reblog

A második tej-és húsmentes hét már nem ment úgy, mint a karikacsapás. Minden bajom volt, hol a gyerekek sajtos stanglijába haraptam volna bele, hol pedig egy szaftos marhaburgerről álmodoztam, de legalább megterveztem a menüt. Heti beszámoló.

8. nap: Elég sűrű napom volt, ezért gyors ebédet dobtam össze. A sima sütőkrémleveshez cikóriát és szezámmagot pirítottam. Ez volt a levésbetét. Én is meglepödtem, hogy mennyire fajn kiegészítette a cikória keserűsége a tök édességét. Mivel a nagyobbik beteg lett, ezért halrudacskát sütöttem másodiknak, amit wokos zöldséggel és fűszeres sült kelbimbóval tálaltam. Délután kettőre úgy éreztem magam, mint egy szakácsnő a kínai népkonyhán. Az arcom viszont egyre szebb...

9.nap: Sajnos, megint nem maradt maradék. A srácok vacsira megettek mindent. Szó szerint. Úgy hogy főzhettem. A mirelit zöldbabból főzeléket készítettem, amit egy kis rizstejszínnel és citrommal dobtam fel. Egészen különlegesre, már-már szinte ázsiaira sikeredett. Jó, egy kis szójaszósz jól jött volna... Helyette lett szójafasírt.

10. nap: Szabadnapot vettem ki, értsd ma a férjem volt a soros az otthoni konyhaétteremben. Pizzát sütött. Kapott egy óriási pirospontot, mert az én részemről lehagyta a sajtot. Pedig hogy szeretem a parmezánt! Meg nem csak azt, hanem a mozzarellát, a pecorinót és a goudát is..Ó, te jóég!

11. nap: Rövid délelőtt, gyors ebéd! Tuinván gombás pitének háromnegyed 11-kor álltam neki, és pihentetéssel, sütéssel, sőt mosogatással együtt délre végeztem. A csiperkés ragu önmagában is szaftosra sikeredett, de a férjem az ő részét megtuningolta egy kis sajttal, mert úgy a tuti.

12. nap: Kész, feladtam. A húgom beállított négy doboz húsos kajával meg egy isteni répasalátával. Úgy hogy egy napra felfüggesztettem a böjtöt, és szó szerint megettem egy nagy férfitenyérnyi darabot. Fura volt, hogy evés után olyan nehéz volt a gyomrom, mint a kő és legszívesebben elterültem volna a kanapén. De hát a gyerekek nem aludtak!

13. nap:Ismét erőt vettem magamon. Csak hát totál kiürítettük a hűtőt. Egy fonnyadt paprika, egy fél margarin és egy uborka maradt benne. Meg egy csomó sajt a férjemnek meg a gyerekeknek. Még a rizstejem is elfogyott, úgyhogy vízzel öntöttem fel az eszpresszót, hogy ne tolja fel az egekig a savam. Szerencsére maradt egy kis tegnapelőtti maradék, azt pusztítottuk el ebédre. Egy morzsa sem maradt. Megint.

14. nap: Végre volt időm megtervezni a heti menüt, és eljutottunk családilag a boltba. De csak a legközelebbibe, mert negyven perc alatt két gyerekkel csak egy diszkontban lehet bevásárolni. Gyorsan teledobáltam a kocsit zöldségekkel. Ránéztem az akciós darált marhahúsra, alapesetben biztos vettem volna, hiszen napok óta egy marhaburger recepten agyalok, most inkább otthagytam, és megvettem a szokásos halat, plusz egy doboz epret. Meg áfonyát. Ezekben tuti nincs tej, vagy legalábbis remélem..

Amióta a férjemmel „kocavegák” vagyunk fél tonna zöldség-és gyümölcs áll a hűtőben. A nagyja el is fogy. Azért mindig akad valami, ami elé véletlen beteszem pölö a gyerekek joghurtjait, így vagy penicillin tenyészet lesz belőle (sajnos) vagy pedig uccsó pillanatban meg tudom menteni.

A múlt héten a férjem másfél kiló gombát vett. Kicsit túlzásnak éreztem, de hát ez van, ha elfelejtek listát írni. Az utolsó doboz csiperkéről majdnem megfeledkeztem, mikor "dzsásztintájm" a kezemügyébe akadt. Mivel a gombaleves és a gombapörkölt már a könyökömön jött ki, „mentes”tönkölypitét sütöttem belőle.

Vigyázat!Ez nem desszert, inkább egy tartalmas főétel, amely önmagában is megállja a helyét!

És még a robotgépet sem kellett elővennem, sőt most kivételesen mosogatnom sem kellett.

Omlós gombás tönkölypite

A tésztához:

• 250 gramm teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 30 gramm eritrit (lehet sima kristálycukor vagy xilit is)
• 150 gramm margarin (vajjal is szuper)/+--*851/52**
• 2 deci rizstejszín (főzőtejszín, laktózmentes tejszín is tökéletes
• egy evőkanál só

A töltelékhez:

• 450 gramm barna csiperke
• egy fej lilahagyma
• egy szál újhagyma
• kb. 10 db koktélparadicsom
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só, bors
• néhány szál petrezselyem
• három-négy levél friss bazsalikom

A lisztet összekeverjük az eritrittel és a sóval, majd hozzá adjuk a késsel apróra vágott margarint. (Használhattok késes aprítót is.), majd apránként hozzácsurgatjuk a tejszínt. Addig gyúrjuk, amíg a massza egy szép, kerek gombóccá nem áll össze. Ezután folpackba csomagoljuk és betesszük a hűtőbe fél órára pihenni.

Amíg a tészta pihen, összedobjuk a tölteléket!

A csiperkét megpucoljuk és kábé fél centis szeletekre vágjuk, aztán egy kis kockázott lilahagyma és újhagyma társaságában megfuttatjuk egy leheletnyi olívaolajon. Megszórjuk sóval, borssal és egy kis zúzott fokhagymával, hogy klassz telt íze legyen. Amikor el kezd barnulni a gomba, lezárjuk a gázt.

180 fokra előmelegítjük a sütőt. A tésztát kézzel kilapogatjuk, majd nagyjából huszonöt centisre nyújtjuk, és a margarinnal kikent piteformába tesszük. Az alját villával megszurkáljuk. Az oldalát szépen az ujjunkkal a formába nyomkodjuk. A tölteléket egyenletesen eloszlatjuk rajta és körberakjuk koktélparadicsom szeletekkel. Meghintjük egy kis petrezselyemmel és kábé fél órára betesszük a sütőbe. Akkor van készen, ha szép barna a széle. A végén néhány levél bazsalikommal díszítjük.

A vadító bikinialakot nem adják ingyen. Egy átlagnőnek (most az Insta-celebektől tekintsünk el) ezért hónapokon keresztül kell dolgoznia. És itt nem a fullszálkásra gyúrom magam, hanem a formásan izmos kategóriára gondolok. Akinek van családja, de nincs bejárónője, sem szitterje, az folyton időhiánnyal küzd. Ha főzni kell, a többség győz: amit a gyerekek esznek, azt kap mindenki! De mutassatok nekem egy olyan tíz év alattit, aki sikítva könyörög, hogy ma kelbimbó legyen a csirkemell mellé, ne pedig sült krumpli. Ilyen helyzetekben össze lehet dobni magunknak, egy két perces salit, amivel ki lehet váltani a gyorsan felszívódó szénhidrátokat (például krumpli, rizs és társai). Talán még a többiek is megkívánják!

Mustáros spenótsaláta

• egy zacskó bébispenót
• két evőkanál szezámmag
• egy evőkanál repceolaj (olívaolaj is tökéletes)
• két evőkanál majonéz
• egy kávéskanál mustár

Szinte le sem merem írni a receptet, annyira egyszerű! A repceolajon megfuttatjuk a szezámmagot. Egész addig melegítjük, amíg el nem kezd pattogni, akkor hozzádobjuk a megmosott bébispenótot. Két percet melegítjük, majd lecsukjuk a gázt. Egy tálban összekeverjük a majonézt a mustárral és alaposan belekeverjük a salátába.

A múlt héten már megírtam, hogy az ekcémám miatt harminc napig nem fogyasztok tejterméket, hátha a tejfehérje-allergia okozza az arcomon a vörös, viszkető és esténként néha napján szinte lángoló foltokat. Házastársi szolidaritásból pedig nagy böjtben nem eszek húst. Első heti beszámoló.

1. nap: A reggeli kávémat az első szülésem óta valamilyen alternatív növényi tejjel iszom, így ezen hála az ég nem kellett változtatnom. A minimális vízivásomon viszont igen. (Kedves kommentelők köszi a tippet!) Fel se tűnt, hogy délelőtt három kávét ittam meg két deci vizet! Összesen! Úgyhogy az egyiket kiváltottam egy zöld teára és magam mellé vettem a vizes palackot.

2. nap: A férjem is egy hónapra vegetáriánus lett, így kompenzálásképp telivette sajttal a hűtőt. Edami, parmezán, gomolya, parenyica. Három sornyi joghurt meg túró. Nem mondom, hogy két pofára zabáltam a tejtermékeket, de mikor szinte csak az van otthon, nehéz nem lemondásként megélni a tejmentes diétát. Az ekcémám este már nem viszketett annyira, ez pedig erőt adott a folytatáshoz

3. nap: Erősebbnek hittem magam, de hát mit tegyek!? A fiam hazahozta az uzsiját az oviból. Teljes kiőrlésű sütemény túróval, meggyel. Ő az ilyet nem szereti. Egy darabig szemeztem vele, aztán végül megettem. Egy kicsit izgultam miatta, hogy mi lesz a foltjaimmal, de végül semmi extrát nem vettem észre.

4. nap: Nagyon érdekes, hogy a hús egyáltalán nem hiányzik. A laktózmentes főzőtejszín viszont annál inkább, mert növényi tejszín csak a hipermarketben meg a bioboltban van, a közeli diszkontban nincs. Oda meg nem akarok menni, úgyhogy egy darabig nem eszünk krémlevest. Viszont nagy-nagy pozitívum, hogy a gyerekek rákattantak a zöldségfasírtokra, plusz az egyéves a tavaszi levesből kiette szinte az összes karfiolt.

5. nap: A gyerekek az okai mindennek! Ha nem kanalazzák ki az utolját is a joghurtos pohárból, a végét én eszem meg. Egy pillanatra elfelejtettem a februári fogadalmamat, és engedtem az áfonyás joghurt csábításának. Nem kellett volna! Este az ekcémám ugyan nem vészesen, de azért jobban látszott.

6. nap: El sem tudom mondani, mikor voltunk utoljára családilag étteremben! Talán a nyáron?! Pedig a kicsi már egy éves. Az már más kérdés, hogy a húsz kilométeres körzetben ilyenből akad vagy három. Nah mindegy. Ezen nem kesergek. Amúgy az étlap fele húsokkal vagy sajtos kajákkal volt tele. Talán két-vagy három fogás volt tej-és húsmentes, szóval nem kellett sokáig válogatnom. A lazacfalatkás-mogyorós gado gado saláta remek választásnak bizonyult volna, ha a halakat a kisebbik ki nem csipegette volna a tányéromból. De legalább ő jól lakott! Én meg otthon ettem két szendvicset.

7.nap: Ma ráálltam a mérlegre. Egy kiló plusz. Gondoltam, mert a hasam kissé elanyusodott. Nem vészesen. Csak egy picit. Jó, a családtagjaim szerint rám fért. Én azért annyira nem repesek az örömtől. Egy biztos vissza kell vennem a dugi zablekszből, viszont a piros foltok szerintem jó pár árnyalatot halványodtak.

via GIPHY

A vasárnapi ebéd elkészítése rendszeresen délelőtt tizenegykor jut eszembe, ezért mindig valami olyan ételt készítek, amivel nem kell különösképpen szórakozni. Most azért nem vagyok könnyű helyzetben, mert a böjti időszakban (hamvazó szerda és húsvét között) egyfajta tavaszváró tisztítókúraként, a férjem és én nem eszünk húst. Halat, tengergyümölcseit és tojást igen. Én pluszban az ekcémámra való tekintettel szkippelem a tejtermékeket is. Szóval nehéz olyan gyors ebédet csinálni, amit mindenki ehet és a gyerekek is szeretik.

A „zacskós” tőkehal (lehet lazac is) egy zseniális dolog, mert a család cuzámmen imádja, ráadásul a hal mellé csak bele kell dobálni a zöldségeket, a fűszereket és fél óra alatt az egész szájban olvadósra sül.

Hozzávalók: (négy személyre)

• négy szelet tőkehal filé
• egy nagy fej édeskömény
• két fej lilahagyma
• két nagyobb krumpli (lehet édesburgonya is-ha a gyerekek szeretik)
• négy gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só, bors
• két evőkanál olívaolaj

A halszeleteket alaposan megsózzuk, megborsozzuk és jól bekenjük a fokhagymával és beletesszük a sütőzacskóba. Az édesköményt csíkokra vágjuk, a krumplit és a hagymát felkockázzuk, majd egy gyors mozdulattal belesuhintjuk a zacskóba. Ezután belecsurgatjuk az olívaolajat és begumizzuk a végét, majd mint egy profi shaker, mindent alaposan összerázunk. Az egészet betesszük a sütőbe 180 fokra és fél óra alatt szaftosra sütjük. A végén megdizájnolhatjuk egy kis balzsamecettel, de enélkül is isteni.