultúrára. Sokan csak akkor változtatnak az étrendjükön, amikor már egészségügyi okokból muszáj, mert ilyen, olyan, amolyan anyagokra érzékenyek, vagy a koleszterinjük, a vérnyomásuk az egeket súrolja, vagy extrém mód túlsúlyosak.

Ugyanakkor nem állítom, hogy a régi típusú magyar konyha a rántott hússal, a pörkölttel, meg a gulyáslevessel az élen egy rossz valami. Mert lehet ilyeneket enni hétköznapokon, karácsonykor, nyáron a bográcsban. Meg amikor akarjuk. Csak az újításhoz való hozzáálláson kéne változtatni, ami valahol ott kezdődik, hogy nem kell rögtön, izomból lemoslékozni egy kaját, ha kicsit más, mint amit megszoktunk.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Az év egyik legnagyobb konyhatündéri feladata szerintem a karácsonyi menü összeállítása. Nem olyan könnyű egy olyan ételsort összerakni, ami viszonylag könnyen összedobható, egészséges, kellően klasszikus, de mégis modern, nem kerül egy fél vagyonba és mellesleg lenyűgözi a családot. Bónusz szempont, legalábbis nálunk, hogy vacsora után lehetőleg ne változzunk át kafkai módon egy kanapén elterülő rozmártehénné, aki annyira jól lakott, hogy képtelen szuszogva elénekelni a Mennyből az angyalt.

További igényként, legalábbis nálam felmerül, hogy ne kelljen a kajával órákig vacakolni. Mert hiába isteni a töltött pulyka vagy a jó kis paprikás halászlé, de karácsonykor a fél vagy az egész napot mackónadrág-pecsétes pólóban a konyhában tölteni nem annyira izgalmas. Főleg, hogy a karácsonyfa díszítést is valamikor bele kell szuszakolni a napba, mert a kisfiúnk úgy tudja, a fenyőt és az ajándékokat a Jézuska meg az angyalok hozzák.

Idén a tavalyi évvel ellentétben három, szerintem egymáshoz tökéletesen illő fogást terveztem: levest, valami hús+zöldséget, és egy habkönnyű desszertet. Íme:

• mazsolás gesztenyekrémleves
• sült libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel
• gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Mindegyiket készítettem már korábban, mert ugyan szeretek kísérletezgetni, de karácsonykor a tutira megyek. Összességében a teljes menü lefőzése négy főre körülbelül két órát vesz igénybe. A levest és a desszertet érdemes előző nap elkészíteni, hogy szentestére még jobban összeérjenek az ízek. Így értékes tíz perceket spórolhatunk meg. No, akkor jöjjenek a receptek:

Mazsolás gesztenyekrémleves (két személyre)

• harminc deka egész gesztenye
• egy deci kesukefír ( lehet sima kefír is, ha nem vagytok tejérzékenyek, vegánok, paleósok stb.)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet só
• a tálaláshoz egy marék mazsola

A gesztenyéket tegyük egy tál hideg vízbe. Amelyik fent marad a tetején, az kukacos, és dobjuk ki. A maradékot jól mossuk meg, és kereszteket vágjuk a tetejébe. Ez egy kicsit munkaigényes, de harminc dekánál nagyjából öt perces munkafolyamat. Egy fazékba dobjuk bele őket, és annyi vizet tegyünk hozzá, amennyi éppen ellepi őket. Szórjunk a vízbe egy csipet sót. A fedő alatt körülbelül negyed óra alatt a gesztenyét puhára főzzük. Utána egyenként lerántjuk róla a héjat. Ez a sütött gesztenyéhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbb feladat, mert a héja szinte magától leomlik a gyümölcshúsról. A pucolt gesztenyéket ezután beletesszük a turmixba, felöntjük a főzőlével. Nyakon öntjük a kefírrel, beleszórjuk a nyírfacukrot, és három perc alatt finomra turmixoljuk.

Kakukkfüves libamell édes gomba mártással és káposztakrémmel (két személyre)

A húshoz:

• két fél libamell
• négy-öt szál friss kakukkfű (vagy egy kávéskanál az őrölt változatból)
• egy csipet só
• egy csipet bors

A mártáshoz:

• kétszáz gramm gomba
• fél fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem tejérzékeny, használhat sima főzőtejszínt is)
• egy marék petrezselyem zöldje
• egy kávéskanál nyírfacukor (más néven xilit)
• egy késhegynyi szerecsendió
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A körethez:

• fél kiló vörös káposzta
• egy nagyobb fej lila hagyma
• egy deci rizstejszín (aki nem vegán, tejérzékeny, az használhat sima főzőtejszínt is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A körettel kezdünk, mert annak kell a legtöbb idő. A káposztát apróra vágjuk. A felkarikázott lila hagymát egy kis kókuszzsíron megpirítjuk, rádobjuk az összevágott káposztát. Ezután az egészet felöntjük egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgyis ereszt egy kis levet. A fazekat lefedjük, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórunk egy kis sót, borsot. Beleteszünk egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.” Nagyjából fél óra alatt a káposzta szépen megpuhul.

Amíg a köret készül, jöhet a liba! A szeleteket jó alaposan megmossuk. Eltávolítjuk a véletlenül rajta maradt tolldarabkákat. Sózzuk, borsozzuk és megszórjuk őket egy kávéskanálnyi kakukkfűvel. Egy éles késsel először vízszintes, majd függőleges vonalakat vágunk a mellen lévő hájba, hogy a zsírja ki tudjon sülni. A serpenyőt szárazon előmelegítjük, majd a hájas oldallal lefelé elkezdjük pirítani a libamellet. Fél deci vizet lehet alá tenni, nehogy megégjen az elején a hús alja. Nagyjából két-három perc alatt mindegyik oldal szép pirosas-lilás kérget kap, és már tehetjük is őket a száznyolcvan fokra légkeveréses fokozatban előmelegített sütőbe. Múlt heti lapszámunk kacsájához hasonlóan ebben az esetben is célszerű a tepsi helyett a rácsot használni, mert a hús sokkal könnyebben megpuhul. Innentől kezdve a libamell nagyjából húsz perc alatt szép rozéra sül. Aki teljesen szeretné átsütni, az még hagyja plusz tíz percre a sütőben.

A mártást hagyjuk a legvégére, mert ez csak néhány perces mutatvány. Egy kis kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott lila hagymát. Belecsurgatunk fél deci vizet, majd rádobjuk a megtisztított gombafejeket is. Ha nagyobb gombával dolgozunk, érdemes a fejeket vékonyra szeletelni, hogy hamarabb elkészüljön. Hagyjuk néhány percig rotyogni, majd öntsük rá a tejszínt. Beletesszük a petrezselyem zöldjét, a sót, a borsot. Egy kicsi nyírfacukorral és a szerecsendióval lágyítunk a földes ízeken, és már le is vehetjük a tűzről.

Ennél a pontnál van az, amikor újra elővesszük a köretet. A megpuhult vörös káposztát turmixgépbe tesszük. Beleöntjük a tejszínt. A massza tetejére rakunk két-három kanállal a főzőléből. Fontos, hogy a folyadék a turmixban a káposzta felénél ne legyen több, mert akkor az egész szét fog folyni! Egy perc turmixolás után már tálalhatjuk is.

A libát célszerű vékony szeletekre vágni, így láthatjuk, hogy a belseje szép rózsaszínes, szaftos maradt. Mellé tehetünk egy kanállal a mártásból, és villával húzhatunk néhány káposztacsíkot. Aki az egyszerűbb megoldások híve, az maradhat a halmoknál. Egy-két rövidebb szál kakukkfűvel feldobhatjuk a látványt.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém (két személyre)

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem. (Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyok. A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben lehet érezni az ízeket.

Epilógus:

Muzsika ajánlat főzéshez. Tudom, gyerekdal, de csodálatos!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon is!