reblog

Sétáltam a nagy kockaköveken és közben hagytam, hogy átjárjon a tavasz. Még a kabátom cipzárját is lehúztam pedig nem volt nem melegem. Élveztem a mellettem nagy gázzal elsuhanó autók hangját. Meg azt, hogy ha csak pár percre is, de belesüppedhetek a gondolataimba.

Egy sarokra a házunktól eszembe jutott, hogy otthon nincsen ebéd. A hűtő majdnemhogy pirosan villog az ürességtől. Boltba nem tudok már menni, mert szaladnom kell a kicsiért. Harminc percem van. Óra indul.

Mint valami lelkes szakácsjelölt egy gasztroreality-ben, ahol teljesen bizarr, egymáshoz nem illő alapanyagokból kell nem ehetőt, nem finomat, hanem egyenesen lélegzetelállítót főzni, különben a zsűri „felaprít.”

A konyhában sebtiben kihúztam a tartós élelmiszer fiókot. Kezembe akadt egy zacskó teljes kiőrlésű tészta meg egy rizstejszín. Szuper. Volt két vén salottahagymán, meg egy maradék szál szárzellerem. Kiváló. De a férjemnek kéne bele valami hús. Mi legyen, mi legyen? És ebben a pillanatban meg akadt a szemem a felbontott fekete erdei sonkán.

Néztem az órát. A szósz kereken nyolc perc alatt megfőtt. A tésztához kellett vagy tizenöt, de csak azért, mert nagy fazékban forraltam a vizet. Időben végeztem. Pillanatok alatt tálaltam. A férjem tízből tíz pontot adott a kicsit füstös, kicsit savanykás és még inkább friss tavaszváró spagettimre. És továbbjuttatott a következő fordulóba…

Tavaszváró spagetti

Hozzávalók három főre:

• 500 gramm teljes kiőrlésű spagetti
• két salotta hagyma
• egy zacskó fekete erdei sonka
• egy teáskanál balzsamecet
• két deci rizstejszín
• egy szál szárzeller
• ízlés szerint só, bors
• néhány levél rukkola

Olívaolajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a felkockázott fekete erdei sonkát. Hagyjuk kicsit pirulni az egészet. Aztán belecsurgatjuk a rizstejszínt és az ecetet, hogy legyen benne egy kis sav. Végül jöhet a felkockázott szárzeller. Némi só és bors. Még egy utolsó rotyogtatás és kész. Teljes kiőrlésű spagettivel, rukkolával tálaljuk.

Mikor a hétvégi menüt tervezem, törekszem az egyszerűségre. Általában a főzést, a porszívózást, portörlést, mosást, teregetést, hajtogatást, pakolást, gyerekekkel játszást, családi kirándulást, pihenést stb. akarom bezsúfolni negyvennyolc órába. Aztán van, ami belefér, van, ami nem.

Az ebéddel nem szoktam túl sokat foglalkozni. Az egyik legújabb családi kedvencünk a gyömbéres, egészben sütött csirke, mert a bőre ropogós, és a húsa olyan puha, hogy szinte magától leválik a csontról. Nem kell tőle megijedni, mert kvázi pillanatok alatt össze lehet állítani, a többi munkát meg elvégzi a sütő.

Hozzávalók négy főre:

Ropogós gyömbéres csirke

• egy egész csirke
• kb. hét centi friss gyömbér szár
• egy teáskanál ánizs
• két gerezd fokhagyma
• egy evőkanál kínai ötfűszer
• két fej lilahagyma
• két evőkanál mogyoróolaj (olívaolajjal is jó)

A csirkét megmossuk, áttöröljük. A belsejébe beledörzsöljük az ánizst, majd megtöltjük a két egész lilahagymával, a két gerezd fokhagymával és a durvára vágott gyömbérrel. Ezután a csirkét kivülről átkenjük olajjal (én mogyoróolajat használtam, de olívával is remek), és alaposan bedörzsöljük a kínai ötfűszerkeverékkel. (Nagyjából ma már bármelyik hipermarketben kapható.) Majd az egészet egy olajozott tepsibe tesszük és berakjuk a százhatvan fokra előmelegített sütőbe. Másfél órán keresztül légkeveréses fokozatban sütjük, az utolsó harminc-negyven percre pedig kapcsoljuk be a grillező funkciót.

Fontos! Hogy nagyjából óránként locsoljuk át a saját szaftjával, nehogy kiszáradjon. Tálalás előtt a tepsi aljában lévő szafttal borítsuk nyakon, mert így még finomabb!

Én friss citromos mangós szívsalátával, naan kenyérrel és egy kis tandori szósszal tálaltam. A fiúknak borzasztóan ízlett, még a csirke szaftját is kitunkolták.

A Valentin- napból lassan hat év házasság után a férjemmel nem szoktunk nagy ügyet csinálni. Nagy általánosságban akkor szoktunk „ünnepelni”, mikor elaludtak a gyerekek. Idén sem lesz másképp!

Csak egy gyors gyümölcstál, egy-két marék mogyoró, valamilyen mag, egy pohár bor és egy egyszerű desszert lesz a menü.

A legfrissebb vlogbejegyzésben mutatok egy last minute extra csokis, gyömbéres, mangós mikrós bögresütit, amely Valentin-napra percek alatt összedobható.

Hozzávalók egy bögréhez:

• három evőkanál tönkölyliszt
• négy cent olívaolaj
• egy kisebb tojás
• egy evőkanál kakaó
• egy teáskanál reszelt gyömbér
• egy kávés kanál szárított gyömbér
• két teáskanál kókuszszirup (lehet méz is)
• két csík étcsokoládé
• egy negyed mangó
• néhány karika banán a díszítéshez

Életem egyik első levese a zacskós brokkoli krémleves volt! Mindig nosztalgiával gondolok arra a pillanatra, amikor a tartós élelmiszer fiókból kivettem a eves port és vízben felforraltam. Roppant büszke voltam magamra, hogy ehető lett! Bár a szárított krutonok kicsit rágósak maradtak.

Aztán ahogy fejlődött a főzőtudományom, a porleveseket messziről elkerültem, hiszen igazi zöldségből is pillanatok alatt el lehet őket készíteni.

A mostani brokkoli krémlevesben nincsen tejszín. Se igazi, se növényi. És az igazat megvallva nem is hiányzik belőle, mert a földimogyoróolaj és a borecet finoman kiemeli a brokkoli természetes, földes ízét.

Hozzávalók három főre:

Mentes brokkoli krémleves

• fél kiló brokkoli
• két fej lilahagyma
• egy evőkanál földimogyoróolaj
• egy evőkanál olívaolaj
• egy teáskanál borecet
• ízlés szerint só
• néhány szem paradicsom és pár levél bazsalikom a tálaláshoz

A lilahagymát felvágjuk, majd földimogyoróolaj és az olívaolajon megfuttatjuk. Hozzádobjuk a sót, hogy gyorsítsuk a folyamatot. A brokkolit rózsáira szedjük, rádobjuk a hagymára és picit pirítjuk. Ezután annyi vízzel öntjük fel, amennyi éppen ellepi. Tíz percig főzzük. Végül egy botmixerrel pürésítjük belekeverjük a borecetet. Meghintjük sóval, majd néhány szem paradicsommal és friss bazsalikomlevéllel tálaljuk.

Miért érdemes brokkolit enni? Egy igazi téli vitaminbomba, ami teli van C-vitaminnal, B1-, B2-,és B3- vitaminnak. Ezen kívül van benne béta-karotin, folsav, és jelentős a kalcium- no meg a vastartalma.

Én nem tudom, mi van velem, de mostanában, a tél végére iszonyatosan el kezdtem kívánni a túrót, a tejfölt és a sajtot. (Az atkaallergiám miatt csak óvatosan eszek belőlük, nehogy fellángoljon az ekcémám.)

A férjem szerint azért, mert van benne D-vitamin (is) vagy valami olyan nélkülözhetetlen ásványi anyag, amelyre a szervezetemnek szüksége van. És hallgassak az ösztöneimre, ha kedvem van ilyeneket enni, egyek.

Meg is lepett egyik nap egy túrós tésztával. Na, nem a mezei változattal, hanem egy igazi különlegességgel. Azt mondta, hogy a harcsapaprikás és a túrós csusza kombinációból indult ki. Aztán állt a hűtő előtt kezében a fakanállal és megszületett az ötlet: tenger gyümölcsei és túró. A szárzellert már én raktam hozzá, hogy legyen benne valami friss, ropogós zöldség is.

„Különleges” túrós tészta

• egy csomag fodros kocka ( vagy csusza tészta)
• egy zacskó tenger gyümölcsei
• tíz deka szeletelt bacon
• két teáskanál provance-i fűszerkeverék
• egy teáskanál koriander
• két deci tejszín
• 100 gramm túró
• egy szál szárzeller
• ízlés szerint só, bors

A felkockázott szalonnát lepirítjuk. A kisült zsírban megfuttatjuk a tenger gyümölcseit, és felöntjük egy kis főzőtejszínnel. Ezután belekeverjük a provance-i fűszerkeverékeket és az összetört koriander magot. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.

Közben kifőzzük a fodros kockát, majd utána nyakon öntjük egy kis túróval. Összekeverjük a szósszal és a végén megszórjuk a karikára vágott szárzellerrel. És már ehetjük is!

Nagyjából tizenöt perc alatt készen volt mindennel a férjem. Nekem csak mosogatni kellett. Megint.