reblog

Tegye fel a kezét, aki a szereti a fánkot! Most pedig tegye fel az, aki nekiáll dagasztani, keleszteni, és figyelni, nehogy megfázzon az a fránya tészta, mert akkor búcsút mondhat az arany szalagocskáknak! Most pedig ki az, aki szeretne pár órát no meg pár kalóriát megspórolni a sütéssel? Gondolom, jópáran vagyunk így.

Akkor jöhet a túrófánk, amit pofonegyszerű elkészíteni!

Természetesen csilliárdnyi túrófánkrecept létezik a neten: van, amelyikben nagyobb a liszt aránya, van, amelyik szódabikarbónát használ. Ebben a változatban a túró a domináns. Liszt éppen csak annyi kell bele, hogy a massza nagyjából formázható legyen. A vanília és a citrom pedig egyszerre édessé és savanykássá teszi tésztát, így az ízek kiegészítik egymást.

Hozzávalók

50 dkg tehéntúró

25 dkg teljes kiőrlésű liszt

egy deci tejszín vagy fél pohár tejföl

8 dkg porcukor (lehet porrá őrölt xilit vagy eritrit is)

2 tojás

1 csomag sütőpor

két evőkanál vaníliaaroma vagy egy rúd vanília kikapart magja

egy citrom leve

egy csipet só

3 dl kókuszzsír a sütéshez

A díszítéshez néhány levél menta

Először átszitáljuk a lisztet. Ez csak pár percet vesz igénybe, de így a tésztában egyenletesebben oszlik majd el, és később könnyebben lehet vele dolgozni. Hozzáadjuk a sütőport. Egy másik tálban felverjük a tojássárgákat a porcukorral, majd óvatosan belekeverjük az áttört túrót, a tejszínt, és belefacsarjuk a citrom levét. A vaníliával és a sóval ízesítjük. Ezután néhány finom mozdulattal összedolgozzuk a sütőporos liszttel, és hozzákeverjük a habosra vert tojásfehérjéket is.

Ennél a pontnál elkezdjük felhevíteni az olajat, és ha nem akarunk két napig térdig járni az olajos fánkszagban, célszerű a konyhaablakot is kinyitni. A fánktészta elég ragacsos, nem olyan egyszerű formázni, ezért vizes kézzel vagy vizes kanállal kis gombócokat készítünk belőle, és belecsúsztatjuk a forró olajba. Mindkét oldalát körülbelül három-négy percig sütjük. A kész fánkokat papírtörlőn lecsöpögtetjük, így kevésbé lesznek olajosak. Díszítésként rakhatunk rájuk vagy a tányérra néhány mentalevelet, egy kis barack- vagy szilvalekvárt.

Kövess bennünket a Facebookon is!

Hogy egy gyerekeknek mennyit kell ennie ( a mitre most nem térünk ki), arról mindenkinek megvan a saját, kősziklába vésett véleménye. A nagymamáknak, a játszótéri bioanyatársadalomnak, de még a kisboltban az eladónak is. Persze mindenki mást mond, nehogy véletlenül is könnyű legyen a szülőknek. Van olyan, aki szerint nettó pazarlás, ha a kicsi elutasítja laza három decis főzelék utolsó két kanálkáját. De létezik a másik véglet is, aki szerint két kiflifalat elmajszolgatása bőven felér egy kiadós vacsorával, akkor is, ha szemünk fénye egész nap egy pohár joghurtot meg két szelet almát evett.

Hol az igazság?

Induljunk ki abból, hogy adott egy egy-és három év közötti öntudatos totyogó, aki egyszer majdnem egy felnőtt tányérnyi ételt fal be, máskor meg, mint a kismadár, csipeget. Fontos tudnunk, hogy ebben a korban átlagban napi 1000, más tanulmányok szerint 1200-1400 kalóriát kell egy gyereknek elfogyasztania.

Mit kell a szülőnek tennie?

• Ha egy gyerek elkezdi kiköpni az ételt vagy eltolja a tányért, higgyük el, hogy jól lakott. A Kaliforniai Egyetem kutatói végeztek egy kutatást, miszerint a szülők 85 %-a jutalmazza vagy valamilyen módon megdicséri a gyereket, ha többet eszik. Ennek hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek. A Pennsylvaniai Egyetem egyik tanulmánya szerint ilyen minta esetén veszélye, hogy a gyerek elveszti a kapcsolatot az éhségérzetével, és öt-tíz éves korára elhízhat. Pedig csak azt kéne megérteni, hogy egy totyogós általában azért nem eszik, mert épp a világot akarja felfedezni. Ha nagyon nem akar enni, akkor nyugodtan tegyünk kéztávolságra egy tál gyümölcsöt vagy zöldséget.
• Tartsunk napirendet az étkezésben! Legyen meg a reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora. Ha a gyerek valamelyik étkezésnél kevesebbet eszik, legyen tisztában azzal, hogy a kábé két-három óra múlva újra ehet. Ha nagyon nem akar enni, mert ilyen is előfordulhat, akkor két étkezés között nyugodtan tegyünk kéztávolságra egy tál gyümölcsöt vagy zöldséget.
• A kreatív tálalás csodákra képes! Egy napocskát formázó alma vagy egy mosolygós szendvics sokat javíthat az étvágyon!
• Mutassunk példát! Ha látja, hogy mi jóízűen, asztalnál, ülve eszünk, akkor előbb-utóbb ő is kíváncsi lesz, mit falatozunk, és odajön!

Felhasznált irodalom:

Sally Kuzemchak How much does my kid need to eat? www.parents.com

Energy In: Recommended Food &Drink Amounts for Children www.healthychildren.org

Akinek gyereke van, tudja, hogy egyszer eljön, a spagetti-rántott hús-pizza- időszak, amikor a szemünk fénye csak ezeket, vagy ezeknek valamilyen kombinációját hajlandó otthon megenni. Meg a csokit. Meg a gumicukrot. Meg a nutellát. (A bölcsiben, oviban természetesen ez nem érvényes.)És ekkor sírjuk vissza azt az időszakot, amikor egy évesen még a füle hegye is spenótos volt, olyan vehemenciával kanalazta. Ilyenkor lehet próbálkozni ezzel-azzal, hogy a fehérje-szénhidrát vonal mellé valami értékelhető rost és vitamin is befigyeljen.

Az édesköményes spagettivel meg lehet venni a gyereket, mert ránézésre olyan, mint a sajtos-tejfölös tészta. Az íze is hasonló, bár kicsit kesernyésebb, édeskésebb. Ráadásul az édeskömény mégis csak teli van C-vitaminnal, ásványi sókkal és mellesleg remek hatással van az emésztésre. Ha nem számolom a főzővíz felforralásához szükséges időt, akkor kábé tíz perc alatt elkészül.

Édesköményes spagetti (négy főre)

egy nagy darab édeskömény

egy fej vöröshagyma

két deci főzőtejszín ( laktózmentes is jó, de semleges ízű növényi változattal is elkészíthető)

fél citrom leve

egy teáskanál szerecsendió

egy evőkanál kókuszzsír, vagy olívaolaj

ízlés szerint só, bors

egy fél csomag spagetti

A tésztának való sós vízet feltesszük a tűzhelyre melegíteni. A felkockázott hagymát megfuttatjuk az olajon, majd dobjuk a csíkokra vágott édesköményt. Pár perc után felöntjük a tejszínnel. Picit összefőzzük (nagyjából három perc), majd belecsurgatjuk a citromlevét, és megszórjuk egy kis szerecsendióval. A végén dobunk bele sót és borsot is. Egyet rottyan, és kész.

A szószt a spagettitészta (lehet teljes kiőrlésű is) tetejére halmozzuk. Magunknak ha túltoljuk a kulináriát, díszítésképp vághatunk rá a kömény leveleiből is és megszórhatjuk egy kis parmezánnal. A gyereknek meg eladhatjuk az egészet tejfölös-sajtos tésztaként.

Szilveszterre három csomag lencsét vettünk, jól induljon az újév. Egy kiló lencséből lett a főzelék, vagy legalábbis valami annak nevezhető. A maradék fél kilót meg elnyelte a tartós élelmiszer fiók, hogy majd egyszer csinálunk belőle nem főzeléket. Ez általában hó végén következik be, amikor az addig bespájzolt alapanyagokból rittyentünk ebédet. A férjem és én. Szerintem szigorúan többesszámban. Szerinte meg egyesszámban: ő főz, én nem. Én csak a hagymát pucolom, letakarítom a konyhapultot, megkeresem neki a nagy lábast, meg a „jókést”, mert sosem találja, pedig ott van mindig a helyén. Honnan is tudhatná, mert ő nem pakol, csak főz… Bár kétségkívül azt legalább jól teszi.

Én ragaszkodtam a lencséhez, ő meg a hűtő hátsó polcán levő chorizóhoz, így főztünk (szerinte főzött) lentejas-t. Ez egy andalúz lencse egytálétel, ami kívülről úgy néz ki, mint egy kolbászos lencsefőzelék, de meg mégsem. A lentejas-ban nincsen liszt, sem tejföl, sem tejszín. Csak lencse, paradicsom, chili és minimális füstölt árú, ettől lesz olyan különleges.

Lentejas( két napi adag egy négy fős családnak)

fél kiló lencse

fél szál chorizo

15 dkg császárszalonna

1,5 deci paradicsompüré

egy fej vöröshagyma

három gerezd fokhagyma

két nagyobb szál répa

két teáskanál őrölt kömény

egy teáskanál csípős piros paprika

egy-két szál chilipaprika

kb. két liter víz

egy felespohárnyi olívaolaj

Beáztatjuk előző este vagy reggel a lencsét, hogy gyorsabban puhuljon. (Ha elfelejtjük, az sem tragédia.) Az olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott szalonnát és a chorizót. Rászórjuk a zúzott fokhagymát, és az apróra vágott hagymát. Kicsit összepirítjuk, majd belekarikázzuk a répát és beletesszük a lencsét. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet ellepi. Hagyjuk körülbelül tíz percet rotyogni, majd belecsurgatjuk a paradicsomot, aztán beleszórjuk az őrölt köményt és a piros paprikát. Addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul, és el nem fől a leve. Ha beáztattuk a lencsét, akkor ez kábé húsz perc. Ha nem, akkor negyven. A végén megszórjuk a finomra vágott chilipaprikával. Már ha valakinek nem elég csípős. Szerintem alapjáraton is elég tüzes, a férjem csak szerint chilipaprikával tökéletes.

Utóirat:

Só szerintem a chorizó és a szalonna miatt nem kell pluszban bele. De hát van, aki sósan szereti.

Nah még egy süti! Nevezzük az egyszerűség kedvéért annak. A banános gesztenyegolyók egy pont nullás verzióját a szomszédban ettem. Eredetileg babadesszert, mert semmi, de tényleg semmi hozzáadott cukrot, glutént, vagy  tejszármazékot nem tartalmaz. Ellenben olyan „adjmégegyet”, „megmégegyet”, „namégegyutolsót” fajta, amelynek az elkészítéséhez (szándékosan nem írtam sütést) körülbelül tizenöt percre van szükség.  Ha gyerekekkel csináljuk, akkor nyilván fél óra, de ebben a maszatolás, sokadszori minőség-ellenőrzés és a nagyobb romok eltakarítása is benne van.

Ha hirtelen beesnek anyósék, vagy a haverok, vagy csak az ovis farsangra, gyerekzsúrra kellene valamit villantani, ami nem a huszadikfajta muffin, de nem akartok órákat a konyhában tölteni, akkor ez a ti receptetek.

Kókuszos-banános "mentes" gesztenyegolyók (sütés nélkül)

Hozzávalók:

(nagyjából harminc-negyven darabhoz- kevesebbnek nem is érdemes nekiállni)

két csomag gesztenyemassza (lehetőleg cukormentes)

két darab érett banán (minél barnább annál jobb)

egy csomag kókuszreszelék

A fagyos gesztenyemasszát felolvasztjuk éppen csak annyira, hogy lehessen formázni. A-verzió -előveszed este, és reggelre kiolvad. B-verzió: kb. egy perc a mikróban. A gesztenyét kézzel belemorzsoljuk egy nagy tálba, majd hozzá keverjük az apró karikákra vágot banánt. Addig törjük, keverjük egy villával, amíg nagyjából homogén nem lesz a massza. Ha túl lágy lett a „tészta”, akkor tegyük be a hűtőbe egy fél órára. Ezután kicsípünk belőle egy darabot és beleforgatjuk a kókuszreszelékbe, és ezután formázunk belőle golyót. A kész golyókat akár rögtön meg lehet kóstolni, de sokkal finomabbak másnap, ha egy estét pihennek a hűtőben. Már ha marad belőlük.