reblog

Teszteld magad mennyire igazodsz ki a diéták világában?

Loading...

Viszket. Ég. Hámlik. Már megint. Na, hol? Hát persze, hogy az arcomon. Nincs az az alapozó és korrektor kombó, ami eltakarná a vörös foltokat. Már mások is rákérdeznek, hogy mi ez? Én csak hümmögök: ekcéma. Már megint kijött. Sajnos. Nem tudok mit tenni. Kenem rendesen, de ha jön egy kis stresszfröccs vagy befigyel néhány falat dió úgy néz ki az arcom, hogy az nem tűr nyomdafestéket.

Tudom, el kéne mennem bőrgyógyászhoz, de mit csináljak, ha nincs a közelben olyan, akiben maradéktalanul megbíznék. Az elmúlt évek alatt párat már elfogyasztottam. Ez vidék, nem Budapest! Nincs akkora választék!

Tejfehérje-allergia?

Végül megkérdezem Google-doktort. Végigolvasok jó pár egészségügyi oldalt, és megakad a szemem a tejfehérje-allergián. Nem laktózérzékenység, hanem kazeinallergia. Két külön dolog. Az előbbi azt jelenti, hogy a testben nincsen enzim, ami lebonthatná a tejcukrot, míg az utóbbi esetben, ha a szervezet találkozik a tejfehérjével, valamilyen módon jelzi. Például ekcémával, csalánkiütéssel, esetleg különféle emésztési panaszokkal, köhögéssel, gége-vizenyővel stb. A tejfehérje-allergiát úgy lehet a legkönnyebben kizárni, ha a tejet minden formájában kizárjuk az étrendünkből, és nagyjából egy hónap múlva fokozatosan újrabevezetjük.

Nem nagy ügy! Végülis nem először csinálok ilyet! Egy hónapot kibírok!

Tejmentes-kihívás sokpontnulla

Legelőször akkor kellett tejmentesen étkeznem, mikor a nagyobbik fiamat szoptattam, mert elég volt egyszerűen egy túrórudit megennem, máris egész éjjel ringathattam. Utána azért nem ettem tejterméket, mert paleóztam, és leakartam adni a terhesség alatt felszedett kilókat. Miután ez megtörtént, apránként visszavezettem mindent az étrendembe. Nem ittam vödörszámra a tejet, de egy pohár joghurtot egy héten, egy-egy tejszínes ételt meg pár szelet sajtot megengedtem magamnak. Ekkor már néha-néha megjelent egy-egy piros folt az arcomon, de kezelhető volt.

Aztán a kisebbikkel lettem terhes, és olyan huszonöt hetesen epegörcsöt kaptam. Akkor is tartani kellett a tejmentességet, meg egy csomó minden mentességet. (Ez is megérne egy blogposztot, hogy mennyire kemény az epediéta...)Aztán megint jött a szoptatás. Az elején itt sem ettem semmi olyat, ami tejet-vagy tejszármazékot tartalmazott. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre jobban kívántam a sajtokat. És apránként ismét el kezdtem bevezetni, és szépen lassan jöttek elő az égő, vörös foltok az arcomon.

Itt tartunk most. Holnaptól nem eszek megint tejterméket legalább egy hónapig, és meglátjuk lesz-e változás. Most nehezebb lesz a helyzet, mert borzasztóan hozzászoktam, hogy a gyerekek maradék joghurtját én ettem meg..

U.i.: Egy hét múlva jön az első heti tejmentes beszámoló!

Nem mindegyik nap van arra idő, hogy nyolcfogásos ebédet főzzön az ember lánya /fia ( Nem rekesztjük ki a háziurakat sem.)Jó, valljuk be, néha kedvünk sincsen egy fél délelőttöt a tűzhely mellett tölteni. Ilyenkor "csak" tepsis csirke az ebéd, mert csak fűszerezni kell, a sütő meg elvégzi a munkát. Ez a sima szaftos-paradicsomos változat nettó tíz perc munka. A végeredmény kellemesen édes-sós-savanykás, és olyan omlós, hogy szinte elolvad a szájban. Ennyi, és semmi több. Nincs túlragozva.

Szaftos-omlós fokhagymás-paradicsomos tepsis csirke (négy főre)

• egy kiló csirkecomb
• 500 g paradicsompüré
• 4 gerezd fokhagyma
• 5 levél bazsalikom
• ízlés szerint só
• ízlés szerint bors
• a sütéshez kókuszzsír( olívaolajjal is jó)
• egy evőkanál balzsamecet

A csirkecombokat megmossuk, és bedörzsöljük a balzsamecettel, így könnyebben lejön róla a "húsdzsúva" plusz lesz egy kis savanykás beütése a húsnak. Egyenként megsózzuk, megborsozzuk a combokat, és alaposan bedörszöljük a fokhagymával.Ezután egy serpenyőben a zsiradékon három perc alatt mindegyik oldalára kérget sütünk. Fontos, hogy a húsokat ne halmozzuk egymásra, inkább több részletben süssük. Ezután a csirkéket egy tepsibe tesszük, majd ráöntjük a serpenyőben maradt zsiradékot. Rácsurgatjuk a paradicsomot. Szósza válogatja, ha túl savanykásnak érezzük, akkor keverjünk bele egy evőkanál cukrot/xilitet/eritritet és rászórjuk az apróra tépkedett a bazsalikomot. A sütőben 180 fokon légkeveréses fokozaton nagyjából negyven perc alatt vajpuhára sütjük. Akkor van készen, ha már szinte el kezd leválni a hús a csontról.

Minden népnek megvan a maga halas levese, amelyhez az esetek kilencvenöt százalékában valamilyen alaplére van szükség. Ez természetesen jelentősen megnöveli az elkészítési időt főleg ha hozzáveszem, hogy ilyen-olyan halnyesedék kell hozzá, amit csak speckó boltban vagy jobb esetben egy tisztességes piacon lehet beszerezni.(Most tekintsünk el a halászlékockáktól, sűrítményektől.) De abból meg nincs sok, vagy full lehetetlen (értsd dolgozó ember tuti nem ér oda) időben van nyitva. Nah, ekkor vegyünk lazacot, mert azt kábé bárhol lehet fagyasztva kapni, (Tudom, tudom frissen jégágyon az igazi, de hát a tenger messze van.)és főzzünk belőle levest úgy, ahogy a finnek. Vagy legalábbis hasonlóan.

Borzasztó egyszerű elkészíteni: csak a zöldségeket kell puhára főzni és bele kell dobni a kockára vágott lazacot. Egyszer megfőztük a vendégeknek is, és annyira bejött nekik, hogy még a maradékot is elvitték.

Finn lazacleves

Hozzávalók (egy fazékhoz):

• fél kiló lazacfilé (lehetőleg bőr nélkül)
• fél kiló krumpli
• két szál sárgarépa
• két fej nagyobb vöröshagyma
• egy evőkanál szegfűbors
• két deci rizstejszín (a finnek természetesen simát használnak, de rizstejszínnel is ugyanolyan finom)
• két darab babérlevél
• egy csokor kapor (friss vagy fagyasztott)
• friss metélőhagyma a díszítéshez
• két kanál olívaolaj
• só

Az olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk úriasan a felkockázott krumplit, és a felkarikázott hagymát. Picit pirítjuk, majd feleresztjük annyit vízzel, amennyi az egészet ellepi. Beleszórjuk a borsot, a babérlevelet és a sót. Majd addig főzzük (kb. 15 perc), ameddig a zöldségek majdnem megpuhulnak. Ekkor beletesszük a kockára vágott lazacot, a friss kaprot és rácsurgatjuk a tejszínt. Hagyjuk egyet rottyanni, és kábé öt perc múlva már tálalhatunk is. Igazán jól illik hozzá a frissen vágott metélőhagyma, de az igazán bátrak egy kis citromot is facsarhatnak bele.

Napi 1200-1400 kalóriát kell átlagban elfogyasztani egy -és három év közötti totyogónak, de nem mindegy, hogy ezen belül az egyes tápanyagok, rostok hogyan oszlanak el, mert hosszú távon hiányállapothoz vezethet. Egy fejlődésben lévő kisgyereknek, ugyanúgy, mint egy nagyobbnak vagy egy felnőttnek ennie kell:

• gabonafélét
• zöldségeket és gyümölcsöt
• fehérjét
• egészséges zsírokat
• tejtermékeket

Vegyük sorjában, mihez mi tartozik:

Gabonafélék:

Legtöbbször lehetőleg „finomítatlan” formában (értsd például teljes kiőrlésű búza, rozs, zab) kerüljenek a tányérra. Ezek a lassan felszívódó szénhidrátok közé tartoznak, így egy szinten tartják a vércukor szintet. Ráadásul tele vannak E-vitaminnal, magnéziummal és az emésztést segítő rostokkal. Természetesen nem kell a kardunkba dőlni, ha a gyerek néha napján megkíván egy kakaós csigát. Az arányok a fontosak! Egy kisgyerek napi adagját fedezi hozzávetőlegesen két szelet teljes kiőrlésű kenyér és egy kistányér zabkása.

Zöldségek és gyümölcsök:

Szerintem nem kell ragozni, mennyire fontos, hogy a gyerek napi szinten egyen zöldséget és gyümölcsöt. Persze a kicsik nem igazán rajonganak értük, főleg ha megismerkednek a finomított cukrokkal. A minimális cél, hogy nagyjából egy bögrényi gyümölcs és egy bögrényi zöldség legyen a napi adag lehetőleg nyers formában. De nyilván főzve, sütve bárhogy jó, csak egye meg a gyerek.

Fehérjék:

A fehérjék kulcsfontosságú szerepet töltenek be a növekedő szervezetben. Az állati fehérjék közül lényeges, hogy legnagyobb része sovány hús legyen például bőr nélkül csirke, pulyka esetleg vadhús vagy hal. Néha persze lecsusszanhat egy-kis kolbász vagy szalonna, attól semmi baja nem lesz a gyereknek. A növényi fehérjékről sem szabad elfelejtkezni, mert olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a kicsik számára. A napi adag például egy csirkecomb és két teáskanál humusz.

Tejtermékek:

Most tekintsünk el attól, hogy a gyerek laktóz-vagy tejfehérje-érzékeny. A tejtermékek ettől függetlenül teli vannak kalciummal. A kicsiknek pedig napi 500 mg kalciumra van szüksége, hogy a csontjaik erősek maradjanak. Plusz a tejtermékek segítenek a D-vitamin felszívódásában is. A hangsúly az alacsony zsírtartalmú tejen, joghurtokon, a kefíren és a sajtokon legyen. Egy totyogó napi adagját egy bögre tej és egy pohár joghurt teszi ki.

Egészséges zsírok:

Az egészséges zsírokról sem szabad elfelejtkezni, mert a vitaminok egy része zsírok segítségével tud felszívódni. Ebbe a kategóriába tartoznak a különféle növényi olajok például olívaolaj, lenmagolaj, valamint az olajos magvak többek között a dió, a mandula, és a földimogyoró. Egy kisgyerek napi adagját egy teáskanál olaj már fedezi, amit például bele lehet keverni főzelékbe, szószokba, zöldségkrémekbe. A csonthéjasokkal ilyen pici korban még nem árt vigyázni, de néhány darabot megkóstolhatnak.