Lezabálja rólad a kilókat.
Én is, hozzád hasonlóan szeretem a klasszikus magyar ízeket: a gulyásban az ugrós galuskát, a pörköltben a szétolvadó marhahúst, vagy a rácpontyban a halhúson szétterülő lecsós szaftot. Néha meg előtör belőlem a masszív bioanyu, aki legszívesebben minden nap minimál fűszerezéssel kevés húst, sok párolt zöldséget tenne az asztalra.
Teljesen fordítsunk hátat a hagyományos magyar konyhának és toljuk fullba a már-már szinte puritán ízvilágot meg a fehérjecsokit? De az sem megoldás, ha minden ételt ellep a paprikás zsír, mert annak hosszú távon következményei lesznek. Pláne, hogy egyre többen, köztük én is, napi iksz órában ülőmunkát végeznek.
És akkor, meg jön a csodálkozás, hogy jééé megint többet mutat a mérleg. Hoppá, picit magasabb a vérnyomásom, de biztos csak ideges vagyok. A nulla mozgásnak meg az extra adag fehér kenyérnek nincs köze hozzá.
De van! Csak te vagy érte a felelős. A múltkor az egyik túlsúlyos ismerősöm panaszkodott, hogy a diétája miatt nem ehet „tartalmasat.” Kesergett azon, hogy mit nem tehet a tányérra, ahelyett hogy annak örült volna, hogy mennyi mindent fogyaszthat. Az egészséges életmód jár egyfajta lemondással, de legalább annyi lehetőséggel is. Most már ideje túllépned a cézár salátán, és kipróbálni olyan recepteket, amelyek megelevenítik a klasszikus magyar ízeket, ugyanakkor lezabálják rólad a felesleges kilókat. Mint a következő „rácponty”.
Rácponty édesburgonyával (négy főre)
- négy szelet ponty (lehet bármilyen hal például tőkehal, lazac. Az sem lényeges, hogy friss legyen, mert a recept, még mirelittel is működik)
- négy darab édesburgonya
- egy tojás
- két deci zabtejszín (rizstejszín is jó)
- egy fej vöröshagymya
- egy kis üveg lecsó (nekem még volt tavalyról eltett, de lehet frissen csinálni is)
- egy teáskanál kakukkfű
- ízlés szerint só és bors
Az édesburgonyát pofás karikákakra vágjuk, majd egy fazékban kicsit előfőzzük. Egy nagyjából húsz centis kerámiatálat megkenünk olívaolajjal, majd rápakoljuk az édesburgonyát. A szeleteket picit megsózzuk, borsozzuk. Utána rátesszük a felkockázott vöröshagymát. Ezután következnek a halszeletek, amelyeket elegánsan a krumplira pakolunk. Meglocsoljuk őket a lecsóval, majd a biztonság kedvéért egy tojást kikeverünk a tejszínnel, majd ezt is rácsorgatjuk. Végül egy kis kakukkfűvel megfűszerezzük. A sütőben 180 fokon húsz perc alatt készre sütjük.
Csak egy kis vaj, víz és mikró kell hozzá!
Tegye fel a kezét, aki szereti a saslikot? Ugye, mennyien vagyunk? Én egész nyáron tudnám enni, főleg ha jó fokhagymás, és mellesleg jó szaftosra grillezik. Szerintem a saslik akkor a legfinomabb, mikor a csirkéből kicsorduló lé finoman átitatja az alatta lévő zöldséget, úgy hogy közben a széle ropogósra pirul. Ééés most jön a dobpergés! Otthon is pofonegyszerűen és gyorsan összedobható csak néhány pálcika meg egy „bézik” grill hozzá.
Tudjátok, mennyire nehéz egy szimpla levesnek viszonylag ütős nevet adni? Azt még sem írhatom ki, hogy „nesztek” paradicsomos-szárzelleres karfiolleves. Pedig ha jól megnézem, akkor az. Jó, van benne egy pici bazsalikom meg fokhagyma, meg egy adag édes-zamatos paradicsomlé, amit még tavaly nyáron tett el a dédi. Ha leugrunk a dédit meglátogatni, mindig a fél spájzot oda akarja csomagolni, hogy együnk valami rendeset a messzi városban. Ilyenkor a cekkerben jön velünk pár üveg paradicsom is. Ő csak így mondja. Épp be tudom szuszakolni az üvegeket a csomagtartóba az összecsukott babakocsi, a négy kis bőrönd, az ajándékba kapott játékok meg a hűtőtáska közé. A férjem itthon szentségel egyet a kipakolásnál, hogy még tökén is szatyor lóg. Én küzdök a gyerekekkel, mint a disznó a jégen, de valahogy estére minden a helyére kerül: a gyerekek békésen szunyókálnak az ágyban, a paradicsomok a spájzban a stelázsin, mi meg a férjemmel a kanapén. Ami meg elmarad, mint a lényegtelen dolgok elpakolása, megvár másnap…
Szergej bácsi is megirigyelné!