reblog

Egy klasszikus újragondolva: fehérborral és friss mentával!

Hellóóóó tavasz!Jah, hogy az idő olyan gusztustalan szürke, mint a legvadabb januárban, az nem számít! Hurráá fagyasztótakarítás, még ha nem is az egyik legkedvesebb elfoglaltságom! Éljen a fehérboros meggyleves, amivel még ha nagykabátban is, de megnyitottam az idei teraszszezont!

Hozzávalók ( négy személyre)

• fél kiló magozott meggy (mirelit)
• két deci száraz fehér bor (Irsai vagy Olaszrizling)
• két deci kókusztejszín ( lehet sima tejszín is)
• két rúd vanília kikapart magja
• három evőkanál xilit (eritrit vagy kristálycukor)
• egy kisebb csokor menta
• egy teáskanál bors

A meggyet felengedjük, majd beáztatjuk a borba és megszórjuk borssal. Így sokkal intenzívebb lesz az íze. Hagyjuk állni tíz percet, aztán beleborítjuk egy fazékba és megszórjuk cukorral. Lehet bele kevesebb, többet is rakni három evőkanálnál attól függően mennyire savanyú a meggy. Aztán ha el kezd forrni, akkor belekaparjuk a vaníliamagokat és belecsurgatjuk a tejszínt. Összefőzzük az egészet, majd a legvégén megszórjuk egy kis mentával. Hagyjuk kicsit hűlni, majd stílusosan borral tálaljuk lehetőleg a teraszon vagy az erkélyen.

A zabpehelyben azt szeretem, hogy tök jól stabilizálja a vércukorszintemet így két óra múlva sem érzem azt, hogy úristen „együltőhelyemben” elpusztítanék egy tábla csokit vagy egy kisebb zsúrtortát. Ha rámtör a nassolhatnék, akkor sokszor összedobok egy cukormentes gyümölcsös- zabos morzsasütit. Direkt nem írtam, hogy sütök, mert ez szerintem nem nevezhető sütésnek: saccperkábé fél óra alatt elkészül, és még a robotgépet sem kell elővenni. Jó, azért egy mérleg nem árt, ha valahol lapul a konyhaszekrényben.

Hozzávalók (kb 20x20 centis tálhoz)

• 100 gramm zabpehely
• 70 gramm darált mandula (vagy dió)
• 30 gramm kókuszreszelék
• két evőkanál vaníliaaroma
• 15 dkg margarin (növényi)- lehet sima vajat is használni
• 200 gramm áfonya (bármilyen savanykás gyümölcs jó például ribizli, meggy stb.)

Hogy is kezdjem! Szóval vegyetek elő egy nagyjából húsz centis kerámiatálat és tegyétek az aljába a fagyasztott áfonya. Azért jobb a fagyasztott, mert több levet ereszt, és szaftosabb lesz a süti. Aztán vágjátok egy jó éles késsel nagyjából centis darabokra, majd a felét szórjátok rá nagyjából egyenletesen a gyümölcsre. Egy külön tálban keverjétek össze a mandulát vagy diót, a kókusszal és a zabpehellyel és bőségesen locsoljátok meg vaníliával. Így nem kell rá pluszban cukor. A zabos keverék felével hintsétek meg az áfonyát, aztán jöhet még egy margarin réteg és végül a „süti” tetejére jöhet az maradék zab. 180 fokra előmelegített sütőben süssétek, addig, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.

A savanykás gyümölcs, a vanília, a zab és a kókusz remek párosítás. A teteje ropog, az alja pedig tocsog a piros szaftban. Szigorúan mélytányérban, kanállal szervírozzátok! Szuper kísérő kávé vagy forró tea mellé!

+Tipp: Langyosan a legfinomabb!

A húsmentes életmód egyik következménye, hogy heti egyszer tuti eszünk gombát. A férjem ennek a nagy szakértője, úgyhogy általában hátradőlök és átadom neki a konyhát. (Jobb a békesség, szóval egyszerre sosem főzünk) Most azt vette a fejébe, hogy csinál egy vegán székely káposztát. Hús helyett gombával. Tejföl helyett rizstejszínnel. Tudom, tudom, elsőre nagyon bizarrnak tűnik, de működik, sőt továbbmegyek: egyáltalán nem hiányzik belőle a disznóhús.

Hozzávalók négy személyre

• egy kiló savanyú káposzta
• fél kiló csiperke
• egy nagy fej vöröshagyma
• 4-5 darab babérlevél
• 5 deci rizstejszín (jó alternatíva a zabtejszín is, de ha nem akartok vegánkodni jöhet a sima főzőtejszín)
• 3 evőkanál xilit( sima cukor, eritrit is jó)
• három evőkanál kömény
• egy evőkanál csípős piros paprika
• két evőkanál szójaszósz
• egy csokor petrezselyem
• néhány levél bazsalikom
• ízlés szerint pár levél bébispenót
• ízlés szerint só, bors

A savanyú káposztáról leöntjük a vizet, és kábé két percre forró vízbe dobjuk, hogy ne legyen annyira ecetes. Közben picit megpirítjuk a hagymát, a pirospaprikát és a köményt egy másik fazék alján. Rádobjuk a gombát, és öt-tíz percet főzzük, majd feleresztjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Beledobjuk a babérlevelet és belecsurgatjuk a szójaszószt. Nagyjából hat-hét percet rotyogtatjuk. Közben leszűrjük a káposztát, majd hozzákeverjük a gombához. Meghintjük a cukorral, egy kis borssal, beletesszük a tejszínt és addig főzzük, amíg a gomba meg nem puhul. A végén megszórjuk egy kis zölddel: petrezselyemmel, bazsalikommal és pár levél bébispenóttal. Ha flancolni szeretnénk, felgöngyölítve tálaljuk, de ha kegyetlenül éhes család, csak merjük simán egy mélytányérba.

Bónusz tipp: friss rozskenyérrel a szaftot isteni kitunkolni!

Már lassan vége a kelbimbószezonnak, de még itt-ott ki lehet fogni eggyel vagy kettővel pofásabban kinéző szállítmányt. Hogy mennyi vitamin, ásványi anyag van ebben a káposztafélében, azt most nem részletezném, majd valamelyik egészségblogger kimásolja a Wikipédiáról. De egyezzünk meg abban, hogy superfood, és tök jó köret, ha rendesen el tudod készíteni.

Fűszeres kelbimbó

Hozzávalók (kb. 3 személyre)

• fél kiló kelbimbó
• fél citrom leve
• fél citrom 
• egy teáskanál só
• egy teáskanál bors
• egy teáskanál szerecsendió
• négy-öt darab babérlevél
• egy evőkanál olívaolaj( paleósoknak kókuszzsír)

De kezdjük a pucolással! Én csak a szélső leveleket szedem le, hogy nagyobb maradjon és a mini torzsáját is meghagyom, mert akkor szépen egyben marad félbevágás után is. Tehát félbevágjuk őket!És most jön varázslat! (hahaha-nagy túlzás) Vegyél elő egy sütőzacsit, dobáld bele a félbevágott kelbimbókat. Szórd meg sóval, borssal, szerecsendióval! Dobd bele a babérlevelet  és a cikkekre vágott citromot! Aztán facsard bele még a fél citrom levét. Végül csorgasd bele az olívaolajat. Rázd össze, mint egy profi séker! És told be a 180 fokra előmelegített sütőbe úgy húsz-huszonöt percre! A végeredmény pazar, mert a citrom, babér és a szerecsendió együtt kiemeli a kelbimbó kissé kesernyés ízét.

A nők házassági évfordulókon, névnapokon, és születésnapokon elvárják a virágot. Ezt minden férfi tudja, ha el akarja kerülni kedvese rosszalló szempillantásait. De mi van akkor, ha a munkából hazafelé jövet a virágbolt véletlen ki van fosztva? Meg kell venni az utolsó celofános gerberát? Nem! Csak be kell szaladni a legközelebbi boltba egy csomag leveles tésztáért, és otthon kérni fél óra „felkészülési időt”, hogy elkészülhessen az ünnepi almarózsa.

Almarózsát többféleképpen lehet készíteni. Ebben a változatban van egy kis lekvár és egy kis dió, amitől a tészta egyszerre lesz ízletes és ropogós. A „rózsa” egyetlen titka az éles kés. Kedves uraim! Elő a svájci bicskákkal, mert az almát leheletvékony, nagyjából két milliméter vastag cikkekre kell vágni! A végén a szeletek aljáról a magházat eltávolítjuk, megcukrozzuk, és ráfacsarjuk a fél citrom levét. Ezután vizet forralunk, és amikor lobog, beledobjuk az almaszeleteket körülbelül két percre. Nem szabad túlfőzni, de ahhoz, hogy ne kelljen szenvedni a tekerésnél, egy kis hőkezelésre szükség van.

A leveles tésztát közben nyolc egyenlő részre felosztjuk. Mindegyiket megkenjük egy kis baracklekvárral és meghintjük durvára vágott dióval. Közben az almát kivesszük a főzővízből, és papírtörlővel az összeset áttöröljük. Ezután a „szirmokat” rátesszük a tésztacsíkok felső részére úgy, hogy a tetejük kilógjon. A tészta alsó részét ráhajtjuk a felsőre, majd elkezdjük óvatosan feltekerni. A végét kicsit rányomjuk, nehogy kifolyjon a lekvár. A kész rózsákat kivajazott muffinsütőbe tesszük, és 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából tizenöt perc alatt készre sütjük. Ha valaki nem szeret tepsit sikálni, akkor a rózsákat muffinpapírban is sütheti, de akkor érdemes sütés előtt a tészta oldalát vajjal megkenni, nehogy kiszáradjon.

A megsült rózsákat sütőrácson kihűtjük, majd a változatosság kedvéért egy kis mézet csurgatunk a tetejükre, és máris olyan, mint ha a harmatos kertből szedtük volna!