reblog

Nagyon szeretem a kávét, főleg azt, amikor a kesernyés utóíze összemosódik a tej nyelven szétolvadó forró lágyságával. Akkor megszűnik minden, a pillanat az enyém! Előfordul ennek az ellenkezője is. Amikor az egyéves kisfiam az éjszakai „fogzás” műszak ellenére  turbó üzemmódban fedezi fel a lakást. Ilyenkor úgy érzem, nem bírom a tempót és szükség van a külső beavatkozásra. Fél másodperc alatt felhörpintek egy csészényit, még sem probléma, ha sebtiben végigforrázom vele a nyelvemet. Bízom benne, hogy újra eltölt az erő. De kávéból sem lehet végtelennyit meginni! Viszont egy számomra új, természetes, egészséges „pörgetőt” találtam, az amarántot, ami a quinoához hasonlóan dél-amerikai disznóparéjféle, vagyis gluténmentes álgabona.

Erről a növényről az inkák azt tartották, növeli a testi-lelki erőt. Mikor ezt olvastam, előbújt belőlem a kétkedő énem. „Méghogy energia szintet emel?! Na majd meglátjuk.” Hát be kell vallanom, tévedtem.

Íme, a recept:

Zöldséges amarántfőzelék két személyre

• 300 gramm amaránt (sima, nem a puffasztott)
• 300 gramm cukkini
• 3-4 darab közepes paradicsom
• 200 gramm csiperke gomba
• egy közepes fej vöröshagyma
• 2 deci rizstejszín ( ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor sima főzőtejszín)
• egy kávéskanál tárkony
• egy kávéskanál szerecsendió
• az ízesítéshez só, bors
• a sütéshez kókuszzsír
• ha szeretitek a csípőset, akkor egy csipet erős paprika

Az amarántot megmosom, majd nagyjából fél liter vízben egy lábasban felteszem főni. Forrástól számítva nagyjából tizenöt percen belül elkészül.

Egy vokban kókuszzsíron egy kicsit megpirítom a felkarikázott hagymát. Hozzádobom az összevágott csiperkét, a felkockázott cukkinit és a paradicsomot. Pár perc sütés után hozzáöntök nagyjából egy deci vizet. Pár percig főzöm a zöldségeket, majd jöhet a rizstejszín, a tárkony, a szerencsendió, a só és a bors. Nagyjából negyedóra alatt megpuhul minden. Ezután nincsen más hátra, mint az amarántot egy levesszűrő segítségével kivesszük a vízből és hozzákeverjük a zöldségekhez. A végeredmény állaga legjobban egy főzelékéhez hasonlít. Ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor tálalásnál pár kanál natúr joghurttal megbolondíthatjátok az egészet.

A slusszpoén az egészben az, hogy teljesen elfelejtettem ezt az egész energiaszint-növelés dolgot. Csak este jutott eszembe, amikor végiggondoltam a napomat. Két játék között megfőztem, kitakarítottam a házat, megpucoltam az ablakokat, bevásároltam, majd elültettem néhány évelőt a kertbe mindezt egy egyéves asszisztenciájával. Jah, és délután még kávét is elfelejtettem inni.

Kisgyerekként nem voltam oda a sárgarépáért. A fehérrépát pedig kifejezetten gyűlöltem. Nagymamám és a dédim zseniális húslevesét sem voltam hajlandó megenni, ha láttam, hogy  a kettő körül valamelyik úszkál a tányérban. Hiába kaptam a magyarázatokat, mennyi vitamin van benne, ettől nősz a nagyra, a papa direkt neked szedte, vagy majd megtanulsz fütyülni… Hajthatatlanul kitartottam az álláspontom mellett. A petrezselymes krumplit bezzeg szerettem, főleg mikor szaftosan olvadt szét a nyelvemen.

Amíg szoptattam, majdnem mindennap krumplit ettem. Anyukám már nevetett, mikor a „mit kívánok ebédre” kérdésre krumplis tésztát, savanyú krumplifőzeléket vagy paradicsomos krumplit mondtam. Egy évnyi tömény "krumplizás" után viszont úgy éreztem váltani kéne, így kerültem szorosabb barátságba a régi nagy mumussal, a fehérrépával. Egy valamit azért be kell ismernem: a fehérrépa püré egy gátlástanul finom, izgalmas köret, amit egyszer mindenkinek meg kéne kóstolnia. Plusz előnye, hogy nemcsak egészséges, de a krumplinál sokkal hamarabb elkészül.

Recept két főre:

• 2- 3 csokos fehérrépa (szárastul)
• 2 dl rizstejszín (ha nem vagytok vegánok, laktózérzékenyek, akkor sima főzőtejszín)
• egy fej vöröshagyma
• sütéshez kókuszzsír (olívaolaj)
• egy csipet só, bors
• egy csipet szerencsendió

Először megpucolom, felkarikázom a hagymát és a kókuszzsíron egy lábasban megpirítom. Felöntöm kb. egy liter vízzel és beleteszem a karikára vágott fehérrépát. Hogy finomabb legyen az íze, a zöldség zöld részét apróra vágom és beledobom a vízbe. Jöhet egy kis só, bors, meg egy csipet szerencsendió. Nagyjából 10 perc alatt a fehérrépa puhára fő.

Egy levesszűrő segítségével a karikákat petrezselymestül beleteszem a turmixba. A főzőléből annyit öntök hozzá, amennyi épp az egyharmadát ellepi. Beleöntöm a turmixba a rizstejet is. Utólag én még hozzá szoktam tenni egy kis szerencsendiót is, mert jobban kiemeli az ízeket. Fél perc turmixolás után ha kicsit hígnak találjátok, akkor tegyetek hozzá nyugodtan kókuszzsírt, egy kicsit besűríti.

Ez a fajta püré sokkal markánsabb ízvilágot képvisel, mint a krumpliból készült változata, ezért inkább semlegesebb, natúrabb húsok mellé ajánlanám.

Államalapító Szent István ünnepén, arra gondoltam, hogy sokunknak, köztük nekem is, nincsen kedve a konyhában órákat tölteni. Aki ebédelt (vagy inkább csak próbált pár falatot bekapni) egy- vagy több három év alattival rendes étteremben, az tudja, szinte lehetetlen küldetésről van szó. Kaját rendelni, sablon ízzel - várni rá minimum negyven percet, plusz bónuszként a futár tuti akkor csöngetne, amikor éppen elaludt a kisfiam- meg nem nagy kaland. Úgyhogy összedobtam egy húsz perces ebédet. Ez nem az a fajta villámebéd, mint amikor a tévéműsorban a szépen előre megpucolt, összevágott hozzávalókból főznek hamar-gyorsan, penge rutinsággal valami finomat, hanem az első késvágástól egészen a tálálasig összesen bő negyed óra telik el. A végeredmény igazi ízorgazmus.

No akkor jöjjön a recept két személyre.

Spenótos-kókuszos csirkemell  gyömbérrel és petrezselymes kuszkusszal

• fél kiló csirkemell
• 2-3 maréknyi spenót
• 2,5 dl kókusztej
• 1 fej vöröshagyma
• az ízesítéshez só, bors,
• egy csipetnyi gyömbér
• egy csipetnyi szerencsendió
• a sütéshez kókuszzsír ( ha nem vagytok paleósok, akkor olíva olaj is tökéletesen megteszi)
• 300 gramm kuszkusz
• egy csokor petrezselyem zöldje

Elsőként a kuszkuszt készítettem el. Alaposan megmostam, majd beletettem egy hőálló tálba (lehet kerámia vagy jénai) Vízforralóban forraltam vizet, és annyit öntöttem hozzá, amennyi teljesen elfedte. A kuszkusz, vagy póriasan sivatagi tarhonya, elég gyorsan magába szívja a vízet. Finomra vágtam a petrezselymet, majd nagyjából egyenletesen rászórtam a kuszkuszra. Egy villával kicsit összekevertem a masszát, és lefedtem egy folpakkal. Innentől számítva nagyjából öt perc alatt kész a köret.

A kókuszzsírt beletettem a vokba, majd beletettem a felaprított hagymát. Amíg pirult, addig felkockáztam a húst, durvára vágtam a spenótot. Ezek is mentek a serpenyőbe. Egy-két percig, sűrű kevergetés közben, hagytam őket pirulni, majd hozzáöntöttem a kókusztejet. Ezután jöhetett a gyömbér, a csipet szerencsendió, egy kis só, bors. Amint a hús megpuhul, már tálalhatjuk is.

Mivel először a szemünkkel eszünk, nagyon egyszerű tálalási ötlet, hogy a megpárolódott kuszkuszt tegyük bele egy kávéspohárba. A tetejét nyomkodjuk meg, lefele fordítva tegyük a tányérra, vegyük le óvatosan a csészét, és tádáám kész a kis „sivatagi” torony.  A kuszkuszban az jó, hogy a semleges ízvilága tökéletesen harmonizál a jóval intenzívebb spenóttal, gyömbérrel és szerencsendióval. A férjem miután megette az adagját, csak annyit mondott: repetázna, ha lehet.

Egyszer, amikor még egyetemista voltam - a főzőtudományom valahol a pirítós, a mikrós virsli és a lágy tojás között mozgott- elhatároztam megsütöm anyukám tuti palacsintáját. A szeminárium után mindent megvettem, majd este az albérletben nekiálltam. Egy apróságon viszont úgy döntöttem, módosítok, sima étolaj helyett olíva olajat használtam a kisütéshez. Nem tudom, mit rontottam el, de elvileg a papíron előírt tizenkét palacsinta helyett, nekem a massza csak négy, kis szerencsétlen formára volt elég. Szegények, lyukasak is voltak, mert persze képtelen voltam átfordítani őket, zöld színűek is az olívától, és az ízük is ehetetlen kategóriába tartozott. Mind landolt a kukába. Akkor megfogadtam, én soha nem sütök palacsintát. De soha ne mondd, hogy soha! Most már szinte szakmányban sütögetem a banán- vagy paleopalacsintát, ami nem tartalmaz hozzáadott cukrot, sem lisztet, és inkább olyan amerikai jellegű.

Banánpalacsinta vagy paleocsinta recept két főre

• 2 db érettebb banán (minél barnább annál jobb)
• 4 tojás
• egy vaníliarúd kikapart magja
• a sütéshez kókuszzsír

Keverjétek habosra a tojásokat, majd adjátok hozzá a villával összenyomkodott banánokat és a kikapart vaníliamagokat. Ha ezzel készen vagytok, már süthetitek is. Én olyan két-három evőkanálnyi masszából sütök egy szeletet. Kb. fél perc az egyik oldal, fél perc a másik közepes lángon.

Ezután nincsen más hátra - ha még nem  unjátok a kókuszt - öntsétek le egy kis kókusztejjel, tegyetek rá kedvetek szerint gyümölcsöt. Nekünk például van egy körtefánk, ezért a kókuszt a körtével házasítottam. De nagyon finom például natúr joghurttal, áfonyával, málnával is. És az egészben a legjobb, hogy bűntudat nélkül lehet enni, mert alacsony a kalória tartalma.

Bevallom őszintén nektek a quinoáról, a dél-amerikai gabonáról, amit egyszerűen az inkák aranyának neveznek, idén tavaszig nem is hallottam. Egyszer a férjem állított haza vagy negyed kilóval. Nagy büszkén, mint valami győzelmi trófeát, letette az asztalra. Belenéztem a szemébe, majd hosszasan vizslattam a furcsa magvakat a zörgő nejlonzacskóban.

- Ez meg mi?- kérdeztem tőle meglepve.

- Quinoa. Az inkák aranya. Tudod, szuperélemiszer. Benne van minden aminosav. Nyugat-Európában nagyon szeretik.

Biztos, furcsán nézhettem rá, mert mint egy jó multilevelmarketing ügynök, csak tovább darálta a quinoa jótékony hatásait. A felét körülbelül meg sem hallottam. A fejemben csak az lebegett, hogyan lesz ebből annyi ebéd, amivel mindketten jól lakunk. Hát nagyot tévedtem, mert a quinoának két új tulajdonságát is megismertük: nemcsak finom, hanem gyorsan eltelít.

Szóval a recept:

Vörös quinoa saláta cukkinivel, tökkel és paradicsommal 4 személyre

• 250 gramm vörös quinoa (a fehér is ugyanolyan jó)
• fél kiló cukkini
• fél kiló paradicsom
• fél kiló tök
• 2 evőkanál olívaolaj
• 2 gerezd fokhagyma
• egy csipet rozmaring

A legfontosabb lépés, hogy a quinoát a szakirodalom szerint legalább négyszer, jó alaposan meg kell mosni, mert a magokon lévő keserű szaponin réteget csak így lehet eltávolítani. Ha ehhez nincs türelmed, mint például nekem, akkor csak áztasd be vízbe tíz percre, majd jó alaposan öblítsd le. Öblítés után kóstolj! Ha még keserű, akkor még egyszer mosd le.

A cukkinit és a tököt pucold meg, vágd közepes kockára. Vegyél elő egy tepsit, és melegítsd elő a sütőt kb. 150-160 °C-ra.(légkeveréses) Rakd a tepsi aljára a tököket, fölé mehet a cukkini és a legtetejére a paradicsom. Az olívaolajat keverd össze az összetört fokhagymagerezdekkel és a rozmaringgal és locsold meg vele a zöldségeket. Majd tedd be a tepsit sütőbe kb. 20 percre.

Közben egy lábasban forralj vizet, és tedd bele a quinoát. Forrástól számított 15 percen belül kész van, akkor szűrd le róla a vizet és tedd bele egy vokba. Ha megsültek a zöldségek, akkor a tedd őket is a serpenyőre. Jól keverd össze az egészet, és már tálalhatod is. Szerintem másnap még finomabb, mert a quinoa natúrsága remekül kiemeli a tök, paradicsom és a cukkini ízét.