reblog

Pár napot a múlt héten a Balatonon töltöttünk. Semmi mást nem csináltunk, mint kirándultunk és távcsővel pásztáztuk a vizet. Az egyik ilyen etap alkalmával betértünk az aszófői halsütőbe, ahol olyan sült halat kaptunk kovászos uborkával, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Egyszerű volt, olcsó és borzasztó fin

Fehérvárra hazaérve, azon gondolkodtunk, hogyan lehetne a balatoni ízeket itthon is reprodukálni?!

Egyik este a férjemnek eszébe jutott, süssünk egy olyan halpogácsát, amibe beleaprogatunk egy kis kovászos uborkát. 

Őszintén megmondom, gyúrogattuk egy ideig a receptet, mert a pogácsa sütés közben szétesett. Aztán egy kicsivel hosszabb hűtöztetés meghozta az eredményt. Utána valamilyen tetszőleges lisztben megforgattuk őket, és lááám egybenmaradt... 

Friss vlogposzt lelkes minőségellenőrökkel!

A férjemben van valami megfoghatatlan az olasz néplélekből, mégha a felmenői között csak  magyarok, szerbek, svábok és szerbek vannak.

Emlékszem, majd tíz évvel ezelőtt, mikor még csak a kapcsolatunk romantikus hangulatában addig ismételte nekem a Juventus kezdő csapatát, hogy a nyár végére kivülről fújtam.

Nah, utána meg is kérte a kezem. De ez egy másik, jóval hosszabb történet.

Visszatérve Olaszországra... Idén is odamentünk volna nyaralni, finomságokat kóstolni és habos kapucsínót inni. (A tavalyi főzésünket Triesztben itt nézhetitek meg.) Hát a koronavírus keresztül húzta a terveinket, és le kellett mondanunk. Azóta többször (értsd: heti egyszer biztosan) valami olaszt eszünk. Nem, nem azt a magyaros átiratot, hanem az autentikusat. A férjem ragaszkodik hozzá.

A szülinapjára rendeltem egy kis olasz meglepetéscsomagot, amiből készítettünk neki Illéssel egy pappa di pomodorót, vagyis toszkán paradicsomlevest. 30 perc alatt tokkal-vonóval megvoltunk és még a maradék szikkadt kenyeret is felhasználtuk.

Friss vlogposzt!

Már várjuk a nyarat, ezért egy random kertipartit csaptunk családilag a teraszon. Grilleztünk húsnyalókát, avagy indiai fűszerezésű csirkesaslikot és egy vega-gombás verziót is.

Sajnos, normálisan közelről az ételt most nem tudtam lefotózni, mert a gyerekek (meg a férjem) egy szempillantás alatt majdnem az összeset megették. Jó, nekem egyet hagytak mutatóban!

Friss vlogposzt!

Nálunk már dübörög az eperszezon! A fiúk uzsonnára nagyjából egy kilót képesek megenni! De hogy ne legyen olyan unalmas, és megtörjök a hétköznapok monotonságát, most tölteléknek használtam fel. Na jó, belevágtam két szál savanykás rebarbarát is, hogy egy kicsit izgalmasabb legyen. Meg amúgy is jóban vannak.

A galette, egy rusztikus francia pite, amit ezermegegyféleképpen lehet készíteni. Én azért szeretem, mert nem kell hozzá elővenni a robotgépet, nem kell hozzá forma, (ergo kevesebb a mosogatnivaló), valamint nem kell elősütni, bármennyire is szaftos töltelék.

Friss vlogposzt!

A nagyobbik fiam (értsétek majd hatéves) szerintem növésben van. Legalábbis anno falun azt mondták, ha valaki hirtelen el kezd sokat enni. A kedvence a csirkecomb bármilyen zöldséggel. Az utóbbi pár hétben sokszor ettünk ilyet. A legutóbb spárgával dobtam fel a heti csirkét.

Kezdő háziasszony koromban, hányszor de hányszor dobtam ki a spárgát, mert mindig olyan fás-szálas maradt, hogy egy panda megirigyelte volna! Azóta megtanultam, vén, leértékelt spárgát nem veszünk, mert azon még a csoda sem segít.

Spárgatippes friss vlogposzt!

Hozzávalók négy-hat főre

A húshoz:

• másfél kiló csirkecomb (vagy mell is jó)
• 4 deci (növényi) tejszín
• 2 deci száraz fehér bor
• fél üveg kapribogyó
• 5 levél zsálya
• két ág rozmaring
• ízlés szerint só,bors
• olívaolaj a lepirításhoz

A körethez:

• két csomag spárga
• két deci fehérbor
• ízlés szerint só,bors
• pici olívaolaj a lepirításhoz