Szeretem, amikor virágoznak a gyümölcsfák! Az édes illatuk teljesen belepi a kertet! A méhek zümmögnek, a háttérben pedig valamelyik távoli szomszéd rotációs kapája, vagy fűnyírója duruzsol. „Ebbűl körte!” „Ebbűl alma!” mutogatja a kisfiam a kis, húsos ujjaival. Majd egy lassan kétéves elfoglaltságával elszalad, hogy keressen megölni való katicákat, de minimum katicának álcázott bodobácsokat. A meggy is virágzik a kert sarkában. Ez egy szép, öreg fa egészen alacsonyan hagyott ágakkal, hogy a kevésbé rutinos famászó anyukáknak is, mint nekem, is legyen sikerélménye. Egy öreg gyümölcskertész ültette még sok-sok évvel ezelőtt. Mi már nem ismertük, de máig áldom, hogy úgy ültette el a fákat és a bokrokat, hogy az eperszezontól kezdve az októberi almáig mindig van friss gyümölcs. „Kérsz, koszorú”-rohan felém a fiam a kezében egy maroknyi megtépázott pitypanggal. Egyesével adogatja, én egyiket fonom a másikba. Legalábbis megpróbálom, mert egyik-másiknak hosszabb, rövidebb a szára. Közben lopva odapillantok a virágzó fára, és tudom, hogy a fagyasztó sarkában lapuló tavalyi meggyből olyan pink krémlevest főzök, amilyet még nem evett a család.
„Extra pink” mentes meggykrémleves
fél kiló magozott meggy (fagyasztott)
két deci kókusztejszín vagy mandulatejföl
négy evőkanál nyírfacukor vagy eritrit (attól függően, mennyire savanyú)
két evőkanál méz vagy agávészirup
egy kávéskanál szerecsendió
egy kávéskanál szegfűszeg
fél rúd vanília kikapart magja
egy rúd fahéj (vagy egy kávéskanál őrölt fahéj)
egy marék darált mandula
a díszítéshez kakukkfű vagy mentalevél
egy rúd fahéj (vagy egy kávéskanál őrölt fahéj)
A meggyet annyi vízbe tesszük bele, amennyi éppen ellepi. Beleszórjuk a cukrot, a mézet vagy az agávészirupot attól függően mi van otthon. Belerakjuk a fahéjat és a szegfűszeget is, hogy az aromájuk kicsit ki tudjon főni. És mellesleg jó illat legyen az egész konyhában, de ez már mellékes. Szóval egy kicsit hagyjuk rotyogtatni. Közben figyeljünk oda a gyerekre, ha természetesen a közelünkben van, és épp arra készül, hogy kipakolja a fél konyhaszekrényt. De térjünk vissza a tűzhelyhez! Kábé tíz perc múlva belecsurgatjuk a kókusztejszínt, a beledobjuk a vaníliát és a szerecsendiót is. Egyet hagyjuk forralni, majd előkészítjük a turmixot, botmixert. A meggy kb. felét minimális lével átpakoljuk a turmixba, majd selymesre aprítjuk. Utána az egészet visszapakoljuk a fazékba. Közben esetleg bekapcsoljuk a tévét, előveszünk egy játszós fakanalat stb, és a gyereket áttereljük a konyha, a nappali egy másik pontjába, hogy a meleg léből tuti semmi se menjen rá. Összekeverjük a bent maradt meggyel, és várjuk, hogy egy kicsit hűljön, mert langyosan, vagy hidegen a legfinomabb. Megszórjuk mandulával, megdizájnoljuk mentalevéllel, vagy ha elfelejtjük felírni a bevásárló listára, akkor az „azthittemelfagyottkintdemégiskihajtott” kakukkfűvel. És ezután nincsen más dolgunk, mint a finom levesért cserébe, megkérni a párunkat, mosogasson el és főzzön nekünk egy csésze kávét, miután a gyermek elaludt!
Kérlek, lájkoljátok a Facebook-oldalunkat és kövessetek bennünket Instán is!
