reblog

Félre ne értsétek! Kifejezetten szeretem, amikor ide-oda hajlítgatják a vállamat, meg beletérdelnek a derekamba a hajlékony thai masszőrök. Azonban a thai, jobban mondva a keleti konyha még közelebb áll a szívemhez. A férjemmel a kapcsolatunk romantikusan bohém időszakában, amikor még Pesten éltünk gyerek nélkül, szívesen mulattuk az időt a thai, kínai, vagy éppen indiai vendéglőkben. Amióta leköltöztünk Fehérvárra, és megszületett a fiúnk, azóta kissé körülményes módon jutunk el ilyen helyekre. Ha nagyon megkívánom a fűszeres, szinte a nyelőcsövet végigégető kaját, akkor Peti rövidre zárja a történetet. Beugrik a belvárosba, aztán hoz a két kínai gyorsbüfé valamelyikéből egy kicsit csípős, kicsit savanyú csirkét bambusszal.

Ha ennél egy fokkal többre vágyok, akkor fogom magam, és nekilátok. Feltéve, ha nem kell hozzá semmi különleges, vidéken szinte beszerezhetetlen alapanyag. Ez a garnélaleves roppant egyszerű, húsz perces és fantasztikus ebéd. Nem olyan drága, mint amilyennek elsőre tűnik. Két adagra elegendő, gyorsfagyasztott garnéla ára nagyjából egálban van csirkével.

Kókuszos-hagymás garnélaleves (recept két főre)

• 250 gramm garnéla
• három közepes fej újhagyma (szárastul)
• három gerezd fokhagyma
• három deci kókusztej
• egy evőkanál nyírfacukor
• két kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál kardamon
• fél citrom leve
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron megfuttatom az apróra vágott újhagymát, majd felöntöm az egészet nagyjából két deci vízzel. Egy gerezd fokhagymát belepréselek, és hagyom főni. Közben egy vokban bő kókuszzsírban megsütöm a kiolvasztott garnélákat. Mindegyik oldalt nagyjából négy percig pirítom. (Akkor jó, ha a fehér rész kezd egy kicsit áttetszővé válni.)Ezután belelöttyintem a kókusztejet, hozzáteszem a maradék fokhagymát, az összevágott hagymaszárat plusz a fél citrom levét. Egy-két perc alatt összefőzöm.

A garnélás vok tartalmát beleöntöm a hagymás levesalapba. Már csak az ízesítés van hátra! A só és a bors után gyömgyérrel meg kardamonnal a levet meglepően pikánssá teszem. Hogy kicsit közelebb hozzam a citrom fanyarságát a keleti fűszerekhez egy evőkanál nyírfacukorral lágyítok a levesen. Néhány percig még rotyogtatom, és már végeztem is. A hagymaszeleteléstől  a tálalásig kábé huszonötpercre van szükség, hogy a ebédre(vacsorára) Bangkokban érezhessük magunkat.

Vannak olyan pillanatok, amikor a napi ebéd kérdése huszadrangú problémává semmisül. Amikor nincsen idő flancolni, új alapanyagokkal kísérletezgetni vagy éppen a különleges hozzávalók után futkározni.

A kisfiam összeszedett valami szuper vírust a héten, így nem sok időm maradt a főzésre. Alapjáraton a „babán” állandóan be van kapcsolva explorer gomb. Birizgálja a fantáziáját, hogy miért van például fekete madzag a falon lévő fehér kis négyzet és a laptop között, hova bújtak éppen a pici, húsos ujjacskái elől a színes kábelek?! Most szegénykém csak bámult maga elé,  a nap huszonnégy órájában hozzám bújt hozzám.

Nah, ilyen helyzetben nem sok kedvem volt órákat a konyhában a tölteni, így francia lecsót ebédeltünk. Azt bírom ebben a receptben, hogy nem kell a zöldségeket meg a húst előfőzögetni, szimplán csak mindent fel kell vágni, bele kell szórni őket a tepsibe. Nagyjából húsz perc múlva ott lesz az ebéd a tányéron. Egészséges,  kevés mosogatnivalóval jár, és egyszerre kész lesz a hús plusz a köret. Ráadásul nem kell hozzá semmi extraság. Ajánlom ezt a receptet mindenkinek, aki nem akarja a fél napját a konyhában tölteni.

Francia lecsó fokhagymás csirkével (recept két főre)

• fél kiló csirkemell
• egy darab közepes padlizsán
• három darab közepes paradicsom
• egy darab közepes vöröshagyma
• négy gerezd fokhagyma
• egy kávéskanál kakukkfű
• egy kávéskanál rozmaring
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• hatvan gramm kókuszzsír

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, légkeveréses fokozatba. Egy hőálló kerámiatálat kikenjük kókuszzsírral. Innentől kezdve gyors a zöldségpucolók, alkalmi konyhalánnyal rendelkezők előnyben. Megpucoljuk a padlizsánt, majd kis karikákra vágjuk. A tepsi aljába szépen beletesszük a szeleteket. Ezután egy réteg karikára, darabokra (attól függően hogyan sikerül) vágott paradicsom következik. A harmadik réteget a durvára vágott vöröshagyma alkotja. Ezután jön a besózott, apróra vágott csirkemell. A húsdarabok tetejére jön az összezúzott fokhagyma. Fontos, hogy minden kis szeletre jusson, mert ettől lesz kellően pikáns a csirke. A tetejére jön még egy réteg paradicsom, és egy réteg szeletelt padlizsán.

Nagyjából 50 gramm kókuszzsírt folyóssá melegítjük, majd hozzákeverjük a rozmaringot és a kakukkfüvet. Leöntjük vele az egész tetejét, majd betesszük a sütőbe. Körülbelül húsz-huszonöt perc alatt szépen megsül.

Lehet alulra tenni még cukkinit vagy sima tököt is. Mivel egyik sem volt otthon, ezért most nemes egyszerűséggel kihagytam őket. Ha nem akartok nagyon diétásat, akkor a csirke helyett lehet szalonnát tenni, esetleg mindkettőt, ha szeretnétek halmozni az élvezeteket. Ha vegánok vagytok, akkor a hús simán kihagyható, anélkül is remek zöldséges egytálétel. Minden falatja után úgy érzem magam, mintha leugrottam volna Provance-ba ebédelni.

Puding gyöngyből. Elsőre kicsit szürreálisnak, bonyolultnak tűnik, de a valóság ennél sokkal frappánsabb. Ez egy nagyjából húsz perces, kalóriaszegény, pepecselésmentes finomság, amely felmelegíti a testet és a lelket, még a legszürkébb „ötven árnyalatmentes” őszi napon is.

Talán pont az átlátszóvá váló tápiókagyöngy juttatta eszembe az igazinak tűnő homokos kávé sztoriját… Gyerekként a húgommal komplett nyári konyhánk volt a mama teraszának oldalában. A szépen megnyesett fagyalbokor ágaira raktuk a konyharuhának kinevezett törülközőfoszlányt, a csorba kidobásra ítélt, de „játszani még jó lesz” bögréket. A lépcsőt kineveztük munkapultnak, ahova műanyag tálakban vittük a „lisztet”. Pontosabban a homokot. A régi lyukas fazekakba gondosan beletettük a barna, ragadós homokos masszát. A tetejét falevelekkel és kavicsokkal díszítettük, majd betettük az alkalmi sütőnkbe, vagyis a kerítésen lévő postaládába. Izgatottan vártuk, hogy leteljen a kerek két perces sütési idő, és máris lehetett „enni”. Jobban mondva evést imitálni Gombival, a töltött kolbászra emlékeztető tacskóval.

Még nagyobb öröm volt, amikor a mama nekünk adta a régi, lyukas kotyogóst. Az alján maradt némi kávézacc, így neki álltunk a postaládában kávét főzni. Felöntöttük kúti vízzel, hogy lehessen inni. De valahogy mégsem tűnt valódinak. A löttynek inkább olyan színe volt, mint egy zavaros mocsárnak, ezért biztos, ami biztos alapon beleszórtunk egy kis homokot. Mindjárt más lett! Majdnem igazi! Nem is kellett annyit hozzáképzelni. Ki is töltöttük a tuningolt verziót a csészékbe, amikor a kerítés mellett felbukkant az akkor nyolcvan fele járó Roza néni barázdált arca. Sejtelmesen megkérdezte, mit csinálunk.

- Kávét főztünk  – vágta rá a húgom, majd egy hirtelen ötlettől kezdve megkínálta egy csésze homokos feketével.

Én csak ültem a lépcsőn, és bámultam a szinte sci-fibe illő jelenetet. A néni nemcsak úgy csinált, hogy megissza a kávét, hanem VALÓBAN le is húzta, illedelmesen megköszönte, majd ment híreket begyűjteni a szemközti utcai padról.

Almás-gyömbéres tápiókapuding (recept két főre)

• négy evőkanál tápiókagyöngy
• három deci víz
• két darab közepes alma
• egy kisebb banán
• egy kávéskanál gyömbér
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy deci kókusztej (lehet sima is, ha nem vagytok paleósok, tejérzékenyek, vegánok)
• a sütéshez kókuszzsír

A tápiókagyöngyöt forró vízben fedő alatt el kezdem főzni. Közben lereszelem az almát, összenyomom a banánt, majd a kókuszzsíron kicsit megpirítom őket. Megszórom egy kicsit a gyömbérrel, majd nagyjából két perc után félreteszem az egészet. Nagyjából negyed óra elteltével a tápiókagyöngy átlátszóvá válik, ilyenkor hozzá lehet önteni a kókusztejet. Teszek bele egy kanál nyírfacukrot, majd beleforgatom az almás-banános-gyömbéres masszát. Innentől kezdve a puding öt perc alatt besűrűsödik.

A végeredményt kis desszertes tálakba öntöttem, de amúgy pohárban is nagyon mutatós. A tetejére érdemes valami roppanóst   (például diót vagy mandulapelyhet) szórni, mert klassz kontrasztot ad a krém állagával.  Szóval, ezek után ki ugrik le először a legközelebbi bioboltba egy adag tápiókagyöngyért?!

Az ebédkészítést az esetek kilencven százalékában szeretem kurtára zárni. A pucolással, főzéssel, romeltakarítással együtt legfeljebb negyven percet szánok rá. Ennyi idő alatt a megrendeléstől kezdve a legjobb futár sem hozza házhoz! Halkan azért megjegyzem, hogy a csávó tuti akkor nyomná meg a csengőt, amikor a kisfiam éppen elaludt.

A másik fontos érv a főzés mellett, hogy Fehérváron finoman szólva vérszegény az „adjuramderögtön” házhozrendelhető glutén-tej-és fehér cukormentes kaja. Kábé van a kutyafuttában összevágott saláta és a csontpuhára párolt zöldség. Ez ebben formában kit hoz lázba!? Hol van bennük az élvezet!? Én meg szeretem az ízeket, a ropogós-puha állagok keveredését, amikor az ebéd nemcsak szükséglet-kielegítés, hanem maga a nagybetűs jutalom.

Múltkor vettem egy kacsát. Hiába volt gyerekfelügyeletem a főzéshez, mégsem volt kedvem a minimum fél napos konfitálással (jó magyar nevén abálással) vacakolni, ezért megint a csirkéhez nyúltam. A kacsát nemes egyszerűséggel betettem a fagyasztóba hibernálni.  A csirke meg azon nyomban repült a serpenyőbe.

Almás-diós serpenyős csirke (recept két főre)

• fél kiló csirkemell
• három darab közepes alma
• hét-nyolc darab egész dió (vagy 20 dekagramm pucolt, durvára vágott)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy kávéskanál szerecsendió
• egy csipet bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron egy kicsit megpirítom az almaszeleteket és a durvára vágott diót. Nagyjából öt perc sütés után hozzádobom a csirkecsíkokat. Hagyom pár percet rotyogni, amikor beleszórom a nyírfacukrot. Kicsit sózom, borsozom. A legvégén, amikor a csirke már majdnem puha, jöhet a szerecsendió is.  Nagyjából húsz perc, és már ehetjük is.

 Látjátok, nem egy nagy wastistdas az almás-diós csirke! Full kezdő, konyhát még sosem látott leendő szakácsot is bátran belevághatnak. Elrontani szinte lehetetlen! A hús gyakorlatilag az alma levében sül meg, és remek kontrasztot ad a finoman roppanós dióval. A szerecsendió kicsit lágyítja a főzés közben felszabaduló savakat, így a végeredmény egyszerűen FENOMENÁLIS!

Ahogy megjött az eső, a szervezetem a medvékhez és a sünökhöz hasonlóan el kezdett készülni a télre. Soha nem hittem volna, hogy egyszer a roppanós tetejű csokitorta helyett a császárszalonnáról és a szaftos, zsírban pirított oldalasról fogok merengeni. A biológia, az biológia! Egy kocka, húsosabb szalonnát néha napján reggelire azért engedélyeztem magamnak. Gondoltam, nem véletlenül kívánja a szervezetem.

Éppen ezen morfondíroztam, miközben az ide-oda cikázó kisfiamat figyeltem a tarkómon lévő láthatatlan szememmel, amikor a férjem csak úgy semmiből benyögte, ő úgy enne egy kis káposztát. Tök jó! Én úgy terveztem karfiolt ebédelünk, de Peti remekül érvelt. Főzött egy csésze kávét. A kezembe nyomta, és „úgy” nézett rám. Végem volt, meggyőzött, a tervet módosítottam. A káposztából egy könnyed krémet készítettem, amit szalonna és kolbász helyett egy kis fűszeres csirkével tálaltam. Őszi is lett, egészséges is, pofonegyszerű, plusz még a kalóriákkal sem szálltunk el.

Lilakáposztakrém (recept két főre)

• fél kiló lilakáposzta
• egy nagyobb fej lilahagyma
• egy deci mandulatejföl ( ha nem vagytok vegánok, tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só

A káposztát szerencsére most nem kell reszelni, hanem egy késsel apróra vágni. Ez egy fantasztikus dolog, egy olyan embernek, mint én, aki utál bármilyen zöldséget gyalulni. Ha ezzel megvagyok, akkor a felkarikázott lilahagymát nemes egyszerűséggel egy kis kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott lilakáposztát, majd felöntöm egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgy is ereszt egy kis levet. A fazekat lefedem egy fedővel, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórok egy kis sót, borsot. Beleteszek egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.”

Nagyjából negyven perc viszont kell ahhoz, hogy a káposzta kellően megfőljön. Tehát ez nem az a fajta köret, mint például a kuszkusz, amit tálalás előtt tíz perccel gyorsan összedobok. A megpuhult káposztáról, hagymáról leöntöm a főzővizet, majd a mandulatejszínnel összeturmixolom. Lehetne még extrázni például almával vagy meggyel, meg egy kis vörösborral is, de szerintem a káposztakrém egypontnullásan önmagában is pazar. A végeredményre a férjemnek egyszerűen nem voltak szavai, vagyis de (egy komplett mondat): EZT MINDENKINEK MEG KELL EGYSZER KÓSTOLNIA!