reblog

Azt hittem, ezt a pitét nem tudom lefotózni. Először is sikerült az okostelefont akarata ellenére megúsztatni a Tiszában (természetesen védőtok nélkül), így kérdéses volt, hogy a gondos szárítgatás után be lehet-e kapcsolni. Szerencsénk volt, most már működik. Egy pipa. A második dolog, amivel reggel kellett szembesülnöm, hogy a szilvás kölespite fele kámforrá vált. Való igaz, este sütöttem meg. Akkor nem olyan szépek a fények, ezért azt gondoltam, reggel fotózom le. Én épp csak megkóstoltam, de a család a langyos fahéj illatától megrészegülten csapott le a sütire. Egy szelet a húgomnak, egy a férjemnek, meg még egy a férjemnek… Így maradt egy fotóznivaló félpite, ami teljesen tejmentes, gluténmentes. Ráadásul nincsen benne még fehér cukor sem.

Fahéjas-szilvás kölespite

A tésztához

• 30 dkg kölesliszt
• 20 dkg kókuszzsír
• 10 dkg nyírfacukor (más néven xilit)
• egy darab tojás
• 1,5 dl víz

A töltelékhez

• fél kiló szilva
• 20 dkg dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)

A köleslisztbe beleszórom az apróra vágott kókuszzsírt. A masszába beleteszem a tojást és a nyírfacukrot, beleöntöm a vizet, és addig gyúrom, amíg egy kis gombóccá nem áll össze. Ez nagyjából öt perc.  A tésztacsomagot folpackba tekerem, utána minimum fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. Nem baj az sem, ha egy-két órát hagyjátok állni. Én kora délután állítottam össze az alapot, és csak este sütöttem meg a pitét.

170 fokra légkeveréses fokozatban előmelegítem a sütőt. A tésztát a pihenő után egy sodrófával nagyjából 7-8 milliméter vastagságúra nyújtom és beleteszem a piteformába. A szélét kicsit megnyomkodom. Egy kör alakúra vágott sütőpapírra ráteszem a kerámia sütőbabokat (lehet sima is), és beteszem a pitét sülni tíz-tizenöt percre.

Közben megmosom, félbevágom és kimagozom a szilvákat. Kicsit megnyomkodom őket, hogy veszítsenek a nedvességtartalmukból és ne áztassák el a tésztát. Aztán beleforgatom őket a fahéjas nyírfacukorba.

Mikor kicsit kezd barnulni a pite széle, akkor kiveszem a sütőből. A babokat óvatosan eltávolítom. A töltelék helyét jól megszórom a dióreszelékkel, hogy sütés közben felszívja a szilva kifolyó levét. Már csak a gyümölcsök ízléses elrendezése van hátra. Én jó szorosan raktam őket egymás mellé, hogy minden szeletre bőven jusson belőlük. A pitét ezután kb. húsz percig sütöm.

A kész süti finoman szólva igencsak nagy népszerűségnek örvendett még azok körében is, akik épp nem szeretnének fogyni.

Olyan környéken lakunk, ahol nem ritka látvány, hogy a szomszédok a kerítés egyik illetve másik oldalán egy vödör, gereblye vagy kapa társaságában filozofálgatnak az élet olyan fontos kérdéseiről, mint a mikor fog esni, kell-e öntözni, hogy áll a cefre vagy éppen mi volt az ebéd. Az egyik szomszédunk, Jani is ilyen típus. Éppen délután családilag ültettük az áfonyabokrot, amikor felbukkant a tüchtig vonalba rendezett farakása oldalában. A férjem, ahogy egy jó szomszédot illik, megkínálta egy deci furminttal, ő meg cserébe hozott egy tál még édesen földszagú paradicsomot. Jó tíz perce beszélgettünk, amikor szóba került az aznapi menü. Mondtam, hogy lecsós csirkecombot. Rám nézett, picit felhúzta a szemöldökét és próbálta elképzelni az ételt. Pár perc múlva kerek-perec közölte: ha nem sért meg, ő szereti a lecsót, szereti a csirkecombot is, de a kettőt együtt meg nem enné soha. Pedig micsoda finom együtt, főleg most, amikor a paradicsomnak és a paprikának is szezonja van!

Lecsós csirkecomb

Recept két főre

• két darab csirkecomb (alsó, felső egyben)
• két deci paradicsomlé
• két fej vöröshagyma
• két gerezd fokhagyma
• négy-öt darab közepes paradicsom
• három darab közepes paprika
• egy evőkanál nyírfacukor (más néven xilit)
• egy kávéskanál koriander
• négy darab egész babérlevél
• a sütéshez kókuszzsír ( lehet olívaolaj is, ha nem vagytok paleósok)
• ízlés szerint só

A csirkecombokat jól megmosom, leszedem a bőrüket, majd jól bedörzsölöm őket a kókuszzsíros fokhagymagerezdekkel. Közben egy fedeles edényben a kókuszzsíron a felkarikázott vöröshagymát megdinsztelem. Mikor a hagyma átlátszóvá válik, hozzáöntök egy deci vizet, és két deci paradicsomlevet. (Én, a nagymamám házi, befőzött paradicsomlevét használom, de teljesen jó a bolti is.)

Beleteszem a csirkecombokat az edénybe, hozzáadom a felkockázott paradicsomokat, a felkarikázott paprikákat és az egész babérleveleket. Lefedem az egészet egy fedővel, majd hagyom negyed órát rotyogni. Ezután fordítok egyet a combokon. Beleszórom a koriandert, a sót és a nyírfacukrot, és még addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. A csirkecomb ebben a fedős megoldásban nagyjából fél óra lett kész, de ha csirkemellet használtok, akkor nagyjából tíz percet spórolhattok.

A lecsós csirkét most teljes kiőrlésű fussilivel ettük, de tökéletesen illik hozzá bármilyen semleges köret, mint a barna rizs vagy a kuszkusz. A végeredmény a családnak nagyon-nagyon bejött. A fazék aljáról az utolsó falatka is eltűnt.

Amikor még egyetemista voltam, akkor a legjobban a rendes leves hiányzott. Levest nem utaztattam a bőröndömben a vonaton a könyvek és a laptomom mellett, este már nem volt lelkierőm főzőcskézni, ráadásul az olcsó, iskolai menzai menü vizezett, szétvegetázott húslevese nem volt éppen csúcsgasztronómai élmény. Így maradt a porleves. Csak egy bögre forró víz, három perc keverés, és máris lehet enni. Pontosabban inni, mert a levesbetét címszóval néhány zöld izét és pár fonnyadt kenyérkockát tettek a zacskóba. Ekkor ismerkedtem meg a zellerkrémlevessel, mert a brokkoli krémlevessel együtt volt három plusz egy akcióban. Az egészben az volt a legdurvább, hogy az íze cseppet sem hasonlított a zellerére, simán ráírhattak volna a zacskóra random módon egy másik zöldséget is. Az igazi zellerkrémleves azért egész más tészta…

Gyömbéres almás zellerkrémleves

Recept két főre

• egy közepes zeller
• két közepes, savanykás alma
• egy nagyobb fej vöröshagyma
• két deci rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, paleósok, akkor lehet sima főzőtejszín is)
• egy kávéskanál gyömbér
• egy csipet cayenne bors
• az ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír (lehet sima olíva olaj)

Egy lábasban a felkarikázott hagymát a kókuszzsíron átlátszóra píritom, majd felöntöm nagyjából egy liter vízzel. Beledobálom a megtisztított, kockára vágott zellert és az egyik darabokra vágott almát. Aztán a zellerszár „húsos” részét is beleaprítom, mert így a végén még markánsabb ízvilágot kapunk. Negyed órát fedő alatt hagyom rotyogni, majd hozzáöntöm a rizstejszínt, a beleszórom a gyömbért, a sót, a cayenne borsot. Még pár percet főzöm, és az egészet beleöntöm a turmixba (sima botmixer is jó.), hogy ne legyen annyira rusztikus az állaga. A turmixba beledobom nyersen a másik almát is, hogy jobban kiemelje a zellert.

Levesbetétként az unalmas levesgyöngy, zsemlekocka helyett, vékonyra szeletelt zöldalmát és áfonyát használtam, mert így sokkal izgalmasabb lett a végeredmény. Kic(s)it savanyú, kic(s)it csípős, de piszkosul finom.

Minden fogyni vágyónak, fogyókúrázónak eljön az életében az a pont, amikor megkíván egy szelet édesen krémes süteményt. Főleg egy olyan helyzetben, amikor egy nagy „sátoros ünnepen” az egész főteret belengi a forró, fahéjas kürtőskalács illata. Szemétség a négyzeten. Utána már lehet másik helyen sétálni a gyerekkel, de már mindegy. Megette a fene az egészet! A fejem egy nem is olyan távoli zugában már elkezdődött a szokásos hosszú monológ, amelyben akár egy profi ügyvéd, megindokolom magamnak, miért vagyok jogosult egy szelet tortára. Csak az nem mindegy, hogy milyenre! A kókuszos-banános kölestorta ebben a megszorult szituációban mindig bevethető, nincsen benne hagyományos fehér cukor-és búzaliszt. Borzasztó egyszerű, diétás, gyors, és a krém elkészítéséhez pedig a gyerekeket is be lehet vetni.

Kókuszos-banános kölestorta (26 centis forma)

Hozzávalók a piskótához

• 300 gramm kölesliszt
• két közepes  tojás
• 100 gramm nyírfacukor (más néven xilit)
• egy deci kókusztej
• 70 gramm kókuszzsír
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy teáskanál sütőpor

A krémhez

• két deci kókusztej
• három darab nagyon érett banán
• két evőkanál nyírfacukor
• egy vaníliarúd kikapart magja
• egy tasak expressz zselatin ( vagy 3 darab sima lapzselatin)

A díszítéshez:

• három evőkanál chiamag
• egy marék szeletelt mandula
• egy marék fenyőmag

Nulladik lépésként  180 fokra, légkeveréses fokozatban bemelegítjük a sütőt és egy ollóval szép kört vágunk a csatos tortaformába. A piskótával kezdünk. Nem kell tőle félni. A titka egyszerű, a két tojást a nyírfacukorral a robotgéppel a legmagasabb fokozaton nagyjából három-négy percig kell habosra verni. Akkor jó, ha a massza fehéredik, keményedik és látszódnak benne a buborékok. Ezután öntsük bele az előmelegített, feldarabolt kókuszzsírt és a kókusztejet. Egy-két percig keverjük meg a robotgéppel. (Ilyenkor elég már az alacsonyabb fokozat is.) Már csak a szódabikarbónás, sütőporos köleslisztet kell beletenni, majd pár perc keverés után csurgassuk bele a tortaformába. A kölespiskóta nagyjából harminc perc alatt aranybarnára sül, de kivétel előtt célszerű tűpróbát végezni.

Amíg a piskótánk sül, addig egy tálban összekeverjük a kókusztejet, a karikára vágott banánokat, és a nyírfacukrot egy deci vízzel. A kikapart vaníliamagokat is beletesszük. Ehhez is lehet használni robotgépet, de egy mezei, kézi habverő is megteszi. Az expressz zselatint (haladók használhatnak sima lapzselatint is.) csak akkor adjuk hozzá, amikor már a piskótánk hűl.

Még egy fontos dolog, mielőtt a krémet nemes egyszerűséggel ráöntjük a tésztára, szedjük le a piskóta aljáról a sütőpapírt. Később már sokkal nehezebb lesz, tapasztalat! Hogy hogyan, ha valaki még nem tudja? Nagymamám úgy tanította, hogy egy tálcára rakjunk tiszta konyharuhát. Ezután tegyük a kicsatolt tortaforma tetejére, majd egy gyors mozdulattal fordítsuk meg az egészet. A piskótát hasonló elven tegyük vissza a formába, és már jöhet is a krém.

Egy kis chiamagot, hogy szép, kontrasztos legyen a teteje, belekeverhetünk, de nem feltétlen szükséges. A tortát a hűtőben legalább három órát, de inkább egy éjszakát pihentessük. Másnap reggel vegyük le a forma falát, díszítsük idénygyümölccsel, mandulával, fenyőmaggal, és élvezzük ki minden egyes falatját!

Az idei gatyarohasztó kánikulát nehezen viseltük. Főleg az volt a rossz, hogy ugyanúgy, mint amikor egész nap vízszintesen zuhog az eső, és derékig ér a szél, csak este öt után lehetett kimenni. A „nemzetközi helyzetet” még inkább fokozta a barlangi medve üzemmód, mert nem volt légkondink. A természetes, apukám szavaival élve „orosz” megoldást alkalmaztuk: éjjel csontig nyitott ablaknál aludtunk, nappal pedig lehúzott redőnyök, összerántott sötétítő függönyök között próbáltuk átvészelni a hőséget. A tök bezzeg imádta a meleget. Nappal élvezte a szaharai forróságot, esténként pedig vedelte a hideg, kúti vizet. Ennek eredményeképp annyi és akkora tök nőtt a nagyszüleim kertjében, hogy az egész, tágabb értelemben vett család kamrája, fagyasztója teljesen megtelt vele. Mi is, mikor már untuk a tökfőzeléket, akkor már sütöttük, grilleztük a tökszeleteket. De valahogy sosem akart elfogyni, én meg sajnáltam kidobni. Így lett a maradékból muffin.

Recept 12 darab muffinhoz

• 300 gramm tök
• 150 gramm mák (darált)
• 175 gramm kókuszzsír (lehet vaj is, ha nem akartok diétásat)
• 130 gramm nyírfacukor (más néven xilit- lehet másmilyen édesítő is például sztívia)
• 125 gramm kölesliszt
• 3 darab közepes tojás
• 1 zacskó sütőpor
• 1 kávéskanál szerecsendió

Mielőtt nekiállnék a muffinnak, begyújtom a sütőt 180 fokra, hogy fel tudjon melegedni. A tököt egy tálba gyalulom, majd egy-egy maréknyit megfogok, és a mosogatóban kifacsarom belőle a vizet. Egy tálban összekeverem a mákkal és a fele nyírfacukorral.

A tojásokat a maradék xilittel egy kézi mixer segítségével habosra keverem, aztán hozzáadom a kókuszzsírt. Célszerű először a kókuszzsírt felmelegíteni, mert könnyebben lehet vele dolgozni. A köleslisztet és a sütőport is beleteszem a tojásos masszába. Jól összekeverem az egészet. Ezután jöhet a tökös-mák, a szerecsendió. Még pár perc kézi keverés, és már mehet is a sütőbe. Nagyjából harminc perc alatt a muffinokat szép aranybarnára sütjük. Mielőtt kivesszük, érdemes tűpróbát végezni, hogy jól átsültek-e?

A muffint én szőlővel tálaltam. Ha elsőre hihetetlennek is tűnik, de jól illenek egymáshoz. A végeredmény ízvilága a mák miatt eléggé markáns, úgyhogy csak bevállalósoknak!