reblog

Egész héten a brownie-ról álmodoztam. A sütihez elképzeltem a férjem tuti tejes kávéját, amit a félkész, félig sóderes terasz egypontnullánkon iszok meg lehetőleg a kellemesen simogató napsütésben. Ez volt az álom! A valóság finoman szólva kissé kaotikusra sikeredett. A szétrobbantott konyha kellős közepén bukógalambként térdepeltem a sütő előtt, és gigantikus pupillákkal bámultam a formában készülő tésztát. A közepe átázásgyanús volt.

OMG! Hát persze, annyi minden másra kellett figyelnem (például kisfiamra, aki két perc alatt nagyjából tízszer próbálta volna a hűtőt kipakolni), hogy elfelejtettem a felső almaréteg alá dióreszeléket szórni. Gyors korrekcióra volt szükség! Az ujjamra azbesztréteget növesztettem, majd pillanatok alatt lekapkodtam az almadarabokat. Meghintettem kicsit dióval a tetejét, visszapakoltam a szeletkéket és a félkész massza mehetett vissza a sütőbe. Szerencsére, még időben észrevettem a hibát, így délután, még ha kutyafuttában is, de az almás-diós fahéjas paleo brownie szeletem minden falatját kiélvezhettem.

Almás-diós paleo brownie torta  (23 centis piteformához)

• 250 gramm nyílgyökérliszt
• három darab közepes tojás
• öt evőkanál nyírfacukor
• 50 gramm kókuszzsír
• három darab közepes alma
• egy marék dióreszelék
• egy evőkanál fahéj
• két kávéskanál szódabikarbona

A sütőt előmelegítem 180 fokra légkeveréses fokozatban. A liszthez hozzáadom a szódabikarbónát, a két lereszelt almát és a dió háromnegyedét. A tojásokat egy másik edényben a nyírfacukorral (leánykori nevén xilit)pár perc alatt habosra keverem a robotgéppel, majd a lisztes masszához öntöm. Jól összekeverem őket, majd beleszórom még a fahéjat és a felolvasztott kókuszzsírt is. Nagyjából öt percig még keverem a mixerrel (hármas fokozaton), aztán már teszem is tésztát a pite (nagymamám szerint gyümölcstorta) formába. Húsz percig sütöm. Akkor veszem ki, amikor már egy kis kéreg van a süti tetején.

 A tetejét megszórom a maradék dióval. Ezután jöhetnek az almaszeletek. Kreativitás és idő kérdése, ki hogyan rendezgeti. Én most az egyszerűség kedvéért a napraforgó mellett döntöttem. A „szirmokat” megkenem még egy kis olvasztott kókuszzsírral, hogy egy kicsit piruljanak. És már jöhet is a következő nagyjából húsz-huszonöt perces etap. Mielőtt végleg lekapcsolom a sütőt, végzek egy tűpróbát biztos, ami biztos alapon.

A brownie torta alig tudott kihűlni. El-eltűnt közbe-közbe egy-egy almaszelet a tetejéről, egy kis cakkot, aztán egy kicsit nagyobbat is kivágtak belőle. A tettes neve persze azóta sem derült ki.

Május óta nem iszunk tejet, mármint állati eredetűt. Nekünk viszont szükségünk van egy kis pótlékra: a férjemmel a kávénkat el sem tudnánk nélküle képzelni! Így maradtak a növényi alternatívák. Próbálkoztunk a szójatejjel, ami apukám szerint kissé füstölt szalonna ízűvé változtatta a reggeli feketét. A kókusztej finom, de egy bizonyos idő után olyan érzés, mintha mindig hawai pizzát ennénk. A rizstej semleges, amolyan "futottak még" kategória. A mandulatej és a diótej überkirály! Csak egy baj van velük, ha boltban veszem, akkor finoman fogalmazva eléggé bele kell nyúlnunk a bukszába. 8-900 forintba kerül egy liter. Szóval gondosan be kell osztani minden cseppet!

Pár hónappal ezelőtt az egyik vega barátnőm mondta, diótejet otthon nagyjából tíz perc alatt el lehet készíteni. Nem kell vele vacakolni, meg nyolc edényt elővenni. A végeredmény pedig hűtőben három-négy napig is eláll. Most, hogy a házunk előtti fáról potyogni kezdett a dió, (amit persze az üres zsákokkal felpakolt, segédmotoros dióvadászok is észrevettek) úgy gondoltam, költséghatékonysági szempontokból gyártok én is egy adagot.

Diótej házilag ( fél liter)

• 15-20 szem egész dió vagy 15 dkg pucolt dió
• fél liter víz
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél rúd vanília kikapart magja

Az egész diót megpucoljuk. Ha nincsen diótörőd, mint nekem, akkor olyan alternatív megoldások közül választhatsz, mint a konyhakövön papírtörlőbe rejtett dióra ugrálás vagy a kiskalapácsos régi, ronggyá olvasott női magazinon törögetés. Én az utóbbit választottam. Nagyjából tíz perc alatt végeztem is az egésszel. Ez volt a munka legnehezebb része. Ha pucolt dióval dolgozol, akkor mákod van, ezt a részt már abszolváltad.

A pucolt diókat egy tálban fél liter, forró vízben megáztatjuk. Az edény tetejét lefedjük folpackkal, fedővel, (serpenyővel), amivel akarjátok. Hagyjuk állni legalább egy-két órát, amíg ki nem hűl, de egy éjszaka is bőven belefér.

Ezután nincs más dolgunk, mint a diót a levével együtt beletenni egy turmixba vagy valamilyen aprításra alkalmas eszközbe. Jó alaposan megturmixoljuk. Beletesszük a nyírfacukrot és a kikapart vaníliarúd magját. A megmaradt diórészecskéket egy levesszűrő segítségével eltávolítjuk. A diótejet egy csinos kis üvegbe töltjük, és már főzhetjük is kávét. Ha nem vagytok nagy koffeinisták, akkor készíthettek belőle például almás-diós shake-ot vagy chiapudingot. Hmmm...

A férjem kezdi elővenni a dzsentri énjét. A heti menü összeállításakor kijelentette, ő megkívánta a lazacot, és azt is fog enni. Tágra nyílt pupillával rámeredtem, majd okos asszonyként csak megrántottam a vállam. Felőlem, legyen, pláne ha minden hozzávalót házhoz szállít. Két óra múlva következett a kvarcjáték második szintje. Peti hallal a kezében pislogva közölte, ezt meg is fogja sütni. Méghozzá nem is akárhogyan! Megnyalom mind a tíz ujjam!

Háááát! Nagyot nyeltem, nem akartam a kedvét szegni, de nem úgy terveztem a délutánomat, hogy  a főzése után minimum fél órán keresztül vakarom a koszt a pultról, ezért felajánlottam egy kompromisszumot. Megsütheti a lazacot, de én készítem hozzá a mártást, meg a salátát. Némi házastársi ráhatás után beleegyezett. De csak egy tűzhely van! Mi meg már elég éhesek voltunk, ezért hogy nyerjünk pár percet, ketten álltunk a tűzhely előtt. Én amolyan anakondaszerűen hátul kevergettem a mártást, Peti meg az első lángon sütötte a speciális két serpenyős technikájával a halat. (Nem, ő nem használ fedőt, teljesen jó még egy serpenyő lefordítva) A „menj már arrébb”, „akkor csinálj te mindent” percenkénti ismétlése ellenére az ebéd húsz perc múlva már a tányérunkon volt.

Fehér borban sült lazac petrezselymes lime-os mártással

Recept két személyre

• négy szelet lazacsteak
• egy deci száraz fehérbor
• egy darab közepes tojás
• egy evőkanál rizsliszt
• két deci rizstej
• fél lime leve
• egy kávéskanál gyömbér
• egy kávéskanál nyírfacukor
• egy csipet petrezselyem
• egy csipet só
• a sütéshez kókuszzsír

A felhevített kókuszolajon a lazac mindkét oldalát három-három percig sütjük egy fedeles serpenyőben. ( A bátrabbak kipróbálhatják a férjem két serpenyős módszerét.)Közben csurgatunk rá egy kis fehérbort. Nem egy nagy etvasz, elrontani lehetetlen, de a végeredmény gátlástalanul finom.

A mártás sem egy nagy ördöngösség! Kókuszzsíron megpirítunk egy evőkanál rizslisztet. Nagyjából két perc után hozzáöntjük a rizstejet. Beletesszük a tojást, az összevágott petrezselymet és belefacsarjuk lime-ot. Egy kávéskanál gyömbérrel és a sóval ízesítjük. Hogy ne legyen annyira „tömör” az íze, egy kávéskanál nyírfacukorral lágyítunk a mártáson. Sűrű kevergetés mellett pár percig főzzük. A kész szószban megforgatjuk a lazacokat és már tálalhatjuk is.

A halat mi most bébispenót salátával ettük, de szerintem remekül illik hozzá például a köles és a barna rizs is. A petrezselyem és a lime kellemesen friss íze remekül kiemelte a lazacot. Nem győztünk hümmögni evés közben. Az igazsághoz hozzátartozik, a férjemmel ebéd után megegyeztünk abban: soha többet nem főzünk egyszerre egy tűzhelyen.

Fogyástörténet 2. rész ( Az elsőt itt olvashatod el!)

Miután a kisfiam nem kért több cicit, elhatároztam megszabadulok a pluszkilóimtól. Ennyire motivált még sohasem voltam. Pláne, hogy a férjem a spanyol kiküldetéséről véletlen eggyel kisebb ruhákat hozott ajándékba. Peti olyan testhez simuló felsőt és egy épp csak segg alá érő rövid szoknyácskát választott nekem, amit gazella alkatú tinilányok vesznek fel, ha éppen valakit fel akarnak szedni. Az elszántság megvolt, már csak cselekednem kellett.

Első lépésként kis, határidőhöz köthető viszonylag gyorsan megvalósítható célokat tűztem ki, hogy emeljem az önbizalmam. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy másfél hónap alatt kéne 73-ról legalább 69,9-re fogynom. Mivel tartós eredményt szerettem volna, ezért az egy hónap alatt fogytam húsz kilót hirdető sztárdiéták helyett inkább az életmódváltás mellett döntöttem.

Nem vagyok dietetikus, ezért sokat olvastam a témában. Az étkezési irányzatok különbözőek, de annyi hasonlóság azért van bennük, hogy a fehér cukrot és a sima fehér lisztet nem igazán tartják egészségesnek, sem fogyókúrabarátnak. Nem lehetett mit tenni, a cél az cél, mindkettő repült a spájzból.

Az egyik legnagyobb hatást a Kína tanulmány című könyv tette rám, amely egy nyolcezer főn elvégzett kutatás eredményeit mutatja be egészen olvasmányosan. A rövid lényege a következő:

"Azok az emberek, akik a legtöbb állati eredetű táplálékot fogyasztották, kapták meg a legtöbb krónikus betegséget. ... Azok az emberek, akik a legtöbb növényi eredetű táplálékot fogyasztották, a legegészségesebbek voltak, és a legnagyobb eséllyel kerülték el a krónikus betegségeket.”

Teljesen ledöbbentem. Aztán gyorsan megnéztem a saját étrendemet: rengeteg tejtermék, közepes mennyiségű hús. Ehhez képest arányaiban jóval kevesebb zöldség-gyümölcs. Még inkább elgondolkodtatott, hogy a korábbi években megfigyeltük: ha a férjem parlagfű-szezonban akár csak egy szelet sajtot is elcsipeget, felerősödik az allergiás asztmája. A végtelen köhögés, tüsszentés és a nonstop orrfolyás senkinek sem hiányzik alapon, ilyenkor hónapokig nem eszik semmilyen tejterméket. Most én is csatlakoztam hozzá.

Közben kiderült, Petinek nagy valószínűséggel lisztérzékenysége is van, így nemcsak tej-hanem gluténmentesen kell ennie. Mivel a félkész termékek többsége nyomokban tartalmaz glutént, ezért ezeket is száműztem a fagyasztóból. Ekkor jött a költői kérdés, akkor mit ehetünk? Főleg zöldséget-gyümölcsöt, álgabonákat (quinoa, amaránt stb.) minél kevesebb hússal. Erről sokaknak csak valami uncsi csirkecsíkos saláta nagy paradicsommal a tetején jutna eszébe, pedig ennél sokkal izgalmasabb és nem utolsó sorban ízletesebb az egészséges táplálkozás. Nah ebből a kihívásból született a fit food challenge!

Itt egy kis rövid helyettesítési lista:

• búzaliszt helyett: például kölesliszt, tökliszt, rizsliszt (attól függ mit készítek)
• tej helyett: szójatej, rizstej, kókusztej, mandulatej, diótej
• főzőtejszín helyett: rizstejszín, kókusztejszín
• fehér cukor helyett: nyírfacukor 

A lista folyamatosan bővül, mert szívesen kísérletezem új alapanyagokkal. Mivel fogyni szerettem volna, ezért a krumplit, az egészségtelen édességeket, csokikat és a sós ropogtatnivalókat is kiiktattam.

A másik lényeges változtatás az étkezések átszervezése volt. Napi ötször kis mennyiségben ettem. Van egy mondás, hogy reggelizz úgy, mint egy király! Ebédelj úgy, mint egy polgár! Vacsorázz úgy, mint egy koldus! Nem ördögtől való ötlet az tuti. Volt egy apró probléma: én nem tudok korgó hassal lefeküdni, így megcseréltem a vacsi és az uzsonna mennyiségét. Ha jól belaktam délután négykor, estére már nem bírtam annyit enni.

Soha nem éheztem. Ha édességet kívántam, akkor készítettem egy chiapudingot, vagy valami reformsütit, és máris becsaptam magam. Nem ábrándoztam a vanília fagyiról meg a málnás roppanós csokitoronyról. Energikusnak és életvidámnak éreztem magam! Főleg hogy az első célomat sikeresen megvalósítottam. Juhéé! 

Már nem volt megállás! Következő célként elhatároztam: szeptember 1-re elérem a 65 kilót. Emiatt a mozgást is beépítettem a mindennapjaimba. A hosszú babakocsizással a kardió részt nagyjából kipipáltam, de erősíteni, feszesíteni azért elég erősen kellett.

Nem vagyok az a fajta, aki szeret edzőteremben izzadni. Nem szeretem, ha mások nézik, hogyan ügyetlenkedek az aerobik órán. Emiatt az otthon elvégezhető gyakorlatok mellett döntöttem. A húgom, aki személyi edző, összeállított egy mini erősítő programot, amelynek keretében a hasamra és a combomra helyeztük a hangsúlyt. Nagyjából húsz perces tornára kell gondolni, nem többre. Erre legtöbbször csak altatás után, este fél tíz fele jutott időm. A férjem bekapcsolt egy filmet, én meg a kanapé előtti szőnyegen csináltam szorgosan a lebegőüléseket meg a lábemeléseket. Hetente ötször. Elsőre talán soknak tűnik, de egyáltalán nem egy vállalhatatlan történet. Csak akarat kell hozzá!

A második célomat is megvalósítottam. A ruhatáramat gyakorlatilag teljesen le kell/kellett cserélni. Negyvenes nadrág helyett most már 36/38-asokat, az M-es póló helyett S-et hordok. A hasam pedig még menyasszony koromban sem volt ennyire lapos. Jó, persze bőven van még min dolgozni! És fogok is! De azért jó érzés, hogy a gimnazista koromban vett fekete farmerbe beleférek, akkor is ha nem is áll tökéletesen.

Epilógus:

Ha van kedvetek, küldjétek el a fogyástörténeteteket e-mailben, és szerkesztés után szívesen megosztom a blogon!

Ez most kivételesen nem recept. Úgy gondoltam, megosztom veletek a fogyástörténetemet. Hosszú lett, ezért két részletben tálalom. (A képekért előre is bocsi, de szülés után nem nagyon készült rólam egész alakos fotó.) Szóval, kezdjük az elején!

A terhesség előtt finoman szólva sem voltam versenyformában. A férjemmel egy belföldi gasztronászutat tartottunk. A tokaji aszúban főtt kacsától kezdve a citromos korhelyhalászleven át a levendula fagyiig mindent megkóstoltunk, amit megkívántunk. A mézeshetek után gyakran előfordult, hogy ebédre befigyelt egy-egy pizza, spagetti vagy valamilyen töltött hús krumplival. Esténként a férjemmel, Petivel a panelerkélyünkön vagy a belvárosban egy teraszon beszélgettünk egy-egy pohár bor, esetleg sör mellett. Szerelmes delfinként úsztam a boldogságban. Mivel nem volt évek óta mérlegünk, és a bővebb pamutruháim is rám jöttek, ezért fel sem tűntek az újdonsült zsírpárnáim. Egyszer anyukáméknál aztán kíváncsiságból megmértem magam. 74 kg a 172 centimhez. Széééép! Kis híján sírógörcsöt kaptam.

Sosem voltam ennyi, akkor elhatároztam lefogyok. Három kiló egy kis odafigyeléssel pikk-pakk le is ment, mikor kiderült terhes vagyok. Ettől kezdve a sportom a séta lett. Az étkezéseim hektikussá váltak: vagy émelyegtem és gombóc volt a torkomban, vagy pedig nagy kívánósságomban májat ettem céklával, káposztával. Az első három hónapban két kilót fogytam. A hányingeres korszak után próbáltam tudatosan figyelni az étkezésekre. A sok gyümölcs és zöldség ellenére csak-csak bűnbe vitt  például a kakaókrémmel töltött omlós croissan. A baba szépen gyarapodott, én pedig egyre inkább úgy éreztem magam, mint egy partra vetett rozmártehén. Így utólag annyira nem volt vészes. 78 kilóval mentem be a kórházba. Naivan azt hittem, ó hát rólam szülés után rögtön lemegy öt. A maradék meg a szoptatással. Hát tévedtem. 75 kilóval jöttem haza.

Sokkolt az öt hónapos terhesnek látszó hasam. A régi farmerjeimet nem tudtam begombolni. A szoknyáim nem értek körbe. Komolyabb tornát a szoptatás miatt nem mertem bevállalni. Féltem, hogy elapad a tejem, ezért maradtak a nagy babakocsis séták. Mivel a kisfiam a hasfájós babák közé tartozott, ezért az első pár hónapban gyakorlatilag krumplit ettem hússal, kenyérrel meg paradicsommal. Nem ihattam tejet, nem ehettem sajtot, tojást, vagy salátát, ha nem akartam óriási sírással, végtelen büfiztetésekkel, masszírozásokkal zárni a napot.

Mivel az a fajta vagyok, akinek minden dekáért meg kell küzdeni, ezért a mérleg sem mozdult. Hiába teljesedtem ki anyaként, mégis borzalmasan éreztem magam. A bennem rejtőző nő teljesen megsemmisült. A férjem látta, az önbizalmam mínusz kettőn áll. Soha egy zokszót nem tett az új „asszonyos” alakomra, sőt folyamatosan bókolt. Ennek ellenére több hónapig nem mertem ruhaboltba menni. Hogy miért? Nem bírtam szembesülni a valósággal, hogy jobb esetben pont passzol a combomon a negyvenkettes nadrág. Az egy-két gyerekes modellanyukák Insta-profilján vagy Katalin hercegné kórház utáni képein nem ezt látni! Szemétség a négyzeten!

Hónapokon keresztül próbáltam építgetni az önbizalmam, több kevesebb sikerrel. Sokat olvastam a témában, rengeteget beszélgettem róla a kisgyerekes anyuka barátnőimmel. Terápiás jelleggel vettem magamnak néhány új felsőt. Többnyire beburkoltam magam, akár egy muszlim asszony. Mikor a kisfiam egyévesen elválasztotta magát, utána tudtam,  elérkezett az én időm: újra formába lendülök.

(folyt. köv.)