reblog

Egész nyáron nem ettem rendes gombát. Most nem a bolti fóliás champignonra gondolok, hanem a „hegyen” (értsd: icipici domb a falu szélén) termő verzióra, amit a szülőfalumban, Kemenessömjénben a szomszéd Rozika néni szokott szedni.

Hiába jár már bőven hetven felett, mégis a vörös hajú, guggolva cigarettázó alakja örökre beleégett a retinámba. Eső után felveszi a kék apró mintás otthonkáját, a fekete gumicsizmáját és már vág is neki a határnak. A tyúkgombát vagy hivatalos nevén a mezei szegfűgombát messziről észreveszi, pedig nincs is rajta szemüveg vagy hiper-szuper kontaktlencse.

Amikor suhan hazafele, bekukkant a kerítés rácsai között. Ha látja, épp (a pár napos wellness nyaralásnak felérő pihenőm részeként) a kisfiammal játszunk az udvaron, mindig bekiabál.  A kapu rácsai között gyorsan a kezembe csúsztat egy jó púpos maréknyi illatos gombát, majd recés hangján közli: adjam oda öreganyámnak, hogy nézze át alaposan, és főzzön belőle pörköltet!

Sajnos idén a maratoni kánikula miatt nem termett a hegyen gomba, ezért kénytelen voltam beruházni egy adagra, mert kegyetlenül megkívántam a gombapörköltet sok-sok fokhagymával.

Fehérboros, fokhagymás gombapörkölt

Recept két főre

• 350 gramm laskagomba (lehet másfajtából is)
• nyolc (!) gerezd fokhagyma
• négy darab közepes paradicsom
• egy közepes fej vöröshagyma
• egy deci száraz fehérbor
• egy deci paradicsomlé
• három-négy darab egész babérlevél
• két evőkanál nyírfacukor
• pár szál friss kakukkfű
• egy csipetnyi cayenne bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A felkarikázott hagymát a kókuszzsíron megpirítom, majd hozzáöntöm az egy deci paradicsomlevet. Beleteszem az összevágott paradicsomokat, és a megpucolt, apróra vágott laskagombát. Egy kicsit a nyírfacukorral tompítom a paradicsom savasságát. Ezután jön az elsőre embertelenül soknak tűnő fokhagyma, de pont ettől lesz kicsit pikáns a "pörkölt'. Fokhagyma-nyomóval összepréselem őket, és rakom is a gombák közé.

Kicsit rotyogtatom, aztán belecsurgatom a deci fehérbort a férjem legnagyobb örömére. Aztán beledobom a babérleveleket, a kakukkfüvet is. A legvégén sózom, majd a csípősfelelős cayenne bors következik. A pöri egész gyorsan, nagyjából húsz-huszonöt perc alatt kész lett. Mivel a körettel most nem volt időm bajlódni, ezért egy adag önmagától megpárolódó kuszkusszal tálaltam, de illik hozzá bármilyen semleges köret, mint például a barna rizs, az amaránt vagy a quinoa.

A végeredmény kellően csípősre és pikánsra sikeredett. A férjem kis gasztrohuszárként lakonikusan megállapította, a fehér bor nagyon jót tett a gombának. Az utolsó falatot is kikanalazta a fazék aljáról.

Az iskolai menza szörnyszülöttje a finomfőzelék volt. Amikor meghallottam, hogy AZ lesz ebédre, akkor a hideg kétszázhuszas tempóban kezdett rohangálni a hátamon. A „nemzetközi helyzet” az ebédlő előtt csak fokozódott. A gyomrom a kiáramló hipó- és zsírszag érdekes egyvelegétől gombócnyira zsugorodott. Ekkor már tudtam, igazi hős leszek, ha két kanállal bírok enni a tányér tetején úszkáló íztelen sárgarépa-és fehérrépa karikákból és a furcsa vizes-tejfölös-buckákból. Gusztustalan, hiába finomfőzelék  - gondoltam magamban. Elcsipegettem két szelet kenyeret, és a feltétnek nagy jó indulattal nevezhető, rezgő-remegő szafaládét is felajánlottam az osztálytársamnak.

Most, jó pár évvel később, találtam a zöldséges kosár legalján két csokor fehérrépát. Úgy gondoltam, főzök egy finomfőzeléket. Elég alternatívra sikeredett, mivel sem borsó, sem karalábé, sem pedig sárgarépa sem volt otthon.

Finom Fehérrépa Főzelék (röviden 3F)

Recept két főre

• két csokor fehérrépa ( a zöldje is)
• egy közepes fej vöröshagyma
• egy evőkanál rizsliszt (paleósok használhatnak pl. nyílgyökérlisztet helyette)
• egy kávéskanál szerencsendió
• négy darab egész babérlevél
• egy csipet cayenne bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a lisztet, majd rádobom az összevágott hagymát. Sűrű kevergetés közben üvegesre sütöm, majd felöntöm fél liter vízzel. Beledobom a felkarikázott fehérrépát, a petrezselyemzöldjét. Mivel a fehérrépa viszonylag gyorsan puhul, ezért gyorsanbeleteszem babérlevet, hogy jól vegye át a főzelék az ízét. Tíz perc főzés után sózok, majd beleszórom a szerencsendiót és a cayenne borsot is.

A kész főzeléket beleteszem egy turmixba, hogy szép, selymes állagot kapjak. Nagyjából három perc mixelés után már tálalom is. A hagyományos vonalat követők nyugodtan süssenek ki hozzá valamilyen húsfélét. A vegák ehetnek hozzá például kívül ropogós, belül szaftos céklafasírtot. Az ínyencek pedig nyugodtan kísérletezhetnek a gyümölcsökkel például almával, szőlővel, amelyek kellemesen kiemelik a fehérrépa robosztus frissességét. Szóval, ki kér belőle?

Egész héten a brownie-ról álmodoztam. A sütihez elképzeltem a férjem tuti tejes kávéját, amit a félkész, félig sóderes terasz egypontnullánkon iszok meg lehetőleg a kellemesen simogató napsütésben. Ez volt az álom! A valóság finoman szólva kissé kaotikusra sikeredett. A szétrobbantott konyha kellős közepén bukógalambként térdepeltem a sütő előtt, és gigantikus pupillákkal bámultam a formában készülő tésztát. A közepe átázásgyanús volt.

OMG! Hát persze, annyi minden másra kellett figyelnem (például kisfiamra, aki két perc alatt nagyjából tízszer próbálta volna a hűtőt kipakolni), hogy elfelejtettem a felső almaréteg alá dióreszeléket szórni. Gyors korrekcióra volt szükség! Az ujjamra azbesztréteget növesztettem, majd pillanatok alatt lekapkodtam az almadarabokat. Meghintettem kicsit dióval a tetejét, visszapakoltam a szeletkéket és a félkész massza mehetett vissza a sütőbe. Szerencsére, még időben észrevettem a hibát, így délután, még ha kutyafuttában is, de az almás-diós fahéjas paleo brownie szeletem minden falatját kiélvezhettem.

Almás-diós paleo brownie torta  (23 centis piteformához)

• 250 gramm nyílgyökérliszt
• három darab közepes tojás
• öt evőkanál nyírfacukor
• 50 gramm kókuszzsír
• három darab közepes alma
• egy marék dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két kávéskanál szódabikarbona

A sütőt előmelegítem 180 fokra légkeveréses fokozatban. A liszthez hozzáadom a szódabikarbónát, a két lereszelt almát és a dió háromnegyedét. A tojásokat egy másik edényben a nyírfacukorral (leánykori nevén xilit)pár perc alatt habosra keverem a robotgéppel, majd a lisztes masszához öntöm. Jól összekeverem őket, majd beleszórom még a fahéjat és a felolvasztott kókuszzsírt is. Nagyjából öt percig még keverem a mixerrel (hármas fokozaton), aztán már teszem is tésztát a pite (nagymamám szerint gyümölcstorta) formába. Húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, amikor már egy kis kéreg van a süti tetején.

 A tetejét megszórom a maradék dióval. Ezután jöhetnek az almaszeletek. Kreativitás és idő kérdése, ki hogyan rendezgeti. Én most az egyszerűség kedvéért a napraforgó mellett döntöttem. A „szirmokat” megkenem még egy kis olvasztott kókuszzsírral, hogy egy kicsit piruljanak. És már jöhet is a következő nagyjából húsz-huszonöt perces etap. Mielőtt végleg lekapcsolom a sütőt, végzek egy tűpróbát biztos, ami biztos alapon.

A brownie torta alig tudott kihűlni. El-eltűnt közbe-közbe egy-egy almaszelet a tetejéről, egy kis cakkot, aztán egy kicsit nagyobbat is kivágtak belőle. A tettes neve persze azóta sem derült ki.

A férjem kezdi elővenni a dzsentri énjét. A heti menü összeállításakor kijelentette, ő megkívánta a lazacot, és azt is fog enni. Tágra nyílt pupillával rámeredtem, majd okos asszonyként csak megrántottam a vállam. Felőlem, legyen, pláne ha minden hozzávalót házhoz szállít. Két óra múlva következett a kvarcjáték második szintje. Peti hallal a kezében pislogva közölte, ezt meg is fogja sütni. Méghozzá nem is akárhogyan! Megnyalom mind a tíz ujjam!

Háááát! Nagyot nyeltem, nem akartam a kedvét szegni, de nem úgy terveztem a délutánomat, hogy  a főzése után minimum fél órán keresztül vakarom a koszt a pultról, ezért felajánlottam egy kompromisszumot. Megsütheti a lazacot, de én készítem hozzá a mártást, meg a salátát. Némi házastársi ráhatás után beleegyezett. De csak egy tűzhely van! Mi meg már elég éhesek voltunk, ezért hogy nyerjünk pár percet, ketten álltunk a tűzhely előtt. Én amolyan anakondaszerűen hátul kevergettem a mártást, Peti meg az első lángon sütötte a speciális két serpenyős technikájával a halat. (Nem, ő nem használ fedőt, teljesen jó még egy serpenyő lefordítva) A „menj már arrébb”, „akkor csinálj te mindent” percenkénti ismétlése ellenére az ebéd húsz perc múlva már a tányérunkon volt.

Fehér borban sült lazac petrezselymes lime-os mártással

Recept két személyre

• négy szelet lazacsteak
• egy deci száraz fehérbor
• egy darab közepes tojás
• egy evőkanál rizsliszt
• két deci rizstej
• fél lime leve
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál nyírfacukor
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A felhevített kókuszolajon a lazac mindkét oldalát három-három percig sütjük egy fedeles serpenyőben. ( A bátrabbak kipróbálhatják a férjem két serpenyős módszerét.)Közben csurgatunk rá egy kis fehérbort. Nem egy nagy etvasz, elrontani lehetetlen, de a végeredmény gátlástalanul finom.

A mártás sem egy nagy ördöngösség! Kókuszzsíron megpirítunk egy evőkanál rizslisztet. Nagyjából két perc után hozzáöntjük a rizstejet. Beletesszük a tojást, az összevágott petrezselymet és belefacsarjuk lime-ot. Egy kávéskanál gyömbérrel és a sóval ízesítjük. Hogy ne legyen annyira „tömör” az íze, egy kávéskanál nyírfacukorral lágyítunk a mártáson. Sűrű kevergetés mellett pár percig főzzük. A kész szószban megforgatjuk a lazacokat és már tálalhatjuk is.

A halat mi most bébispenót salátával ettük, de szerintem remekül illik hozzá például a köles és a barna rizs is. A petrezselyem és a lime kellemesen friss íze remekül kiemelte a lazacot. Nem győztünk hümmögni evés közben. Az igazsághoz hozzátartozik, a férjemmel ebéd után megegyeztünk abban: soha többet nem főzünk egyszerre egy tűzhelyen.

Az életmódváltásban számomra az a legnagyobb kihívás, hogyan egyek olyan gyors (!) desszertet, ami nemcsak a lelkemnek, hanem a testemnek is jó. Észrevettem, ha kielégítem az édesség iránti vágyamat, akkor nem ábrándozok folyton a roppanós, cukros tetejű dobostorta és habos olvadozó, karamellás társai után. Nem izzad a tenyerem, ha egyet fizet kettőt fizet akcióban van a jégkrém, vagy a svájci csoki, mert tudom, nekem is jár a jutalomfalat. Csak így kicsit másabb, mint a megszokott.

Mivel sikerült a hét elején egy influenzaszerű játszótéri vírust összeszednie a családnak. Most egy húsz perces gyömbéres almás-céklás pohárkrémet készítettem, ami remek kísérő egy deci késői szüretelésű fehérborhoz.

Gyömbéres almás-céklás pohárkrém

Recept két személyre:

• három darab közepes alma
• egy darab közepes cékla
• egy kávéskanál gyömbér
• két darab tojásfehérje
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél lime leve
• egy lime reszelt héja
• a sütéshez kókuszzsír

A céklát és az almákat megpucolom és lereszelem.( Megéri a reszeléssel bíbelődni, mert a gyümölcsök így sokkal gyorsabban megpárolódnak.) Belefacsarom a fél lime-ot, és reszelek hozzá a héjából. Az egészet jól összekeverem, majd a kókuszzsíron megpárolom egy kávéskanál gyömbérrel és két evőkanál nyírfacukorral. Nem kell hozzá vizet önteni, mert a cékla pont annyi levet ereszt, amennyi éppen elég a főzéshez. Nagyjából öt-hat percig rotyogtatom a masszát, aztán hagyom egy kicsit hűlni.

Mivel a férjem a hardcore parlagfűszezonban nem fogyaszthat semmilyen tejterméket, mert olyan keresztallergia lép fel nála, hogy arra nincsenek szavak, így tojáshabbal lágyítom az ízeket. Külön választom a fehérjéket, majd egy evőkanál nyírfacukorral habosra verem. A robotgépet max fokozatra kapcsolom, hogy nagyjából három perc alatt szép, kemény legyen a hab. A nagymamám szokott a tojáshabhoz tenni egy kanál citromlevet, így én is tettem. Elvileg így jobban tartja a formáját.

A kihűlt almás-céklát pár percig turmixolom, és már kész is vagyunk.

A poharak aljába teszek a turmixolt gyümölcsökből, majd jöhet rá a hab, megint egy réteg krém és megint hab. A fehér-pink csíkok száma csak a türelmetektől, időtöktől függ. A végső dekorálást most nem vittem túlzásba: a tetejére egy kiskanálnyi pépet tettem, megszórtam magokkal és rábiggyesztettem egy limekarikát. A poharast érdemes hűtőben legalább félórát pihentetni, mert akkor sokkal intenzívebben érezni az ízeket.

A kis rózsaszín desszert könnyű, szinte elolvad a nyelven és egy pohár borral méltó lezárása lehet akár egy ünnepi vacsorának is.