reblog

Petivel, a férjemmel úgy szoktunk fizetés előtt spórolni, hogy nem megyünk addig boltba, amíg ki nem főztük, sütöttük, a kamrában fellelhető alapanyagok nagyjából kétharmadát. Ennek két előnye is van:

• viszonylag kevés étel végzi a kukában
• és kreativitásra ösztönöz, mert mindig másból kell varázsolni

A héten egyik estére már csak pár szikkadt zsemle maradt, ezért Peti megkért, süssek valami finomat vacsira. Valami újdonságot, amit eddig még soha. Majd félvállról a következőket tette hozzá: (szó szerint idézem)

„Úgy főzöl, mintha Cristiano Ronaldót a középpályán játszatnák. Jó, jó, de a te igazi műfajod a sütés.”

Amíg eldöntöttem, hogy ezt bóknak vagy sértésnek veszem készítettem egy tepsi pihe-puha focacciát, amelynek a tésztájában nemcsak rengeteg fokhagyma és olívaolaj van, hanem egy deci Irsai is. A srácok versenyeztek az utolsó morzsákért.

Pihe-puha fehérboros focaccia paradicsomos zelleres szósszal

Hozzávalók ( egy közepes tepsihez)

A tésztához:

• kb. 380 gramm pizzaliszt (kenyérliszt is jó)
• 2 csomag instant élesztő
• nagyjából fél deci langyos víz
• fél deci fehér bor ( Én Irsait használtam, de más száraz bor is jó.)
• 4 cent olívaolaj
• 1 evőkanál só
• 3 teáskanál cukor
• 3 gerezd fokhagyma

A szószhoz:

• 3 paradicsom
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 cent olívaolaj
• egy teáskanál kakukkfű
• egy teáskanál apróra vágott friss zeller
• ízlés szerint só

A lisztet átszitáljuk, majd hozzáadjuk a sót, a cukrot, az instant élesztőt. A közepébe lyukat vájuk, és beleöntjük a langyos vizet és az olívaolajat. Majd el kezdjük dagasztani alacsony fokozaton. A bort csak fokozatosan adagoljuk hozzá, attól függően mennyit vesz fel a tészta. Amikor elválik az edény falától akkor jó. 30 percet kelesztjük meleg helyen. Majd lisztezett deszkán kinyújtjuk és sütőpapíros tepsibe tesszük. Az ujjunkkal megnyomkodjuk és megkenjük fokhagymás olívaolajjal. 20 percet kelesztjük.

Amíg kel a tészta, addig elkészítjük a szószt! A paradicsomokat félbevágjuk és egy sajtreszelőn lereszeljük. Így megmarad a héja és nem megye bele a magja. Hozzáadjuk az összezúzott fokhagyma gerezdeket, az olívaolajat, a kakukkfüvet és a zellert. Ízlés szerint sózzuk és összekeverjük.

Amint letelt a pihenési idő, megkenjük vele a focaccia tetejét. A tésztát 180 fokon huszonöt percig sütjük. Langyosan szeleteljük, mert olyan illata van, hogy a család tutira nem bírja kivárni, mire kihűl.

Vannak olyan alapanyagok amelyek önmagukban is annyira dominánsak, hogy éppen hogy csak fűszerezni kell őket és tádáám máris kész a pazar ebéd. A süngomba is ilyen! Sem ízében, sem pedig állagában nem hasonlít a többi gombára, sőt egyenesen borjúhús íze van.

Zöldfűszeres süngomba

Hozzávalók két személyre:

• 250 gramm süngomba ( Én, Amigo, a mi gombánk márkájút használtam.)
• egy szál friss tárkony ( vagy egy teáskanál szárított)
• egy teáskanál friss kakukkfű
• három gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy kis olívaolaj

A süngombát éppen hogy csak mossuk meg és törölgessük át a papírtörlővel, majd vágjuk szeletekre. Az olívaolajba tegyünk sót, borsot és keverjük bele a zöldfűszereket. Ezután forgassuk bele a gombát. Hagyjuk egy negyedórát állni. Aztán izzítsuk be a kontaktgrillt. És tegyük rá a szeleteket. Nagyjából három-négy perc alatt süssük szép aranybarnára, majd friss spenóttal vagy salátával tálaljuk.

Tudtad?A süngombát gyógygombaként tartják számon, amely tartalmazza szinte az összes szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavat, és erősíti az immunrendszert. A hagyományos kínai orvoslás szerint alkalmazható gyomor-és bélpanaszokra, légzőszervi megbetegedésekre és csökkenti még a koleszterinszintet is.

Nálunk a fiúk jobban szeretik a sósat, mint az édeset. Én meg pont fordítva vagyok. Szinte remegek a krémekért, mézeskalácsért, tortákért. De mi van akkor, ha csak én akarok ilyet enni? Összedobok egy mugcake-et, amiben az a legjobb, hogy csak egy bögre és egy mikró kell hozzá.

Tudom, bizarr mikróban sütni. Én is szeretem a sütőmet, sőt bizalmas viszonyban vagyunk, ezért kétkedve próbáltam ki a mikrót, mint alternatív lehetőséget. Viszont minden előítélem szertefoszlott, mikor belekóstoltam ebbe a bögresütibe.

Fahéjas-szilvás mugcake

Hozzávalók egy adaghoz:

• három púpos evőkanál teljes kiőrlésű liszt
• egy teáskanál eritit vagy xilit vagy bármi, ami édesít
• egy kávéskanál sütőpor
• egy kávés kanál kakaópor
• egy evőkanál olívaolaj ( kókuszzsír vagy langyos vaj esetleg növényi margarin is jó)
• egy kisebb tojás
• egy fél érett banán
• három szem szilva
• egy teáskanál fahéj

Kiválasztunk egy öblös, ám jó nagy bögrét, majd beletesszük a száraz hozzávalókat: magyarán a lisztet, a xilitet, a sütőport. Alaposan összekeverjük, majd beleütjük a tojást. Hozzácsurgatjuk az olívaolajat és eldolgozzuk benne a nagyjából kidobásra ítélt, megbarnult banánt. Mindent egy kanállal, villával esetleg valami gyerekméretű habverővel összekeverünk a bögrében. Akkor jó, ha éppen folyós a tészta állaga. Végül belenyomkodunk néhány fahéjban megforgatott szilvát. És mindezt egy gyors mozdulattal betesszük a mikróba négy-öt percre. Ha csilingel a mikró, már lehet is kivenni.  Néhány szem szőlővel, mentával kidekoráljuk és kész. Langyosan a legfinomabb.

Készíts világos rántást, piríts meg rajta hagymát és szórj bele egy kis piros paprikát – a magyar ételek nagy része így indul. Tudjuk, nem feltétlen a legegészségesebb, ezért mutatunk öt alakbarát sűrítési technikát.

Rántás

Zabpehelyliszttel: Egy nagy evőkanál olívaolajra, kókuszzsírra két púpos evőkanál zablisztet teszünk, és addig pirítjuk, ameddig egy kicsit erőteljesebb barna színt kap. Akkor jó, ha sűrű, krémes rántás. Ha kicsit vizesebb, tegyünk bele még egy kis zablisztet. Viszonylag semleges az íze, ezért bátran használjuk különféle főzelékekhez, levesekhez. A markáns barna színe lehet maximum zavaró, de egy kis pirospaprika vagy egy kis zöld fűszer sokat segíthet.

Tönkölyliszttel: Egy nagy evőkanál olívaolajon egy evőkanál tönkölylisztet teszünk. Kicsit kevesebb kell belőle, mint a zabból. (legalábbis én azt tapasztaltam.) Semleges az íze, ezért remekül lehet fűszerezni. A család észre sem fogja venni a különbséget, ha erre cseréljük a sima fehér lisztet.

Staubolás zabliszttel, tönkölyliszttel

Az előre puhított zöldséget, húst megszórjuk zabliszttel, és sűrű kevergetés közben az egészet összepirítjuk. Főleg raguknál lehet használni, de ha túl hígnak látjuk a főzeléket, akkor hintsünk bele lisztet. (Nem lesz csomós, ha nagyjából egyenletesen oszlatjuk szét és alaposan összekeverjük.)

Önmagával való sűrítés

Leginkább krémleveseknél, főzelékeknél alkalmazható eljárás. A lényege, hogy elővesszük a botmixert, és az egészet összeturmixoljuk. Így az ételt gyakorlatilag önmaga sűríti meg. Ha szeretnénk, hogy legyen benne tartalom, akkor vegyük ki a zöldség egy harmadát, és turmixolás után tegyük vissza. Különösen jól alkalmazható például babnál, borsónál, sárgaborsónál, töknél, zellernél, cukkininál.

Növényi tejszínnel való sűrítés (és a habarás) 

A már forró levesbe belecsurgatjuk a növényi tejszínt. (Elkeverhetünk benne csomómentesre valamilyen alternatív lisztet, ha sűrűbb állagot szeretnénk.)Hagyjuk egyet rottyanni, hogy az étel kellően besűrűsödjön. A zabtejszín, rizstejszín, kesukefír, mandulatejföl viszonylag semleges ízű, ezért tökéletes levesekhez, főzelékekhez vagy ragukhoz is . A kókusztejszínnek viszont elég karakteres az íze, ezért csínján kell vele bánni, ha nem akarjuk, hogy minden étel a Hawai-csirkére emlékeztessen bennünket.

Étkezési keményítővel való sűrítés

Egy evőkanál étkezési keményítőt csomómentesre keverünk a főzőléből kivett vízben, majd óvatosan belecsurgatjuk a forró főzelékbe. Pár percig főzzük, kevergetjük és várjuk, hogy besűrűsödjön.

+1 jó tanács: Előfordul, hogy amíg forró az étel, full híg, de aztán amint kihűl, eléri a kívánt állagot. Ez azért van, mert a víz elpárolog belőle, míg a sűrűje ott marad. Ilyenkor másnapra lesz tökéletes.

A férjemmel a főzést általában meg szoktuk osztani. Értsd: az főz, aki épp ráér. Jó, a mosogatás meg a romok eltakarítása mindig valahogy rám marad, de ilyen apróságokon nem akadok már fönt.

A héten úgy jött ki a lépés, hogy a férjem tette magát oda a konyhában. Egyik nap kitalálta, hoz kínait, mert utál hagymát pucolni. Aztán meglátott két konzerv babot meg egy üveg olívabogyót, és a slusszkulcs helyett a wokot kapta elő. Készített egy takaros amatriciana alapot és spagetti helyett, babbal keverte össze. Zseniális volt az ötlet. Egy gasztroreality-ban simán tovább jutott volna vele.

"Amatriciana" bab

Hozzávalók 4 személyre:

• két konzerv (250 grammos) bab
• egy üveg olívabogyó
• egy üveg (500 gramm) paradicsompüré
• két deci vörösbor ( egy a babba, egy a szakácsnak- (opcionális):)
• egy fej vöröshagyma
• 200 gramm szeletelt bacon
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• egy csomag bébi spenót
• egy evőkanál olívaolaj
• egy kávéskanál parmezán ( elhagyható)

A vöröshagymát összevágjuk és az olívaolajon megfuttatjuk. Hozzáadjuk a kis darabokra vágott bacont, az olívabogyót. Picit pirítjuk, majd felöntjük a paradicsompürével és meglocsoljuk a vörösborral. Hagyjuk pár percet rotyogni, majd hozzátesszük a konzervbabot. Addig főzzük az egészet, amíg a bab puha nem lesz. Szerencsére a konzerv babnál ez nem túl sok idő. Végül jöhet a só, a bors és egy kis bébi spenót. Összekeveritek és kész! Ha esztek a tejterméket, akkor egy kanál parmezánnal az igazi!

Alkot a "Májsztró" még néhány kevergetés és kész!