reblog

Az iskolai menza szörnyszülöttje a finomfőzelék volt. Amikor meghallottam, hogy AZ lesz ebédre, akkor a hideg kétszázhuszas tempóban kezdett rohangálni a hátamon. A „nemzetközi helyzet” az ebédlő előtt csak fokozódott. A gyomrom a kiáramló hipó- és zsírszag érdekes egyvelegétől gombócnyira zsugorodott. Ekkor már tudtam, igazi hős leszek, ha két kanállal bírok enni a tányér tetején úszkáló íztelen sárgarépa-és fehérrépa karikákból és a furcsa vizes-tejfölös-buckákból. Gusztustalan, hiába finomfőzelék  - gondoltam magamban. Elcsipegettem két szelet kenyeret, és a feltétnek nagy jó indulattal nevezhető, rezgő-remegő szafaládét is felajánlottam az osztálytársamnak.

Most, jó pár évvel később, találtam a zöldséges kosár legalján két csokor fehérrépát. Úgy gondoltam, főzök egy finomfőzeléket. Elég alternatívra sikeredett, mivel sem borsó, sem karalábé, sem pedig sárgarépa sem volt otthon.

Finom Fehérrépa Főzelék (röviden 3F)

Recept két főre

• két csokor fehérrépa ( a zöldje is)
• egy közepes fej vöröshagyma
• egy evőkanál rizsliszt (paleósok használhatnak pl. nyílgyökérlisztet helyette)
• egy kávéskanál szerencsendió
• négy darab egész babérlevél
• egy csipet cayenne bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a lisztet, majd rádobom az összevágott hagymát. Sűrű kevergetés közben üvegesre sütöm, majd felöntöm fél liter vízzel. Beledobom a felkarikázott fehérrépát, a petrezselyemzöldjét. Mivel a fehérrépa viszonylag gyorsan puhul, ezért gyorsanbeleteszem babérlevet, hogy jól vegye át a főzelék az ízét. Tíz perc főzés után sózok, majd beleszórom a szerencsendiót és a cayenne borsot is.

A kész főzeléket beleteszem egy turmixba, hogy szép, selymes állagot kapjak. Nagyjából három perc mixelés után már tálalom is. A hagyományos vonalat követők nyugodtan süssenek ki hozzá valamilyen húsfélét. A vegák ehetnek hozzá például kívül ropogós, belül szaftos céklafasírtot. Az ínyencek pedig nyugodtan kísérletezhetnek a gyümölcsökkel például almával, szőlővel, amelyek kellemesen kiemelik a fehérrépa robosztus frissességét. Szóval, ki kér belőle?

Egész héten a brownie-ról álmodoztam. A sütihez elképzeltem a férjem tuti tejes kávéját, amit a félkész, félig sóderes terasz egypontnullánkon iszok meg lehetőleg a kellemesen simogató napsütésben. Ez volt az álom! A valóság finoman szólva kissé kaotikusra sikeredett. A szétrobbantott konyha kellős közepén bukógalambként térdepeltem a sütő előtt, és gigantikus pupillákkal bámultam a formában készülő tésztát. A közepe átázásgyanús volt.

OMG! Hát persze, annyi minden másra kellett figyelnem (például kisfiamra, aki két perc alatt nagyjából tízszer próbálta volna a hűtőt kipakolni), hogy elfelejtettem a felső almaréteg alá dióreszeléket szórni. Gyors korrekcióra volt szükség! Az ujjamra azbesztréteget növesztettem, majd pillanatok alatt lekapkodtam az almadarabokat. Meghintettem kicsit dióval a tetejét, visszapakoltam a szeletkéket és a félkész massza mehetett vissza a sütőbe. Szerencsére, még időben észrevettem a hibát, így délután, még ha kutyafuttában is, de az almás-diós fahéjas paleo brownie szeletem minden falatját kiélvezhettem.

Almás-diós paleo brownie torta  (23 centis piteformához)

• 250 gramm nyílgyökérliszt
• három darab közepes tojás
• öt evőkanál nyírfacukor
• 50 gramm kókuszzsír
• három darab közepes alma
• egy marék dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két kávéskanál szódabikarbona

A sütőt előmelegítem 180 fokra légkeveréses fokozatban. A liszthez hozzáadom a szódabikarbónát, a két lereszelt almát és a dió háromnegyedét. A tojásokat egy másik edényben a nyírfacukorral (leánykori nevén xilit)pár perc alatt habosra keverem a robotgéppel, majd a lisztes masszához öntöm. Jól összekeverem őket, majd beleszórom még a fahéjat és a felolvasztott kókuszzsírt is. Nagyjából öt percig még keverem a mixerrel (hármas fokozaton), aztán már teszem is tésztát a pite (nagymamám szerint gyümölcstorta) formába. Húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, amikor már egy kis kéreg van a süti tetején.

 A tetejét megszórom a maradék dióval. Ezután jöhetnek az almaszeletek. Kreativitás és idő kérdése, ki hogyan rendezgeti. Én most az egyszerűség kedvéért a napraforgó mellett döntöttem. A „szirmokat” megkenem még egy kis olvasztott kókuszzsírral, hogy egy kicsit piruljanak. És már jöhet is a következő nagyjából húsz-huszonöt perces etap. Mielőtt végleg lekapcsolom a sütőt, végzek egy tűpróbát biztos, ami biztos alapon.

A brownie torta alig tudott kihűlni. El-eltűnt közbe-közbe egy-egy almaszelet a tetejéről, egy kis cakkot, aztán egy kicsit nagyobbat is kivágtak belőle. A tettes neve persze azóta sem derült ki.

Május óta nem iszunk tejet, mármint állati eredetűt. Nekünk viszont szükségünk van egy kis pótlékra: a férjemmel a kávénkat el sem tudnánk nélküle képzelni! Így maradtak a növényi alternatívák. Próbálkoztunk a szójatejjel, ami apukám szerint kissé füstölt szalonna ízűvé változtatta a reggeli feketét. A kókusztej finom, de egy bizonyos idő után olyan érzés, mintha mindig hawai pizzát ennénk. A rizstej semleges, amolyan "futottak még" kategória. A mandulatej és a diótej überkirály! Csak egy baj van velük, ha boltban veszem, akkor finoman fogalmazva eléggé bele kell nyúlnunk a bukszába. 8-900 forintba kerül egy liter. Szóval gondosan be kell osztani minden cseppet!

Pár hónappal ezelőtt az egyik vega barátnőm mondta, diótejet otthon nagyjából tíz perc alatt el lehet készíteni. Nem kell vele vacakolni, meg nyolc edényt elővenni. A végeredmény pedig hűtőben három-négy napig is eláll. Most, hogy a házunk előtti fáról potyogni kezdett a dió, (amit persze az üres zsákokkal felpakolt, segédmotoros dióvadászok is észrevettek) úgy gondoltam, költséghatékonysági szempontokból gyártok én is egy adagot.

Diótej házilag ( fél liter)

• 15-20 szem egész dió vagy 15 dkg pucolt dió
• fél liter víz
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél rúd vanília kikapart magja

Az egész diót megpucoljuk. Ha nincsen diótörőd, mint nekem, akkor olyan alternatív megoldások közül választhatsz, mint a konyhakövön papírtörlőbe rejtett dióra ugrálás vagy a kiskalapácsos régi, ronggyá olvasott női magazinon törögetés. Én az utóbbit választottam. Nagyjából tíz perc alatt végeztem is az egésszel. Ez volt a munka legnehezebb része. Ha pucolt dióval dolgozol, akkor mákod van, ezt a részt már abszolváltad.

A pucolt diókat egy tálban fél liter, forró vízben megáztatjuk. Az edény tetejét lefedjük folpackkal, fedővel, (serpenyővel), amivel akarjátok. Hagyjuk állni legalább egy-két órát, amíg ki nem hűl, de egy éjszaka is bőven belefér.

Ezután nincs más dolgunk, mint a diót a levével együtt beletenni egy turmixba vagy valamilyen aprításra alkalmas eszközbe. Jó alaposan megturmixoljuk. Beletesszük a nyírfacukrot és a kikapart vaníliarúd magját. A megmaradt diórészecskéket egy levesszűrő segítségével eltávolítjuk. A diótejet egy csinos kis üvegbe töltjük, és már főzhetjük is kávét. Ha nem vagytok nagy koffeinisták, akkor készíthettek belőle például almás-diós shake-ot vagy chiapudingot. Hmmm...

A férjem kezdi elővenni a dzsentri énjét. A heti menü összeállításakor kijelentette, ő megkívánta a lazacot, és azt is fog enni. Tágra nyílt pupillával rámeredtem, majd okos asszonyként csak megrántottam a vállam. Felőlem, legyen, pláne ha minden hozzávalót házhoz szállít. Két óra múlva következett a kvarcjáték második szintje. Peti hallal a kezében pislogva közölte, ezt meg is fogja sütni. Méghozzá nem is akárhogyan! Megnyalom mind a tíz ujjam!

Háááát! Nagyot nyeltem, nem akartam a kedvét szegni, de nem úgy terveztem a délutánomat, hogy  a főzése után minimum fél órán keresztül vakarom a koszt a pultról, ezért felajánlottam egy kompromisszumot. Megsütheti a lazacot, de én készítem hozzá a mártást, meg a salátát. Némi házastársi ráhatás után beleegyezett. De csak egy tűzhely van! Mi meg már elég éhesek voltunk, ezért hogy nyerjünk pár percet, ketten álltunk a tűzhely előtt. Én amolyan anakondaszerűen hátul kevergettem a mártást, Peti meg az első lángon sütötte a speciális két serpenyős technikájával a halat. (Nem, ő nem használ fedőt, teljesen jó még egy serpenyő lefordítva) A „menj már arrébb”, „akkor csinálj te mindent” percenkénti ismétlése ellenére az ebéd húsz perc múlva már a tányérunkon volt.

Fehér borban sült lazac petrezselymes lime-os mártással

Recept két személyre

• négy szelet lazacsteak
• egy deci száraz fehérbor
• egy darab közepes tojás
• egy evőkanál rizsliszt
• két deci rizstej
• fél lime leve
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál nyírfacukor
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A felhevített kókuszolajon a lazac mindkét oldalát három-három percig sütjük egy fedeles serpenyőben. ( A bátrabbak kipróbálhatják a férjem két serpenyős módszerét.)Közben csurgatunk rá egy kis fehérbort. Nem egy nagy etvasz, elrontani lehetetlen, de a végeredmény gátlástalanul finom.

A mártás sem egy nagy ördöngösség! Kókuszzsíron megpirítunk egy evőkanál rizslisztet. Nagyjából két perc után hozzáöntjük a rizstejet. Beletesszük a tojást, az összevágott petrezselymet és belefacsarjuk lime-ot. Egy kávéskanál gyömbérrel és a sóval ízesítjük. Hogy ne legyen annyira „tömör” az íze, egy kávéskanál nyírfacukorral lágyítunk a mártáson. Sűrű kevergetés mellett pár percig főzzük. A kész szószban megforgatjuk a lazacokat és már tálalhatjuk is.

A halat mi most bébispenót salátával ettük, de szerintem remekül illik hozzá például a köles és a barna rizs is. A petrezselyem és a lime kellemesen friss íze remekül kiemelte a lazacot. Nem győztünk hümmögni evés közben. Az igazsághoz hozzátartozik, a férjemmel ebéd után megegyeztünk abban: soha többet nem főzünk egyszerre egy tűzhelyen.

Fogyástörténet 2. rész ( Az elsőt itt olvashatod el!)

Miután a kisfiam nem kért több cicit, elhatároztam megszabadulok a pluszkilóimtól. Ennyire motivált még sohasem voltam. Pláne, hogy a férjem a spanyol kiküldetéséről véletlen eggyel kisebb ruhákat hozott ajándékba. Peti olyan testhez simuló felsőt és egy épp csak segg alá érő rövid szoknyácskát választott nekem, amit gazella alkatú tinilányok vesznek fel, ha éppen valakit fel akarnak szedni. Az elszántság megvolt, már csak cselekednem kellett.

Első lépésként kis, határidőhöz köthető viszonylag gyorsan megvalósítható célokat tűztem ki, hogy emeljem az önbizalmam. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy másfél hónap alatt kéne 73-ról legalább 69,9-re fogynom. Mivel tartós eredményt szerettem volna, ezért az egy hónap alatt fogytam húsz kilót hirdető sztárdiéták helyett inkább az életmódváltás mellett döntöttem.

Nem vagyok dietetikus, ezért sokat olvastam a témában. Az étkezési irányzatok különbözőek, de annyi hasonlóság azért van bennük, hogy a fehér cukrot és a sima fehér lisztet nem igazán tartják egészségesnek, sem fogyókúrabarátnak. Nem lehetett mit tenni, a cél az cél, mindkettő repült a spájzból.

Az egyik legnagyobb hatást a Kína tanulmány című könyv tette rám, amely egy nyolcezer főn elvégzett kutatás eredményeit mutatja be egészen olvasmányosan. A rövid lényege a következő:

"Azok az emberek, akik a legtöbb állati eredetű táplálékot fogyasztották, kapták meg a legtöbb krónikus betegséget. ... Azok az emberek, akik a legtöbb növényi eredetű táplálékot fogyasztották, a legegészségesebbek voltak, és a legnagyobb eséllyel kerülték el a krónikus betegségeket.”

Teljesen ledöbbentem. Aztán gyorsan megnéztem a saját étrendemet: rengeteg tejtermék, közepes mennyiségű hús. Ehhez képest arányaiban jóval kevesebb zöldség-gyümölcs. Még inkább elgondolkodtatott, hogy a korábbi években megfigyeltük: ha a férjem parlagfű-szezonban akár csak egy szelet sajtot is elcsipeget, felerősödik az allergiás asztmája. A végtelen köhögés, tüsszentés és a nonstop orrfolyás senkinek sem hiányzik alapon, ilyenkor hónapokig nem eszik semmilyen tejterméket. Most én is csatlakoztam hozzá.

Közben kiderült, Petinek nagy valószínűséggel lisztérzékenysége is van, így nemcsak tej-hanem gluténmentesen kell ennie. Mivel a félkész termékek többsége nyomokban tartalmaz glutént, ezért ezeket is száműztem a fagyasztóból. Ekkor jött a költői kérdés, akkor mit ehetünk? Főleg zöldséget-gyümölcsöt, álgabonákat (quinoa, amaránt stb.) minél kevesebb hússal. Erről sokaknak csak valami uncsi csirkecsíkos saláta nagy paradicsommal a tetején jutna eszébe, pedig ennél sokkal izgalmasabb és nem utolsó sorban ízletesebb az egészséges táplálkozás. Nah ebből a kihívásból született a fit food challenge!

Itt egy kis rövid helyettesítési lista:

• búzaliszt helyett: például kölesliszt, tökliszt, rizsliszt (attól függ mit készítek)
• tej helyett: szójatej, rizstej, kókusztej, mandulatej, diótej
• főzőtejszín helyett: rizstejszín, kókusztejszín
• fehér cukor helyett: nyírfacukor 

A lista folyamatosan bővül, mert szívesen kísérletezem új alapanyagokkal. Mivel fogyni szerettem volna, ezért a krumplit, az egészségtelen édességeket, csokikat és a sós ropogtatnivalókat is kiiktattam.

A másik lényeges változtatás az étkezések átszervezése volt. Napi ötször kis mennyiségben ettem. Van egy mondás, hogy reggelizz úgy, mint egy király! Ebédelj úgy, mint egy polgár! Vacsorázz úgy, mint egy koldus! Nem ördögtől való ötlet az tuti. Volt egy apró probléma: én nem tudok korgó hassal lefeküdni, így megcseréltem a vacsi és az uzsonna mennyiségét. Ha jól belaktam délután négykor, estére már nem bírtam annyit enni.

Soha nem éheztem. Ha édességet kívántam, akkor készítettem egy chiapudingot, vagy valami reformsütit, és máris becsaptam magam. Nem ábrándoztam a vanília fagyiról meg a málnás roppanós csokitoronyról. Energikusnak és életvidámnak éreztem magam! Főleg hogy az első célomat sikeresen megvalósítottam. Juhéé! 

Már nem volt megállás! Következő célként elhatároztam: szeptember 1-re elérem a 65 kilót. Emiatt a mozgást is beépítettem a mindennapjaimba. A hosszú babakocsizással a kardió részt nagyjából kipipáltam, de erősíteni, feszesíteni azért elég erősen kellett.

Nem vagyok az a fajta, aki szeret edzőteremben izzadni. Nem szeretem, ha mások nézik, hogyan ügyetlenkedek az aerobik órán. Emiatt az otthon elvégezhető gyakorlatok mellett döntöttem. A húgom, aki személyi edző, összeállított egy mini erősítő programot, amelynek keretében a hasamra és a combomra helyeztük a hangsúlyt. Nagyjából húsz perces tornára kell gondolni, nem többre. Erre legtöbbször csak altatás után, este fél tíz fele jutott időm. A férjem bekapcsolt egy filmet, én meg a kanapé előtti szőnyegen csináltam szorgosan a lebegőüléseket meg a lábemeléseket. Hetente ötször. Elsőre talán soknak tűnik, de egyáltalán nem egy vállalhatatlan történet. Csak akarat kell hozzá!

A második célomat is megvalósítottam. A ruhatáramat gyakorlatilag teljesen le kell/kellett cserélni. Negyvenes nadrág helyett most már 36/38-asokat, az M-es póló helyett S-et hordok. A hasam pedig még menyasszony koromban sem volt ennyire lapos. Jó, persze bőven van még min dolgozni! És fogok is! De azért jó érzés, hogy a gimnazista koromban vett fekete farmerbe beleférek, akkor is ha nem is áll tökéletesen.

Epilógus:

Ha van kedvetek, küldjétek el a fogyástörténeteteket e-mailben, és szerkesztés után szívesen megosztom a blogon!