reblog

Az az igazság, hogy én nem szeretem a hagyományos salátákat. Régebben vettem párszor, ilyen előre csomagolt, ebédre kész változatot. Hát mit ne mondjak, nem volt egy gasztronómiai élmény. A levelek durvára össze voltak vágva, szórtak hozzá egy marék répát meg kukoricát. Néha a tetejére rádobtak valamilyen sajtnak nevezett anyagot és pár csík szottyadra száradt csirkét. És ennyi. Az éhségemet valamennyire elverte az adhoc ebéd, de egy ilyen kaja után minden másodperc szenvedés tűnik, főleg ha az irodában mellettünk ülő jóízűen, falatozza a bő olajban sült krumplit. Pedig egy saláta is lehet különleges, pláne ha túllépünk az akciós koktélparadicsomon, a tejfölös-joghurtos önteteken és a gyorsfagyasztott mexikói zöldségmixen!

 A vérnarancs például igazán különleges kísérője az édesköménynek. Ez az itthon még kevésbé elterjedt, egyébként egészen semleges zöldségféle teli van olyan értékes ásványi anyagokkal, mint a magnézium, a kalcium, a foszfor, a kálium, a mangán és a vas. Plusz tartalmaz A-, B-és C-vitamint is. Remek kísérője például a roston sült csirkének, de némi kesudióval, vagy mandulával felturbózva önálló ételként is megállja a helyét. Paleo, vegán, mindenmentes, alig kalóriás, és ezen kívül nagyon gyorsan elkészíthető, munkába dobozban cipelős kaja. Csak pucolni és szeletelni kell!

Narancsos édesköménysaláta (két főre)

• egy közepes darab édeskömény gumó
• egy közepes fej lilahagyma
• egy nagyobb vérnarancs (sima narancs is jó)
• négy cent extra szűz olívaolaj- elhagyható
• fél narancs leve
• egy csipet só
• egy csipet bors

Az elkészítés is pofon egyszerű: összevágjuk, gusztusos kis darabokra az édesköménygumót és a lilahagymát. Egy fakanállal, sima kanállal jó alaposan összekeverjük. A narancsot apró cikkelyekre szeleteljük. A fehér részt a széléről, amennyire tudjuk leszedjük. Ha nincsen kedvünk vagy időnk ilyesmivel vacakolni, akkor nyugodtan hagyjuk rajta. Ezzel is finom, csak legfeljebb nem annyira szép. Belefacsarjunk a fél narancs levét, meghintjük ízlés szerint sóval, borssal. Egyenletesen összedolgozzuk.

Meglocsolhatjuk grátiszban még egy kis olívaolajjal, dobhatunk rá valami roppanósat például valamilyen magkeveréket vagy egy kis metélőhagymát. És már tehetjük is a tányérra, uzsisdobozba, bármibe… És még egy felettébb örvendetes hír, hogy nagyjából, attól függően, milyen gyorsan szeletelünk (értékes perceket takaríthatunk meg, ha a férj éppen nem sajátította ki az egyetlen éles, azaz magunk közt fogalmazva „jó” kést)„kb. tíz perc alatt készen van.

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

Már korábban írtam róla, hogy tavaly május óta étrendet váltottunk, amely egyik eredményeképp nem fogyasztunk semmilyen tejterméket, minimalizáljuk a fehér cukor –és fehér lisztbevitelt, kevesebb húst, viszont a lehetőségekhez képest sokkal több zöldséget-és gyümölcsöt eszünk. Oké, hogy a tej kiiktatásának egészségügyi okai voltak, és ezt még valamelyest meg is értette a közvetlen környezetünk. Viszont a kevesebb hús, több zöldség-gyümölcs elv még a WHO-botrány után is számukra furcsa hóbortnak tűnt/tűnik. Főleg, ha a vidéki, dzsentri szerepben megragadt férfitípusról van szó, aki számára egy ideális reggel a szalonnás rántottával indul. Aki a főzeléket hús nélkül a „mi a sz*r ez” kategóriába sorolja, és este a fárasztó munka nap után a korsó sör vagy pohár borhoz szívesen karikázgatja a fehér kenyér mellé a kolbászt. Aztán meg csodálkozik, miért van az egekben a vérnyomása, a koleszterinje vagy a vércukra…

Nem eszik zöldséget? Dicsérjük meg!

Amikor a kisfiam pár hónapja úgy döntött, nem eszik főzeléket és ezt mondjuk egy olyan társaságban is megemlítettem, ahol a hagyományos „férfi” képviselői jelen voltak. Akkor a gyerek az „ejnye-bejnye ugye megeszed legközelebb” naiv kérés helyett dicséretet és pozitív megerősítést kapott.

„Tudja mi jó”„Én is utálom a zöldségeket” Megértem, ha a főzelék helyett a husit szereted”

Minden az ősemberrel kezdődött

Én csak hüledeztem. A racionális érvelés nem segített. A férjem konyhafilozófiai eszmefuttatása szerint azért, mert zöldség –és gyümölcsevés az olyan tudat alatt nőies dolog, amelynek a hátterében az evolúció áll. Peti már-már Kövér Lászlót vagy Ákost idéző magyarázata szerint : az őskorban a férfiak vadásztak a mamutra, a nők meg mentek az erdőbe, mezőbe magokat, bogyókat gyűjtögetni.

A körülmények azóta természetesen rengeteget változtak. A férfiak már nemcsak fizikai munkát végeznek, például gerendát cipelnek, hanem nap hosszat ülnek egy irodában a laptopjuk mögött és tizedannyit mozognak. Jobb esetben eljárnak konditerembe, de ez sajnos még nem általános. Itt kell megjegyezni, hogy régen (értsd ötven éve) nem minden nap került csirke, disznó vagy marha az asztalra, mert nem futotta rá a családi költségvetésből. A vasárnapi rántott hús is csak a hatvanas-hetvenes években vált általánossá. Ezért lehet, hogy ennek a nagy húsimádatnak van valahol „húst eszek, mert megtehetem” utózöngéje is.

Napi 400 gramm

A kutatások ezzel szemben bizonyították, hogy az egészségünk szempontjából kardinális dolog a megfelelő mennyiségű zöldség-és gyümölcs napi szintű, változatos és rendszeres fogyasztása. Hogy mekkora az a megfelelő mennyiség? A WHO ajánlása szerint legalább napi (!) 400 gramm.  Tehát nem két kicsi uborka meg egy pötty paradicsom a párizsis zsemlében. Ha a legfrissebb, 2014-es zöldség-gyümölcsfogyasztási KSH-statisztikákat nézzük, akkor láthatjuk, hogy a magyar átlag, ha a krumplit is beleszámoljuk, akkor napi 312 gramm. És ez az átlag, amibe a skála két végpontja, vagyis a full vegánok és a zöldségfogyasztást két szelet paprikával elintézők is beletartoznak.

A hazai étkezési kultúráról ezentúl elég sokat elmond, hogy 2014-ben átlagban egy ember a legtöbbet krumpliból evett. Utána következett a vöröshagyma, a sárgarépa és a petrezselyem, vagyis a hagyományos húsleves kellékei. Majd a klasszik szendvicsfeltétnek számító paradicsom és a paprika. A gyümölcsfogyasztás is nagyon érdekesen alakult: az átlagmagyar a napi gyümölcsmennyiséget leginkább az almával, valamilyen citrusfélével, a görögdinnyével és a banánnal tudta le.

A férfiak kevesebb zöldséget-gyümölcsöt esznek

Nemekre való friss statisztikát a zöldség-és gyümölcsfogyasztással kapcsolatban nem találtam, (ha ti ügyesebbek vagytok, légyszí írjátok meg kommentben) de néhány évvel ezelőtt egy a témával foglalkozó konferencián elhangzottak el:

„A férfiak 60%-a, a nők 55%-a nem felel meg a minimális 400 grammos ajánlásnak, sőt a férfiak 26%-a és a nők 17%-a még fele ennyit sem fogyaszt. Ez utóbbi csoportban felülreprezentáltak a fiatalok, a 18-34 évesek több mint fele nem eszik 200 grammot sem naponta.”

Hogy mi lehet a háttérben? Talán a becsontosodott szokások? A rossz menzakaja? Az időhiány? A zöldségek, gyümölcsök ára vagy az elkészítés körülményessége pl. tisztítás, pucolás, szeletelés? Vagy a viszonylag kevés finom zöldséges-gyümölcsös recept? Vagy a gyümölcsök, zöldségek romlandósága? Vagy hogy tudattalan a zöldségek-gyümölcsök fogyasztása nőies? Segítetek megfejteni?

Ha tetszett a poszt, kövessetek bennünket a Facebookon és az Instán is!

Mikor legnehezebb a diéta és a fogyás? Hát, amikor a vendégek szinte egymásnak adják a kilincset. Nesze neked újévi fogadalom, mi?! Nálunk télen minden héten akad egy-két külföldön élő rokon, vagy távoli unokatestvér vagy kisgyerekes baráti házaspár, aki beugrik hozzánk vacsorára. Ilyenkor a férjemmel általában improvizálunk. Egy gyors taktikai megbeszélést követően egy ad hoc kalóriaszegény, ámde pofátlanul finom „menüt” állítunk össze az éppen otthon lévő alapanyagokból. Néha szoktam egészséges tortát is sütni, de ahhoz kedv, meg lelki állapot is kell. Az meg nem mindig van, pláne ha a kisfiam lapát fogacskái éppen éjjel törnek maguknak utat. A kísérleti, zombi üzemmódban mindig arra jutok, maradok a kókuszos panna cottánál. Mert: borzasztó gyors, egyszerű; mindenmentes, tehát ételallergiások is ehetik; és alig van benne kalória. Plusz, ha vulgárisan szeretnék fogalmazni, akkor egy villantós desszert, ahol a nyelven lassan olvadó krém isteni párost alkot a roppanós idénygyümölcsökkel.

Kókuszos panna cotta (6x1 deci)

• 6 deci kókusztej (a sűrűbb konzerves változat)
• 3 darab lapzselatin vagy egy tasak expressz zselatin
• egy evőkanál bármilyen édesítő szer (például xilit, eritrit stb.)
• egy rúd vanília kikapart magja
• egy maréknyi bármilyen gyümölcs (isteni banánnal, naranccsal, eperrel, áfonyával, ribizlivel attól függ minek a szezonja van stb.)

Egy fazékban lassú tűzön csomómentesre keverjük a kókusztejben az előre hideg vízben áztatott lapzselatint. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Használhatunk expressz zselatint (más néven zselatin fixet is), aminek az a legnagyobb előnye, hogy úgy ámblokk az egészet bele lehet a krémbe keverni. Fontos, hogy nem szabad forralni, különben nem fog a cucc megkocsonyásodni. Na szóval. Zselatint már beleburítottuk a „tejbe”, ezért nincsen más dolgunk, mint egy éles késsel belekotorni a vaníliamagokat és beleszórni egy evőkanálnyi bármilyen édesítőt. Például nyírfacukrot, eritritet. Ezután az egészet alaposan összekeverjük és cuki kis poharakba, csatos üvegbe, tálkákba öntjük. A pulton hagyjuk kihűlni, majd utána legalább négy órán keresztül a hűtőben pihentetjük.

A tálalásnál többféle megoldás közül választhatunk. A panna cotta maradhat a pohárban. Ilyenkor néhány karika gyümölcsöt, vagy egy random meggyöntetet teszünk tetejére. Esetleg, ha nagyon professzionálisra akarjuk venni a dolgot. A tetejére rábiggyeszthetünk egy mentalevelet. De nem kötelező.

Ha a tányér mellett döntünk, akkor egy kis tálba forró vizet öntünk. Ebbe helyezzük bele óvatosan a poharat. Pár percig állni hagyjuk. Majd egy gyors és laza mozdulattal a poharat a tányérra fordítjuk. A pohár tetejét addig ütögetjük, hogy a panna cotta kicsússzon belőle. A tetejére ismét gyümölcsöket teszünk, majd nincsen más dolgunk, mint elmerülni a panna cotta krémes, olvadós falatjaiban és a dicsérő szavakban. Jól hangzik, ugye?

Január elsejétől kezdve a tévét kábé három percenként elárasztja valamilyen csoda dohányzás leszokást segítő tapasz, rágógumi, cigaretta formájú tabletta reklámja. A legszebb, amikor egy ilyen típusú hirdetést az interneten egy gyerekmese kellős közepére illesztenek be. Jó persze, itt legalább tovább lehet görgetni nagyjából öt másodperc után, de azért egy kicsit bosszant a dolog. Legalábbis engem. A férjemet meg még jobban. Neki ezekben a pillanatokban erőt kell vennie magán, hogy a cifra, felnőttes káromkodást a „hogy a macska rúgja meg.” felkiáltással elintézze. Ugyanakkor megértem a gyógyszergyártókat is, mert a szilveszteri óriásiban mulatás után ez azaz időszak, amikor a (z)embereket tömegével leginkább rá lehet venni a csontig rögzült szokásaik megváltoztatására. 

A másik top újévi fogadalom legalábbis a Google szerint hogy:

megígérem, hogy jövőre lefogyok.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Kérdem én, hogy mi a hiba ebben a pongyola kis kijelentésben? A valamikori döntéselmélet kurzuson hallottak alapján nem felel meg a SMART-kritériumoknak.  Ezek a következőek:

• S- (specific)specifikus
• M- (measurable)mérhető
• A-(achievable)elérhető
• R- (relevant)fontos
• T- (time-bound)határidőhöz kötött

Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a fogyást ugyanúgy tervezzük meg, mint egy építkezést, egy munkahelyi projektet vagy épp a gyerekek logisztikáztatását. Először nézzük meg, hány kiló plusszunk van, honnan szeretnénk fogyni. Majd ezután tűzzünk ki nagyjából elérhetőnek, reálisnak tűnő célokat, amelyeket időpontokhoz kötünk. Érdemes kicsikkel kezdeni, például egy kilót két hét alatt, vagy két centit a csípőből egy hónap alatt, mert ezeket könnyebb megvalósítani, így a sikerélmény garantált.

A SMART-szempontok közül szerintem a leglényegesebb a fontosság. Ha valaki úgy dönt, hogy le akar fogyni, akkor mindent, de tényleg mindent meg fog tenni. Nem keres kifogást, hogy nekem nincsen időm, nincsen pénzem az egészséges ételekre, meg nem ideologizál, hogy elfogadom magam így is. Közben meg titokban sóvárogva nézi a női magazinokban, az Instán vagy a Facebookon a falatnyi bikiniben pózoló modelleket, színésznőket. Mondom ezt úgy, hogy éveken keresztül, ha most a terhességemet nem számítom, túlsúlyos voltam. Az egész csak elszántság és kitartás kérdése (jó néha a pajzsmirigy illetve egyéb egészségügyi problémák bezavarhatnak, de most az alapesetet nézzük)

Ha ezzel készen vagyunk, akkor az elméletet ültessük át a gyakorlatra. A rendszeres mozgás (ebbe beletartozik például a napi minimum negyedórás séta, a biciklizés, vagy a lépcsőzés is) mellett az étrendünket is át kell alakítani. Kelly Hogan, egy new york-i kórház dietetikusa szerint a következőket érdemes betartani:

• Kevés olajban süssünk-főzzünk!
• Naponta ötször fogyasszunk zöldséget-gyümölcsöt!
• Kajarendelés, vagy a nagyszerű gyorsétteremi finomságok helyett főzzünk otthon!
• Ne mondjuk le teljesen a desszertekről, mert a nassolásmegvonás növeli a sóvárgást!

A kevés olaj történet szerintem könnyen kivitelezhető. A napi ötszöri zöldség vagy gyümölcs már nehezebb falat lesz, de még megoldható. Az utolsó kettő viszont teljes gondolkodás átformálást kíván, főleg ha a munkahelyi kifőzdében ebédelést is a kajarendeléshez soroljuk. Tudom, vannak olyan kollektívák, akiknek szakrális rítusa az együtt ebédelés. Ez egy klassz dolog. Csak, ha alaposabban végignézzük egy-egy ilyen melegítőpultos étterem kínálatát, akkor szomorúan meg kell állapítanunk, hogy az egészséges, kalóriaszegény ételek nagyjából a natúr csirke párolt zöldség illetve a valamilyen saláta között mozognak meglehetősen túlárazva. A cél érdekében ezért célszerű este, munka után - ami néha tényleg borzasztó nehéz, ezt tapasztalatból mondom- előre elkészíteni a következő napi ebédet.

A desszertekről sem kell lemondanunk. Sok egészséges és gátlástalanul finom receptötlet van. Például én nagyon szeretem pohárkrémeket. A gyömbéres tápiókapuding, a chiapuding, a céklás- almás poharas gyors és egyszerű édességpótló.

Amivel a saját tapasztalatom alapján ezt a listát még kiegészíteném azok a következőek:

• Lehetőség szerint a fehér cukor és fehér liszt mellőzése!
• Naponta ötször étkezzünk!
• Reggelizzünk, úgy mint egy király, ebédeljünk úgy mint egy polgár és vacsorázzunk, úgy mint egy koldus!

A fehér cukor és a hagyományos fehér liszt negatív hatásait gondolom senkinek sem kell ecsetelni. Viszont, ha megkívánjuk őket, mert emberek vagyunk és nem fitneszrobotok, akkor lehetőleg délelőtt együk, mert akkor az anyagcserénk még gyorsabb. A napi ötszöri étkezés is legalább ennyire lényeges, hiszen ha egyenletes a vércukorszint, akkor kisebb eséllyel alakulnak ki falási rohamok. A királyos közmondást szerintem senkinek sem kell bemutatni. Mondjuk, én speciel én sosem tudnék korgó gyomorral lefeküdni, ezért megcseréltem az uzsonna és a vacsora mennyiségét. Így ha délután bőségesen eszek, akkor este tutira nem zabálom fel a fél hűtőt.

Ezek után nincsen más hátra, belevágni a nagy újévi fogyásba, és elhinni, hogy jövő ilyenkor beleférünk abba a szűk kis farmerba, amelyik már időtlen idők óta a polc mélyén lapul!

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!

A tavalyi panelszilveszter után idén diszkréten, házi buliban búcsúztatjuk az óévet, ahova nyilván illik valamit vinni,  plusz ebédelni se árt volna valamit, feltéve, ha nem akarunk kajafutárra órákat várni. Jah, és jó lenne bevonzani a pénzt. Például a Maratonon, de hát az egy csodával felérne, mert a szerkesztők szerint a gasztroblogok a munka könnyebbik oldalát fogják meg. Ez éppen olyan, mint egy átlag gyesen lévő anyukára rámondani, hogy milyen jó neki, nem kell dolgoznia.

De hát ki tudja, a lencse a babona szerint vonzza casht, pont úgy, mint a rizs vagy a köles. Mindenesetre maradjunk a népszerűbb hagyománynál. A kevésbé látványos, ámde rendkívül finom, főzelék változat helyett, a férjemmel a thai és a magyar konyha fúziójaként gyömbéres lencsesalátát dobtunk össze. Fő előnye, hogy gyorsan elkészül, hidegen is tálalható, kiadós, egészséges és könnyen lehet szállítani.

Gyömbéres lencsesaláta (4 főre)

• fél kiló lencse
• fél üveg szushi gyömbér vagy egy 5-6 centis darab gyömbérgumó reszelve
• 300 gramm rizstészta
• egy közepes lilahagyma
• egy nagyobb kaliforniai paprika
• 7-8 szem koktélparadicsom
• 4 gerezd fokhagyma
• egy evőkanál eritrit
• 6-7 levél babérlevél
• egy kávéskanál római kömény
• egy kávéskanál cayenne bors
• fél deci szójaszósz (elhagyható- ha nincsen épp otthon)
• fél deci almalé
• fél citrom leve
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír ( vagy olívaolaj)

A lencsét legalább három órán keresztül hideg vízben áztatjuk. Ha beszívja az össze vizet, nyugodtan pótoljuk, annál könnyebben megpuhul. Ha nincsen ennyi időnk, akkor sem gond, legfeljebb tovább főzzük. A lencsét hideg vízben a babérlevéllel és a római köménnyel feltesszük főzni. Közben egy wokban kókuszzsíron megfuttatjuk az apróra vágott lilahagymát, a vékony paprika szeleteket, a gyömbért és a negyedelt paradicsomot. Pár perc főzés után hozzáöntjük az almalevet, belefacsarjuk a citromot, majd beletesszük az összezúzott fokhagymagerezdeket. Kicsit az egészet rotyogtatjuk, aztán belelöttyintjük a szójaszószt, megszórjuk egy kis eritrittel, nyírfacukorral vagy bármilyen édesítőszerrel, sóval és a cayenne borssal.

Mikor a zöldségek kellően puhák, akkor beleszórjuk a rizstésztát, ami kábé három perc alatt megpuhul. Elvileg ennél a pontnál már puha a lencse, ha eleget ázott a hideg vízben. Egy levesszűrővel áttranszportáljuk az egészet a wokba. Alaposan összekeverjük és már ehetjük is. Lehet hozzá fasírtgolyót ,kolbászkát, vagy virslit sütni, hogy maradjunk a szilveszternél, de önmagában is megállja a helyét.

Epilógus:

Ha már a kajához köthető újévi babonák szóba jöttek, nem árt tudni:

• A tyúk kikaparja a szerencsét.
• A disznó a házba túrja a szerencsét. Ilyenkor a régiek természetesen nem rántott húst sütöttek, hanem malacpecsenyét vagy a szerencsét hozó fület, farkat, körmöt és csülköt.
• A halat a farkától kezdve kell enni, mert ellenkező esetben elúszik a szerencse. A pikkelyei viszont pénzt hoznak a házhoz.
• A rétes nyújtja a szerencsét.