reblog

A japánok szerintem az ázsiai gasztronómia skandinávjai: mérnöki pontossággal megszerkesztett tekercsek, rengeteg hal, rák, egyéb tengeri élőlény és precíz ízek jellemzik. A receptek nagy hangsúlyt fektetnek az alapanyag ízére, amít a fűszerekkel csak diszkréten, és főleg tisztelettel emelnek ki.

Konyhai rutin ide vagy oda, egyelőre egy nigirinek vagy makinak nem mernék nekiállni. Ez egy külön szakma. Addig maradok házi bisztrós változatnál: hasonló alapanyagokból tálat készítek. Jah, és épp csak egy serpenyőre meg egy éles( tényleg az legyen) késre van szükség. Meg tizenöt perc.

Még valami. A rizshez és a zöldségekhez tofut készítettem. Itt szólok, jó minőségű tofu nem olyan mint, az áztatott mosogató szivacs, hanem egy krémes tömb, amely szinte szétolvad a szájban.

Tofus szusitál

Hozzávalók két személyre:

A tofuhoz:

• egy zacskó tofu

• szójaszósz

• ízlés két evőkanál feketeszezám

• egy pici mogyoróolaj

A rizshez:

• egy répa

• egy kígyóuborka

• egy evőkanál rizsecet

• egy teáskanál eritrit (xilit, cukor, ahogy tetszik)

• egy zacskó szusirizs

A tofut kockázzátok fel, majd dobjátok rá álá natúr a mogyoróolajra. Picit pirítsátok, majd szórjátok rá a szezámmagot. Pár perc után locsoljátok meg szójaszósszal és tegyétek félre.

A szusirizst főzzétek ki. Rakjátok rá egy kanál bármilyen édesítőt meg egy kis rizsecetet, hogy enyhén savanykás legyen. Egy leheletnyi só sem árt, de nem fontos. Hagyjátok pár percet pihenni, hogy szépen összeálljon. Addig a kígyóuborkából függőlegesen vágjatok vékony szeleteket. A répát vághatjátok paraszt Julienne-re, de nyugodtan karikázhatjátok is.

A rizsből formázzatok kis gömböket, majd tapasszátok az oldalára az uborkaszeleteket. Díszítsétek meg a répával. És végül locsoljátok meg a szójaszósszal. És máris kész a hűsítő ebéd vagy vacsora vagy bármi.

Finom főzelék, szafaládé vagy dejós tészta? - összegyűjtöttünk öt híres-hírhedt menzakaját gyerekkorunkból. Augusztus 20-a után elvégre az iskola illata (és ezzel együtt a paprikás ebédlőszag enyhe klóros utózöngével) már a levegőben van.

Menzás (hús)leves

Az igazi szürke eminenciás, mert annyira semleges, hogy senkinek sincsen róla markáns véleménye. A lében úszik pár szottyadt répa, néhány szétfőtt tésztacsíkocska, talán még ha szerencséd van, egy kis petrezselyem is. (A húst a konyhás nénik már elpakolták a cekkerbe.)Ha nem lenne sárga színe, azt hinnéd, meleg vizet kanalazol. Bár az asztalokra kitett só és bors, némileg javít a helyzeten.

Finom főzelék szafaládéval

A maradék zöldségek (főleg sárgarépa) újrahasznosításának egy másik módja. A karalábé darabok sokszor ehetetlenül kemények. Alig lehet őket kikerülni. Ráadásként ehetsz mellé egy remegős-ruganyos szafaládét, amelynek megkóstolása felér egy bátorságpróbával.

Beton főzelék pörköltszafttal

Vagyis sárgaborsó főzelék irgalmatlanul sok liszttel és piros paprikával. Olyan kemény, mint a malter. Csak csapatni lehet, kanalazni nem. Általában jár hozzá  húst nyomokban tartalmazó feltét, mint például pörköltszaft vagy jobb napokon rántott párizsi.

Dejós tészta

A dió soha sem volt két forintos dolog. Tudták ezt a Kádár-rendszerben meg a kilencvenes években is. Nem is ettél soha diós tésztát. Maximum dejósat. A kellemetlen aromás utóízt egy kis porcukorral el lehetett nyomni. (Ha jóban voltál a konyhás nénivel kérhettél rá dupla adagot is.)Akkor még senkit sem izgatott, hogy kegyetlenül hizlal és gyakorlatilag nincsen benne épkézláb hasznosítható értékes tápanyag.

Ivólé

Valójában felvizezett gyümölcslé, amit leves helyett szoktak adni. Íze nem sok. Talán valami barack-alma. Talán.

Írjátok meg kommentben: Ti mit nem ettetek meg a menzán?

Kép forrása: Fortepan

Szívesen szeretek, bocs inkább a férjemmel közösen szeretünk, kísérletezni a lecsóval, mert a paprika-paradicsom-hagyma szentháromságba a májon keresztül a mandulatejfölön át a quinoáig sok mindent belefér.

Most nagyon egyszerűre vettük a figurát, mert az alapreceptet egy kis bébi csiperkével és borecettel dobtuk fel, amely igazán karakteres, vagány ízt adott neki.

Csiperkés lecsó

Hozzávalók négy személyre

• 200 gramm bébicsiperke ( Én Amigo, a mi gombánk márkájút használtam)
• egy nagy fej vöröshagyma
• fél kiló paprika
• 2-3 nagyobb paradicsom
• egy evőkanál eritrit ( lehet bármilyen édesítő szer)
• egy evőkanál borecet
• néhány levél bazsalikom
• ízlés szerint bors
• ízlés szerint só
• ízlés szerint kókuszzsír

A vöröshagymát felkockázzuk és megfuttatjuk egy kis kókuszzsíron. Amikor a hagyma kezd áttetszővé válni, rádobjuk a felkarikázott paprikát és a félbevágott csiperkét. Picit pirítjuk, majd egy kicsi vizet öntünk alá. Ezután jöhet a cikkelyekre vágott paradicsom! A ragut alaposan összekeverjük. Megszórjuk egy kis eritrittel, sóval, borssal. Végül belelöttyintjük a borcetetet, hogy kiemelje a gomba telt, földes ízét. Egy kicsit rotyogtatjuk, és ha minden megpuhult, akkor már ehetjük is. A végén megszórhatjuk egy kis friss bazsalikommal.Tunkolni kötelező!

-Anya, süssél nekem almáspitét!Kérlek! - duruzsolta a nagyobbik fiam a fülembe. És hogy biztosan levegyen a lábamról, a vöröses fejét belfúrta az ölembe és átkulcsolta a nyakamat.

-Anya, süssél nekem almáspitét! - ismételte búgó hangon.

Őszintén megmondom, munka után kellemesebb dolgot is el tudtam volna képzelni, mint a pitesütés az éppen visszahűlt lakásban, de a gyerek nem adta fel!

-Anya, süssél nekem almáspitét!

Olyan szépen kérte, hogy nem bírtam ellenállni. De a pitetésztához akkor sem fűlt a fogam. Na jó, a kilónyi alma reszeléséhez sem.

- Almás lepényke jó lesz? Rakok bele fahéjat is!

A fiam felkapta a fejét, megvakarta a fülét, majd rávágta:

-Jó!

Adott egy ötöst, majd izomból el kezdett ugrálni a kanapén: 

Hurrá! Hurrá!

Kiszaladtam pár almáért a kertbe, mert szépek, frissek, mosolygósak (és kukacosak) termettek idén is fán. (Nem baj, legalább tele van rigóval, meg lepkével az udvar!)

A kisebbik egy szusszal rohant utánam, hogy:

Anyaaaaaa, Nyaaanyaaaa.

Közben meglátta a kismotorját, és már húzott is el vele. Szaladtam utána almával a kezemben, mert hova ment?! Na! A tiltott zónába, ahol a megmaradt építési anyagokat, farönköket és egyéb sittet tároljuk.

Közben a nagy az ajtóból kérdezte: mikor lesz kész?

- Mindjárt kisfiam!-szóltam hátra. A kicsit leszedtem a motorról és beletettem a homokozóba.

-Süss anyának finomságot!

Amikor belemélyedt a szitálásba, lapátolásba és a tapicskolásba, a kerti csapnál megmostam a gyümölcsöket. Felosontam a teraszra, és a nagyobbikkal kihozattam az asztalra kitett hozzávalókat, meg a reszelőt.

A kicsi közben elkészült a homoksütivel, és lelkesen hozta utánam.

-Jajj, de finom! Hmmm! Én is sütök neked! Látod?

Nah, így sütöttem almáslepénykét. Még a robotgépet sem kellett elővennem, sőt a kilónyi alma lereszelésétől meg a tésztagyúrástól is eltekintettem. Fél óra múlva a gyerekek, már nem homoksütit, hanem lepénykét eszegettek.

Fahéjas almás lepényke

Hozzávalók kilenc darabhoz

• hat csapott evőkanál tönkölybúzaliszt (zabliszt is jó)
• két darab közepes alma
• két tojás
• egy evőkanál fahéj
• egy teáskanál szerecsendió
• egy evőkanál eritrit ( vagy valamilyen édesítő, esetleg egy érett banán)
• egy teáskanál sütőpor

Az almákat lereszeljük, majd megszórjuk az eritrittel, a fahéjjal és a szerecsendióval. Beledobjuk a sütőport és alaposan összekeverjük. Jöhetnek a tojások is, aztán kanalanként hozzáadjuk a lisztet. Alaposan összedolgozzuk a masszát. Akkor lesz jó, ha sűrű, de még éppen folyik. Ha kicsit hígabb, nyugodtan tegyünk hozzá még lisztet.  Végül egy evőkanál kisebb halmokat pakolunk egy gáztepsibe. És előmelegített sütőben először 180 fokon légkeveréses fokozatban 10 percig sütjük, majd még tízet százötvenen. Akkor sül meg, ha a széle szép barna lesz.

Magában is lehet enni, de tök jó torony készíthető belőle, főleg ha a réteg közé vékony almaszeleteket és mentalevelet is teszünk!

Jó, inkább ratatouille-pizza, vagy francia lecsó pizza. Az elmúlt években a rataouille-nek sokféle változatát készítettem attól függően milyen maradék zöldség volt itthon.

Hogy miért is szeretem ennyire a francia lecsót, főleg nyáron?

• A zöldségek hámozásával nem kell bajlódni, mert mindent csak karikázunk. Utána meg a sütő elvégzi a dolgát

• Könnyed kaja, még akkor is ha szalonnakockákat teszel bele, és nem azt érzed, hogy most el kell dőlnöd a legközelebbi kanapén

• Gyakorlatilag nincsen benne szén-hidrát, így sokféle diétába, étrendbe beilleszthető.

A mostani változat a paradicsomszósz meg a friss bazsalikom miatt inkább a pizzára hajaz. A tetejére dobtam egy kis kukoricát is, mert a gyerekek szeretik, de sajttal is remek, már ha valaki nem kazein-vagy laktózérzékeny. Pici szalonnával, sonkával is meg lehet turbózni. Az extra feltéteknek csak a fantázia szab határt.

Kukoricás zöldségpizza:

Hozzávalók négy személyre

• egy közepes padlizsán
• egy közepes cukkini
• egy szál póréhagyma
• három szem paradicsom
• négy evőkanál kukorica
• másfél deci paradicsomszósz
• egy evőkanál majoranna
• egy evőkanál oregánó
• egy kisebb csokor bazsalikom
• ízlés szerint olívaolaj
• ízlés szerint só

Kapcsoljátok be a sütőt 180 fokra és légkeveréses fokozatra. Utána vágjátok karikára a padlizsánt, a cukkinit, a póréhagymát. A tepsibe tegyetek sütőpapírt, majd óvatosan pakoljátok rá a padlizsánkarikákat. Ezután jöhet egy fél evőkanálnyi oregánó, majoranna, egy pici só, no meg egy leheletnyi olívaolaj. Nyugi, nem lehet túlfűszerezni!

Most következik a cukkiniréteg! Erre is rakjatok majorannát, oregánót és sót! Szórjátok rá ízlés szerint a pórét. Tegyétek rá a paradicsomot, a kukoricát, csurgassátok rá paradicsomszószt, végül az olívaolajat.

A sütőben 180 fokon süssétek tíz percig, majd még tízet 150-en. Ha kisült, akkor szórjátok meg friss összevágott bazsalikommal. Köretként igazán különleges, de önmagában is fantasztikus vacsora.